Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-20 / 272. szám

PÉNTEK, 1998. NOV. 20. KITEKINTŐ 7 • Népfőiskola Ősbemutató Sok veszélyes hegyet megmásztak már a zsombói népfőiskola hallgatói, leginkább úgy, hogy mások vetítését nézték. Versenyt semmiképpen nem hirdettek, nem akarták eldönteni, melyik volt a legszebb, a legjobb, de az egyik legutóbbi mindenképpen elismerést érdemel még ebben a nagyon igényes környezetben is. Ifjabb dr. Jakucs László békéscsabai fogorvos videofölvételeket készített a Monté Rosa megmászásáról - négyen szánták rá magukat a gyönyörű útra -, édesapja, a barlangászat hfres szegedi professzora. Jakucs László pedig panellakásának hetedik emeletén, szűkös technikai lehetőségek birtokában vetíthető állapotúra szerkesztette, és kísérő szövegének végső formáját is megadta. A zsombóiak alapelve, hogy mindenből a lehető legjobbat, talán elég lenne azt mondani, méltán itt rendezték meg a nagyszerű alkotás ősbemutatóját, de aki nem látta, annak ez föltehetően keveset mond. Hiú erőlködés lenne szavakkal elmondani, ami képben gyönyörű. inkább sajnálhatjuk, hogy egyre szaporodó tévéállomásaink közül eddig egyik se vállalkozott bemutatására. A szokványos kérdések után - amatőr?, VHS? - kapott igenlő válaszok után mind lemondott róla, noha állíthatjuk, Spektrumminőségű adás lehetne belőle. Halmozta gyönyörűségünket, hogy a Soma nevű szegedi vállalkozás csúcstechnikájával nem képernyőről élvezhettük, hanem hatalmas filmvászonra vetítve. Kitűnő találkozott a kitűnővel. Géncserélt élőlények Nyakunkon a gének! - jajdul föl, aki a biológiai pokolgép rémétől retteg. Előttünk a gének cseréje! - örvend, aki a biológia jövőjét látja ebben a rejtélyes beavatkozásban. Dr. Szabad János tizenhetedik éve vezeti a zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatóit a gének birodalmában. Hétfőn délután 6-kor a már létező - jobb magyar kifejezés híján - géncserélt élőlényekről tart előadást. Őt követően Szabad Gábor vetít diafilmeket barátai hegymászó kalandjairól. H. D. Balástya • Munkatársunktól Tegnap a balástyaiak hajnaltól majdnem éjfélig állták a sort, hogy megköthessék a jövő évi szerződést a sertéshizlalásra. Korábban már híre ment, hogy a Pick visszább vesz a fölvásárlás lendületén, s emiatt nem volt véletlen a csütörtöki tömeg a polgármesteri hivatal környékén. Eszerint: száznál is többen bíznák a megélhetést a piachoz kötött disznótartásra. Kérdés, hogy a húsgyárban is így gondolják-e ezt? (A témára később még visszatérünk.) Kistelek • Tudósítónktól Még a szíven szúrt gatyamadzagot is jelzi az a készülék, amellyel a perczeli határt járta tegnap a budapesti geofizikusok maroknyi csapata. A régészeti munkák előhírnökeként nyolcan munkálkodtak a kiparcellázott földnyelv mágneses térképének elkészítésében. A valamikori fakorcsolyát lendítő gusztonyt és az uzsonnás táskát egybekapcsolva idéző műszer - a protonprecessziós magnetométer - jelet mér és raktároz. Segítségével föllelhetők eledeink falu, folyó, ház és kard maradványai. Az arravalók megállapították, ha Attila koporsójára nem is, de Sejben kovács elveszett gatyamadzagjára biztos ad jelet a csodamasina, hiszen éppen az ő régi földjét térképezték a Fractul BT emberei, a leendő autósztráda nyomvonalán. Üllés • Munkatársunktól Holnap, szombaton az üllési „Remény" Nagycsaládos Egyesület jótékonysági bált rendez a művelődési házban. A rendezvény este hét órakor kabaréval kezdődik, amelyben Simon Géza és Zsíros László humoristák lépnek fel. A vidám műsor után felszolgálják a disznótoros vacsorát. A belépőket a bálra a helyi Kisállateledel boltban vagy a Dózsa György utca 90. szám alatt vehetik meg az érdeklődők. Sándorfalva • Munkatársunktól November 2l-e és 27-e között rendezik meg Sándorfalván az Egészségügyi Hetet. Az első napon, szombaton egészségügyi fórumot vehetnek részt az érdeklődők. A település háziorvosai a művelődési házban a magas vérnyomásról és káros szenvedélyekről tartanak előadásokat. Vasárnap a sportolni vágyók körbefuthatják Sándorfalvát, este pedig koncertet hallgathatnak. A hétfői témák: nő- és természetgyógyászati kérdések. Kedden az óvodások ügyességi vetélkedőjén szurkolhatják végig a vendégek. Szerdán kismamáknak lesz tanácsadás, ezenkívül a hölgyek megtudhatják, milyen is az ünnepi smink. Csütörtökön a cukorbetegségekről lesz szó, péntek este pedig a véradóknak rendeznek bált. Időnek teltével... A

mikor még bő hevületében éghetett a honi fociláz, majdhogynem minden valamirevaló csoportosulás ácsolt magának kapukat a játékra alkalmas gyepen. A mezei játéktérnek alapját, oldalát, felezőjét, kapuvonalát húzta; kezdőkörét, tizenhatosát, ötösét, rajzolta mésszel, műtrágyával, pernyével meg minden más alkalmi jelölővel, sarkaira zászlót tűzött. S amikor a fólszerszámozott pályára kifutottak a csapatok a bíró a sípjába fújt - kezdődhetett a nagy játék! Nagypályás küzdelem a bőrlabda birtoklásáért. A gólokért. Sikert aratva ezzel a Alsó-Csengelének, Pusztaszernek, Dóénak, Tömörkénynek, Csólyos-pálosnak. (E kör alkotta megyei bajnokság osztályba nem sorolható gócainak egyikét.) A dóci pálya utcájában találkoztunk a az akkori csapat jobb-bekkjével, Takó Jánossal. Szinte a kerítésen át szedtük össze a valamikori pályatársakat. Eszerint: „Szekeres védett, de Lázár Miska meg a Dékány Lajos is volt kapus. Hátul középen Tóth Miska, baloldalt Bezzeg Béla, jobbról én. Középen játszott a Tartóczki Lajcsi, Mészáros Sanyi. Elől a Mészáros Pista, Matuszka Pista, Varga Jóska, Huszka Feri, a tanító meg a balszélen a polgármester, Belovai Pali. Akkor még a postán dolgozott, ő fogta össze a bandát. Biztos, hogy játszott a Fülöp Ferkó, Fülöp Jani. Voltak itt sokan, hol az egyik, hol a másik..." Yjarminc év távlatában a dóci csodacsapat szétszéx~Z ledt, elmentek Sándorfalvára, Ópusztaszerre, Szegedre. Kit a sors szólított, kit vitt a szerelem. A pálya elmagányosodott. Bele is rokkant. Kapujának léce meghajlott, tizenhatosát gaz veri föl, kezdőkörére rézsút gyalogutat tapostak. Azzá lett, mint készülte előtt volt: darabka föld csupán. Néha a keresztbe kiskapuzók még jönnek, úgymint Bitóék Sándorfalváról a vendéglősök kupanapján, akkor pálya a pálya. Martonosi pék László fia (képünkön), aki szintén Takóék utcájában lakik, ha kiáll a kapuhoz, bizony, a régi idők dóci focijának csak a hűlt helyét találja... Belegondoltak már a Kedves Környékbéliek: jól van ez tgy? fttAj.ro* til&trr Martonosi László a dóci pályán. (Fotó: Gyenes Kálmán) T? gyáltalán nem kérdezmZj hettünk rá a Gera család kenyérvivő asszonyára, hogy „messze-e kenyér nélkül?", hiszen magunk is láthattuk a minapi, Pántlika úti találkozáskor: három mosolygós vekni tekint ránk a megszólított biciklijéről. Kettő a kormányra akasztva, egy meg hátul, a csomagtartóról. Erzsi mama, (de lehet, hogy Pösze néni, Bözsike, Örzse ángyi és kinek, melyik szalad a szájára), még a tegnapi névnapja előtt járta meg a balástyai falut, hogy onnét friss sütésű kenyérrel „tankolja föl" a határút menti tanyát. Általában egy úttal elintézi el a hétre való harapni valót, s egyszerre vesz hármat a kétkilósokból. Legtöbbször a pusztaszeri Málik-pékségből valókat, de a kisteleki Darabos-kenyértől és a dóci pék munkájától sem ijed meg, ha éppen azokat találja a bolt kenyerespolcán. A kenyérről szólva, a mindennapok megélhetését szóba hozva már nem ilyen mosolygós az ábra. Mint megtudtuk, Geráéknál nyolc hízóra még reményében lemondani a bizonytalan nagyról? A disznó általában vagy disznóul visz vagy disznóul hoz. Bele lehet bukni a hizlalásába, de állhat belőle pénz is a házhoz. Sajnos, a gazdálkodás mai állapotában inkább viszi, mint hozza a pénzt. A jószágtartás komoly kockázat. Pedig, ha tetszik, ha nem, ha akarjuk, ha nem: nincs más választás. Valamiből élni kell a tanyák népének is. Ott a föld, ott az ól, az istálló, megvan hozzá a szakértelem — vagyis adva a kenyérkereset lehetősége - csak legyen, aki idejében elvigye, árában megvegye a kész árut. Nem csak a dűlőutak mentén halljuk, hogy a jó vásárlónak vagyunk híján mindannyian. Pang a piac - mondják a hozzáértők -, nincs pénz az emberek zsebében. Hiába hízik a disznó százszámra: lassan oda jutunk, hogy érvénye lesz a kérdésnek: messze-e kenyér nélkül? S a hozzávaló választ is ismerik még sokan: olyan messzire nem, csak ide a szomszédba... M. T. • A harmadik nekifutás Zsambón „Fóliakalap" az iskolán Egyelőre fóliából van a „kalapja" a zsombói iskolának. (Fotó: Gyenes Kálmán) Fogytán fogy nemzetünk, ezt a szomorú tényt nem feledhetjük, Zsombó mégis kénytelen bővíteni iskoláját. A kiköltözők és a beköltözők gyerekeivel állandóan szaporodik a létszám. A városból is sokan költöznek ki, és a távolabbi falvakból befelé igyekvők közül is sokan megállnak itt. Újságíróskodásom első éveiben írtam először arról, hogy bővül a falu iskolája. Akkor négy tanteremmel lett több. Valamivel később városi iskola épült, de ezt is itteni dialektusban kell értenünk. Pusztulásra ítélt tizenkét városi házat bontottak le, hogy iskolaként szülessen újra. Most az egészet fejelik meg, hogy újabb négy tanterem legyen, folyosóval és zsibongóval együtt. A fólia fontos kelléke a zöldségtermesztésnek, és az árvízvédelemnek is, de az iskola tetejére nem ebben a minőségben került. Salátát se termelnek alatta kiegészítő tevékenységként addig, ameddig szolgál. Véd az esőtől, és a speciális hőszigetelésnél is szükség lesz rá. Kálmán Ferenc akkor lett iskolaigazgató, amikor az első nekifutás elindult, ő szervezte a másodikat is, és pályája méltó beszegése előtt a harmadik szintén neki jutott. Ezt akkor is el kell mondanunk, ha tudván tudjuk, és szívesen nyugtázzuk, a tantestület minden tagja, az