Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-24 / 275. szám

II. UNIVERSITAS KEDD, 1998. Nov. 24. rTj Hallgatók, figyelem! Küldöttgyűlés • Munkatársunktól Küldöttgyűlést tart a Juhász. Gyula Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzata ma 19 órától a főépület dísztermé­ben. A HÖK elnökének és pá­lyázati referensének beszámo­lóját a lakhatási támogatásról szóló tájékoztató követi. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Kiemelkedő tanulmány • Munkatársunktól A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola pályázatot hirdet kiemelkedő tanulmányi ered­ményt elért, illetve hátrányos szociális helyzetben lévő hall­gatók részére. Az előbbire húsz fő kaphat 5<XX) Ft/fő tá­mogatást. Az 1997/98. tanév II. félévében elért legalább 4,5-ös tanulmányi eredmény mellett egyéb kiemelkedő te­vékenységgel lehet pályázni. A másodikra tizenöt fő kaphat 10000 Ft/fő támogatást. Erre olyan hallgatók jelentkezését várják, akik árvák, félárvák, vagy eltartójuk tartósan mun­kanélküli, vagy rokkant. A pá­lyázatokat november 30-ig kell beadni a Hallgatói Irodá­ba. Támogatás • Munkatársunktól A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola tanácsa november l-jén elfogadta a hallgatók ré­szére nyújtható támogatások­ról és az általuk fizetendő térí­tésekről szóló szabályzat mó­dosítását. Eszerint lakhatási tá­mogatásban azok a hallgatók részesülhetnek majd, akik kol­légiumi férőhelyet pályáztak, de helyhiány miatt elutasítot­ták kérelmüket. A pályázato­kat a Teleki Blanka Kollégium kollégiumi bizottságához kell benyújtani. Az elbírálásnál fi­gyelembe veszik a szociális rászorultságot (a család hivata­losan igazolt egy főre jutó havi jövedelme), a tanulmányi eredményt (előző félévi tanul­mányi átlag) és a pályázó ál­landó lakhelyének Szegedtől való távolságát. Mindezek alapján a támogatásokat há­rom kategóriában osztják ki: 3<XX), 50ÍX) és 7(XX) Ft/fő/hó. A lakhatási támogatásra teg­nap írták ki a pályázatot. Nem-mesék • Munkatársunktól „Meg-hökkentő nem-me­sék" címmel speciálkollégi­um-jellegű kiscsoportos fog­lalkozás-sorozat indul a Ju­hász Gyula Tanárképző Főis­kolán, amely abban segítené a résztvevőket, hogyan fej­lesszék kreatív képességüket, hogyan használják tapasztala­taikat személyiségük fejlődése érdekében. Ezt kommunikáci­ós gyakorlatok, szituációs játé­kok, konfliktuskezelő-és kap­csolatteremtő módszerek se­gítségével sajátíthatnák el a je­lentkezők. Bővebb információ Vikor Csabánál és a hirdető­kön. Elmarad • Munkatársunktól Elmarad a JATE Klubban a november 25-re hirdetett Kimnowak koncert. Helyette a következő programokat kí­nálják a rendezők: 18 órától filmvetítés (Woody Allén: Kairó bíbor rózsája), 21 órától pedig ötödéves jogász bú­csúbuli, amelyen a Saxy 1500 muzsikál. • Szociológuskonferencia volt Szegeden Nehezen tudnak elhelyezkedni Szociológia szakos hallgatók a konferencián. Sokan hobbiként tanulják? (Fotó: Karnok Csaba) A hazai szociológiai felsőfokú képzés célja, sajátossága volt az egyik témája a Magyar Szocio­lógiai Társaság hét végén Szegeden rendezett kon­ferenciájának. A tanárok és a diákok szombaton délelőtt a JATE szocioló­gia tanszékén arra a kér­désre próbáltak választ keresni, hogyan lehet megkönnyíteni a szocio­lógia szakon végzők el­helyezkedését, és szük­ség van-e a képzés egy­ségesítésére. Egyre több hallgató vá­lasztja a szociológia szakot, de egyre kevesebb kutató szocio­lógus lesz belőlük, viszont a többségük ezerféle módon ve­szi hasznát a megszerzett is­mereteknek - (gy jellemezte a szociológia diploma alkalmaz­hatóságát Somlai Péter, az ELTE oktatója. Ezt a JATE egyik hallgatója, Tóth K. Jó­zsef is igazolta. Elmondta, hogy diáktársai közül sokan hobbiként végzik a