Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-31 / 305. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 31. SZILVESZTER III. • (Be)képzelt riport a mágussal Öcsisajt és zsenisapka • Ezek is '98-ban történtek A tudósításokból kimaradtak... A fájdalmas segítség, hogy erésebb legyen a fejes... Aki előadja, Takács Zoltán (rúg) és Tóth Ákos (fejel). (Fotó: Gyenes Kálmán) refike Göröngyös! győzelem A magyar labdarúgásban egyetlen szakvezetőt szólít a szurkolók hada mágusnak Verebes Józsefet, a Videoton mesterét. A szerénysége miatt méltán népszerű szakembert óévünk zárásakor arról kérdeztük, mitől ennyire zseniális, s mikor győz már végre a csapata? Verebes mester eredményeihez illő elegenciával. fején egy bojtos sapkával, rövidnadrágban és a Cserepes sorról importált, márkás. tajvani gumipapucsban érkezett beszélgetésünk színhelyére, az Átrium Hyett Szálló éttermébe. Miután háromszor körberajongta magát, s kért a világ legjobb edzőjétől öt autogramot, aláfirkantotta nevét egy többszöri használatra szakosodott papír zsebkendőre, majd udvariasan, enyhe pátosszal hangjában tgy szólt hozzám: - Na, mi van öcsisajt? • Tisztelt mester! Mielőtt sikerülne legyőznöm meghatódottságomat, hadd kérdezzem meg, mintegy a közepébe vágva: ugyan mitől olyan elégedett magával, amikor a magyar profibajnokság kieső helyén csimpaszkodik a csapata, bizonyos Videoton, a maga irányításával még egyetlen meccset sem nyertek meg a fiák, és tudomásom szerint őszszel csak a Maros Dömper Deszktől és a Kecskeméti Villanófókától nem kaptak ki. Az előbbivel ugyanis nem játszottak, az utóbbi pedig egy női vízilabdacsapat. - Mondja, miféle undorító vidéki tempó az maguknál, firkászoknál, hogy mindig ezzel az eredményességgel jönnek itten nekem? De ha éppenséggel tudni akarja, nem sokkal az első világháború előtt volt nekem egy olyan csapatom, amelyik vizes gumibugyiban is legyőzte a Mátraderecskei Banángyár gárdáját, pedig ott aztán játszott két olyan spíler, mint a Kracsek Tóni, meg az a kis kockafejű balbekk. tudja, a... • De mester! A Videotonról inkább, meg az utolsó helyről... - Ennyire bele van maga szerelmesedve a televíziózásba. hogy mindig ezzel a Videotonnal piszkál engem? Ha tudni akarja, a srácok egyébként irtózatosan jók, támadásban mint az oroszlánok, védekezésben mint az asszuáni gát. a középpályások meg fürgék, mint az üregi nyúl. így aztán tavasszal úgy lenyomjuk a Bayern Münchent, mint a bélyeget, és két év múlva egy évben három Bajnokok Ligája-döntőt játszunk. • Mint a Vasassal, a Honvéddal, meg a SZEAC-cal? Mert tudomásom szerint éppen e három egyesülettől dobták ki, mint duhaj bakteri a kocsmaajtón. Ugyanis a vereségen kívül csak a bojtos sapkájával irányította magára a figyelmet. - Jó a sapim, mi, aranyapám? Ami meg a zakókat illeti: azoknak, kérem volt fazonjuk. És közben felépítettem három olyan nagyszerű gárdát, hogy utána már csak aratni kellett a sikert. Akárcsak a válogatottnál. • A hollandoktól kapott hetesre gondol? - Mi a fenét akar maga azzal a hetessel? Amikor nekünk meg volt annyi helyzetünk, hogy még mindig abból mérik Amszterdamban a birkasajtot. Egyébként pedig én vagyok Magyarország legeredményesebb edzője, ezt megmondhatja magának bárki. • Mondani mondhatja, csak éppen ilyen kijelentésre mostanság a talpig részeg mezőcsáti gátőr se vállalkozik. - Akkor is bajnokok leszünk a Videotonnal, mert irtózatosan jók a srácok, nálunk még a kapufa is technikásabb, mint az az Elber gyerek a Münchenben, én pedig zseniálisabb vagyok, mint voltam, pedig hát már nem könnyű túlszárnyalni mondta Verebes mágus, majd tajvani papucsával megkavargatta a kávéját, bojtos sapkájából előrángatott két labdarúgásban jól megszokott taktikai elemet, és megkérdezte: - Mit gondol, szerkesztőkéin, nem lehetnék én tavasztól minden magyar csapatok edzője? Már csak a bajnoki címek miatt gondoltam - cibálta föl füléig rövidnadrágját a mester, majd a hotel portájánál már két kötényből hintette az igét... Bátyi Zoltán Az újságíró munkájának egyik mumusa a helyszűke. Ezért szorítkoznak tudósításaink szigorúan a legfontosabb események megörökítésére. Ez pedig azt jelenti, hogy általában kimaradnak a lapból a sztorik. Bizonyára megbocsájtanak nekünk a kedves olvasók, hogy az év utolsó lapszámában helyet szorítottunk azoknak az érdekességeknek, amelyeknek főszereplői sportolók, a csapatok segítői, vagy uram bocsá, mi vagyunk. Telefonbetyárok Hat napig távol az otthontól, adott esetben embert próbáló feladat. Mivel nem vagyunk egyformák, ki tgy, ki pedig úgy dolgozza fel ezt az időszakot. Valamikor az ősszel, laza nyolcvanas tempóval döcögött Dubrovnikből hazafelé a háború sújtotta Bosznia ütött-kopott országútján a Dentál Stúdió Szeged VE Szenior pólócsapata. Az unatkozást kézenfogta a monotónia, a buszban elég szűkös volt a hely, s bizony fogytán volt már a túlélést segítendő sörkészlet is. S ebben a drámaian feszült helyzetben, az egyik játékos (név és cím a szerkesztőségben) előbányászta maroktelefonját, s felhívta szegedi kedvesét. A következőkkel indította a beszélgetést: - Szervusz, drága! Ugye, én vagyok még a faszid?... Gondolhatják, ez a mondat ismét a régi kerékvágásba terelte a már majdnem szunnyadó bandát. A telefonáló mellett nagyjából negyven centire egyszerre három „jóindulatú" csapattárs magashangos lihegésbe kezdett, amely egy féktelen orgazmust volt hivatott utánozni. Az amatőr színészek kitűnően játszották el szerepüket, hiszen a hölgy magából kikelve üvöltötte: - Te, szemét állat! Még volt pofád idecsörögni? Szélpál Lászlé Nagy-követek Helsinkiben Kimaradt. Csakis a tudósításból, mert az ugratásra kínálkozó egyetlen ziccert sem hagy ki a Medikémia. A vidámság állandó útitárs. Szó szerint: benne van a poggyászban. Finnországba tartottunk, Kupagyőztesek Ligájamérkőzésre, mikor útban a Ferihegyi repülőtér felé önállósította magát az elnök, Pálmai Antal cipőtalpa. Nem volt mit tenni: új lábbelit kellett vásárolni, s erre Kiskunfélegyháza alkalmas helyszínnek kínálkozott. Mielőtt leszállt a buszról, lakatra zárta bőröndjét, mondván, az ördög nem szundít... A reptéri becsekkolásig azt hi(he)tte: túljárt a NyáriNusser „bohócpáros" eszén. Ott azonban robbant a bomba! Nusser „Öcsi" kacsintva szólt a vámosnak: nyittassa ki az utána jövő úr aktatáskáját, mert értékes fűszereket akar kicsempészni Magyarországról. S a prognózis szerint a következőket kell majd mondania: Marhák! Mindenki ki van rúgva! Nyári Sándor arca már ekkor egyre kerekebb és vörösebb lett a visszafojtott röhögéstől. A „finánc" ezek után nem lepődött meg, amikor fűszer helyett egy hatalmas kő terpeszkedett a dipóban. Pálmai ott akarta hagyni, de az közölte vele: neki ugyan nem kell, ha már idáig elhozta, vigye is ki a az országból. A reagálás sem maradt el: Marhák! Mindenki ki van rúgva! A teljes krónikához tartozik, hogy e sorok elkövetője is cipelt (a gépmadár jótékony segítségével), a sportrovat kollektívájának köszönhetően, egy cirka hatkilós példányt. Hiába, a kőkor(szak) ragályos! így érkezett a finn főváros Espoo nevű negyedébe két magyar nagykövet... Imre Péter Sípmesterek formában A mérkőzések játékvezetői és sportolói között sokszor érdekes kapcsolat alakul ki - s legtöbbször ez nem baráti. A síposok döntéseikkel, ítéleteikkel rengetegszer „borzolták" a drukkerek és a versenyzők idegeit. Természetesen, főként a labdarúgó-mérkőzéseken kerülnek előtérbe a „fekete ruhások". Zákányszéken, a Szilveszter-kupán történt, hogy az egyik csúcsformában tevékenykedő stpmester csúnya nézésért(!) két perces kiállítással büntette a focistát. A helyszínen tartózkodók először poénnak gondolták az esetet, de a meccs bírája nem. A másik történet a népszerű Radnóti hétfők kispályás labdarúgó-bajnokság B-ligájának rangadóján esett meg. A listavezető gárda csak vergődött az összecsapáson, míg az addigi második szárnyalt, hiszen 6-0ra vezetett. A vesztésre álló csapatból sokan szerették volna, ha a derék játékvezető lefújná a meccset, így megkérdezték tőle, hogy hány perc van még hátra? A bíró komoly arccal az órájára pillantott, s a következőt válaszolta: - Sporttársak, hat perc hatvannyolc másodperc még a hátralévő idő... Süli Róbert A szőnyegen Sokféle szőnyeg létezik. A legkényelmesebb a vastag, sűrű szálú, amelyen lépkedni, sőt feküdni is öröm, pláne ülni. A standard táncok ifjúsági világbajnokságán a tudósítónak sajnos csak egy durva, zöld színű, szőnyegszerű alkalmatosság jutott, az újszegedi Sportcsarnok egyik csendes, sötét szegletében. Miközben a föld felett ttz centivel egyensúlyozva, a papírt a térden tartva és ott jegyzetelve szenvedett az újságíró, a pezsgők és a szendvicsek érdekes módon csak a fővárosi, illetve idegen vendégek asztalára jutottak el. A helyi sajtó képviselője pedig nyelt, szomjazott és éhezett, majd fogta magát közel öt órai várakozás után - és beszerezte a szükséges, alapvető és a túléléshez szükséges élelmiszereket. A „firkász" persze az egész esemény miliőjétől és látványától elragadtatva távozott a vb-ről, lelkesen, részletesen és a kollégákat nyugtatva számolt be a történtekről a hétfői A Dél Sportja mellékletben. Miközben a sportnapilap tizenöt nappal később, a fiataloknak szóló oldalon alig tíz sorban elintézte a tudósítást... Mádi József Pucéron Az egyik nyírségi városban játszott bajnoki meccset a Tisza-parti focicsapat. A hosszú utazás után fáradtan érkezett meg a társaság, s vacsora után mindenki a szobájába sietett lepihenni. A gárdát elkísérő egyik vezető nagyszerű fekvőhelyet fogott ki, amikor elnyúlt a széles, kétszemélyes francia ágyban, elégedetten állapította meg: „Már csak egy hölgy kell a boldogsághoz"... Gyorsan elnyomta azonban az álom, nem is ébredt fel egyből, amikor úgy éjszaka három óra körül verni kezdték szobája ajtaját. Amikor végre nagy álmosan ajtót nyitott, s meglátta az anyaszült meztelenül ott szobrozó hölgyet, nem is vette észre a mögötte kuncogó klubelnököt és edzőt. Első meglepetése után gyorsan becsapta az ajtót, sőt a kulcsot is kétszer megforgatta a zárban, nehogy behatolhassanak a szobába. Az ajtón keresztül lehetett hallani, hogy a két vezető alkudozik a hölggyel, aki „fellépéséért" teljes gázsit követelt, a munkaadók viszont nem akartak annyit fizetni, mondván, hogy nem történt meg az, amire felfogadták. A vitának végül a szobájából kilépő technikai vezető vetett véget, aki „áthidaló" javaslattal állt elő: - Próbálkozzatok meg a doktornál, hátha ő befogadja. Tetszett az ötlet, de a másik ajtónál már nem várták meg, hogy a kitekintő delikvens felmérje a helyzetet, hanem valósággal betaszították a hölgyet a szobába. Az már azonban soha nem derült ki, hogy mi is történt valójában bent. Sem a lakó, sem pedig a látogató nem volt hajlandó nyilatkozni. Egyesek szerint cuppogásokkal kísért halk szaxafonszóló szűrődött ki a szobából, mások viszont arról regéltek a reggelinél, hogy a szoba tulajdonosa bizonyos tesztet követelt látogatójától... P. Sándor József A kámforos giros Miután az isztambuli szállodában elköltöttük a vacsoránkat, s degeszre ettük magunkat, ügy döntöttünk néhány Szegedi BE-s birkózóval, hogy megnézzük az ezeregy éjszakát. Már csak azért is, hogy ne teli hassal térjünk pihenőre. Alig tettünk meg száz métert, amikor Deák Bárdos Mihály, a vb-ezüstérmes nehézsúlyú versenyző ekképpen szólt: „Hú, de éhes vagyok!" Szerencséje volt, mert éppen egy giroszos pavilonnál haladtunk. A török meg is csinálta pillanatok alatt az ételt. Dobó Józsi pedig kifizette a rendelést. Néhány lépés után a gavallér kísérő ránézett az üres kézzel és szájjal mellettünk haladó Misire, s a fejéhez kapott: otthagytuk a giroszt! A, dehogy, szólt ártatlanul az alig 130 kilós birkózó: „Már régen megettem..." Süli József • Munkatársunktól Hét közben egy elmaradt megyei VIII. osztályú labdarúgó-mérkőzést játszottak le. A hazai együttes, a 98. percben szerzett öngóllal fektette két vállra a Rotátor TC-t. Hirtelengöröngyös FCRotátor TC 6-5 (0-5) Hirtelengöröngyös, 15 néző. Vezette: Igna (román). Gólszerzők: Kovács I. (2), Kovács IV. (2), Zsánibék. Borona (öngól), ill. Eke (4), Szántó. Nyílt golfbajnokság • Munkatársunktól Remek magyar siker született a nyflt albán nemzetközi golfbajnokságon. Kiss Scott, a Soklyuk SE sportolója a negyedik helyen végzett, a végső győzelmet a szudáni Njokwu Njemi Dzsabarda szerezte meg, a hazai Fetih Bushi előtt, míg a harmadik a trinidad-tobagói Charles Bameley lett. Világcsúcs Planicán • Munkatársunktól Világcsúcs született a szlovéniai Planicán a síugrók hatsánc világkupáján. A finn Mika Ugorhala megdöntötte a hetven méteres sánc távolsági rekordját, hiszen bőven túlszárnyalta Bulee Nincs-lenn 1917-es, 117,5 m-es ugrását. A finnt műholdakkal azóta is keresik, mert Ugorhala még az aranyérmet sem vette át aki látja, szójon neki... A viadál E-mail címe: vévévéUgorhalakukacpontfinnnagyotugrottamhopp. Toborzó • Munkatársunktól A kiszombori BEKgyőztes jégkorongcsapat várja a sportág iránt kedvet érzók jelentkezését a helyi Válykoson. Az érdeklődők viharlámpákkal jelentkezhetnek mindennap 21 órától Tretyák Lászlónál. Hójelentés • Munkatársunktól Egyre többen kelnek útra hazánkban a síelésnek hódolók táborából. Igen kedvezőek a hóviszonyok, s az összes pályán műkődnek a sífelvonók. íme, néhány ismert hely hóadata: Bugaci havasok 147 cm Tápai bérccsek 100 cm (hajóvonták találkozása tilos!) Kiibcki lankák 78 cm Kléhelshergi fenyvesek 250 cm Gyálai hágók 340 cm Erös ellenfelek • Munkatársunktól Elkészttették a férfi vízilabdázók Vadkender-kupájának sorsolását. A Szegedi Gémcsapágy-Alsómeder-Méta-Frutti Póló Egylet az európai Dzs-csoportba került, ahol a skót Dundi, a lett Zimliszkunszkijkiszki. az észt Hovatova, a horvát Zrkpnnskr, az orosz Rotor Kalasnyikov, a grönlandi Eis JC és a ciprusi Etnikosz Uszósz Egyletosz lesznek az ellenfelei. A csoportból az első hét helyezett jut tovább. A mérkőzéseket az újszegedi Sportuszoda kismedencéjében rendezik. Verebes József (naná, hogy szónokol...) itt még a Gucci-tervezte bojtossapka nélkül, Bereczk Imre társaságában ígérte a szebb focijövöt... (Fotó: Gyenes Kálmán)