Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-21 / 273. szám

SZOMBAT, 1998. Nov. 21. STEFÁNIA - EMBEREK, ESETEK 11 • Beszélgetés Göbölyös Luca fotóművésszel Időről, halálról, öregasszonyokról • Galgóczy Judit Huszka-operettet próbál A szerelem diadala Galgóczy Judit: „Ma mindenki ízlése szerint választhat, s ez kellemes szabadságérzettel tölt el." (Fotó: Nagy László) Volt egy autóbalesetem, amelyet szerencsére sértetlenül megúsztam, de azóta intenzíven foglalkozom a halál gondolatával - mondta lapunknak Göbölyös Luca. A 29 éves, budapesti fotóművész Magyarországon elöször, az Impala Házban mutatta be frissen készült fotóinstallációit. • A Te is más vagy - Te sem vagy más, valamint a New York után ez volt a harmadik kiállítása a városban. Mi miatt kötődik ennyire Szegedhez? - Az az igazság, hogy a nyáron jöttem haza Angliából, és Gyukity Márk, az Impala Ház vezetője azonnal lecsapott rám, illetve a kiállítási anyagra. Szeretem ezt a várost. Jó hely. Itt sokkal lassúbb az élet, mint Budapesten, s ez nekem nagyon tetszik. Szegeden másképpen bánnak az idővel, mint a fővárosban. Az emberek is másképpen gondolkodnak, lassabban, mint Pesten, s ez nekem rokonszenves. A vidéki attitűd, ami alatt a vendégszeretetet értem, jól működik, hiszen az teljesen természetes és normális. • Mit csinált Angliában? - A brightoni egyetem ösztöndíjasaként a képzőművészeti szak mesterkurzusát végeztem el. A kinti közeg inspirált arra, hogy az egydimenziós dolgokból háromdimenziósat csináljak, magyarán, hogy a fotókból, a síkbeli munkákból térbeli dolgokat alkossak. A fotóinstallációimat egyébként az Impala Házban mutattam be először Magyarországon. 9 Minden fénykép egy halál. Miközben az életet a fotón megállítjuk egy pillanatra, egyfajta halált idézünk elő- állt a tárlata útmutatójában. Mintha csak egy öreg indiánt hallanék. - De jó, hogy ezt mondja! Ismertem egy angol fickót, aki indiánokat fényképezett, s akit kis árnyéklopónak, árnyékfogónak hívtak az indiánok. Féltek tőle, mert azt gondolták, hogy ellopja a lelküket. így aztán csak a törzsfőnökök álltak a gépe elé. Kinn egyébként én is építettem egy installációt a félelemről. Mágikus hatású volt. 9 Miért érdekli egy fiatal lányt ennyire a halál, az elmúlás? - Volt egy autóbalesetem, amely során egy pillanat alatt lefutott előttem az életem filmje. A kocsimat lefújta a szél az útról, s nem láttam, hogy ott egy árok van, vagy egy szakadék. A balesetet szerencsére sértetlenül megúsztam, de azóta intenzíven foglalkozom a halál gondolatával. Ez persze nem direkt jött. A halál előtte is része volt az életemnek, hiszen tudtam, egyszer meghalok. Azóta viszont azzal a tudattal élek együtt, hogy bármikor meghalhatok, így kezdtem el foglalkozni a testtel és a szexualitással. S talán emiatt is használok halandó anyagokat. Az Impalában például zselatinba öntött szemeket is kiállítottam. A zselatin pedig, a levegőtől függően, a kiállítás végére vagy megszárad, vagy megpenészedik, vagy szétfolyik. 9 Gondolom, hallott már olyanokról, akik a halálhoz nagyon közeli állapotból épültek fel. Ezek az emberek beszámolóikban általában szót ejtenek egy látomásról, amely szerint egy sötét alagúton keresztül utaztak egy fényes pont felé, s az úton elhunyt szeretteikkel találkoztak. A visszatérők közül többen elmondták, hogy az élményt erős békességérzés kísérte, s utóbb már igazán fájlalják, hogy ebben a kellemes állapotban nem mentek végig az úton. Volt-e önnek valami ehhez hasonló víziója? - Fiatalon halt meg egy rokonom. Sok idő eltelt a halála után, amikor azt álmodtam, hogy egy iszonyú kietlen tájon találkozom vele. Nappal volt - szürke és fénytelen. A meztelen dombokon sétáltunk, amikor elértünk egy házig. Hívott, hogy menjek be vele, nézzem meg, hol lakik. Nem mentem. De akkor és ott tudatosodott végleg bennem, hogy meghalt. 9 A kiállításon látható munkái többféle olvasatot engedtek meg a nézőnek. Önnél fontos szempont az, hogy a dolgok ne legyenek egyértelműek? - Szerintem akkor jó egy munka, ha annak többfajta olvasata van. Persze, amikor benne vagyok, amikor éppen készítek valamit, nem az az elsődleges szempont, hogy annak a valaminek sokfajta olvasata legyen. Az Impalában például csak nőket lehetett látni. Főleg öregasszonyokat, akikről, ha találkozunk velük a boltban, a piacon, sosem jut eszünkbe a testük. A fiatalabb nőknél viszont csak a testiség tudatosul. Szabó C. Szilárd A jövő pénteken mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház társulata Huszka Jenő Lili bárónő című operettjét. A darabot Galgóczy Judit rendezi, aki az elázó színházi vezetés tagjaként az operatársulat művészeti vezetője volt. Előadásai, a fesztiváldíjas Figaro házassága, az Andrea Chénier, A trubadúr, a Carmen, az Oedipus Rex és a La Lupa a modern zenés színház szellemében fogant produkciók voltak. Galgóczy Judit ma szabadúszó rendezőként főként az Operaházban és Debrecenben dolgozik. 9 Kicsit meglepődtem, amikor meghallottam, hogy régi nagy sikerei színhelyére épp egy operettel tér vissza... - Nem nevezném visszatérésnek, mert nem érzem, hogy elmentem volna. Amikor leszálltam a vonatról, és besétáltam a színházba, semmi sem emlékeztetett arra, hogy közben eltelt négy év. Mintha a Chénier-t vagy a Carment folytattam volna. A műfajokkal kapcsolatban sem változott a véleményem. Mindig azt mondtam: számomra a próza, az opera vagy az operett is elsősorban színház. Persze nagyon feladta a leckét, hogy mit tudok egy operettről gondolni. Izgatott a feladat, ezért vállaltam. 9 Miért olyan népszerűek ma is az operettek? - Mert olyanok, mint a tévésorozatok. Egyértelmű helyzetekkel találkozhat bennük a néző, s a végén mindig győz a legfontosabb érzelem, a szerelem. Minden operett a szerelem diadaláról szól, ezért imádják az emberek. 9 A vendégjátékokat figyelve úgy tűnik, a közönség alig várja, hogy látványos, kellemes, könnyed és andalító darabokat láthasson... - Gondolom, a közönség másik része pedig más típusú színházat is szeret. Nem lehet válaszfalat építeni a széksorok Fodor Ferenc, a szegedi Móra Ferenc múzeum néprajzkutatója már másodszor járta meg a Duna-delta vidékét, ahol az Oroszországból oda települt lipovánok életéről gyűjtött értékes hang- és képanyagot. A szegedi csoport bekukkantott a folyó torkolatának távilágába is, ahol ezrével élnek a pelikánok. Az első „lipován expedíció" tavaly augusztusban kelt útra Szegedről. Fodor Ferenc, a Móra Ferenc múzeum néprajzkutatója társaival akkor a Duna-deltától délre fekvő lipován falvakban járt, majd körülnéztek az északi (kiliai) és a középső (sulinai) ág vidékén is, ahol ugyancsak élnek még lipovánok. Az orosz ajkú népcsoport a XIX. század második felében vándorolt ki az anyaországból, s telepedett le a deltavidéken. Oroszországot vallásuk megtartása miatt kellett elhagyniuk: legfőbb hitszónokuk, Fülöp (akinek nevéből a „lipován" elnevezés ered) az ortodox orosz hit megtartására buzdított. A tavalyi fölfedező utat idén augusztusban újabb látogatás követte. Fodor Ferenc három néprajz szakos egyetemista: Hegyeli Attila (ő a kolozsvári egyetemre jár), valamint Törőcsik István és Csősz László (mindketten a JATE hallgatói) társaságában indult el a lipovánokhoz. között, nem mondhatjuk, hogy egyik oldalon azok ülnek, akik csak a hülyeséget, a könnyen emészthetőt, a drága ruhákban táncolót szeretik, otthon pedig mindig csak a szappanoperákat nézik a televízióban. Azt gondolom, az emberek nézik a tévésorozatokat is, de néznek mást is. Hiszen ömlesztve kapnak mindent. Nem szabad előítéletekkel lennünk a közönséggel szemben. A színházban a legfontosabb: hatni kell az emberekre. A Lili bárónő egy épkézláb történet, bár azt azért meg kellett vizsgálnom, hol vannak ma, az ezredfordulón a bárók, a bárónők és a parvenük. Azt hiszem, ez a század nagyon sok mindent elveszített, többek között az operettet is. Abban a formájában, ahogyan a két világháború között tudták és játszották, már nem A kutatókat szállító kisbusz sofőrje, Paplógó Imre csólyospálosi vállalkozó az expedíció támogatójaként tartott velük. Az utazás megszervezését támogatta még a Pro Renovanda Cultura alapítvány, a Szegedi Múzeumi Tudományért Alapítvány, két kiskunmajsai vállalkozó: Fúrús András, valamint Szikora Gyula, a kiskunmajsai Jonathermál Rt. vezetője. 9 A deltavidék kapujában fekvő Tulcea városig mintegy 1100 kilométert autóztak a néprajzosok. Ott a helybeli Duna-delta Múzeum szállásolta el őket, majd az autót hátrahagyva, hajón folytatták útjukat Periprava felé. Ott, a vizek közötti homokháton már csak lovasafogattal, vagy traktorral lehet közlekedni - a személyautó, motorkerékpár, bicikli kerekét elnyeli a homok. Fodor Ferenc elmondta, hogy minden faluban található egy-két pótkocsis traktor: az megy a kétnaponta érkező hajóhoz, s hozza-viszi az eladni való, vagy megrendelet árut. A helybeliek gyalog járják meg a falvak közti három, nyolc, olykor tizenöt kilométeres távolságot. A gyenge talajon csak fű terem, takarmány nem. Enismeri a mai közönség. Évtizedek óta nem azt nézi, ami az igazi volt, hiszen az ötvenes évektől a hetvenes évek közepéig a teljes olcsóság jellemezte a hazai operettjátszást, hiszen a kábítás volt a célja. Azt gondolták, az emberek hülyék. A demokráciában ma már mindenki saját ízlése szerint választhat. Ettől kezd izgalmas lenni a színház és az olvasás. Az emberek ma már nem nyájként viselkednek - a színházban sem. Ez jó dolog, és engem kellemes szabadságérzéssel tölt el. 9 Miközben a szerelem diadaláról rendez darabot, tudja, hogy akadnak, akik hidegnek és racionálisnak gondolják? - Ezt nyilván olyan férfiak mondják, akikkel szemben hideg, számító és racionális voltam... nek ellenére sokan tehéntartásból élnek: öt-ttz szarvasmarhát tartanak házanként. Periprava a Duna partjára települt, lakóit eltartja a folyó: reggelenként a halászok a jó fogás reményében eveznek ki a vízre. A kisvárost egyre inkább fölfedezik a német és holland turisták, akik közül többen már házat is vásároltak maguknak. Peripravahoz hasonlóan Sfistofca is színtiszta lipován település - de lassanként elnéptelenedik. Már csak ötvenkét család él ott, több száz lakóház üresen áll, s a pap legalább tíz éve nem esketett... Kő és fa alig akad a vidéken, ezért a nádtetős házakat sárral tapasztott nádból építik. De a háznál is előbb készül el a szauna, amely „fehér" vagy „fekete", aszerint, hogy a füstöt hogyan vezetik el a helyiségből. Tapasztott fekhelyük a „lezsanka", amely legjobban a kemencesuthoz hasonlít: jó alvás esik rajta. Az isten háta mögötti helyeken önellátásra rendezkedtek be: zöldséget termelnek, állatokat tartanak, a fölösleget eladják. Pékség Rosettiben van: négy falu számára sütik a kenyeret. A kereskedők hajóval jutnak el az eldugott településekre. Az egyetlen orvos Rosettiben rendel. 9 Mi a titka Huszka muzsikájának? - Minden jó muzsika titka a melódia. Az operett ebben sem szenved hiányt. Huszka Jenő muzsikája egyszerű, közérthető, egy szóval: sláger. Amikor készültem a rendezésre, beleástam magam az operett történetébe, a Lili bárónóről is mindent tudni akartam. A két világháború között forgattak belőle egy filmet, Zenélő malom címmel, amelyben Dajka Margit játszotta Clarisse szerepét. Később egy tévéfilm is készült, amit ugyancsak megnéztem. Ezután egyre boldogabb lettem, hogy megcsinálhatom ezt a darabot. Miután Huszka Jenő Szegeden született, a színháznak szinte kötelessége, hogy Huszka-darabot játsszon. A Szellők szárnyán című életrajzi regényből tudom, hogy Az elzártság azonban nem egyenlő az elmaradottsággal: a házak tetején parabolaantenna fogja az égi jeleket, a boltokban ott a kóla és a német sör... 9 Úgy 30-40 ezer lipován él a Duna-deltában, ahol jól megfér egymással vagy tucatnyi nemzetiség. Bolgár, román, hahol (ukrán), török, makedón, lipován békében éldegél. Talán a mostoha körülményeknek, az egymásrautaltságnak köszönhető, de nemzetiségi villongásra senki sem emlékszik. Az ottaniaknak szokatlan a szegedi néprajzos csoport érdeklődése: eddig csak ornitológusok kívácsiskodtak náluk, de őket a vidék gazdag madárvilága vonzotta. A lipován is barátságos nép: lelkületüket díszítőművészetük színvilága is jól kifejezi. Színes, de nem rikító, inkább pasztellárnyalatokat mutató házoromzatok, népviseletek, szobabelsők - ízlés és harmónia mindenütt. A ház kalákában épül, az „emberek" hordják a sarat, az asszonyok tapasztanak. Munka közben szívesen gyújtanak nótára: énekük csakis orosz nyelvű, lágy és többszólamú. A szegedi kutatók ezen a vidéken is megtapasztalták: a Huszka Jenőnek fantasztikus sorsa volt, és az 1919-ben bemutatott Lili bárónőben sok minden benne van az életéből. A regényben olvastam azt is, hogy van egy fia, aki szintén zeneszerző. Amikor a jogvédő irodával tárgyaltam - mert más darabban szereplő dalokat is bevettem az előadásba -, akkor hallottam, hogy ma is él. Felvettem vele a kapcsolatot, elmeséltem neki, hogy mit szeretnék csinálni. Megígérte, hogy eljön megnézni az előadást. 9 Milyen darabokat rendez a közeljövőben? - A szegedi bemutató után néhány hónappal a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében javarészt külföldi előadógárdával Richárd Strauss Elektráját mutatjuk be a Duna Plaza jégpályáján. 9 Egy operát egy bevásárlóközpont jégpályáján? - Fórumokat kell keresni; az Elektra egy görög történet. A bevásárlóközpontok, ahol állandóan járkálnak, egyre több időt töltenek az emberek, új és abszolút fórumokká kezdenek válni. Ha már a fesztivál címe „Századvégbúcsú", akkor tényleg legyen az. A jégpálya körszerkezete egyébként hasonlít a régi görög amfiteátrumokéra. 9 Mi a véleménye a Nemzeti Színházzal kapcsolatos huzavonáról? - Nagyon szomorú vagyok miatta. Olyan ez az ügy, mint egy macska-egér játék. Ilyenkor derül ki, hogy magyar művészeti élet még mindig ott tart, ahol Kelemen László korában, azaz széthúzás jellemzi. Mert a koncok lehet, hogy nagyobbodnak, de kevesebbednek is. Emiatt keserves harc folyik. Mulatságosak és abszurdok az ügyeink. Úgy tűnik, a Nemzetiről hozott döntés hátterében elsősorban politikai szálak húzódnak. Azt gondolom, a művészeknek semmiféle politikával nem kellene úgy foglalkozniuk, ahogyan ez rögződött ebben az országban. Hiszen épp az ő szabadságuk az, amire mindenkinek szüksége lehet. Hallási Zsolt lipován „ünneplős" nép. Ha csak lehet, megragadják az alkalmat a mulatságra, táncra. A vallást már kevésbé erősen tartják, mint az előző nemzedékek. Az elnéptelendő, elzárt falvakban még kinevezett, fölszentelt pap sincs: a helybeliek maguk közül választanak szentségeket szolgáltató „bátyuskát", akit a görögkeleti egyház brailai püspöksége is elfogad. Ha a lipován templomba megy, felölti a többszínű, fonott és hímzett övet, a „póiszt". De ez csak azoknak a fölnőtteknek jár, akik már túlestek a házasságkötés emberpróbáló életfordulóján. 9 Fodor Ferenc társaival együtt bekukkantott a deltavidék tóvilágába is, ahol gyönyörű vidék tárult szemük elé. Az utóbbi években rohamosan fejlődő turizmus célpontja is a természetvédelmi terület. A gazdag növény- és madárvilág megmaradt érintetlenül: több ezer pelikán él itt háborítatlanul. 9 Alig tértek haza, a kutatók máris újabb utazást terveznek a Duna-delta néprajzosok által mégföltáratlan vidékére. Fodor Ferenc terve az, hogy az eddig összegyűjtött dolumentumokat könyv formában adja ki. Hiánypótló munka lenne, mert - bármily furcsa - még Romániában sem jelent meg hasonló, a lipovánokról szóló kiadvány. Nyilas Pátar Göbölyös Luca: „Szegeden az emberek másképpen gondolkodnak, lassabban, mint Pesten, s ez nekem rokonszenves." (DM-fotó) • Szegedi néprajzosok a Duna-deltában Lipovánok földjén