szociológi­át, nem akarnak feltétlenül ezen a területen elhelyezkedni. Pászka Imre, a JATE szocio­lógia tanszékének oktatója úgy véli, a tömegoktatás átka, hogy felhígítja a minőséget, ennek ellenére minden évfo­lyamra járnak elhivatott és te­hetséges hallgatók. Többen is elvetették azt a nézetet, hogy a szociológia képzés megterve­zésénél abból kell kiindulni, hogy ezzel a diplomával so­kan nem tudnak elhelyezked­ni. Pászka Imre úgy véli, nem szabad feladni a „tudomány gerincét" azért, mert nem min­denkiből lehet szociológus. A beszélgetésen felvetet­ték, hogy ki kell alakítani a szociológus szakma profilját, és egyáltalán, meg kell hatá­rozni, hogy ki a szociológus. Többen egyetértettek azzal, hogy szükség lenne a hazai tu­dományegyetemeken folyó sokféle képzés egységes struktúrába foglalására. Az ELTE oktatója, a Magyar Szociológiai Társaság alelnö­ke, Némedi Dénes arról be­szélt, hogy a képzési progra­mok jelenleg nem kompatibi­lisek. Nincs az oktatás ideje alatt egy vagy több olyan pont, ahol a diákok az egyik egyetemen folyó programról egy másik intézménybe je­lentkezhetnének át. Somlai Péter szerint úgy kellene a kü­lönböző intézmények oktatá­sát összehangolni, hogy lehe­tővé tegyék az átjárhatóságot, ugyanakkor az egyes oktatási programok ne legyenek egy­formák. Némedi Dénes sze­rint a kompatibilitás megte­remtésekor azonban számolni kell azzal, hogy a vidéki hall­gatók Budapestre áramlanak, ahol jobbak a tanulási feltéte­lek és az elhelyezkedési lehe­tőségek. Farkas Zoltán, a Miskolci Egyetem tanára megállapította, hogy a szocio­lógus szakma túlságosan fővá­ros-centrikus, és sürgette a nyitást a vidéki tanszékek irányába. Hegedős Szabolcs • Ezredforduló (1.) Egy fillér kamat Egy év, egy hónap és egy hét - már csak ennyi idő van hátra évszáza­dunkbál, mely egy utolsó bombát azért még tarto­gat számunkra. Mit szólnánk hozzá ugyanis, ha 130 millió forin­tot kellene fizetnünk egy 30 másodperces telefonbeszél­getésért? Vagy, mondjuk, az idén betétként elhelyezett 10 ezer forintunk után kedvenc bankunk mindössze 1 fillér kamatot, ezzel szemben több százezer forint kezelési költ­séget számolna fel? Vagy, ha a minap öt évre meghosszab­bított jogosítványunkat az új évezred első napján a rendőr­ségi nyilvántartás 98 évre visszamenőleg lejártnak nyil­vánítaná, holott akkor még meg sem születtünk? Mindez abból következik, hogy a szá­mítógépeink, és az azokon futó programok is, a dátumo­kat helytakarékossági okok­ból 6 karakteren ábrázolják. Nevezetesen 89.03.25-t fmak 1989.03.25 helyett mondván, hogy mindössze 19-cel kell kiegészíteni a tárolt értéket ahhoz, hogy a teljes dátumot megkapjunk. Mindez rendjén is lenne egy évezreden belül, ám mi éppen annak váltására készülődünk. A 6 karakteren való dátumábrázolás követ­kezménye, hogy az új évez­red első napja, tehát 2000 ja­nuár 1., az évezredet elhagy­va 00.01.01 alakot ölt. Es most lássuk a következmé­nyeket! Az évezred utolsó napján éjfél előtt pezsgős hangulat­ban felhívjuk távol lévő csa­ládtagjainkat, hogy egy bol­dogabb évezredet kívánjunk nekik. A beszélegést be is fejez­zük fél percen belül, de már január elsején. A telefontár­saság számítógépe szerint vi­szont a beszéletés kezdete (99.12.31) és vége (00.01.01) között eltelt idő 99 év 11 hó­nap és 30 nap. A tarifa pedig közel 130 millió. Hasonló a helyzet a másik két példával is. Az évezred elhagyása mi­att, a számítógépek mind­annyiszor hibásan határozzák meg az eltelt időt akkor, ha az esemény kezdetét és végét leíró két dátum különböző évezredekbe esik. Ezt a jelen­séget a kétezer év problémá­jának vagy millenneumi problémának nevezzük. A kétezer év problémájá­nak megítélésben jelentősek a különségek. A következmé­nyeket semmibevevő állás­foglalásoktól az apokalipti­kus látomások megfogalma­zásáig, a vészharangok kon­gatásáig széles a skála. Egy biztos, a jelenséggel szembe kell nézni, megoldást kell ta­lálni, mert ez az egyetlen olyan határidő jelenkori tör­ténelmünk során, ami nem napolható el. (Folytatjuk.) Maröti György A környezetvédelem korlátai Más-más megközelítés­ben, de minden előadó a környezetvédelem korlá­tairól beszélt a hét végén a Magyar Szociológiai Társaság szegedi konfe­renciájának környezet­szociológiai szekciójában. Illés Éva, az ELTE Szocio­lógiai Intézetének munkatársa arról a kutatásról számolt be, melynek során Komárom­Esztergom megye térség- és területfejlesztési koncepcióit vizsgálták meg abból a szem­pontból, hogy milyen terveket tartalmaznak a környezet vé­delme érdekében. A kutatók megállapították, hogy a hely­hatóságok a környezet meg­óvását illetve helyreállítását nem tekintik a területfejlesz­tés szerves részének. Ezzel magyarázható, hogy a fejlesz­tési elgondolások nagy része nem tartalmaz konkrét cselek­vési elkötelezettséget a kör­nyezetvédelemre vonatkozó­an. Ahol pedig vannak tervek, ott szembeötlő a különbség a koncepció, illetve a konkrét döntések és a megvalósítások között. Az okok között a gaz­dasági kényszer az elsődleges, de az érdekellentét, valamint a környezet-tudatosság hiánya is szerepet játszik. Lantos Tamás, egy ökoló­giai alapítvány vezetője arról beszélt, hogy a nonprofit jel­legű működés és a projektfi­nanszírozás hogyan hátráltatja a hatékony környezetvédelmi fejlesztéseket. Tapasztalatai szerint az egymással versen­gő, kis nonprofit szervezetek a pályázati kényszer csapdájá­ban vergődnek, a projektfi­nanszírozás pedig sokszor in­kább a beruházó és a pénz­ügyi fedezetet biztosító érde­keit és céljait segíti, nem a szakmáét. Tistyán László, egy magán­tulajdonú társadalomkutató intézet vezetője a hatékony környezetpolitika hat akadá­lyát vette számba. A legna­gyobb probléma szerinte a kommunikációs zavar a kör­nyezetvédelemben érdekeltek, a környezetpolitika formálói és az érintett közösség között. Nehezfti a hatékony cselek­vést az érdekviszonyok sajá­tos jellege is, hiszen a környe­zetvédelem olyan háború, ahol csak az egyik fél, a kör­nyezetszennyező vállalatok, az ellenérdekelt lobbik állfta­nak ki egységes, jól felfegy­verzett hadsereget. Akadályt jelent még a kompetencia monopolizálása és az ágazati, partikuláris megközelítés is, vagyis, hogy a környezetvédelemben érde­keltek sokszor egymás ellen, és nem egymással együttmű­ködve lépnek fel. Végül, de nem utolsósor­ban hátráltatja a cselekvést a politika érdektelensége is, mely abból következik, hogy a környezetvédelem nem „kampányolható". K. G. Méretre vágott katasztrófaérzet Kétezer évig nagyjából megvoltunk a Földön, s remélem, hogy a követke­ző kétezer évben is megle­szünk. Ez persze nem je­lenti azt, hogy nincs sem­mi baj. Nagyon sok baj van, de ezeket valamilyen módon mind meg lehet ol­dani. A katasztrófaérze­tünket pedig méretre kell vágni - nyilatkozta la­punknak Csányi Vilmos. Az ismert biológus, etoló­gus az elmúlt hét végén a Magyar Szociológiai Tár­saság konferenciáján tar­tott előadást. G Említette az előadásá­ban, hogy ha a tudósok valamit nem tudnak meg­nevezni a természettudo­mányban, akkor metaforát használnak. - Mindent meg tudnak ne­vezni, hiszen a megnevezés aktusával kezdődik a dolog: megnevezés, metafóra, mo­dell. • Jelenleg melyek a leg­fontosabb metaforák, illet­ve modellek a biológiá­ban? - Az agykutatásban példá­ul nagyon nehezen lehet defi­niálni a tudatot. Tehát ez is egy metafóra. Nagyjából min­denki tudja, hogy miről van szó, de igazából még nem is­merjük a pontos részleteket, nem tudunk olyan prediktív modelleket csinálni, amivel azt a jelenségcsoportot, ame­lyet tudat, tudatosság néven nevezünk, le lehetne írni. • Mostanában sokat be­szélnek a génmanipuláció­ról, laikusok és hozzáértők egyaránt. Ön szerint a gé­nekkel történő manipulá­ció okozhat-e bármilyen törést, megakadást az evo­lúcióban? - Amióta ember él a Föl­dön, azóta manipulálja a gé­neket, csak lassabb módsze­rekkel. A szelektív növényter­mesztés és állattenyésztés is génmanipuláció, csak annak az eredménye nem egy-két, hanem tíz-húsz-harminc vagy száz év alaít jelentkezik. Itt kizárólag a sebesség változott meg. Én úgy érzem, hogy túl­ságosan sokan és fölöslegesen aggódnak emiatt. Természete­sen minden emberi tevékeny­ség lehet veszélyes. A génma­nipulációnak is lehetnek olyan veszélyei, amelyekre vigyázni kell, s aminek szabá­lyozottnak kell lennie. A saj­tóban időnként megjelenik a génnel fertőzött paradicsom esete, ami egy nagy marha­ság. A nemesítók által ter­mesztett paradicsom ugyanis, amit megeszünk, úgyanúgy génnel fertőzött paradicsom. Én a génmanipulációban nem látok nagy veszélyeket. Ter­mészetesen lehet rosszul csi­nálni, lehet vele kárt okozni, de azért van a tudomány, azért vannak a különböző el­lenőrző mechanizmusok, hogy ezek ellen megvédjenek. • Minden ember egy egy­tagú csoportnak tartja ma­gát - mondta az előadá­sán, amit azzal fejezett be, hogy létrejöhet az Arany­kor, ha az egytagú csopor­tok, autonóm személyisé­gek újra igazi csoportokat alkotnak majd. Karátson Gábor író és festő azt mondotta, hogy minél il­letlenebbek és ügyetleneb­bek az emberek, annál ke­vésbé van közük bármi­lyen közösséghez, csoport­hoz Önnek erről mi a vé­leménye? - Ezzel nem egészen értek egyet, ugyanis ebben a kér­désben nagyon nehéz pontos meghatározásokat tenni. Most hatmilliárd ember él a Földön, működik az Internet, s az em­ber pillanatok alatt csatlakoz­hat bármilyen csoporthoz, ha van egy telefonvonala és szá­mítógépe. Miért volna most nehezebb csoportokat képez­ni? Ma Magyarországon negyvenezer klub működik. Karátson Gábornak mindig szubjektív érzései vannak, amelyek teljesen jogosak az ő számára, csak amikor ebből törvényeket próbál kreálni, azzal az ember már nem tud egyetérteni. A társadalmi vál­tozások bekövetkeztekor min­dig világkatasztrófa hangulat­ba esnek az érzékeny lelkű művészek, ami teljesen jogos, mert hiszen katasztrófa van, nem a világ katasztrófája, ha­nem az ő közvetlen társadalmi környezetének katasztrófája, ami szintén nagy baj, de ezt azért nem kell mindjárt koz­mikus méretűre fújni. G Ha már a csoportoknál és a katasztrófáknál tar­tunk, hallottam olyan cso­portokról, amelyek egy ré­sze meg akarja menteni, a másik része pedig éppen­séggel el akarja pusztítani a világot az ezredfordulón. Ön hallót már ilyenekről? - Minden társadalmi válto­zást kísérnek ilyen és ehhez hasonló jelenségek. Egy ókori szerző például azt írta: ka­tasztrófa előtt áll a világ, mert a fórumon kifestett, nyegle if­jak jelennek meg, akik nem tartják be a régi normákat, nem akarják a hazát megvéde­ni, és mindenféle léha élveze­tekre adják a fejüket. Van ne­kem egy 1870-ből származó püspöki levelem, amely arról szól, hogy az emberek nem tartják be a régi, megszokott törvényeket, a környezet pusztul, a fiatalok léhűtők, és kaotikussá lesz a világ. Erre mondom én azt, hogy kétezer évig azért nagyjából megvol­tunk, s remélem, hogy a kö­vetkező kétezer évben is meg­leszünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs semmi baj. Nagyon sok baj van, de eze­ket valamilyen módon mind meg lehet oldani. A katasztró­faérzetünket pedig méretre kell vágni. Sxabá C. Szilárd Csányi Vilmos: „A környezet pusztul, a fiatalok léhűtők, és kaotikussá lesz a világ." (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom