Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-06 / 260. szám

PÉNTEK, 1998. NOV. 6. KITEKINTŐ 7 NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.. 62/269-397. BalAstya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Cscngelc, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút. Uj u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztámérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Ruzsá. Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-1 53. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Kedves Környékbéliek! Tjogy mi történt a választás mámoros hajnala után Dóc­M~L ban, arról majd a jövő heti oldalunk számol be kedves mindnyájuknak. Most érjék be annyival, hogy a minden­szenteki csendes hétvége múltával teljes szomorúságával köszönt ránk az ősz. Sokat szemerkél az eső, iramosan hul­lajtják levelüket a fák, s csak néha-néha ajándékoz meg bennünket arany ragyogásával a november. Ilyenkor már szinte a nyakunkon érezzük: kemény léire kell készülnünk! Azokra a fagyos napokra, amikor magunknak kell fólfűte­nünk a lakást, hogy elviselhetővé, kellemessé tegyük ottho­nunkat. Amint jártukban-keltükben Önök is tapasztalhatták ­megélénkültek a fatelepek. Hordják oda a szenet meg a vá­gott fát vagonszámra, s viszik onnét aztán kocsikkal, teher­autókkal a házudvarokba, hogy mihamarébb a szenesekbe, fásszínekbe kerüljön a meleget adó tűzrevaló. A traktoros fafürészelők is serényen járják a házakat, a gázszerelők pe­dig a konvektorokat veszik szemügyre, s javítják az eldugult kályhákat, így készülve a nagy megmérettetésre, a közelítő Tél Tábornok elleni csatára. Hóra, fagyra, hidegre. \jem tudom, észrevették-e, de egyre több helyen maga­1Y sódnak a kévékből rakott gallykazlak. Jelezvén tán, hogy sokan ismételten munkára fogták a tisztét vesztett ke­mencéket. Mert, mi másnak kéne az a sok kiskéve, ha nem a pókhasú kemence etetésére? Igazolására annak, hogy amit az ősök kitaláltak s hosszú időn át használtak, nem is lehetett olyan nagy butaság. Gondoljanak csak bele, hogy a régi házak kemencéi milyen jó szolgálatol tettek? Ugye, el­őször is, a jó kemence pufók hasa minden használaton kí­vül helyezett lomot befogadott, s megfelelő hevítés után il­lően eltüntetett. Visszaadta azt az élet örök körforgásának. Épp azzal, hogy a törött szék lábára, az agyonföltözött nad­rág szárára, vagy épp a kutyarágta szőrkalapra mondták rá a legutolsó fólhasználási formulát: „Tűzbe vele!", a házi lom igazán megszolgálta az árát. A lassú tűzzel fölfűtött ke­mence - szálára szedett izékszár, nyalábolt venyige, ho­mokjától kirázott ricatuskó, a tavaszi barackfagally vagy éppen a kisvillára porciózott olajfakéve például szolgálhat­ta ezt a célt, de az ágácfa száraz tuskaja meg a kivénhedt kerítésoszlop pedig kimondottan erre való volt - komótosan adta ki a melegét is. Egész éjjel tartotta a kívánt hőmérsék­letet, sőt, ha jó kedve volt hagyott belőle még másnapra is. A kemence jótevő hőségében összefőtt a bableves, finom le­vet eresztett a cserépedényben a szárma. Szép barnára sült a rozskenyér, foszlóssá a fehér kalács, s megtartotta ízét a tepsibe rakott disznótoros étek. Megpirult héjában a krumpli, cukor nélkül is édesre sült a dinkatök. A jó fűtésű kemence, amelynek alján hamar szikrázott a tégla s falha­sa hosszan tartotta a meleget, kiváló helyét adta a meren­gésnek is. A múlt és a jövő dolgai egybevetésének. Padká­ján ülve, fájós hátat a pohos oldalának vetve hosszan lehe­tett elmélkedni: miként is kéne másként, hogy a jövő nyár is adjon legalább annyi erőt, hogy a kemencét fólfűthessük, s hevült hasát ennivalóval megrakhassuk. Persze, mindezt a magunk boldogulására. rwa nem így volna jó, s a kemence környékén sem így Lí zajlott az élet, kedves környékbéliek mondják meg a szemembe. Hogy harag végképp ne keletkezzék köztünk, kérem olvassák el a pusztaszeri madarásztóról meg a mina­pi választásról írottakat is. Mindannyiuknak kívánva ezzel jó egészséget, s természetesen kiváló és elegendő időt a téli tűzrevaló behordásához: ftlAjerKs t^éterr Külön úton a szatymaziak • Munkatársunktól Október végén tartotta ala­kuló közgyűlését a mozgáskor­látozottak szatymazi egyesüle­te. Korábban a megyei egyesü­lethez tartoztak a szatymaziak, de most különváltak tőle. A fő céljaik, hogy segítsék a telepü­lésen és a környéken lakó mozgáskorlátozottakat, vala­mint a tanyákon élőket beszál­lítsák a szatymazi foglalkozá­sokra. Az alakuló ülésen meg­választották a vezetőséget: Ge­ra Anna lett az elnök, titkár Guba Antalné, gazdasági veze­tő Hódi József, vezetőségi ta­gok Gyöngyi Józsefné és Péter János. Az egyesület ellenőrző bizottságába pedig Kassai Ká­roly, Pintér István és Király István került. Kistelek • Munkatársunktól Az internetes választási összesítő szerint a kistelekiek választói névjegyzékére 6276-an kerültek, közülük 3089 polgártárs szavazott. Az új polgármesterre. Nagy Sán­dorra 1692-en voksoltak. (A korábbi évek kisvárosi veze­tőjére, Ott Józsefre 1011-en, a jelöltként induló Kiss Zsolt­ra 163-an, Kecskeméti Sán­dorra 112-en, Szél Tiborra 75-en.) A legtöbb képviselői szavazatot, 1597-et, Darabos Gábor, a korábbi testület tag­ja kapta, 18-cal megelőzve Horváth Jánost, aki szintén részt vett az előző testület munkájában. Az új indulók közül a legtöbb vokssal, 1501-gyei, Gyimesi Zoltán jutott képviselői mandátum­hoz. Rajtuk kívül még a régi­ek közül dr. Pálinkás Pál, dr. Hajdú Imre, dr. Szurgentné, dr. Ocskó Olga, Törökgyörgy Józsefné, a frissen választot­tak közül pedig Csányi Sán­dor, Bozó József, dr. Csejtei Zoltánné, Bakacsi Géza, Tóth János, Kucsora Lajosné lehet tagja a kisteleki képviselők testületének. (A 862 szavaza­tot kapott Harmath Józsefnek a 14. hely jutott, (gy csak ha valaki visszalép akkor kerül­het a testülfetbe, elsőként a ki­maradó 20 közül.) Pusztamérges • Munkatársunktól A pusztamérgesi középis­kolában november 13-án és 20-án, péntekenként 14-től 18 óráig nyílt napot tartanak. A leendő tanulók és szüleik megismerkedhetnek az iskola programjaival, nevelőivel. Az 1999/2000-es tanévben Pusz­tamérgesen az alábbi képzé­sek közül választhatnak a diá­kok: falusi vendéglátó, mező­gazdasági, illetve érettségizet­teknek idegenforgalmi szak­képzés, fiúknak labdarúgó ta­gozat. Zsombó • Munkatársunktól Amit megeszünk, és amit megiszunk, hasznunkra is le­het, és ártalmunkra is. Amit az állatok isznak, illetve amivel növényeinket öntözzük, táplá­lékunkká válva ugyanígy hat­nak ránk, bár ritkán tudjuk, mi van bennük. A zsombói Wes­selényi Népfőiskolán hétfőn este dr. Huhn Péter és dr. Galbács Zoltán vizeink minő­ségéről tart előadást. Alapozzák a kisteleki tornatermet? • Megismerve megőrizni - Pusztaszeren Büdösszék-tó, csutakban Közel kétszáz hektár - a madaraknak? (Fotó: Gyenes Kálmán) Van Pusztaszer határá­ban, ki tudja, mióta, egy tá, amelynek nevét sza­lonképtelennek tarthatták a térképrajzolók. Nagy­szék volt régen, Bü­dösszék-tó lett, Dongér-tó­vá finomították, de ha így keresnénk, nehezen talál­nánk meg. Idestova negy­ven esztendeje, hogy el­őször jártam ott, nagyon keresnünk se kellett, in­kább csak azt kérdeztük, arra kell-e még mennünk, amerre régen. Fölséges nyugalom honol most is a pusztán, mint akkor is, amikor még dr. Varga Bé­la körzetorvos kalauzolt bennünket, és felesége, Palotás Klára. A Varga-házaspár szorgal­mazta a terület védetté nyilvá­nítását, jogosnak éreztük az el­ső kérdést Tajti Lászlóhoz, a tájvédelmi körzet vezetőjéhez: • Mikor állítanak valami emlékjelet a madarászat lelkes két hívének? - De kár, hogy nem nekünk jutott ez eszünkbe! És nagy kár, hogy minden évfordulós alkalom elmúlt már. 0 Nem hiszem, hogy köte­lező mindent évfordulóhoz csatolni. Ahogy Fehér-tó Beretzk Péterhez köthető, jó lenne ezt is a valódi érté­két először fölismerő két emberhez kapcsolni. Egyébként büdös még? - Nem büdös. Talán nem is volt az. A helyi legenda úgy tartja, valamikor a múlt szá­zadban birkanyáj ment a jégre, beleszakadt, mind oda veszett, és tavaszra förtelmes szagot árasztott. 0 Szép legenda, de majd­nem minden falunak van büdös tava, más-más le­gendával. Madárparadi­csomként tartják számon. - Hatalmas az átmenő for­galma, főleg ősszel. 0 Ismerős a vicc? A próba­rendőr esete a csikószámlá­lással? - Állítólag azért nem tudta megszámlálni őket az istálló­ban, mert egyik állandóan mozgott? Hogyan számláljuk meg ezt a rengeteg madarat? 0 Ön írta Pusztaszer törté­netének egyik szép fejeze­tét, és számokat említ: nagylilikekből 25 ezret, nagygodákból hatezret. - Attól ugyan nem kellene félnünk, hogy oldalba rúgnak bennünket, de biztosan elrö­pülnének, ha közelről és egyenként akarnánk számlálni őket. Amikor este jönnek a vízre, egyszerűbb lenne, de ha egy rétisas kerül elő, vagy ege­részölyv, biztosan fölröppen akkor is valamennyi. Kisebb csoportonként számolunk, és a végén összesttünk, rávetttett becsléssel. 0 A népszámlálás pontos­ságához tehát nem fogható. Lehet tudni, mekkora ma­ga a puszta? - Közel kétezer hektár. Eb­ből a tó hatvan hektárt tesz ki, és kétszáz hektár a mocsaras terület. 0 Nem fenyeget a veszély, hogy halastóvá nyilvánítja az új miniszter kampányfo­gása? - Bár volt időszak, amikor halászták, és szekérszámra vit­ték belőle a halat piacra, ez a veszély nem fenyeget. Állami­lag védett területről van szó, mindenki tudja, ebben a minő­ségben értéke fölbecsülhetet­len. A környező halastavakból is fölszántottak néhány meden­cét, és bevetették búzával, annyira nehéz eladni a halat. 0 A szikes tó fenekét elvi­seli a búza? - Évtizedek alatt annyira átöblítődött az már Tisza-víz­zel, múltjának nyoma is alig maradt. 0 Egyik érettségi tételem a szikes területek termővé alakítása volt, bár sziket akkor nem is láttam. A múlt században még voltak szigorúan realitásokban gondolkodó fejek, amelyek a Balatoni is le akarták csapolni, hogy búzát ter­melhessenek a medrében. - Kár lenne az utolsó szikes tavak egyikét föláldozni halas­tónak. 0 Nyelvészkedjünk egy ki­csit. Dorozsmán van a Széksós fürdő. A hozzá ve­zető utcát még Széksós ut­cának írják, és Szeged ut­cáin is széksót árultak a dorozsmaiak, de a városi finomkodás már csak szik­sóst ismer. - Mert azt hiszi a városi em­ber, az a szék, amelyiken ül. Remélem, annyira nem büdö­södik meg alatta, hogy elkezdje ezt is Büdössziknek mondani. Ha igyekszünk megőrizni a tó körül egyébként egyre terjedő széki sás nevét is az itteni csa­tak alakban, mert így tartozik igazán a tóhoz, akkor a többi nevet is illik megőriznünk. 0 Ha kirándulók kíván­csiskodnának? - Fölösleges a föltételes mód, szép számmal jelentkez­nek, és mi büszkén mutatjuk meg nekik. Előzetes bejelentés alapján rendelkezésükre ál­lunk. Most vettük meg az egyik régi épületet, bemutató házzá alakttjuk át azt is. A pusztaszeri diákokat is arra ne­veljük, hogy megismerve őriz­zék természeti kincsüket. Egy­re kevesebb van belőle. Horváth Dezső Joggal hihették a kis­telekiek, hogy az önkor­mányzati voksolás utáni első nap már változást hozott s a választási ígé­reteknek megfelelően már akkor délután meg­érkezett az első kara­ván. (Hogy stílszerűek legyünk a választási szlogenekhez: „hozták hátukon a kisváros nö­vekedési ígéretét".) Mint láthatták, három, hatal­mas pakkal megrakott kocsi várakozott, éppen a Vali éttermével szem­beni útsávban. Persze, mint jó helyen szokás, ha történik valami más, mint az eddigi, azon­mód elindulnak a találgatá­sok. A Petőfi út hatalmas hengerei láttán se történt ez másként. Vajon mik ezek? Hová kerülnek? Atomreak­tort építtet az új önkor­mányzat vagy tán a leendő tornacsarnok alagsorát ala­pozzák ezekkel a szerken­templom felé haladnak a Petőfi iskolától, akkor az éppen az ellenkező irány! Ebből is látszik, hogy néha nincs úgy, ahogy az ember azt az első pillantásra gon­dolja. Mint megtudtuk: ek­korra rakománnyal - szinte elveszi az egész utat - a so­főr nem mehet arra amerre akar. Csupán arra - amerre engedik. Ezért indulhatott Kisteleken is toronyiránt a Belgiumból Romániába tar­tó tartály konvoj. S abban is biztosak voltak az irányítók, azon a választás utáni dél­utánon, hogy a haspókok sorának tetsző kamionkara­ván mindenképp oda ér, ahova kell. hiszen - bár­mennyire furcsának tetsző ­sörnek való tartályok cipelé­sét bízták rájuk. Annyit még megjegyez­hetünk az akkori kép láttán: ha a kisteleki tornateremba­rátok még nem is, de a ro­mán sörbarátok már alapoz­hatnak! M. T. Pihenő konvoj a főúton. (Fotó: Gyenes Kálmán) tyűkkel? Még szerencse, hogy mire vége szakadha­tott az ebédidőnek, a talány már nem volt talány többé. Ugyanis a vészvillogóval érkező furcsa rakomány nem sokáig maradt a kisvá­rosban. így, amit az ebéde­lők a szebb jövő zálogának gondolhattak - nem a város­nak érkezett. A karaván, ahogy az egyik sofőr mond­ta: Románia felé tart! Igen ám, de aki ismeri a kisteleki főutat, tudja, hogy ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom