Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-30 / 304. szám

4 HIRDETÉS SZERDA, 1998. DEC. 30. MA DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden, a Szilágyi u. 2. II. em. 204-es szobában. „HANGFORRÁS" ZENEI MŰHELY a Forrás szálló halljában 17-tól 20 óráig. BOOGIE-SZANATÓRIUM 19 órától a Vízmű-klubban (Tisza L. krt. 88.): középkorúaknak tart boogie foglalkozást Kalapos József. HOLNAP A JATE-KLUBBAN 20 órától szilveszteri buli hajnalig. Házigazda: Mátrai Róbert. A SZOTE-KLUBBAN 20 órától szilveszteri buli Dj Öcsivel. A REGŐS BENDEGÚZBAN szilveszteri buli 22 órától Dj. Káposztával. Százezer a nyomravezetőnek • Munkatársunktól A Szegedi Rendőrkapitányság nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen. Az elkövető december 22-re virradóan betört Kübekházán a Felszabadulás utca 45. szám alatti gyógyszertárba és onnan számítástechnikai berendezéseket lopott el mintegy 200 ezer forint értékben. A rendőrség kéri azokat, akik az üggyel vagy az elkövető kilétével kapcsolatban információkkal rendelkeznek, jelentkezzenek a kapitányságon (Szeged, Párizsi körút 22-26.) vagy hívják a 62/477-577/15-75-ös illetve a 107-es telefonszámokat. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 100 ezer forint jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. Piarista összejövetel • Munkatársunktól A Piarista Diákszövetség január 4-én, hétfőn délután öt órakor tartja összejövetelét Szegeden, a Kövér Béla Bábszínházban (Tisza Lajos körút 50.). Az érdeklődők Belényi Gyula docens előadását hallgathatják meg az ötvenes évek gazdaságpolitikájáról és hatásairól. Gabonakivitel! rekord • Budapest (MTI) Az idén várhatóan rekord mennyiségű gabona hagyja el az országot - jelentette ki Torgyári József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter kedden, a tárcánál tartott évzáró sajtótájékoztatón. A miniszter a statisztikákat idézve elmondta: az összes exportált gabona mennyisége ebben az évben eléri a 4,1 millió tonnát. Ebből a búza és a kukorica 3,8-3,9 millió tonna. Az agrár- és élelmiszeripari export összértéke 10-12 százalékkal meghaladja a tavalyi mértéket, több lesz, mint 3 milliárd dollár. • Huszonéves szállóvezető Nem csak éjjeli menedékhely Elekes Tímea a bejárat előtt beszélget az Indóház téri átmeneti szálló két lakójával. (Fotó: Schmidt Andrea) miről írt a DM? • 75 éve Magyar-osztrák árucsere egyezmény Hírt adtunk a magyarosztrák árucsere egyezmény megkötéséről. Az egyezményt a két kormány már ellátta ratifikáló záradékkal, s január elsején életbe lép. Magyarország havonta tizenhatezer hektoliter tizenhat fokon felöli bort szállíthat Ausztriába, hektoliterenkénti harminc aranykoronás vámkedvezménnyel, a megszabott hatvan aranykorona helyett. Vagyis ugyanazt a kedvezményt sikerült elérni a magyar bizottságnak, mint amilyent Olaszországnak biztosított Ausztria. (1923) • 50 éve Teázás a villamoson A felszabadulás óta a szegedi villamosokon a munkáltatók kötelezettsége a dolgozók egészségének megőrzése, ezért ha minusz tíz fok alá megy a hőmérséklet forró teát kell biztosítaniuk a dolgozóik számára. De idén már mínusz öt fokos hidegben is kaptak teát a dolgozók, tudtuk meg az üzemi szervezet MDP titkárától, de a kalauzokon és a kocsivezetőkön kívül a pályamunkások, lakatosok, vezeték javítók is teával melegíthetik fel magukat. A hidegben a kocsivezetők jól bélelt télikabátot, s hozzá bélelt kétujjas kesztyűt kaptak, ugyanakkor a kalauzok bélelt, ötujjas kesztyűt kaptak. (1948) • 25 éve Csatorna, víz a város alatt Szeged alatt pontosan száztizenhat kilométer hosszan fut csatorna, átszelve, keresztezve a várost. A csatornarendszerben azok a csövek a legöregebbek, amelyeket a belvárosban 1882ben fektettek le, mintegy negyvenhat kilométer hosszúságban. A felszabadulás óta huszonöt kilométer hosszúságban épült Szeged alatt új csatornarendszer. Napjainkban a várost átszelő Rókus-Móraváros főgyűjtő építése a legfontosabb beruházás Szeged életében. E program szerint 65 millió forintot igényel az ötödik ötéves terv végéig. (1973) A tőzsde világa Fiatal hölgy vezeti Szegeden a hajléktalanok Indóház téri átmeneti szállóját. Nagyon nehéz feladat a 35 lakót fegyelmezni, rendre szoktatni és megértetni velük, hogy képesek a sorsukon változtatni, feltéve, ha akarnak. Elekes Tímeának ez úgy tűnik - sikerült. Csak kirívó esetben emeli fel a hangját, többségében elegendő, ha valakire „szúrósan" ránéz és az illető már tudja is, hányadán áll. Szegeden a hajléktalanok Indóház téri átmeneti szállását két éve adták át. Azóta több száz rászoruló fordult meg az épületben, ki rövidebb, ki hosszabb időt töltött el a szálláson, de nagy részük még ma is szeretettel gondol az intézmény vezetőjére, Elekes Tímeára. • Miért a szociális munkát választotta hivatásának? - A családi tradíció miatt. Édesanyám ugyanis 40 évig volt ápolónő. Amúgy is szeretek segíteni az embereknek, ezért döntöttem így. Két éve államvizsgáztam a SZOTE szociális munkás szakán, majd az egyik szegedi idősek klubjához kerültem. 1996 decemberében a hajléktalanok Indóház téri éjjeli menedékhelyére „vezényeltek". Ez egy igen furcsa világ, ide a legelesettebbek kerülnek, olyanok, akiknek nincs munkájuk, nincs szállásuk, csak egy nylonzacskónyi „motyót" mondhatnak magukénak. Itt, a menedékhelyen sajátítottam el egy idősebb kolléganőmtől mindazt a gyakorlati tudást, ami a hajléktalanok gondozásához szükséges. • Hogy került az Indóház téri átmeneti szálló élére? - 1997 júliusától a menedékhely mellett az átmeneti szálló szociális munkáját is megkaptam. Telt ház esetén mintegy 60 emberrel foglalkoztam egymagam. Szerencsére három hónappal később kaptam segítséget, így már könnyebben boldogultam. Decemberben vezetőnek neveztek ki. • Hogyan tud rendet tartani a szállón? - A magánéletben is igen határozott típus vagyok. Ha kell, akkor a sarkamra állok és érvényesítem az akaratomat. Igen ritkán emelem fel a hangom, inkább szép szóval próbálom meggyőzni a rendbontót. A 35 lakóból 24en férfiak, de velük feleannyi gond van, mint a nőkkel. A hölgyek szinte összeférhetetlenek, a legapróbb nézeteltérésekből is óriási vitákat képesek kovácsolni. • Mennyiben változott meg az élete, mióta hajléktalanokkal foglalkozik? - Az elmúlt két év alatt teljesen megváltoztam. Úgy érzem, eltűnt belőlem az a törékeny kislány, ami korábban voltam. Ezt a munkát azonban nem lehet szeretet nélkül csinálni. A szálló lakói az én második családom. Segítek nekik abban, hogy megtalálják a helyüket a világban. Ez nem azt jelenti, hogy helyettük keresek munkát vagy szállást, hanem csak hozzásegítem őket ahhoz, hogy egyedül is megálljanak a lábukon. Sajnos, többen akadnak köztük, akik beletörődnek a sorsukba és nem engedik a gondoskodást. # A családja és a barátai mit szólnak a munkájához? - Apukám örült, mikor az idősek klubjából átkerültem az átmeneti szállóba. Azt mondta, hogy itt olyan dolgokat látok majd, amelyek segítségével meg tudom becsülni az embereket és a legkisebb gesztusnak is örülni fogok. A 19 éves húgom viszont néha rám szól, mert egy-egy kimerítő nap után hazaviszem a szálló gondjait. Anyukám eleinte féltett, de most már néha süteményt süt, hogy vigyem be a munkahelyemre, sőt összegyűjti a család régi ruháit is a lakóknak. A baráti társaságom megszokta már, hogy mivel foglalkozom, de idegeneknek nem szívesen mesélem el a munkámat. Ugyanis a kívülállók nem értik meg, ők szinte nem is tekintik embereknek a hajléktalanokat. Pedig én büszke vagyok arra, hogy az átmeneti szállót vezetem. Kormos Tamás • Munkatársunktól A hétköznapi ember előtt változatlanul rejtélyes valami a tőzsde, és nehéz elhinnie, amit bennfentesek mondanak róla: hogy gazdasági életünk lázmérője lenne. A zsombói Wesselényi népfőiskolán hétfőn Zanócz László az újabban sokak által bálványozott, de kevesek által értett tőzsdei mozgásokról, a brókerek tevékenységéről, a világ nagy tőzsdéinek egymásra hatásáról tart előadást. Dlusztus Imre Futballizmus (11 •) Az 1997-ben Burkina Fasóban megrendezett Afrika Kupa meccseit a fekete kontinensen 140 millió tévénéző figyelte. A mérkőzések 98%-át átvették az afrikai csatornák, és a városi lakosság 90%-a nézte is a közvetítéseket. Afrikában még soha semmilyen esemény nem váltott ki ekkora és ilyen intenzív érdeklődést. Az Egyesült Államokban rendezett 1994-es labdarúgóvilágbajnokságnak 32 milliárd nézője volt a világon, a franciaországinak (1998) már 37 milliárd. Ezekhez a számokhoz képest az 1996os atlantai olimpiai játékok 20 milliárdos nézőszáma már-már csekélynek mondható. Mindenesetre tényként kezelhetjük, hogy a labdarúgás mind a nézettséget, mind a szövetkező tagországok számat tekintve megelőzte az egész sportvilágot. Ma már egyre többen hasonlítják a világfutballt, vagy még inkább annak hivatalos szervezetét, a FIFA-t egy hatalmas vállalathoz, amelynek kétszáz „leányvállalata" működik jól vagy rosszul a Föld legkülönfélébb zugaiban, s e „helyi lerakatok" a szerencsésebb sorsú futballnemzeteknél nagyon jól működő helyi társaságokra bírnak rálátással. A FIFA valóban óriási szervezet: mérlegfőösszege - a Bertelsmann konszern Capital című nemzetközi folyóirata szerint - 250 milliárd dollár, hálózatában részvagy teljes munkaidőben közvetlenül négymillió embert foglalkoztat, ugyanakkor több számítás is igazolja, hogy a labdarúgást kísérő foglalkozások (szállítás, turisztika, vendéglátás, média, ajándéktárgy-készítés stb.) a világon egymilliárd embert érintenek. Makroökonómiai megközelítésben a FIFA multinacionális holding, amelynek élén olyan jól fizetett, luxus ellátásban részesülő, az élet minden területén kitüntetten kezelt, és a saját személyi kultuszukat is fölvállaló SZUpermenedzserek dolgoznak, mint a Coca-Cola vagy a General Electric vezérei. Ez a holding hat nemzetközi szövetségre alapozva irányítja a világ labdarúgóüzletét: Európa, Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Óceánia, valamint a Concacaf zóna, ami Észak- és Közép-Amerika mellett a Karib-térségből áll. A labdarúgás fantasztikus térhódítását és a folyamatos megújulásra való alkalmasságát nem lehet megérteni, ha nem elemezzük külön a sportág belső törvényszerűségeit. Ha éppen nem andalodunk el a lenyűgöző tényeken, hanem igyekszünk önmagában elemezni a labdarúgás nevű jelenséget, akkor az mindenképp szemet szúr, hogy - ellentétben a Föld sok milliárdnyi játékával, rendszerével, lehetséges világával - a sportág szabályai lényegében nem változtak lassan százötven éve, a futball körül több technológiai forradalom is lejátszódott, ám a sportág semmit sem veszített népszerűségéből, sőt... Tehát amíg eljutott a világfutbal! e föntebb emlegetett hat divíziós holdingig, a maga sajátos stílusában lejátszódott a szappanoperákra jellemző sikertörténet. Nézetem szerint abban az egyszerű karriertörténetben lelhető föl a labdarúgás biztos és tartós sikerességének igazi mozgatója, hogy az emberi jellem és a civilizáció elemei egymásra épülve sikeressé teszik a puszta játékszabályokkal is leírható, de e rendszernél sokkal többet, egy másik világot jelentő teljességet. Azt a tükröt, amelyben a való világ másként, izgalmasabban, igazságosabban, átélhetőbben és a sikeresség illúziójával rendeződik újra. Ez a sportág az őt körülvevőjelenségekkel a szurkoló számára egy második élet, egy jobban elfogadható realitás. Nos, már a játékszer kiválasztása is telitalálat. A gömb tökéletes tárgy, a labdaforma mitikus jelentéssel bír, utal a Napra és a termékenységre, de nagyon sok kultúrában hordoz katonai tartalmat, mivel a harc felvételére utal. A labdajáték ugyanakkor ártatlan szórakozás és az égiek megidézése is, mindenfelé, ahol művelték. Arisztokratikusszakrális börtönéből akkor tör ki, amikor a kor egyenlőséget és polgári versenykészséget hirdető szellemének megfelelően a múlt század első felében a brit főiskolákon létrejön, majd a férfias munkaterületeken (katonaság, vasút, hajózás) a virtust és a kocsmai közösségvállalást kiegészítendő elterjed. A szabályok ekkor születnek és rögződnek. 1863-ban a londoni Freemason s Tavernben határozzák meg a modern labdarúgás tizennégy törvényét: a pálya és a kapuk méreteit, a játékidőt, a bírók szerepét stb. Apropó bírók, kevesen tudják, hogyan is alakult ki a klasszikus bírói hármas. (E történet fölemlegetése nem öncél, ezzel is bizonyítani szeretném, hogy a labdarúgás mai hódításába belekódoltatott a sportág szerencséje is, például azzal, ahogyan a bíráskodó csapatkapitányokból végül játékvezető lett.) Szóval a kezdetekkor a két kapitány „vezette" a meccset, de ekkor még a szabadrúgást sem ismerték, csak a kölcsönös elnézéskérés mind sűrűbb gyakorlatát. Amikor már rendszeresebbé váltak a meccsek, a csapatok vittek magukkal egy-egy döntnököt, akiket a kapitányok mutattak be egymásnak, s akik a hazai, illetve a vendég térfélen követték nyomon a játékot, de mert így is sok volt a vita, fölültettek egy emelvényre egy vezető döntnököt, akár a teniszben, akit már semleges területről hoztak, s őt nevezték referee-nek, úgy, mint a mai játékvezetőt. A játék fölgyorsulása, fejlődése megkövetelte, hogy ez a vezető döntnök lekászálódjék az emelvényről és bent intézkedjen a pályán, így viszont kiszorult a másik kettő a partvonal mellé, de hogy jól láthassa őket a játékos, a néző és a bíró, kaptak egyegy zászlót. Míg e fejlődéstörténet lejátszódott a csapatok körül, a brit gyárosok is hamar ráébredtek, hogy komoly integráló erő található egy-egy közösségben. Az önszerveződő, egy-egy kocsmához kötődő klub által tekintély, befolyás is szerezhető - vélték a főnökök, akik jó egy évszázaddal a hatalomra jutott kelet-európai kommunisták előtt megértették, hogy a futball hangulati kérdés. A klub egységet teremt a munkások között (vállalati integráció, belső PR), viszi a gyár hírét (marketing, cégimage) - és mégsem szakszervezet. így történhetett meg, hogy 1870-ben Arnold Hills, a Thames Ironworks vasipari üzem tulajdonosa megalapította a West Ham klubot. A híres Arsenalt, az ágyúsok egyesületét az Arsenal Woolvich munkáscsoportjai hozták létre. A Manchester United a vasutasok által összehozott klub, a Sheffield Uniont pedig egy késgyártó cég alapította, innen hívják őket pengéknek. A people s game, a munkásosztály sportja válasz az elitek játékára, a rugbyre, s mert félelmetes népszerűséget, valamint önbizalmat kölcsönöz, a század végére már az iskolákban is oktatják, sőt nem csupán a testi nevelés eszköze, hanem a szocializáció gyakorlóterepe is: az iskolai labdarúgó-szövetség tagjának lenni nagy kitüntetés, a szülők közül választott elnök pedig csaknem akkora tekintély, mint maga a direktor. (Folytatjuk.)