Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-09 / 262. szám

HÉTFŐ, 1998. Nov. 9. HELYI TÜKÖR 5 Csörög a Pannon GSM Biztonsági őrök. Ba­kosné Lele Anikót és csa­ládját kellemetlenség érte a Tescóban. A pénztártól va­ló távozás után közrefog­ták őket a biztonsági őrök, férjét még a pénztáraknál megmotozták, majd az áruházon keresztül átkísér­ték őket egy helyiségbe, ahol újabb motozás és tás­kakiürítés kezdődött. A megszégyenítő sétát azzal indokolták, hogy a család „vásárlási szokásait" film rögzítette, s most az őrök ez alapján ellenőriznek. A panaszosunknál és család­tagjainál nem találtak sem­mit, így elnézést kértek tőlük. Olvasónk a helyszí­nen nem kapott választ ar­ra a kérdésre, hogy miért kell az egész áruházon át­vezetni az embereket, s miért nem nézhette meg azonnal azt a felvételt, amire a biztonsági őrök hi­vatkoztak. Hajléktalanok. K. Já­nos őszintén sajnálja azo­kat az embereket, akik ott­hon nélkül kénytelenek él­ni, ám mégis úgy gondolja, a Kárász utcán nincs he­lyük. Véleménye szerint a belvárosban nem volna szabad megengedni, hogy a hajléktalanok az utca kö­vén egyenek, igyanak, ké­regessenek és kerülgetni kelljen őket. Nem érti, mi­ért nem intézkednek az egészségügyi szervezetek, a hajléktalanokat segítő csoportosulások és az ön­kormányzat. Információ. K. E. ab­ban kéri segítségünket, hogy nyomozzuk ki, miért nem kapott a rendőrségen megfelelő információt gép­jármű-átírással kapcsolat­ban. Olvasónk mintegy negyven percig telefonált, s ez idő alatt 12 helyre kapcsolták, mire az állító­lag illetékes ember nem tu­dott felelni a kérdésére. Ar­ra kíváncsi, hogy mások­nak van-e bejáratott mód­szere az ilyen jellegű infor­mációk megszerzésére? PANNON GSM • x élnail. • A Béke Tanszék novemberi „tanévnyitója" Marad a könyöklő és a szocreál A szegedi kocsmák között akad néhány, amely kitörölhetetlenül beírta nevét az itteniek és az egykoron a város­ban tanuló diákok emlé­kezetébe. Ilyen például a ma már nem létező le­gendás Sárkány, a Nagyállomásnál, a Lófa­ra a lovas szobor fará­nál, illetve a Béke Tan­szék az Április 4. útján, akarom mondani: a Bol­dogasszony sugárúton. Az utóbbit is bezárták tavasszal. Az egykori és jelenlegi törzsvendégek, a kisfröccsök nagy bará­tai aggódva kérdezget­ték egymást: - Csak nem csinálnak ebből is bankot, vagy valami ef­félét? Megnyugtatásul: a Béke Tanszék marad az, ami volt. A szegedi Béke Bisztró 1964-ben nyitotta meg utcá­ra nyíló ajtaját. Előtte cuk­rászdaként csalogatta az édesszájúakat. A bisztróvá válás villámgyorsan átren­dezte a vendégkört. Hagyo­mányosan: az oldalukon sze­kercével, festékes nadrágban felesre beugró melósok, a közeli klinikák megfáradt beteghordói, ráérős és erő­sen szomjas főiskolások, egyetemisták, az őket oktató tanerő, valamint néhány vá­Hamarosan ismét felkerül a sarki kocsma bejárata fölé a cégtábla. (Fotó: Miskolczi Róbert) rosképi jelentőségű alkoho­lista alkotja a törzsközönsé­get. Hogyan lett a bisztróból tanszék? Nos, a legenda és bizonyos írásos emlékek szerint akadt egy olyan elég­gé el nem ítélhető orvostan­hallgató, aki több időt töltött a kocsmában, mint az egye­temi padban. Amikor szülei érdeklődtek felőle, mindig azt a választ kapták, „sze­mük fénye" momentán a Bé­ke Tanszéken tartózkodik, éppen beszámol. (Egy, két, hár': fenékig!) Természetesen minden egyes véndiáknak - aki Sze­geden járt egyetemre, főis­kolára, Battonyától Nemes­medvesig - megvan a maga