Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-29 / 303. szám

KEDD, 1998. DEC. 29. EURÓPA-KAPU III. Bővítés és pénzpántlikázás • Bécs MTI EAH 2000-től három főbb formában jelenik meg a bővítési folyamat az EU kiadásai között: csatla­kozásra felkészítő támo­gatásként (ennek három altétele van), továbbá a leendő tagoknak félretett felzárkózási (strukturális és kohéziós) alapként, valamint a majdani újon­cokra jutó agrárkiadás­ként. A csomag együtte­sen 75 milliárd ECU-t ten­ne ki 1997-es árakon. A csatlakozásra felkészítő támogatások (valamennyi ke­let- európai jelöltnek jár, összesen 21 milliárd ECU-t tenne ki a 2000-2006 közötti költségvetési időszakban): a PHARE-keret (évi 1,5 milli­árd ECU); a csatlakozásra felkészítő, fejlesztési alap (évi 1 milliárd ECU); az ag­rárfejlesztési támogatás (évi 0,5 milliárd ECU). A PHARE-keret voltakép­pen az eddigi politika folyta­tását jelenti, némileg meg­emelt kerettel, elosztását te­kintve egyre inkább decent­ralizált struktúrával, az oda­ítéléskor pedig azon elv ér­vényesítésével, hogy csak olyan projekt finanszírozható PHARE- alapból, amely ki­mutatható módon a majdani tagságra való felkészülést se­gíti valamely konkrét terüle­ten. A csatlakozásra felkészítő alap (angol rövidítéssel: IS­PA) kezelése lényegében azonos lesz a jelenlegi ta­goknál alkalmazott kohéziós alapokéval, jelentós részben azért is, hogy a tagság idejé­re a belépő újoncok már ki­alakítsák az ehhez szükséges intézményi, jogi és személyi feltételeket, elsajátítsák me­nedzselési módszereit. Itt is alapelv, hogy 98 százalékban kizárólag környezetvédelmi, illetve közlekedésfejlesztési konkrét projektekkel lehet támogatásért folyamodni (maximum 2 százalék fordít­ható konzultációs, tanácsadói célokra). A pénzek felapró­zása helyett a cél a hatékony, koncentrált hasznosítás, ezért a projektnek legalább 5 mil­lió ECU költségvonzatúnak kell lennie. Az egy országra jutó hányadot a népesség, a vásárlóerőben kifejezett egy főre jutó GDP és a terület­nagyság alapján határozzák majd meg. Az agrárfejlesztési támo­gatás is konkrét projektekre járna majd, itt is társfinanszí­rozási rendszerben (azaz a nagyobbik hányad fedezhető a bizottsági támogatásból, 25 százalékot azonban a ked­vezményezett jelölt ország­nak kell biztosítania). A csatlakozásra felkészítő támogatások ügyét voltakép­pen megtárgyalták, és igazá­ból csak két nyitott kérdés maradt: az ISPA esetében a közösségi teherviselési há­nyad tisztázása (75 vagy 85 százalék), valamint az egyes kategóriákra járó összegek véglegesítése. A leendő új tagoknak fél­retett strukturális és kohéziós alaprész címen a bizottság 38 milliárd ECU-t javasol „zárolni" arra az esetre, ha 2002 és 2006 között a most tárgyaló jelölt országok kö­zül egyesek teljes jogú ta­gokká válnának. (Időnként némi zavart okoz, hogy egyes jelentések a 38 helyett 45 milliárd ECU-ről beszél­nek. Ennek oka, hogy néha ehhez a csomaghoz számít­ják az előzőekben tárgyalt 7 milliárd ECU-s „ISPA-ala­pot", mivel mindegyik eseté­ben főként környezetvédelmi és közlekedési, infrastruktú­ra-fejlesztési projektek finan­szírozásáról van szó. Az „IS­PA-pénz" azonban a csatla­kozók számára megszűnik létezni.) Az újonnan csatlakozók agráralapjáról el kell monda­ni, hogy az EU közös agrár­büdzséje egyelőre nem szá­mol új tagokkal, és csak a ti­zenötök vonatkozásában igyekszik véglegesíteni a ke­reteket. Ha azonban 2006 előtt mégis lesznek újabb csatlakozók, akkor számukra is biztosítani kell a közös ag­rártámogatások megfelelő formáit. Ennek majdani fede­zésére a bizottsági javaslat további 16 milliárd ECU-t „megpántlikázna". • Az elsó fázis akár 16 hánapos is lehet Témarend • Munkatársunktól A csatlakozási tárgya­lások első fázisa az EU­jogszabályok mintegy 80 ezer oldalt kitevő anya­gának (az „acquis com­munautair"-nek) az egy­üttes átfésülése az egyes tagjelölt országok képvi­selőivel. A közös áttekin­tés - amely különböző becslések szerint nyolctól akár 12-16 hónapig is eltarthat - alapvetően két szakaszból és egy ezt bevezető általános tájékoztatóból áll. A „hatok" számára az Eu­rópai Bizottság szakértői mintegy 50 előadásból álló sorozat keretében szisztemati­kusan végigvették az egyes acquis-témakörök fóbb jel­lemzőit. Az ezt követő máso­dik átvizsgálási szakaszra bi­laterális keretek között kerül sor az EU és a tagjelölt ország delegációja részvételével: en­nek során jelölik meg azokat a „problémás" pontokat és té­maköröket, amelyeknél a je­lölt országnak nehézségei le­hetnek az adott EU-joszabály átvételével, s amelyekről az átvizsgálás után a tényleges tárgyalást folytatják majd. Az „átvizsgálás" során az „acquis"-t összesen 31 főbb fejezetre bontva veszik szem­ügyre. Ezek: az áruk és a sze­mélyek szabad mozgása, a szolgáltatások és a tőke sza­bad mozgása, a vállalati tör­vény, a piaci versenyszabá­lyok, a mezőgazdasági politi­ka, a halászat, a közlekedési politika, az adózás, a Gazda­sági és Pénzügyi Unió (EMU), a statisztika, a szoci­álpolitika és foglalkoztatás, az energiapolitika, az iparpo­litika, a kis- és középvállal­kozások, a tudomány és kuta­tás, az oktatás és képzés, a távközlés és információs technológia, a kultúra és au­diovizuális politika, a regio­nális és strukturális politika, a környezetvédelem, a fogyasz­tó- és egészségvédelem, a bel- és igazságügyi együtt­működés, a vámunió, a kül­kapcsolatok, a közös kül- és biztonságpolitika, a pénzügyi ellenőrzés, pénzügyi és költ­ségvetési ellátás, az intézmé­nyek, és (minden) egyéb. • Csongrád megyének kihívás az EU-csatlakozás Kemény versenytársakkal számolnak Dr. Frank József: Felháborító, hogy miközben eurorégiós terveken dolgozunk, mások lerombolják azt is, ami készen van. (Fotó: Schmidt Andrea) Az utóbbi években sok szó esett már ha­zánk uniós csatlakozá­sának esélyeiről, feltéte­leiről. Az EU-tagságból származó előnyök meg­szerzése pedig nem je­lenthet elhanyagolható szempontot Csongrád megye lakossága szá­mára. Miután a térségben - a földrajzi adottságok miatt ­elsősorban a mezőgazdaság játszhat meghatározó szere­pet, fontos, hogy időben és megfelelő módon felkészül­jünk a kihívások kezelésére. Erre részben adottak is a fel­tételek. így véli ezt a megyei közgyűlés elnöke, dr. Frank József is, akit eddig a napra­forgó-nemesítés nemzetközi szaktekintélyeként ismerhe­tett a közvélemény. A lehe­tőségek „összecsiszolásá­ban" - véleménye szerint ­szerepet kell vállalnia a me­gyei önkormányzatnak. Magyarországnak, uniós taggá válása után - az ebből adódó pozitívumok mellett -, kemény versenytársak megjelenésével is számolnia kell. Ez elsősorban a mező­gazdaság esetében igaz, hi­szen hazánk adottságai első­sorban ezt az irányt jelölik ki számunkra. Az erre való fel­készülés térségi esélyeiről beszélgettünk Frank József megyei közgyűlési elnökkel. 9 Az európai normákhoz igazodásunk nem képzel­hető el sem a térségek, sem pedig a mezőgazda­ság bizonyos mértékű átstrukturálódása nélkül. Ön szerint milyen szere­pet vállalhat ebben a me­gyei önkormányzat? - Kezdeményező, koordi­náló feladatokat kell ellátnia a megyének. Az unió ugyan­is külön-külön nem tudja ke­zelni a kistérségi, de a me­gyei prioritásokat sem. Ezért központi utasítások nélkül, demokratikus módon és fő­ként a települések érdekeit figyelembe véve kell halad­nunk a regionalitás irányába, így kivédhetnénk azt is, hogy esetleg egymással el­lentétes fejlesztési célkitűzé­sek gyengítsék esélyeinket. 9 Ez viszont érdeksérel­mek nélkül aligha való­sitható meg. - Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindenki reáli­san felméri szűkebb és tá­gabb környezete adottságait. Ezt követően pedig könnyű lesz belátni: adott fejleszté­seket ott érdemes megvalósí­tani, ahol annak legideálisab­bak a feltételei. 9 Szeged régióközponti szerepkörének erősítése mégsem talált egyértelmű támogatásra. - Márpedig ezt aligha vi­tathatják el tőle. Szeged nemcsak megye- és régió-, de eurorégiós központi fel­adatok ellátására is alkalmas. Itt a szellemi, oktatási háttér mellett a vasúti, a vízi, a légi és a közúti közlekedés lehe­tőségei is adottak, illetve biz­tosíthatóak. Az EU ugyanis a Magyarország csatlakozását követő régiós fejlesztésekre 3 milliárd dollárt tartalékolt. Ennek felhasználása érdeké­ben azonban - kormányzati szinten is - olyan koncepció­kat kell kidolgoznunk, ame­lyek illeszkednek az euroré­giós elképzelésekhez. Ennek egyik alappillére az infrast­rukturális feltételek megte­remtése, ezért üdvözölhető az a kormányzati szándék, hogy 2003-ig teljes hosszá­ban készüljön el az M5-ös út. 9 A Dél-Alföld számára a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázása is óriási távlatokat nyit­hat. - Megyénk és benne Sze­ged e területen jelentős előnnyel startolhat. Rendkí­vüli szellemi hátteret biztosí­tanak ehhez az egyetemek, az állattenyésztési és az élel­miszer-ipari főiskola, a Bay Zoltán intézet, a Biológiai és a Gabonatermesztési Kutató­intézet. Adott a gyakorlati megvalósítás háttere is, hi­szen a mezőgazdasági ter­melés számára Európában itt, térségünkben a legjobbak a talaj-, illetve a klímaviszo­nyok. A fő gondot eddig az jelentette, hogy senki sem szervezte „egységbe" ezeket az adottságokat. Ezért terve­zem egy agrárcentrum létre­hozását, amelynek feladatai közé tartozna - többek kö­zött - új típusú értékesítési szövetkezetek megszervezé­se. Tudjuk ugyanis, hogy az értékesítéssel komoly gon­dok vannak. Ezen keresztül természetesen a termésszer­kezet alakulását is ésszer en kézbe lehetne tartani. Azzal, hogy nyilvánvalóvá válik: mit, hogyan és kinek célszerű termelni, már el is juttattuk a programot a gazdákhoz. 9 Ki finanszírozná az ér­tékesítési szövetkezetek működtetését? - Reményeim szerint részben a szaktárca, részben maguk a tagok adnák össze a pénzt. Az állami hozzájáru­lással egyben biztosított len­ne, hogy a támogatási keret ne aprózódjon el. 9 A siker azonban meg­követeli a minőségi elvá­rások teljesítését is. - Az unión belül valóban csak akkor lehetünk ver­senyképesek, ha ügyelünk a minőségre. Ha a már említett éghajlati és talajviszonyok előnyeit kiaknázva, megfele­lő termelési, feldolgozási, il­letve csomagolási technoló­giákat alkalmazunk, nem le­het baj. Ez utóbbiak érdeké­ben azonban van még mit tennünk. Mélységesen felhá­borítónak tartom ugyanis, hogy miközben eurorégiós terveken dolgozunk, környe­zetünkben azzal teljesen el­lentétes események borzol­ják a kedélyeket. így az, hogy leszerelték és eladták a Szegedi Konzervgyár zöld­ségfeldolgozó gépsorait. In­dokként azok elavultsága szerepelt, de érdekes módon magánkézbe kerülve mégis remekül hasznosíthatóak! De említhetem az ezzel kö­zel egyidőben Klárafalván felszedett iparvágányokat, miközben szeretnénk meg­valósítani a Romániával való jobb közúti és vasúti össze­köttetést. És mindez a MÁV és állami tulajdonú banki háttérrel történik. Ez pedig csak úgy értékelhető, hogy ­a mezőhegyesi konzervgyár bezárása után - egy újabb merényletet követtek el a ré­gió agráriuma ellen. Amíg egyesek azon fáradoznak, hogy javítsák a térség adott­ságait, addig mások lerom­bolják még azt is, ami ké­szen van. Ezen intézkedéssel ugyanis többezer kistermelő­től vonták most meg a ter­melés lehetőségét. 9 Különösen, ha figye­lembe vesszük az EU környezetvédelmi köve­telményeinek teljesíthető­ségét. - Valóban, de ez is az előnyünkre válna és nem­csak a talaj- és légszennye­zés csökkenésének pozitív hatásai miatt, hiszen ahogy fogy a kőolaj, úgy értékelőd­nek fel az egyéb fűtőanya­gok, köztük a biobrikett. En­nek gyártási technológiáját már a GKI-ban ki is dolgoz­tuk. A szennyvíztisztítók megépítésével pedig a bio­komposztálás jut egyre na­gyobb szerephez. Mindez azonban szükségessé teszi egy, a jelenleginél jóval szi­gorúbb környezetvédelmi törvény életbe léptetését. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vegyszerek széles kör alkalmazásának hátrá­nyait sem. Egy gyakorlati modell alapján szeretném például bemutatni majd az érdeklődőknek a biotermesz­tési technológia előnyeit is. 9 A termények egy részét azonban feldolgozva le­het igazán jól értékesíte­ni. Az utóbbi években vi­szont erőteljes hanyatlás jellemezte a feldolgozói­part. - A régió fejlődése érde­kében változtatni kell ezen a helyzeten. Térségünkben h tőházakra lenne szükség. Megoldást kell találni arra is, hogy a makói hagyma, vagy az itt termett zöldsé­gek, gyümölcsök egyedül­álló zamatára - megfelelő marketingmunkával - fel­hívjuk a külföldiek figyel­mét. De a biotechnológiai ipar térhódításával kínál­kozó lehetőségeket sem szalaszthatjuk el. És min­dezen feladatok kapcsán sok-sok teendő vár a me­gyére. A területfejlesztési támogatások szétosztásánál is úgy kell meghatároznunk a prioritásokat, hogy azok egybeessenek a régiós ter­vekkel. Sőt: a szomszé­dos megyékkel meglévő együttműködést konkré­tabb és speciálisabb ala­pokra kell helyezni, hogy az EU-csatlakozásig pon­tosan „leosztott" szerepkö­rökkel, célokkal felvértez­ve nyerhessünk lehetőséget a fejlesztésre szánt uniós támogatások megszerzésé­re. Ez óriási kihívást jelent az elkövetkezendő évek­ben a megyei önkormány­zat számára. N. Rácz Judit Zárt ajtók mögött • Budapest (MTI) Az Európai Unió Ma­gyarországról készített országjelentését és a no­vember 10-én megkez­dődött érdemi tárgyalá­sokról szóló beszámolót vitatta meg december eleji, zárt ülésén az Or­szággyűlés európai in­tegrációs ügyek bizott­sága. Juhász Endre, Magyaror­szágnak az Európai Unióhoz delegált nagykövete szerint az unió országjelentésében Magyarországot ítélte a leg­sikeresebbnek. A diplomata kedvezőnek értékelte az ed­digi tárgyalásokat, amelye­ket többek között a kül- és biztonságpolitika, az iparpo­litika, az audiovizuális poli­tika témában folytattak. Szájer József, az ország­gyűlési bizottság elnöke megjegyezte: ezek az úgyne­vezett könnyű fejezetek, a későbbiek során kerül sor azokra a témákra, amelyek már egyre inkább érintik a magyar polgárok egyes cso­portjainak az érdekeit. A tanácskozáson elhang­zott: szerencsés volna, ha félévente 7-8 témában indul­hatnának meg az érdemi tár­gyalások annak érdekében, hogy az ütemet tartani lehes­sen és teljesülhessen a ma­gyar kormány elképzelése a 2002-es csatlakozásról. Menet közbeni csúcs • Bécs MTI EAH Hivatalosan is „menet közbeni csúcsnak" minősült végül az Európai Unió ál­lam- és kormányfőinek de­cember eleji, bécsi kétnapos találkozóját. Kulcsfontossá­gú ügyekben kerültek jelen­tések, tervezetek és dossziék az asztalra, de végül egyik esetben sem születtek most döntések, ehelyett mindezek majdani megoldásának pon­tos - határidőkhöz kötött ­menetrendjét rögzítették. Ez utóbbit minősítette a tizen­ötök ütésén elfogadott záró­közlemény „bécsi stratégiá­nak", amely EU-szándékok szerint valamennyi fontos te­rületen - legalább egy évre előre - számba veszi a kö­vetkező lépéseket, megjelöl­ve ezek végső határidejét is. „Olyan ez, mint egy hatal­mas kagylóhéj, amelyből a későbbikben és fokozatosan bújnak majd elő az egyes gyöngyszemek" - jegyezte meg ironikusan egy EU-dip­lomata. A főbb témakörök, ame­lyek e stratégia elemeit al­kotják, a következők: foglal­koztatás, gazdasági növeke­dés, stabilitás; a közbizton­ság és az életminőség javítá­sa (környezetvédelem); EU­politikák és intézmények re­formja (Agenda 2000, közös költségvetés, az amszterdami csúcson félbehagyott intéz­ményi reformok); bővítés és általában EU-külkapcsola­tok. A menetrend szerint a következő lépés: 1999 már­cius, soron kívüli EU-csúcs Brüsszelben, amikor végle­gesíteni kellene az Agenda 2000 reformcsomagot (így a közös mezőgazdasági politi­ka, a közösségi támogatási alapok, valamint a közös költségvetéshez való hozzá­járulás módosítását).

Next

/
Oldalképek
Tartalom