iskola minden dolgozója kivette belőle a részét, és zsombói specialitásként minden alkalommal bekapcsolódott áz egész falu. • A különbség? - kérdezzük az igazgató úrtól. - Óriási. A másodiknál, amikor tehát bontottuk a szegedi házakat, megszerveztük a beutazást, az ottani munkát, és a hazaszállítást. Akik bent nem tudtak segíteni, itthon tisztították meg a téglákat a maltertól. Minden szakmának itt voltak a képviselői, a minősített hegesztőtől a kőművesig, és mindnek voltak kéz alá dolgozó segítői. A lehető legolcsóbban épült föl az iskolánk. • És most? - Akciót hirdettünk tavaly A tervezés költségeit a szülők adták össze. Önként vállalta az áldozatot mindenki. 0 Bocsánat. A téeszbe belépés is önkéntes volt... - A kettő nem hozható össze. Most nem kellett házat bontani, téglát kaparni. Egyéb segédmunkákra se lesz szükség. Gipszkartonból lesznek a falak, ahhoz speciálisan képzett szakemberek kellenek. 0 Vannak? - Fővállalkozónk Lukács Zoltán, az ő emberei dolgoznak. Gyereke is ide jár, többszörösen érdekelt tehát, hogy munkájuk kifogástalan legyen. Háromszázharminckilenc gyerek lesz a kritikusuk, és az összes többi, amíg csak áll az iskola. Először egy tanterem lesz készen, még ebben az évben szeretnénk használatba venni. 0 Furcsa dolog az iskolabővítés, főleg év közben. A tanulók addig is vannak valahol. - Kénytelenek voltunk összehúzódni, de éppen a zsúfoltság nem tartható. Ahogy a Szegedet körülölelő falvak mindegyike megbirkózott már ezzel a föladattal, mi se halaszthattuk tovább. Kínos lenne, ha gyermekeink úgy emlékeznének diákkorukra, hogy még az iskolájuk is szűk volt. Ha alig fémek el a teremben, levegőből is kevés jut nekik. Folytassam? A korszerű oktatás egyéb föltételeiről ilyen körülmények között beszélnünk se érdemes. Márpedig úgy kell gyermekeinket útjukra bocsátanunk, hogy akár nyolcvan évre is érvényes, mindig bővíthető útravalójuk legyen. A föltételek megteremtése ennek csak az előlege. Ezért vállalták a szülők önként, hogy pénzzel is hozzájárulnak, ezért támogattak bennünket azok a vállalatok is, amelyekben zsombóiak dolgoznak, ezért csurgattuk ide az iskolai rendezvények bevételeit, és a papírgyűjtések eredményét is. A „ráfejelési" engedély csak nyár közepén érkezett meg, noha akkor már dolgoznunk kellett volna rajta. Jól belecsúsztunk az őszbe, de azt már megtanultuk, iskolát építenünk akkor kell, amikor lehet. Szentigaz. Horváth Dezső Messze-e kenyér nélkül? Erzsi néni nem bizhatja a véletlenre a család élelmezését. (Fotó: Gyenes Kálmán) nincs vevő, pedig ők, eddigi szokásaikhoz hűen, a novemberi kisteleki vásárban most is megvették a jövő évi hizlalásra szánt malacokat. Szépen zöldell a takarmánynak vetett gabona is, és emiatt sokat aggodalmaskodnak: mi lesz, ha végleg nem jön vevő a kész portékára. Vagyis, ha a nyakukon maradnak a hízók. László gazda szerint a „vantól sohasem szabad félni, megijedni a nincstől kell", Erzsébet asszony mégis úgy érzi: nagy a baj! A hizóátvevő Galbáts Laci nem biztatja őket semmi jóval. Mivel eddig a szabad piacon is sikerült túladniuk a hízókon, nem nagyon igyekeztek, hogy hosszú időre lekössék magukat a szalámigyárhoz. A kérdés manapság sokakban felmerül: hogyan lenne jobb? A biztos kicsi