tanszéki története. Záróra tá­ján többen váltak feledé­kennyé: gazdátlan táskák, szimatszatyrok, elkódorgó jegyzetek, ebéddel teli étel­hordók is aludtak időnként a Békében. Reggel némi pi­ronkodás, szégyenkezést űző feles kíséretében vette át a jogos tulajdonos őket. A meghitté szövődő kapcsolat gyakorta odáig ment, hogy a ballagó tanárképzősök szá­mos csoportja a Béke Tan­széktől is elköszönt, ottho­nosan körbejárva a*jól ismert egységet - az elegánsan ki­rittyentett rokonság legna­gyobb megrökönyödésére. Aztán, számos illusztris ven­dég fordult már meg itt. írók, festők, színészek. És zenészek: a dalnok Cseh Ta­mástól a klarinétvirtuóz Joe Murányiig. A Béke május végén be­zárt, régen ráfért volna már egy alapos fiatalítás. Most mindez megtörténik. Sőt ha­marosan befejeződik az áta­lakítás. A kiskocsmát bérlő, üzemeltető Kozák Pált arról kérdeztük, milyen lesz az egység a felújítás után. - Hangulatában a régi ­válaszolta a „tanszékve­zető". - A berendezés a hat­vanas évek szocreál stílusát idézi majd. A könyöklős részt is megtartjuk. A mel­lettünk lévő fodrászüzletet sikerült megszereznünk, így bővítettünk. Eddig 35 ven­déget tudtunk leültetni, ez­után már 80-at. Az ételvá­laszték, a kiszolgálás, a kör­nyezet minősége javulni fog. A stílus megmarad, az ára­kon sem változtatunk: példá­ul a kisfröccsöt 18 forintért adjuk, egy korsó házi sört pedig 75-ért. A nyitva tartás is régi lesz: 7-21 óráig. Ha minden jól megy, november második felében már fogad­hatjuk a vendégeket. Szóval, a Béke Tanszék marad, ami volt. Kiskocsma, ahol újabb legendák szület­hetnek. V. Fekete Sándor Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, panaszaikat ezen a héten Kéri Barnabás újságfró munkatársunkkal oszthat­ják meg, aki munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-209-432-663-as rádiótelefon-számon. Elve­szett tárgyakat visszaadni szándékozó olvasó­ink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hir­detésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld szá­mon, illetve személyesen a Sajtóházban és a hirdetöirodákban. A természet fotósa A „Találkozás a ter­mészettel" címmel idén is megrendezett hagyo­mányos természetfotó­pályázaton a szegedi Vadász Sándor elnyerte az „Év természetfotósa" címet, miután a kilenc kategóriából háromban első, négyben pedig második helyezést ért el. A kollégiumi tanár­ként dolgozó fiatalem­ber a megtisztelő cím mellett egy erdélyi fotó­körútra is meghívást kapott. Az Ortutay Kollégium fotószakkörének tagjai el­mondhatják, a legjobb ma­gyar természetfotóstól ta­nulnak. A foglalkozásokat ugyanis az a Vadász Sándor vezeti, akit a szakma a '98­as esztendő legjobb magyar természetfotósának válasz­tott. - Bár már gyermekko­romban is fotóztam, ko­molyabban először biológia szakos főiskolásként kerül­tem kapcsolatba a fényképe­zéssel. Akkor kötelező föl­adatként kellett elkészíte­nem az első „kollekciómat", egy harmincdarabos nö­vényfotó-sorozatot. Az első biztatásokat, tanácsokat is a főiskolán kaptam az elis­mert ornitológus-természet­fotóstól, dr. Molnár Gyulá­tól. De már életem első ké­pén is virágokat fotóztam, '75-ben a debreceni virág­karneválon. # Talán nem tévedek, ha azt állítom, a termé­szetfotóst nemcsak az ál­tala használt technikai eszközök különböztetik meg a fotóművészet más ágát művelő kollé­gáitól. - A fotózás minden ágát lehet jól csinálni. A termé­szetfotós sem sokban külön­bözik például egy sajtófo­tóstól. Ők is, mi is történetet Vadász Sándor: „Magyarországot ismerem, itt akarok természetfotókat csinálni." (Fotó: Schmidt Andrea) mesélünk a képeinkkel, s egyetlen pillanatra várunk. A különbség legföljebb az, hogy én néha napokig várok egy-egy jó alkalomra. A nap huszonnégy órából áll, de a fények még a legideálisabb körülmények között is csak néhány percig olyanok, hogy értékes képet lehessen készíteni. Másrészt a termé­szetfotósnak komoly bioló­giai ismeretekkel kell bír­nia, el kell mélyednie az etológiában, az állatok vi­selkédéstanában. És mind­emellett nagyon türelmes­nek kell lennie. • A természetfotós olyan, mint egy vadász? - Igen, de azt tudni kell, hogy a vadász sem az ölés gyönyöréért cserkészi be a vadat. És ahogyan a vadá­szatnak sem a mészárlás, a ravasz meghúzása, úgy a természetfotózásnak sem a legfontosabb része az expo­nálás, a kép elkészítése. Igaz, hogy ez a végcél, de a cserkészés, a figyelés, a ter­mészet közelsége legalább ilyen gyönyörűséggel tölt el. • Szegeden és környé­kén több nagyhírű, elis­mert természetfotós él és alkot. Ilyen különleges lenne az alföldi táj? - Hegyvidékről, Borsod megyéből származom, és nyugodtan mondhatom, hogy most a legszebb ma­gyar tájak egyikén vagyunk. Az alföldi fényviszonyok például utánozhatatlanok, legföljebb csak az igazán magas hegységekben talál­kozni ilyen lehetőségekkel. # A természetfotós a vi­lág legszebb tájain dol­gozik. Van-e álma, hol szeretne fotózni? - Talán furcsán hangzik, de én itt, Magyarországon akarok fotózni. Itt ismerem a tájat, a környezetet, tu­dom, hogy mit akarok. Egy afrikai szafarin csak azt tud­nám fotózni, amit megmu­tatnának nekem. Itt viszont én találhatom meg a témái­mat. Kéri Barnabás Csongrád megye madárnagyhatalom Európa-szerte Ma­gyarországon észlelték a legtöbb madarat az október elején tartott nemzetközi madármeg­figyelő napon. Az or­szágon belül Csongrád megyében vett részt a legtöbb természetba­rát a megmozduláson. Minderről dr. Kasza Fe­renc, a Magyar Madár­tani és Természetvédel­mi Egyesület (MME) Csongrád Megyei Helyi Csoportjának alelnöke, s Lovászi Péter titkár tá­jékoztatta lapunkat. Hetedszerre rendezték meg Európában, és Magyar­országon a Nemzetközi Ma­dármegfigyelő Napot. Az október 3-4-én tartott ren­dezvényt hazánkban az MME, a megyében az egye­sület helyi csoportja szer­vezte. Célja: minden év ok­tóberének első hétvégéjén megszámlálják a földrészen található madarakat, s az így kapott eredményt tudomá­nyos célokra hasznosítsák. Illetve: minél több ember fi­gyelmét fölhívni a természet szépségeire, és egyben vesz­élyeztetettségére. Magyarország a múlt évi­nél is sikeresebben szerepelt az országok közötti madár­megfigyelési versenyben ­tudtuk meg a szervezőktől, akik neves ornitológiai szakemberek. A regisztrált madarak létszámát, s a be­járt területeket tekintve eu­rópai első helyezettek let­tünk (második Svédország, a harmadik Hollandia), a résztvevők mennyisége alapján pedig a harmadik helyen végeztünk. Európá­ban összesen 17 ezer 538 megfigyelő, 893 területen, egymillió 222 ezer 287 ma­darat regisztrált. Hazánkban 2662-en vettek részt a meg­mozdulásban, 238 helyszí­nen, a megfigyelt madarak száma háromszáznyolcvan­hatezer 311 volt. Megtudtuk: kimondottan jól szerepelt Csongrád me­gye is, különösen Szegeden és Hódmezővásárhelyen voltak sikeresek a rendezvé­nyek. A megyében 686-an ­az országban e megye szere­pel az első helyen a részt­vevők mennyiségét tekintve - összesen tizenkilencezer 539 madarat láttak. Milyen madárból meny­nyit láttak a megfigyelők? A megyében dankasirályból észleltek legtöbbet (4 ezer 125 darab), ezt a sárgalábú sirályok, és a tókés récék száma követi (mindkét faj­ból 2194-et láttak). Füstös cankóból 1595 került a meg­figyelők látókörébe, szár­csából 1186-ot sikerült re­gisztrálni. Nem kerülte el a figyelmet 850 mezei veréb sem; a többi fajból kevesebb került látcső elé. Egy-egy példányt láttak a madármeg­figyelők például e ritka fa­jok közül: fenyérfutó, dol­mányos sirály - skandináv madarak kis goda, halász­sirály (utóbbi a Kaspi-tenger mellékén él), s észleltek egy üstökösgémet is. F. Cs. Börtönörök továbbképzése • Dobogókő (MTI) A börtönörökkel szem­ben támasztott új köve­telményekről, képzésük korszerűsítéséről kezdő­dött szombaton négyna­pos nemzetközi tanács­kozás az Európa Tanács és a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokság (BVOP) szervezesében. A téma jelentőségét érzé­keltetve Boros János, a BVOP nemzetközi kapcsola­tok főosztályának vezetője az MTI munkatársának a hely­színen elmondta, hogy a bör­töviszonyok reformjának ré­szeként 1993-ban új törvény született, amely az Európai Unióbeli normákhoz igazod­va szabályozza a rabok és az őrök kapcsolatát, a fogva tar­tás feltételeit. Korábban az őrök egyetlen feladata, a rend és a fegyelem fenntartása volt, amit szovjet típusú re­gulákkal igyekeztek biztosí­tani. Az új törvény ennél hu­mánusabb, garantálja a rabok emberi méltóságának megőr­zését, ami viszont új követel­ményeket támaszt a 6500 főnyi büntetésvégrehajtási személyzettől. Az őrök pusz­ta alaki foglalkoztatása he­lyett már speciális képzésen vesznek részt, amely javítja a rabokkal a kommunikációs készséget, jogi ismereteket ad.Mindezzel azt kiváják el­érni, hogy az általuk fel­ügyelt elitéltek a szigorú fog­vatartás mellett se veszítsék el önértékelésüket, hiszen az emberi bánásmód közepette, személyiségük jó irányú ala­kulásával nagyobb esélyük nyílik a szabadulás utáni tár­sadalmi beilleszkedésre. A külföldi és a hazai tapasztala­tok megerősítik, hogy az el­ítéltekkel szemben tanúsított humánusabb bánásmód ered­ményeként valamelyest csök­kent a visszaesők száma. napié MA A MUNKÁSPÁRT Sze­ged városi koordinációs bi­zottsága 13-17 óra között ügyeletet tart a Fő fasor 9. szám alatti Munkás Műve­lődési Otthonban. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Me­gyei Képviselete (Sze­ged, Kálvária sgt. 14.) 14-től 16 óráig az MSZOSZ tag­jai részére. Dr. Hajdú Ist­ván ad felvilágosítást mun­kaviszonyban lévők, pá­lyakezdők és nyugdíjasok részére. A szakszervezeti tagságot hitelt érdemlő­en (pl. tagkönyv) igazolni kell! A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4., I. em. 123-as szoba) dr. Bál­int János ingyenes jogi taná­csadást tart az érdeklődők­nek, 15-16 óra között. HOLNAP A MUNKÁSTANÁ­CSOK Csongrád Megyei Szövetségének irodájában (Szeged, Eszperantó u. 3-5., 1. em., 3.) ingyenes jog-se­gélyszolgálati fogadóórát tart dr. Kis Lajos ügyvéd 15 és 17 óra között általános és munkajogi, valamint Üzemi és Közalkalmazotti Tanács választás témakörben. Martin Woods estje • Munkatársunktól A Közéleti kávéház ren­dezvénysorozatában ma 16 órakor Martin Woods festő­művész estjét tartják. A há­zigazda: Pataki Ferenc festő­művész. Közreműködik a Gárdián csellózenekar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom