Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

A^Orszá J ALAPÍTVA: 191ÖJSÉN y DELMAQYARORSZAQ CSÜTÖRTÖK, 1998. DEC. 24., 88/301 mmmmmmm ÁRA TELE-7-TEL: 45 FT (ELŐFIZETVE: 37 FT) A

hasonlítás sarokpontjait gyerekkorban tűzzük ki. A fogalmi szintre fölkerült udvar a boldog vakáció terepe, a bögre épp olyan, mint az a csorbult, nagykanalas, cikóriakávés, amit a padlásföljárón hagyott a kertbe kisiető tata, a fa pontosan olyan, mint a gyermekkor fája, a terített asztal a nagymama porszagú ebédlőjében áll, az angyal szakasztott mása annak, akit a kis katekizmusban láttunk őrködni a fahídon áthaladó kisfiú mögött. Minden olyan marad, amilyen a legintenzívebb pillanatban, a születésekor volt, bizony, olyan marad örökre, holott mennyire más a kisgyerek szeme, füle, szája, mint a miénk. A gyerekek például szeretik a benzingőzt, de sohasem esznek kovászos uborkát, imádják a festékszagot, de a körömpörkölttől borsódzik a hátuk, és minden émelyítő illattal együtt tudnak élni, viszont nem bírják elviselni a kocsonya látványát. És idegesek lesznek az öregszagtól. Most nagyon szép hótakaró alatt kucorognak a fák, mégis azt a képet látom valódinak, egyetlennek és fölcserélhetetlennek, ami még a hatvanas évek egyik igazi telén lepte meg a mórahalmi iskolaudvaron randevúzó, kipirult sereget. Napokon át, dunyhatoll méretű pelyhekben szakadt az égi áldás. A kézilabdapályára szabályos labirintust építettünk a vállig érő hóból, s ahogy kitermeltük a járatot, egyre magasabb lett a hófal, így amikor Angyali üdvözlet szánkókkal és kiskocsival nekilódultunk, minden kereszteződésnél sikítva vártuk, előbbukan-e, ütközik-e velünk a másik. Az egész szünet alatt csábítón ott fehérlett ez a város. A gyermekirodalom talán legnagyobbika, Fekete István írt egyszer arról a rossz kölyökről, akit gyakran letérdepeltettek az iskolában a sarokba, épp a vaskályha elé, amelynek ajtaján ez állt: Kalányi Vasgyár. És ez a jelzős szerkezet annak a fiúnak, aki aztán fölnőtt, s nekem, aki keresztanyám szájából hallottam e novellát, szükségszerűen mást-mást, mégis ugyanazt jelenti: a teljességgel befogadott, de pontosan meg nem értett ismeretet, hogy bizony van valahol egy Kalány nevű helység, ahol kályhákat gyártanak, s ez a gyár azt üzeni nekem az ajtó mögül áradó mormogással, hogy már megint rossz voltam. A gyerekkorban befogadott legendák ugyanazzal a hangulattal, zamattal és fényerővel rakódnak le és kerülnek felszínre a lélek zegzugos mélyeiből, mint ahogy ott és akkor, a születés pillanatában rögzültek. Nekem Fekete István, például, vasalószag. A víz sercegésének hangja, ahogy keresztanyám megszenteli a ruhát, de a tüzes vasra is hull a permet, s mellé a szép hang, a fordulatoknál hátrakapott fej: én az ágyon ülök, ő pedig mondja Oltár Alsóvároson. (Fotó: Nagy László) az Őszi vásárt, az Ilonát, a Karácsonyt, meg a Kalányi vasgyárt. Fejből, pontosan, a cserépkályha bíztató és egyben ernyesztő búgása fölött kétarasznyi hangmagasságban és fényévnyi jóságban. Igen, a legendák. Nagyapám az első házasságból elözvegyült, de a család tartotta a kapcsolatot az új házasság idején is az anyóssal. Sántha mama, aki véreim között nyugszik az alsóvárosi temetőben, amikor megszülettek az ikrek, anyám és keresztanyám, fölajánlást tett, hogy a franciskánusok templomában, a szentségtartó fölé két angyalt helyeztet el. Abban az időben, az oltár fölújításakor még nagyon kevés iker született, így ők, az én angyalaim, mindenütt föltűnést keltettek szépségükkel, és különös, csak általuk ismert beszédmódjukkal. Ültek az ágyam szélén, épp túl a mesén, a szemem már lecsukva, s hogy ne zavarják meg botorkálásom az álom erdejébe, suttogva, mert mégis csak, gyorsan, mert semmire sincs idő, és egymás szavába vágva, mert így volt értelme, csacsogtak, mint két ölelkező patak. Édes álomhoz ez a csobogás nyújtotta a tiszta hátteret. Persze, ez úgy történhetett, hogy én bekerültem keresztanyámékhoz, mert hozzájuk nem jött el a várva várt utód, anyámék pedig beadtak faluról, amikor iskolás lettem. így lett nekem két anyám: az egyik távoli gondoskodással, a másik a közvetlen féltésével, s mindkettő együtt, a hétvégeken. Nemrég éltem át az eltelt esztendő legnehezebb próbáját. Nem messze a két angyaltól, a ferences kolostorban voltam meghívott előadó régen elhagyott témámról, Pilinszky János költészetéről. Én azt már nagyon jól tudom, hogy a világ legfontosabb szervezőeleme, hogy az összetartozó tények egyszer csak összebújnak. Nekem ott kellett szerepelnem, ahol az édesanyám meghalt. Az evangéliumi estén. Mondom, a tények egymáshoz vackolnak. Épp Mórahalmon, ahol szüleim tanítottak összesen ötven esztendőn át, vettem részt akkor a lapom ünnepségén, amikor jött a hír, anyám nagyon rosszul van. És épp úgy, ahogyan néhány hónappal korábban egy idős úr édesanyám ölébe zuhanva, az én angyalom is összeesett, amikor szót kért. Amikor odaértem, már nem volt benne élet. Mindannyian ott virrasztottunk mellette... S nekem beszélnem kellett, előadni azt a keveset, amit tudok. Fűben, fák alatt megterített asztal. Seholse vagy. Az Atya, mint egy szálkát, elveszi a keresztet. Ezt tőle tanultam. Tízért tanultam járni, m2j ezekért a kései, keserű léptekért. S ott vannak, hála Istennek, az angyalok. Az egyik, mint gyerekkoromban, kicsit távolabb, a másik meg itt, közöttünk szárnyal. Kimondhatatlan jól van, ami van. • Orbán Viktor a középosztályról f Akik nem lógnak ki a sorból • Munkatársunktól Tegnap árusíthattak utoljára a kereskedők a Széchenyi téri karácsonyi vásáron, úgyhogy aki elkésett az ajándékbeszerzéssel, az ma már az összerakható-szétszedhetö kereskedők utcájában nem tud vásárolni. A pavilonok még egy ideig üresen állnak az immár elcsendesedett, hófehér szegedi főtéren, a bontás ugyanis december 30-ig „ráér". Minden jó, ha jó a vége, ezzel többek között az idei, Széchenyi téri karácsonyi vásár is nyugtázható. A Szegedi Nemzetközi Vásár munkatársától megtudtuk, hogy a szervezők elégedettek az idei ünnepi egyenleggel. Mint ismeretes, december 9-én közel kétórás tárgyalás után született meg a „kétméteres kompromisszum", amely szerint a kereskedők a pavilonok előtt ekkora szabadplaccot kapnak asztalaiknak. Úgy tűnik, hogy az árusok tartották magukat az megállapodáshoz, ezt talán az is bizonyítja, hogy a vásár szervezőihez december 10-e után nem jutottak el közterületi incidensekről szóló információk. Karácsony jövőre is lesz, s majdnem biztos, hogy a Széchenyi tér ismét megtelik kereskedővel és vásárlóval. A most rendelkezésre bocsátott 710 négyzetméteres belvárosi összterület valószínűleg jövőre sem változik, s a pavilonok mérete is marad. Mivel az idén telt házzal üzemelt a fősétányi forgatag, a szervezők jövőre is 110 kereskedőre számítanak. Talán 1999 karácsonyán már fedett területen lehet majd nézelődni, s az is a tervek között szerepel, hogy színesednek, és hosszabb ideig tartanak majd a gyerekeknek szánt műsorok. • Budapest (MTI) Az elmúlt fél év szívemnek legkedvesebb eredménye a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetése - emelte ki Orbán Viktor kormányfő a Magyar Televízió 1 -es csatornájának adott szerdai interjújában. A miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy így végre azokról az emberekről is szó esik, akik nem lógnak ki a sorból: van munkájuk, gyermekeket nevelnek, nem szorulnak segélyre, nem élnek hihetetlen gazdagságban. „Ők viszik a hátukon az országot, velük azonban mivel nem voltak problémások - soha senki nem foglalkozott. A jelenlegi kormány az első, amely ezeket az embereket célozta meg" - tette hozzá. A nyugdíjemeléssel kapcsolatos döntést a miniszterelnök nehéznek nevezte, de kijelentette, hogy az országban most fordul elő először, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak 20-25 százalékkal emelkednek egy év alatt. marad! roly vezetőedzővel abban, hogy továbbra is marad az együttesnél, amely 1999 január 5-én kezdi meg a felkészülést a tavaszi idényre. A klub tartozását a játékosok számára a jövőben írásbeli megállapodás keretében kívánja rendezni az új vezetőség, amely január 11-ig minden labdarúgóval és klubalkalmazottal szerződést köt. E dátumig igyekeznek megtalálni a klub irányításában résztvevőket is. • Jövőre ugyanitt a vásárnak Tegnap utoljára sétálhattunk a pavilonok között. (Fotó: Miskolczi Róbert) • Szeged LC Gergely Károly • Munkatársunktól Tegnap délután a Szeged LC játékosai megkapták a klub velük szembeni tartozásának egy részét. Előtte az öltözőben Nagylaki Kálmán elköszönt a labdarúgóktól, mivel lemondott elnöki tisztségéről. A csapatot a Szeged Megyei Jogú Várossal kötött megállapodás értelmében a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség háromtagú vezetése, Dlusztus Imre elnök, Kónya Sándor főtitkár és Kormányos Gábor főtitkárhelyettes vette át. Amint a sajtóban megjelent, Gergely Károllyal, a Szeged LC edzőjével a BVSC Nermzeti Profiligában szereplő csapatának vezetői tárgyalást folytattak, s szerették volna, ha a kiváló szakember végezné a jövőben a vasutascsapat szakmai irányítását, hogy az elkerülje a kiesést. A Szegedi Labdarúgó Club új vezetése azonban megállapodott Gergely Ká-