Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 24. KARÁCSONY 17 '98 büszkeségei • '98 büszkeségei • '98 büszkeségei Risztov Éva Eséllyel pályázik Sydneyre. (Fotó: Tésik Attila) Az szinte már természetes, hogy korosztályában gyakorlatilag mindent megnyert amit lehetett. Nemcsak itthon, külföldön is. A hazai viadalokon nem akadt méltó ellenfele, s az olaszországi Trentóban megrendezett nem hivatalos kadett EB-n is - öt arany és egy ezüstérmet szerezve - letette a névjegyét. A közvélemény egyébként a július első napjaiban lebonyolított századik felnőtt magyar úszóbajnokságon figyelt fel a vásárhelyi tehetségre. A tizenhárom éves hölgy - az esélyesség terhét is elviselve - a 800 és a 400 m-es gyorsúszásban szerzett aranyérmet. Az egész éves szereplésre sikerült feltennie a koronát is. A Hód Úszó SE tinisztárja a Budapest-bajnokságon is szenzációs formában úszott. A három első és az egy-egy második, illetve harmadik helyezés mindenképpen bravúrként könyvelhető el. Nem lesz könnyű teljesítenie a legnagyobb célját, ugyanis Bán Sándor tanítványa a sydneyi olimpián is szeretne vízbe szállni. A céltudatos kislány azonban mindig és mindenhol, kizárólag a győzelmet tartja elfogadható eredménynek, s ennek tükrében nem lenne meglepő, ha a következő ötkarikás játékokon ő is ott tempózna valamelyik ausztráliai medencében. Szakái Sándor Vannak későn érő típusok, a sportolók között is. De nem nélkülözi a megszállottjait sem egy-egy sportág. A 29 éves szentesi Szakái Sándort bátran nevezhetjük ilyen embernek. Bár óvodás kora óta sportol, ám ahhoz, hogy az idei ibizai XI. quadriatlon-vébén csapatban aranyérmet szerezzen a felnőtt kategóriában. ahhoz az utóbbi három évben különösen nagy „dózisban" edzette magát. De ragadjunk ki csak egyet a sok közül! Nos, a szentesi St. Jupát SE sportolója, bizony nem kevesebb mint 10 kilométer úszással, 40 kilométer kajakozással, 200 kilométer kerékpározással és 42 kilométer futá'ssal „melegítette be" magát a nyáron a szeptemberi spanyol szigeten rendezett világversenyre. Extrém távok egy extrém versenyen, amelyet a sportág történetében először rendeztek a világ harminc vasemberének részSportága megszállottja. (Fotó: Tésik Attila) vételével. Szakái pedig ezen 18 óra 40 perc alatt a negyedik legjobbként zuhant a célba. Aztán egy hónapon belül két csehországi és egy berlini Európa-kupa futam szerepelt még az idei versenynaptárában, ahol a legjobb tíz között végzett. S tette mindezeket amatőrként, önmagát edzve, még a jól megfizetett sportolókat is lekörözve... Dr. Tóth Gyula Dr. Tóth, a vízilabda pápája. (Fotó: Gyenes Kálmán) Egyszóval: pólópápa. De ez vajmi keveset árul el arról a mesteredzőről, aki sikert sikerre halmozott az idén is a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként és a Hungerit-Carnex Szentesi VK trénereként. Januárban az általa dirigált címeresek, az ausztráliai Perthben a hetedik helyen zárták a 8. úszóés vízilabda-világbajnokságot. Aztán áprilisban már a szlovákiai Zilinán, a BEKselejtezőn százszázalékos teljesítménnyel nyerte el klubcsapata a cataniai döntő „belépőjegyét". Májusban pedig? Szombaton átvette a szentesi gárda a megérdemelt nyolcadik magyar bajnoki aranyát, vasárnap pedig már indult is a szicíliai BEK-döntőre. Negyedikként jöttek onnan haza, s a „fekete levest" augusztusban osztották nekik mellé, a BEK-ből való kizárással... No, de sebaj! Indult az új magyar bajnokság, s közben Tóth doktor lelki szemei előtt megjelent öt karika: az olimpiáé. Ezért aztán szeptember elsejétől már többet van Pesten a válogatottal, mint a klubcsapatával Szentesen. Csakhogy akinek olyan társa van mint Pengő László, az nyugodtan fekhet a Stadion Szállóban is. No és akinek olyan „lányai", akik már a bajnokság félidejében kifényesítették a kilencedik aranyat!... Az összeállítást írta: Imre Péter, Mádi József, P. Sándor József, Süli József, Süli Róbert, Szélpál László. Hungerit-Carnex Szentesi YK Egy évben két magyar bajnokságot nyerni, ez még Szentesen sem semmi! Májusban, a magyar döntőben ugyanis a BEAC-ot oda- és visszavágták a szentesiek, s a Szőnyi úti medencéből irány egyenesen Catania! Nos, a BEK-döntőben már nem csak az ellenfelekkel kellett megküzdeniük dr. Tóth Gyula tanítványainak, hanem a parton sétáló fehér ruhásokkal is... Fizettek is érte nagy árat, amikor a hollandusokkal szövetkeztek ellenük, hiszen augusztusban mindkét gárda búcsút inthetett az évezred utolsó BEK-küzdelmeitől... S láss csodát, kicsiny hazánk! Alig pár nap múlva, már a dublőrként előlépett BEAC sírt az otthonában a szentesiek 18-3-as győzelme miatt. S ahogy kezdték a Kurca-partiak a bajnokságot, úgy is zárták! Hiszen már a tavaszi fordulóktól függetlenül, a nyakukban érezhetik a kilencedik aranymedált is. S hogy kik is ezeknek a Ez volt a nyolcadik bajnoki arany... (Fotó: Miskolczi Róbert) sikereknek a kovácsai? Kádár Noémi és Varga Zita (kapusok); Tóth Gabriella, Sipos Edit, Tóth Noémi, Stieber Mercédesz, Szremkó Krisztina, Drávucz Rita, Abel Krisztina, Tot Daniella, Győri Eszter, Vaszlavszky Krisztina, Makra Melinda, Juhász Bianka és Vér Adrienn (mezőnyjátékosok). S természetesen a két kiváló tréner: dr. Tóth Gyula és Pengő László. No és persze Juhász József klubelnök, Sóti Lajos szakosztályvezető és Kiss Ottó technikai vezető, meg a háttérből segítő szponzorok: a Hungerit Rt. és a Carnex Kft. Hiszen ők így együtt: A CSAPAT! Vásárhely - a Nemzeti Sportváros Ebben az évben is jelentős összeget költött sportcélú támogatásra Hódmezővásárhely önkormányzata. Egyebek mellett ezt támasztja alá az a tény, hogy a település néhány nappal ezelőtt megkapta a Nemzeti Sportváros kitüntető címet. Idén a költségvetés 2,4%át fordították az egyesületek, szakosztályok zavartalan működésének biztosítására, illetve a különböző létesítmények építésére, felújítására. Ez utóbbi területen tűnik a legerősebbnek a város, hiszen a néhány éve megkezdett programnak köszönhetően számos iskola gyarapodott tornateremmel, tornacsarnokkal. A klubok többnyire az utolsó másodpercig kihasználják az impozáns Hódtói Sportcsarnok remek adottságait is. Sikerként könyvelhető el, hogy a város szinte az összes sportolásra alkalmas területet megszerezte, többek között a lőteret, a motokrosszpályát is. Fájó pont ugyan a fedett uszoda hiánya, de az utóbbi időben jó néhány fórumon elhangzott, hogy rövidesen erre is megoldást találnak. Közel ötven egyesület működik Vásárhelyen, ami országos szinten is ritkaság számba megy. Az itt élők az egyéni és a csapatsportágak színes palettájáról válogathatnak. Egyébként a legnagyobb támogatást a férfi kosarasok, valamint a vízilabdások kapják, de a női kézilabdacsapat, az NB III-as labdarúgók, a Hód Úszó SE és az ITF Taekwon-do klub költségvetésének jelentős részét is az önkormányzat finanszírozza. Bizakodásra ad okot az is, hogy a közelmúltban megrendezett Nemzeti Sportváros díjátadó ünnepségen elhangzott: az eddig elért eredmények ugyan elégedettségre adnak okot, ám a város vezetői, a polgármesteri hivatal munkatársai továbbra is azon fáradoznak, hogy a lehetőségek, a körülmények még a jelenleginél is jobbá váljanak. December elején töltötte be 60. életévét a Tisza Volán SC sportigazgatója. A hat évtizedből 32 év a sporthoz is szorosan kapcsolódik. Nem hiszem, hogy van olyan szegedi sportbarát, aki ne ismerné Teimel Zoltánt. Fiatalabb korában a súlyemelőteremben, a Tiszán a kajakban lehetett leginkább látni. Sporteredményeivel nem vívott ki magának országos ismeretséget, de a megbízhatóan teljesítők között egyfajta megbecsülésnek örvendett. Sokkal látványosabbak a sportvezetői évei. A szegedi Teimel Zoltán t* F" Harminckét éve a szegedi sportban. (Fotó: Gyenes Kálmán) sportfelügyelőségre kerülve a gazdasági ügyekért felelt, majd osztályvezető-helyettes lett a helyi sportélet legfelsőbb irányításában. Közben ott volt minden kajak-kenu és motorcsónak-versenyen, hiszen bírói vizsgával rendelkezett. Nagy érdemeket szerzett a szegedi maratoni szervezésében és lebonyolításában. A rendszerváltás után a Tisza Volán SC sportigazgatója lett, akinek az NB l-es férfi kézilabdacsapat ügyeinek legmagasabb szintű intézése lett a feladata. Az együttes eredményeiben az ő munkája is benne van. Különdíjasok Csongrád megye és Szeged gazdag sportéletében mindig akadnak olyanok, akiket nem lehet egyik hagyományos kategóriába sem „beleerőszakolni". Viszont produkciójuk, sportemberi magatartásuk, szorgalmuk, vezetői képességeik, évtizedes munkájuk, életművük mellett nem lehet - sőt nem is szabad! - szó nélkül elmenni. Nélkülük szürkébb lenne az egyébként eredményekben gazdag, színes sportpaletta. Ők a különdíjasok. Vass György Serli Sándor Vjacseszlav Nyirka Kenesei Zoltán Gergely Károly Dömsödi Gábor Többpróbás éremgyűjtő. (Fotó: Tésik Attila) Nem ötvös és nem is ékszerész, mégis aranyműves, ki az? Nos, egy szentesi gimnazista fiú, aki 1998-ban ebből a nemesfémből quadriatlonosként pontosan négyet gyűjtött be érem formájában. Dömsödi Gábor - merthogy róla van szó - az úszásból, kajakozásból, kerékpározásból és futásból álló „szenzációs négyesben" a csehországi Sedlcanyban és Rasicén kapott egyet-egyet a legszebben csillogó díjakból az Európakupa futamok végén. S ezzel még koránt sem értünk a felsorolás végére, hiszen a franciaországi középtávú világbajnokságon sem volt ellenfele Valkai Zsolt tanítványának, majd az ibizai felnőtt hosszú távú világbajnokságon is junior világbajnok lett a St. Jupát SE tehetséges sportolója. Az. aki a sok győzelme mellett mégis egy huszadik helyére a legbüszkébb. Ja kérem, egy ibizai vébén 16 évesen a felnőttek között abszolútban végezni ezen a helyen, az aztán bravúr a javából! Nagymihály Adrienn Futószalagon szállította az érmeket. (Fotó: Gyenes Kálmán) „Ki állítja meg Nagymihályt? Nagymihály, a listavezető!" - adtuk hírül, szinte egész évben. De ki is valójában Nagymihály Adrienn? Nos, egy csongrádi másodikos gimnazista, aki futószalagon szállította 1998-ban az országos triatlon- és duatlonversenyekről a szebbnél szebb eredményeket, az Idegenforgalmi SE színeiben. Gyovainé Kósa Erika tanítványa a májusi duatlon OB ezüstjével kezdte az évet, aztán júniusban, a megyei triatlon diákolimpián akasztották a nyakába az aranyérmet, a győri Mol sprint triatlonviadal végén pedig a bronzot, majd a profi felnőtt triatlonosok között a negyedik helyet szerezte meg, s időközben még a Magyar Köztársaság diákolimpiai bajnoki címét is „begyűjtötte". Augusztusban Kiskörén, Balassagyarmaton, Baján, Bodajkon és FaddDomboriban nem talált legyőzőre, utóbbiban a teljes felnőtt mezőnyt maga mögé utasítva. Csoda-e ezek után, ha nem csak a két sportszövetség választotta a ranglisták élére, hanem mi is?