Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-14 / 267. szám

SZOMBAT, 1998. Nov. 14. RIPORT 9 Moszkva: nyugdíjasok, szurkoljatok! Tüntetés november hetedikén: zászló- és embererdö. (MTI Telefotó) A hozzáértők szerint zűrzavar és összeomlás fenyegeti Oroszországot. A Kremlben nyugati politikusok élelmiszersegélyek küldéséről tárgyalnak orosz partnereikkel, beindult a bankóprés, folyik a visszaállamosítás. Ilyen helyzetben a Brezsnyevi érához képest rosszabbul élő népnek jól jöhet a szimbolikus jelentőségű november hetedike egy kis kiabálásra. Borisz Jelcin szeretné, ha ez lenne a megbékélés napja, bár ö a Fekete-tenger melletti dácsájában igyekezett erőt gyűjteni előtte álló feladataira, igy a túlélésre, nemcsak politikai értelemben. Riportunkból kiderül, hogyan ünneplik 1998-ban november hetedikét. Kapcsoljuk Moszkvát! Hetedikesek lehettünk, amikor orosz tanulmányaink újabb mérföldkövéhez érkeztünk. November hetedike Moszkvában! A tankönyvben a cím alatti rajzon a Krasznaja plósagy, azaz a Vörös tér sematizált képe volt látható, amint munkások és parasztok, értelmiségiek és úttörők, elvtársak és elvtársnők meneteltek vidáman, mi mégis csak azért csodáltuk őket, mert vélhetően jobban tudtak oroszul mint mi. Miután a hetes elhadarta, hogy jadakladuvajuvam. meg, hogy nyiktonyetatszusztvujet, tavaris Kovács, az orosz tanár, szokásával ellentétben, magyarul kezdett el beszélni hozzánk. Személyes, moszkvai november hetedikei élményeivel traktált bennünket. A történeteibe itt-ott el volt helyezve egy-egy humorbomba; ez ugyan kicsit szólt, mi mégis ügy röhögtünk, majd kiestünk a padból, azzal is telt az idő. Tavaris Kováccsal olyan csuda mókák estek meg, hogy elvesztette a magyar orosz tanár-küldöttséget, akiket az a tisztesség ért, hogy felvonulhattak az emelvény előtt, amely Leonyid Brezsnyev elvtársat is tartotta. Tavaris Kovács azonban máig ismeretlen okokból mellékutcákban bolyongott magányosan, nem lelte társait, a kis ulicákból pedig a rend őrei nem engedték be a tömegbe, míg egy alapos motozás után mégis vonulhatott •epe f öveivel, látta Brezsnyevet, amiért kiTermészettudományos világképünk az ezredfordulón címmel egy hetes előadássorozatot rendez a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) hétfőtől Szegeden. Ennek kapcsán beszélgettünk a szervezet elnökségének tagjával, a rendezvény házigazdájával, a fizikus Kispéter Józseffel, aki a JATE Élelmiszeripari Főiskolai Karának oktatója. • A TIT a rendszerváltás előtt aktívan közreműködött a tudományos ismeretterjesztésben, az utóbbi években viszont háttérbe szorult. Hogyan sikerült újra talpra állni? - A TIT több mint másfél évszázada teljesíti alapvető csit irigyeltük. Az idei november hetedikén tavaris Kovácsnak nem lett volna akkora szerencséje mint húsz évvel ezelőtt. Napközben a Vörös teret a rendőrök lezárták. A környező utcákból csak a tér kis szeletét lehet látni, a csapatszállító ZIL-eket, villogó rendőrautókat, egykedvűen cigarettázó egyenruhásokat. Az utca bezzeg hangos. Kis csoportok vonulnak, a frissnyugdíjas zászlóvivők kezében a Szovjetunió sarlókalapácsos lobogója leng, leng, lengeti a szél. Forradalmi dalokat énekelnek a mínusz egy fokos hidegben, a torokgyulladás garantált. Végül mindannyian a Leninről elnevezett metróállomásnál kötnek ki, ahol már várják őket a kommunisták, a fasiszták, és az anarchisták. Mindenki mondja a magáét és árulja a saját motyóját, eszük ágában sincs összeverekedni, Oroszországban drága az új protézis, néhány havi nyugdíjnak megfelelő összeg, igaz, ha nem folyósítanak nyugdíjat (nem folyósítanak), még annyi se. A Gránát című újság a helyi szélsőjobb kezében van. A felirat mellett egy kézigránát rajza teszi szemléletesebbé az újságot, aminek árát liberálisokat megszégyenítő módon határozták meg: annyi, amennyit fizetnek érte. A cikkek leleplezik a zsidó karvalytőkét, a leggyakrabban előforduló szavak: harc fegyver, haza. feladatát: közvetíti a tudomány eredményeit és gondozza a tehetségeket. Am a rendszerváltozás után új munkaformákat, lehetőségeket kellett találnunk, hogy fenntartsuk magunkat. A klasszikus ismeretterjesztő előadások szervezése háttérbe szorult, és a nyelvoktatás mellett a felnőttoktatás számtalan területén indultak tanfolyamok, amelyek sokaknak segítettek az elhelyezkedésben. Most, miután a tanfolyamokból anyagilag megerősödtünk és szponzorokat találtunk, visszafordulhatunk a hagyományos tevékenységhez. Ennek egyik álA bekecses bácsit, aki alkalmi standján árulja a lapokat, nem lehet elfogultsággal vádolni. A Gránát mellett közvetlenül vörös betűs, nem túl blikkfangos cím hivalkodik: A hazáért, Sztálinért. Kis, vörös karikában jól megfér egymás mellett Lenin és Sztálin profilban, igaz, az utóbbi van elől, és ez nem véletlen. A felcímben magabiztos kijelentés: A mi oldalunkon az igazság, miénk lesz a győzelem! A vezércikk nem a legfrissebb, de ez megbocsátható, ha maga Joszif Viszarjanovics Sztálin írta, és 1945 május 24-én, a német fenevad feletti győzelmet követően el is mondta. A belső fotón Sztálin szavaz, a cikk igyekszik bizonyítani, lám, akkor is demokrácia vala, ráadásul azokban az időkben reálértékben számítva a hús ára a mainak tizenöt, a halé tíz, a bútoré húsz, a benziné huszonkét százaléka volt, i tak dálse. Öt újságot vásárolok, mindössze négy rubelért (1 dollár 15 rubel). A bekecses bácsi asszonya közben megjön a tüntetésről és bökdösi urát: - Mondj többet, külföldi, nem látod!? A metróállomáshoz két, textilgyári munkás kinézetű asszony érkezik, nem túl idősek, fejükön kendő takarja lomása a húsz éve elindított, és most folytatódó természettudományi hét. • Mire szolgál és kiknek szól ez a rendezvény? - Az egy hét alatt szeretnénk a rohamléptekben fejlődő világ tudományos eredményeiből valamennyit átadni az érdeklődőknek, és nem csak az értelmiségieknek. Ezért olyan neves kutatókat, tudósokat kértünk fel, akik egy-egy témáról egyszerű, közérthető nyelven tudnak rangos előadást tartanai. Az előadásokat általános és középiskolákban, diákok számára is megtartjuk. Úgy vélem ez a fajta ismééi őszülő hajukat. Egyikük Sztálin retusált fényképét emeli a magasba egy farúdon, másikuk pedig Zjuganovét, látszik elbtbelődtek vele odahaza. Színes fénymásolóval nagyították A3-as méretűre, majd rudat kerestek és egy régi dobozt, amit széttéptek, hogy oldalára ragasszák a képeket. Jöttük felkavarja a többi nyugdíjast. Odamennek hozzájuk, van, aki elismerően veregeti a vállukat, más olyan h'élyre küldi őket, ami néplapba nem való, de a textilesek bírják a strapát. A romantikus terrorista külsejű fiatalembert nem kavarja fel jövetelük, tovább árulja könyvét, amit a jobb kezében tart és szíve fölé emel. - Ki az a Dima Ritusz? érdeklődöm a szerző felől mit sem sejtve, de felkészülve a legrosszabbra. - Én - mondja büszkén és lapoz egyet a könyvben és rögtön a második oldalon Dima Ritusz néz vissza rám, immár második példányban. - Anarchista vagy? - kérdezem, mire ő bólogat, pedig nem volt nehéz kitalálnom, hiszen a címlapon fekete alapon, fehér körben a hatalmat tagadók „A" betűje látható. - Ez az első anarchista regény a világon - büszkélkedik, de ezt a tényt azóta sem sikerült ellenőriznem. Abban azonban megállaretterjesztés fontos, mert hiába van tévé és rádió, az ismeretek továbbítása hatékonyabb, ha a közönség közvetlen a tudóssal találkozik, és kérdéseket is feltehet neki. • A mostani előadássorozatnak lesz-e folytatása? - A természettudományi hét a jövőben minden évben ismétlődik újabb tudományterületek bevonásával. Ezen kfvül szeretnénk egy értelmiségi klubot létrehozni, amelynek alakuló rendezvénye lenne a természettudományi hét. A városban működik ugyan közéleti kápodtunk, nem mindennap találkozik az ember anarchista regényíróval, veszek hát tőle egy kötetet. Dima Ritusz kérés nélkül dedikálja művét, méghozzá névre szólóan, ezzel el is ment egy kis idő. Dima Ritusz anarchista (ró még egy sörre is meghív, amit a közeli teraszon nekem kell kifizetni. Ebből az összegből pont két Rituszkötetet tudtam volna venni, de erre már nem maradt lehetőségem, mert egy hajtásra megissza a Bavaria sört és megy vissza árulni. Előtte még elkéri címemet, de inkább egy régi osztálytársamét diktálom be, soha nem lehet tudni, mikor jelenik meg Szegeden, valami merénylet ürügyén, amivel megváltja a világot és bajt hoz rám. Ülök a hidegben, a söröspohár deresedik előttem, mégsem fázom. Moszkvában száraz a levegő, ezért más a hőérzet. Minden korty sör után ügynök lép hozzám. Egyikük a helyi AIDS-esek és drogosok javára gyűjt, cserébe nyugati reklámlapokat tud adni, melyeket egyébként a GUM-áruházban ingyen osztogatnak. Mondom neki, ha lenne valami tipikusan orosz képeslapja, azt szívesen vásárolnék, de csak egy van: a hóborította orosz pusztán egy feltűnően vidám nyuszika szánkót húz maga után, amiben még két, legalább olyan vidám nyuszika ül és iszik véház, amelyet még a TIT indított el, de az utóbbi időben ennek csupán társrendezői vagyunk, és programjai ma már nagyon széles spektrumot ölelnek fel, nem mindig fedik az elképzeléseinket. A Szegedi Akadémiai Bizottság is szervez tudósklubot, éppen ezért a jövőben a bizottsággal, továbbá a MTESZ-szel közösen szeretnénk összehozni az értelmiséget, a tudomány iránt érdeklődőket, kezdetben havonta egy alkalommal. Az a célunk, hogy felpezsdítsük a közéletet olyan előadók - például Makovecz Imre, Gyurkovics Tibor valamit, feltehetően vodkát. A képeslapon felirat: Boldog húsvétot! Dima Ritusz helyére közben lány ül le, sört szopogat, majd érkezik a fiúja egy szál vörös rózsával. Leteszi a lány elé és elmegy rendelni. - Húsz percet késett mondja, amikor barátja hallótávolságon kívülre kerül. - Én időben itt voltam felelem neki, de nincs idő folytatni a társalgást, jön a fiú, sörrel a kezében. Amikor kiderül, hogy magyar vagyok, Moszkvát szidják: túl nagy, túl drága, túl gyors. Álmaik városa Oroszország keleti kapuja, Vlagyivosztok. Kiráz a hideg, elköszönök hát, és utamra indulok, hogy megleljem tavaris Kovács Moszkváját, ha már a felvonulásból nem lett semmi. Zűrzavar és összeomlás fenyegeti Oroszországot, mondta nemrég egy öltönyös, arany szemüvegkeretes, Samsonite aktatáskás amerikai diplomata, akinek hihetünk ugyan, de ebből a káoszból semmi nem látszik Moszkva-országban. A fényesen kivilágított utcákon jól öltözött emberek grasszálnak le, s fel, a háztetőkön a világ összes, magára valamit is adó, multinacionális cége hirdet, a drága éttermek is tömve vannak. A globalizáció mindent elvagy Popper Péter - meghívásával, akikért a közönség hajlandó eljönni. Hegedős Szabolcs • A természettudományi hét programjában a következő előadások szerepelnek: Hétfő: „Mi közünk a csillagokhoz?" - Zombori Ottó, a budapesti URÁNIA intézményvezetője. Kedd: „Az űrkutatás legújabb eredményei" - Horváth András, a Planetárium igazgatója. Szerda: „Az élet titkai" Koch Sándor orvosbiológus. Csütörtök: „Fizika az űrtávcsövek korában" - Abonyi Iván fizikus. Péntek: „A csillagászat legújabb eredményei" - Szathmáry Károly csillagász. Az előadások 18 órakor kezdődnek a TIT klubjában a Kárász utca 11. szám alatt, az első emeleten. söprő áradatával szemben tavaris Kovácsnak megnyugtató hely lehet a Tverszkaján, a Vörös tértől fél óra gyaloglással elérhető Deszertij, bár nevére csak néhány megszáradt süteménnyel emlékeztet, amiről alapos okunk van feltételezni, hogy túlélte a Brezsnyevi pangás éveit. A halvány ciklámen színűre festett falakon csendéletek lógnak, ugyanaz, több példányban; gyékénykosár, telis-teli gombával, néhány ki is hullott belőle, rajtuk zöld levél, amely az idő és a cigarettafüst együttes hatásaként barnába hajlik. A két pincérnő sem mai darab. A kontyos a pultnál szolgál ki, a lila szoknyás feladatát lapzártáig nem sikerült kiderfteni. Leginkább egy tacskó márkájú kutyával van elfoglalva. Az eb az asztaloknál bóklászik, és aki nem foglalkozik vele, azt megugatja. Ilyenkor a lila szoknyás kiviszi a Tverszkajára sétálni. A Deszertijben Baltika sört érdemes inni. amit a moszkvaiak által túl lassúnak tartott Szentpéterváron gyártanak világos és sötét változatban. Ha az utóbbi mellett döntünk, számolni kell a tizenöt százalékos alkoholtartalommai. Három üveg sör elfogyasztás után ne lepődjünk meg, ha csak nagy üggyel-bajjal tudunk negyediket rendelni. A sarokba tolt zongorán még szombaton sem játszik senki, a zeneszolgáltatást angolszász slágerek jelentik, de tizenegykor ez is megszűnik, finoman jelezve, lehet húzni hazafelé. A Vörös tér melletti kis utcákból a nyugdíjasok már hazamentek, be kell venni az esti gyógyszereket, újrafáslizni a lábat, megetetni a macskát. A Krasznaja plósagy is megnyílt, nappali fényárban úszik a tér. Itt-ott stílszerűen forradalmi dalokat énekelnek a magányos részegek, egyébként semmi mozgás, csak a Kreml őrsége fagyoskodik a fenyőfák tövében. A palota mellett világossá válhat az orosz politika elmúlt hét évének minden kínlódása. A cárokra és pártfőtitkárokra méretezett téren a polgár kiszolgáltatott kisegérnek érzi magát. Ide nem költözhet gyenge elnök, jelképes hatalommal. A Vaszelij Blazsennij székesegyház harangja éjfélt üt. Magányosan bolyongó részeg a kongás elhalkulásával forradalmi dalokat énekel. Egy új nap hajnalán, ami ugyanolyan lesz mint a többi. Tóth-Sxenesi Attila A Habsburgok vagyona • Bécs (MTI) Félix és Carl-Lutlwig Habsburg, az utolsó osztrák császár fiai levélben fordultak az osztrák kormányhoz. Ebben arra kérték, hogy a náci időkben elkobzott javak felkutatására és visszaadására létrehozott történeti bizottság a Habsburg család vagyonával is foglalkozzon. A két fivér pénteken Bécsben nyilvánosságra hozott közleménye szerint minden kétséget kizárólag az is a náci időszak vagyonelkobzásainak sorába tartozik, hogy a Gestapo lefoglalta a Habsburg-Lotharingiai ház tagjainak magánvagyonát, majd pedig Hitler külön törvényben meg is erősftette a kisajátítás tényét. • Értelmiségi klub nyílik a TIT-ben Vissza a gyökerekhez