Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 24. KARÁCSONY 9 • Fejtő Ferenc a monarchiáról, a Szép Szóról és Kádár János esernyőiről Véletlenül közbejött véletlenek Fejtő Ferenc: „Erasmuson táplálkozó szociáldemokrata voltam" (Fotó: Schmidt Andrea) Budapesttől Párizsig Fejtő Ferenc Franciaországban élő író, történész, publicista. Nagykanizsán született 1909-ben; a pécsi, majd a budapesti egyetemen nyelvészetet, germanisztikát és történelmet tanult. Húszévesen bekapcsolódott a háború előtti időszak politikai irányzatokkal átszőtt irodalmi életébe. Kezdettől fogva baloldali elkötelezettségű, a harmincas évek elején az illegális kommunista mozgalomhoz, majd a szociáldemokrata párthoz került közel. 1932-ben baloldali szervezkedés vádjával egy évre börtönbe zárták. 1935-ben József Attilával közösen indították el a Szép Szó című irodalmi folyóiratot. írói és szerkesztői munkája során kapcsolatban volt a harmincas évek magyar irodalmi közéletének legnevesebb szereplőivel. 1938-ban újabb politikai börtönbüntetése elől Párizsba szökött, ahol ma is él. A háborúig a Népszava párizsi tudósítójaként dolgozott, a német megszállás alatt a gaullista francia ellenállás tagja volt, majd újságíróként és történészként dolgozott tovább. 1972 és 1982 között a Politikai Tanulmányok Főiskolája szovjet és kelet-európai szemináriumának igazgatója volt. Fejtő Ferenc a magyar emigráció kiemelkedő alakja, aki a magyar kultúra és történelem franciaországi megismertetésében is rendkívüli érdemeket szerzett. Háza évtizedeken át a Párizsba látogató magyar értelmiségiek egyik úticélja volt. Visszaemlékezései Budapesttől Párizsig címmel jelentek meg magyarul a Magvető kiadónál. Fejtő Ferenc visszaemlékezésében a háború előtti magyar irodalmi közélet olyan alakjai és eseményei elevenednek meg, amelyek a ma embere számára már elfoglalták helyüket az irodalomtörténetben. József Attila barátja és szerkesztőtársa, a népi-urbánus vita résztvevője, a Horthy-korszak politikai emigránsa, a monarchiabeli békeidő híve és a trianoni döntés bírálója egy olyan országban, ahol ezt a döntést meghozták Fejtő Ferenc élete és gondolatai a század jegyeit hordják magukon. • Fejtő úr, ön történészként a század legfájóbb magyar kérdéseiért a monarchia szétdarabolását okolta. Milyen családi gyökerei nyúlnak vissza az Osztrák-Magyar Monarchiába? - Apai nagyapám, akit Fischel Fülöpnek hívtak, német nyelvű és kultúrájú zsidó családban született egy Prága melletti kisvárosban. Mestersége szerint tipográfus volt; 1849 után őt hívták Pestre a Pester Loyd című, később híressé vált szabadelvű lap alapítói, mert jó szakembert kerestek a nyomdai kiadáshoz. Nagyapámat az 1860-as évek elején Nagykanizsára csábította egy nyomdai vállalkozó, akinek nyomdáját hamarosan megvásárolta, lányát pedig feleségül vette. A magyar kultúrát nagyapám választotta: hazafi lett, nyomdájában magyar tankönyveket nyomtatott, majd Zala címmel megalapította a környék első magyar nyelvű hetilapját, amelyből hamarosan napilap lett. Apám ugyancsak lapkiadó volt és könyvüzletet alapított Nagykanizsán. Ott is élt a háborúig, amikor hetvenhárom évesen deportálták. Azt mondják, a vagonban halt meg, még az Auschwitzba érkezés előtt. • Ön 1938 óta él Franciaországban, és noha évtizedekig a magyar kultiira valóságos intézményét jelentette Párizsban, a franciák teljesen magukénak vallják munkásságát. Hogyan egyezett e kettő: magyar és francia, abban a korszakban, amikor történelmileg meglehetősen távol volt egymástól a két ország? - A száműzetés második hazává változott számomra, de eközben büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Igaz, Franciaországban viszonylag kevesen voltak akkor, akik Magyarországot nemcsak mint egykori háborús ellenfelet ismerték. De azért akadtak magyarbarátok is, mint például a katolikus költő, Paul Claudel. Azzal a véleményemmel azonban, hogy az Osztrák-magyar Monarchia szétzúzása, valamint a trianoni béke történelmi hiba volt, meglehetősen egyedül maradtam Franciaországban. Csak 1956 után kezdték újraértékelni Magyarországot, mint az első nemzetet, amely a háború után vérét tudta áldozni a szabadság nyugatinak mondott eszméjéért. 1956 becsületet szerzett Magyarországnak. A gazdasági és szellemi kapcsolatok ugyan csak a Kádár-rendszer vége felé kezdtek megindulni, de a hetvenes évektől már egyre kevésbé titkosan mertek engem meglátogatni Magyarországról, noha én köztudomásúlag CIA-ügynökként voltam elkönyvelve itthon. Sőt, a francia kommunisták azt terjesztették, hogy a háború előtt Horthy spiclije voltam, a háború alatt pedig nem a gaullista ellenállásban tevékenykedtem, hanem a németekkel kollaboráltam. Sok rágalommal kellett megküzdenem, de lassan-lassan, ahogy bekapcsolódtam a francia kulturális életbe, a folyóiratok és napilapok munkájába, egyre több alkalmam volt arra, hogy hozzájáruljak Magyarország értékeinek megismertetéséhez. # Mit gondol, változott e a franciák nézőpontja a trianoni szerződést illetően? - Meggyőződésem, hogy igen. Egyik utolsó kötetemben, a Rekviem egy hajdanvolt birodalomért címűben igen szigorúan bíráltam a versailles-i békefeltételeket, a monarchia feldarabolását és a föderalisztikus lehetőségek teljes figyelmen kívül hagyását, ami a clemenceau-i külpolitikát jellemezte. Úgy vélem, a monarchia megcsonkítása bűnös ostobaság volt, hiszen, ha szövetségi állammá alakították volna, biztosíthatta volna a térség további stabilitását. A terv kovácsa kétségkívül Franciaország volt, és azok a cseh nacionalista emigránsok - Benes és Masaryk - akik azt gondolták, hogy szuverenitásukat majd a demokratikus Franciaország biztosítja a jövőben. A francia védőszárnyban azonban - látva 1939-et, 1945-öt vagy 1968-at - csalatkozniuk kellett. Nos, amikor a francia diplomáciatörténeti társaság ülésére meghívtak, hogy mutassam be a könyvet, arra számítottam, hogy a jelen lévő történészek és tábornokok elítélik majd nézeteimet. Ehelyett egyhangú egyetértés fogadott. Ez a francia politikai légkör változását jelezte. Chirac rokon szert ve • Ezt megérezte a nagypolitikán is? - Igen. Erre vallott, hogy amikor 1996-ban a francia szenátusban nemzetközi konferenciát rendeztem a magyar forradalom emlékére. Jacques Chirac a legnagyobb örömmel vállalta el a magyar köztársasági elnök oldalán a védnökséget. Chirac szép levélben fejezte ki Magyarország iránti rokonszenvét és megbecsülését. De itthonról is mondhatnék példát: Francois Nicoulaud, a korábbi francia nagykövet volt az első, a nyugati nagykövetek közül, aki magyar nyelven tartott beszéddel adta át megbízólevelét Budapesten. Büszke is vagyok rá, mert Nicoulaud-t, akit fiatalkora óta ismerek, én biztattam a magyar nyelv tanulására. Egyébként ő volt az, aki távozása előtt megalakította a magyarul beszélő nagykövetek klubját, amelynek első találkozójára meghívta Horn Gyulát is, s nyelvtehetségére jellemzően ezekkel a szavakkal köszöntötte: „Miniszterelnök úr, önt ezúttal mint nyelvtársat, s nem mint elvtársat hívtuk meg..." • Térjünk vissza a harmincas évekbe. Úgy tudom, a Szép Szó közvetlen munkatársai között szegedi szerző is volt: Gáspár Zoltán. Hogyan találkoztak? - A harmincas évek közepén egy számunkra akkor még teljesen ismeretlen szegedi fiatalember küldött tanulmányt a Szép Szó szerkesztőségébe. Az írás oly fokú szellemi érettségről tanúskodott, hogy mindhárman, József Attila, Ignotus Pál és jómagam, kíváncsiak lettünk a szerzőre. Hatvany Bertalan vitt minket kocsival Szegedre, s munkahelyén, az egyetemi könyvtárban találkoztunk Gáspár Zoltánnal. Arra számítottunk, hogy el tudjuk csábítani Szegedről Budapestre, a Szép Szóhoz. Nemcsak hogy rendszeres szerzőnk lett, de a én magam olyan közel kerültem hozzá, hogy 1938-ban, amikor el kellett hagynom az országot, rábíztam a lakásomat és a holmijaimat. Különben, amikor Ignotus Pál és Hatvany Bertalan is az emigrációt választotta, K. Havas Gézával ő irányította a Szép Szót egészen 1939-ben bekövetkezett betiltásáig. Gáspár hosszú levelei, amelyekben beszámolt Magyarország és a magyar értelmiség helyzetéről sokat jelentettek számomra Párizsban. Tragikusan halt meg: Budapest ostroma után, amikor elcsitultak a harcok, túlságosan korán merészkedett elő egykori házunk pincéjéből. Egy orosz katona nácinak vélte és lelőtte. Ha Gáspár Zoltán túlélte volna ezeket a szörnyű éveket, akkor a nevét ma Bibó Istváné mellett emlegetnék. # A Szép Szó a magyar folyóirat-kultúra nagy epizódja volt a harmincas években. Kiket sorol a felfedezettjei közé? - A Szép Szó volt az, amely a még suhanc Örkény István első írásait közölte. Mi indítottunk el olyan fiatal költőket is, mint Weöres Sándor vagy Benjámin László, akik a háború után igazolták tehetségüket. Nem beszélve Radnóti Miklósról, akihez szoros barátság fűzött, s akivel, miután Pestre költözött, szinte minden nap találkoztunk, és büszkén mondhatom, hogy amiként József Attiláról én írtam meg először Magyarországon, hogy nagy költő, úgy Radnóti felfedezésében is részem van. A Szép Szó többi munkatársa nem ismerte még Miklóst, akit én pályája elejétől figyelemmel követtem. 1936-ban egy fiatal költőkből álló antológiához - köztük Vas István, Zelk Zoltán és több, később nevessé vált szerző - kértek meg, hogy előszót írjak, s ebben a jóformán ismeretlen Radnóti Miklós tehetségét neveztem a legígéretesebbnek, több sértődést kiváltva ezzel. Rajta keresztül azután baráti kapcsolatom alakult ki a többi szegedi fiatallal is, mint Budai György, Ortutay Gyula, akik nemcsak barátaim, de politikai küzdőtársaim is lettek. „Pont egy viszály után " • Ekkorra tehető a népi-urbánus vita leghevesebb korszaka. Mit őriz ebből a vitából? - A harmincas években a Válasz folyóirat körül csoportosuló népiek és a Szép Szóban publikáló urbánusok vitája nagy szerepet játszott az irodalmi közéletben. Meg kell mondanom, hogy ebben a vitában, amelyben, mint a Szép Szó egyik társszerkesztője magam is fászt vettem, úgy lettem elkönyvelve, mint urbánus. Ezt a vitát azonban már akkor túlságosan kiélezettnek és károsnak tartottam. Amikor Illyés Gyula a háború után meglátogatott normandiai házamban, el is határoztuk, hogy nyilvánosan véget kell vetni a régi viszályoknak. Ezután „Pont egy viszály után" címmel írtam egy cikket, amely a Haladás című lapban jelent meg, miszerint a vitát túlhaladta a történelem és az idő megérett a nemzet sorsát szívén viselő értelmiség egységére. Egyébként talán nem véletlen az sem, hogy még fiatalon a népinek számító Illyés Gyula révén léptem be a magyar irodalmi életbe. • Hogyan történt? - Illyés Gyulának, akivel még József Attila előtt barátkoztam össze a harmincas évek elején, megmutattam egy egészen ifjúkori, lázadó és eretnek művemet, a Zágrábi útinapló címűt, amelyben egy dalmáciai utazásról számoltam be. Megtetszett neki, és elküldte Babits Mihályhoz. Babits visszasürgönyözött, hogy „Kézirat elfogadva. Látogasson meg." Felejthetetlen nap az életemben. Babits feleségével, Török Sophieval rendkívül barátságosan fogadott, leültettek teára, s 1932-es a börtönélményeimről és terveimről érdeklődött. Arra is felszólított, hogy dolgozzam rendszeresen a Nyugatnak. Rokonszenvét azután sem vesztettem el, hogy ráébredt, szolidáris vagyok József Attilával, aki az ellenfelei közé számított. • Úgy érezte: íróvá avatták? - Sőt, a kézirat megjelenésének volt egy másik következménye is, ha már az anekdotáknál tartunk. Akkoriban, a börtönből visszatérve József Attila Korong utcai lakása közelében, a Limanova téren béreltem szállást. Éppen József Attilánál voltam, egy éjszaka írt versét meghallgatni, amikor beállított Katona Jenő, a Korunk szava című katolikus hetilap szerkesztője, azzal az üzenettel, hogy Hatvany Lajos báró elolvasta a Nyugatbeli cikkemet, és szeretne megismerni. Meghívott szokásos vasárnapi vacsorái egyikére. A Bécsi kapu téri palotában a magyar irodalom olyan nagyságaival találkoztam, mint Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szomory Dezső vagy Szép Ernő. Hatvany ezekkel a szavakkal vezetett be ebbe a társaságba: „Bemutatok maguknak egy új magyar írót." Ez volt első lovaggáütésem. Utólag a francia Becsületrend és a Bordeaux-i Borkóstoló Rend lovagjává is megtettek ugyan, de ezzel nem ért fel egyik sem. Egy héttel e vacsora után József Attilánál jöttünk össze Ignotus Pállal és megállapodtunk: régi tervünk szerint független irodalmi és politikai folyóiratot alapítunk. így született meg 1935-ben a Szép Szó. • Szó volt arról, hogy József Attila Babits ellenfelének számított. Mit gondol, a korábbi nyugatosok közül ki állt legközelebb hozzá? - József Attila atyai módon szerette Juhász Gyulát. Neki két atyja volt a magyar irodalomban: Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső. E két költő tucatnyi versét tudta kívülről, és soha mástól nem hallottam olyan gyönyörűen Juhász Gyula-verseket mondani, min-t tőle. Talán valami gyermekkomplexust is rejtett ez a szeretet. Sokszor ugrattam is ezzel, mondván, hogy írjon már végre egy olyan verset, amiben nincs benne az, hogy „mint a gyermek, aki...". Attila nagyon szeretett volna felnőtt lenni, de eközben apaés anyavágyó gyermek maradt mindvégig. A feleségemet is azért szerette, mert anyás volt hozzá, mert ápolta és kedves volt, s ő egész életében ezt kereste. Végül a költészetben ezt a két atyát találta meg - és mindkettő viszonozta a szeretetét. Nemcsak Juhász Gyula, de Kosztolányi is elismerően és kedvesen bánt vele, éreztetve, hogy felismerte benne a tragikusan nagy költőt. Nyílt társadalom és a kommunisták • Engedje meg, hogy a korabeli politikai viszonyokról kérdezzem. Önt baloldali nézetei miatt 1932-ben börtönbe zárták és 1937-ben a börtön elől menekült el Magyarországról. Milyennek látja ma akkori szociáldemokrata nézeteit? - Az a fajta szociáldemokrácia, amelyhez én tartoztam, rha már nincs. Humanista és Erasmuson táplálkozó szociáldemokrata voltam. A szocdem párt lapjában több tanulmányban taglaltam a kereszténység és a szocializmus viszonyát, s ugyanakkor a párt szekcióiban s a szakszervezetekben számos előadást tartottam a magyar irodalomról. Könyvnyomdászok, nemesfémipari munkások, vas- és fémmunkások előtt. Az a szociáldemokrácia, amit én hirdettem, nyílt társadalmat akart, s ezt a magatartást rendre bírálták a kommunisták. Akkori szociáldemokrata barátaim közül nem véletlen, hogy egy sem boldogult nézeteivel: Kéthly Anna Brüsszelben halt meg, Ries István börtönben végezte, s folytathatnám a sort. (Folytatás a 10. oldalon.)