Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

Czifra Krisztina: Lavinia csak azt próbálja kikövetelni magának, hogy szeressék. (Fotó: Nagy László) Adela a Bernarda Álba házábál, Szonja A Manóból, Mása a Három nővérből - talán ezek a legemlékezetesebbek a sok szerep közül, amiben az elmúlt években Czifra Krisztinát a szegedi közönség láthatta. Most Telihay Péter rendezésében O'Neill Amerikai Elektrájában Laviniát játssza a Kamaraszínházban. Czifra Krisztinával akkor beszéltük meg a találkozót a Virág cukrászdába, amikor még nem tudhatta, hogy hajnalig tart majd a próba, ami után reggel faggatom. - A főpróbahétre nagyon elfáradtam, rengeteg energiát vett ki belőlem Lavinia - mondja mentegetőzve, amikor megérkezik. A forró kávét kortyolgatva kezdi mesélni: - Amikor tanulni kezdek egy szerepet, rögtön azt keresem, milyen pontokon tudok azonosulni a figurával. Dolgoztatom a fantáziámat, hogy bele tudjam képzeli magam a helyzetekbe és a kapcsolatrendszerbe. Arra törekszem, hogy mindegyik figurában a saját történeteU ármilyen meglepő, de MJ egykoron olyan asszonyok is éltek a Földön, akik nem akkor nevetgéltek, ha férjük mocskos ingben, haltól bűzösen tért haza. Nem visítoztak az örömtől, amikor a koszos gúnya apropóján kipróbálhattak legalább hatvanhat garantáltan foltoldó, negyven fokon koszt gyilkoló és fékezett habzású mosóport, miközben kutyájuk rágcsálja a nyomelemekben gazdag gumicsontot, mosolyt vicsorítván a ház asszonyára, aki roppant boldog, mert újfent eljöttek a hónap nehéz napjai, és végre szárnyas libresszben parádézhat. met meséljem el, noha mindegyik sztori más és más. Lavinia esetében sokszor eszembe jutott, biztosan egy potenciális gyilkos rejtőzik bennem... Talán nem is gondolják a nézők, mennyi mindent „be kell dobni" azért, hogy ezeket a szerepeket így-úgy eljátssza az ember. Amikor ilyen bonyolult figurákat alakitok, néha úgy érzem, el kellene mennem egy idegszanatóriumba. • A darabban Orin, az öccse azt mondja Laviniának: „Te vagy a legérdekesebb bűnöző valamennyiünk közül." - Noha Lavinia ténylegesen nem öl meg senkit, a történet mégiscsak arról szól, hogy mellette négyen meghalnak. Pedig ő csak azt próbálja kikövetelni magának, hogy szeressék. Ezt azonban olyan erővel, olyan detonációs hatásokkal csinálja, hogy két ember öngyilkos lesz, kettőt pedig megölnek. Ezek a történések kódolva vannak a személyiségében: ő az amerikai Elektra. Elektra sztorija archetipikus történet, nem véletlen, hogy más és más nézőpontból annyian és annyiszor feldolgozták. • Fatalista? - Az embernek kijelölt útja van, amelyről időnként le tud térni, de végül mindig vissza kell térnie rá. Az a fontos, hogy megértsük, mi az utunk, hová vezet, és ezt kezelni tudjuk önmagunkban. • Mi a legnehezebb Lavinia szerepében? - Nagyon gyorsan kell közben gondolkodnom. O'Neill darabja tulajdonképpen egy trilógia, amit mi három felvonásba összesűrítve egyetlen estén játszunk el. Az első felvonásban a néző úgy ismeri meg a történetet, ahogyan Lavinia kapja á rengeteg információt, amit aztán el kell rendeznie magában. A második rész elejére már ott tart, hogy ölni fog. Nem saját kezűleg, hanem felhasználva erre valakit. Úgy érzem, a XX. században kicsit már nehezebben érthető meg az Elektra-problematika. Nehéz elképzelni, hogy egy lány odaáll az anyja elé, és azt mondja: Megcsaltad az apámat, ezért bűnös vagy! Ma nem szoktunk így beszélni. Ez a mondat két és félezer évvel ezelőtt valószínűleg jobban működött, mert tudták az emberek, hogy miről beszélnek. Akkor meg lehetett tenni, hogy valaki hihetetlen erővel, energiával és megszállottsággal képviseljen egy morális értékrendet. • Annak idején Árkosi Árpád csapatának tagjaként itt kezdte a pályáját, s úgy tűnik, egy rövid „elcsábulástól" eltekintve hűséges a Szegedi Nemzeti Színházhoz- Miért? - Ha gondolkodnak bennem, ha a társulaton belül tudok kommunikálni a rendezőkkel és a kollégákkal, akkor érdemes maradni. Olyan nagy dolgok sehol sem történnek az országban, amiért megérné mindent felrúgni. Persze lehet keresgélni és nagyobb önállóságot kivívni. Szerencsére elég sok és változatos feladatom akad Szegeden. A legtöbb felújításban szerepelek, és rövidesen próbálni kezdjük Galgóczy Judit rendezésében a Lili bárónőt, amelyben az egyik Illésházy lányt játszom. Úgy tudom, az új Csehov-bemutatónkban, a Platonovban is lesz feladatom. Hollósi Zsolt hogy Nép? Mindössze annyit, hogy az Magyar Dolgozók Pártja központi napilapjának reklámja a Csillag-börtön főépületének tetején adta hírül a világnak, merre is vagyon immár az előre. Régi idők reklámján viduló olvasóink elmondták: pár perc múlva a hirdetés fényei kialudtak. Alighanem egy-két fejben pislákolni kezdett az értelem. A nép pedig (amely szabad ugyan nem volt, de hülye se...) nézte tovább a kardnyelőt, az ásítozó oroszlánt, és mosolygós arcú pempörsz-unokákról álmodott... Bátyi Zoltán Misura Zsuzsa gálaestje • Munkatársunktól Ma este 7 órától a Tisza Szálló koncerttermében rendezi meg a Szvit Művészeti Társaság Misura Zsuzsa jubileumi gálaestjét. A Magyar Állami Operaház nemrégiben érdemes művész címmel kitüntetett magánénekese 25 éve kezdte operaénekesi pályafutását. A nagy szoprán szerepek közül kezdettől fogva énekelte az Aidát, az Ernani Elviráját és a Turandotot. Erkel Hunyadi László című operájában Szilágyi Erzsébetként valamint Isolda szerepében évek óta nem akad méltó követője. Misura Zsuzsa állandó vendég Szegeden is, A trubadúr Leonórájaként, a Nabucco Abigéljeként, Lady Macbethként, Sentaként és Santuzzaként aratta itt legnagyobb sikereit. Pályája során mindhárom nagy szerepálma - Tosca, Lady Macbeth és Gioconda beteljesült. Az Andrássy úti dalszínházban az utóbbi évtizedben szinte az egyedüli drámai szoprán, aki a Verdi-, a Puccini- és a Wagner-operák nagy főszerepeit egyaránt énekeli. Sokfelé vendégszerepelt, a New York-i Carnegie Hallban világhírű partnerekkel a Nabucco Abigéljét énekelte, Japánban a berlini Staatsoper társulatával turnézott, Wellingtonban Turandotként aratott hatalmas sikert. A gálaesten Bandi János, az Operaház magánénekese lesz Misura Zsuzsa vendége, zongorán közreműködik: Oberfrank Péter. Az est háziasszonya: Szabó Gabi, a Vígszínház színművésze. A műsorban ismert Verdi-áriák és duettek szerepelnek. Misura Zsuzsa Leonora, Aida és Lady Macbeth, Bándi János pedig Manrico, a mantuai herceg és Radames egy-egy áriáját énekli, valamint az Otelló, az Álarcosbál és az Aida népszerű szerelmi kettősei csendülnek fel. H. Zs. Mars-mosoly Reklámlével átmosott világunkban el sem hinnénk, hogy azért elődeink is képesek voltak a nagy produkciókra. Mint például azok az ötlethuszárok, akik - mint hűséges olvasóink is emlékeztettek az éppen ötven évvel ezelőtti, 1948 októberében lezajlott eseményekre önként, s vélhetőleg nagyon dalolva megkezdték Szegeden is a harcos sajtóorgánum, a Szabad Nép kampányát. Cirkusz vendégeskedett akkoriban a Mars téren, tengernyi látogatót vonzván kardnyelőjével, meg ásítozó oroszlánjaival, így ennél a piacénál jobb hely aligha kínálkozott a hatalmas reklámtábla fölállításra. Az osztályharc vak buzgalmában el is készült a transzparens, még csillogóvillogó villanykörték is formázták a Szabad Nép betűit. Majd lett ám nagy csönd, később pedig ávótól sem rettegő kuncogás, amikor ez a fényárba öltöztetett újságcím megjelent a Mars tér fölött. Hogy mi nevetni való találtak két olyan szép szóban, mint Szabad, meg Tejbiztonság Talán nem sokára, úgy hírlik, ingyen tejet fognak osztani a rendőröknek. Biztosan én is nagyon örülnék neki, ha mondjuk holnaptól ingyenes tejet osztanának az újságíróknak, azonnal el is felejteném a tejérzékenységgel járó újabb és újabb megpróbáltatásokat. Elvégre a tej élet, erő és egészség egyben, fehér színe nyugtatja a szemet, és főképp az idegeket, mert hát az a béke színe - vagy épp az önmegadásé. De azért ennek ellenére még mindig nem nagyon értem, mi célt szolgál az ingyenes tej. Mert ettől nyilván nem szorul vissza dohos barlangjába a bűnözés, nem lesz jobb az elkapási arány; bár úgy lenne. Vagy netán pszichikailag jön jól, érezhetik a rendőrök, hogy oda van rájuk figyelve. Lehet, hogy oktondi dolog, de erről a fajta tejmérésről egyből az jutott eszembe, hogy némely orosz területeken vodkával, vécépapírral és temetkezési kellékekkel fizették ki a tanárokat. Hát ne legyek éle?: Magyarország közbiztonságának letéteményese a hazai szarvasmarha-állomány. De van ebben valami boszorkányság: tehéntejjel a sötétség erői ellen. Igen ám, de mi lesz, ha a sötétség erői is elkezdik inni a tejet? A tejért való nagy küzdelemnek majd a tehenek isszák meg a levét. P. Sz. • „Értő közönség lesz a fiatalokból" Korosodó bögös. öreg zene • Az amerikai Elektra: Czifra Krisztina „Dolgoztatom a fantáziámat'' Az elmúlt héten megrendezett szegedi dzsessznapok nyitóestjének elsó föllépője a Frankié Látó Group volt. Az öreges dzsesszt, a szvinget Stephan Grapelli stílusában játszó zenekar doyenjével, a számtalan formációban előforduló Kiszin Miklóssal a koncert után beszélgettünk. Kiszin Miklós kortársaival a Molnár Dixieland Band bőgőseként a dzsessz egyik harsány műfaját műveli. Akkor is a gyökerekhez nyúl vissza, ha olyan fiatalemberekkel lép színpadra, mint Frankié Látó, Kurina Kornél és Látó Attila. De ilyenkor mégis csöndesebben, öregesebben muzsikálnak. • A muzsikus szemével milyennek látod a szegedi dzsesszéletet? - Mindig voltak, és lesznek is olyan szegedi dzsesszzenekarok, amelyek egy, a szegedi jazznapok színvonalán álló fesztiválon felléphetnek. Különösen azért fontos, hogy ez a rendezvény megteremti a lehetőséget a föllépésre, mert itt, vidéken nagyon kevés alkalma adódik a muzsikusoknak nagyszínpadon, nagyközönség előtt, világsztárokkal együtt színpadra lépni. Az sem véletlen, hogy éppen a vidéki városokban igazán népszerűek az efféle rendezvények, hiszen a fővárosban csillagászati jegyárak mellett, a közönséggel csak igen laza kontaktust keresve muzsikálnak a legnagyobbak. Itt viszont igazán bensőséges, szinte családias egy ilyen dzsesszfesztivál. Ráadásul a program is remek, hiszen a szvingtől, az öregesebb zenéktől kezdve a bebopon át a legfrissebb irányzatok is képviseltetik magukat, ráadásul világsztárokon keresztül. Igaz, én az első napon szereplő Paul Motian együttesének föllépését péntekre időzítettem volna, talán úgy nagyobbat „üt" a zenéjük. Rendkívül jó muzsikát játszottak, és a dzsessz hagyománya is remekül nyomon követhető a példájukon keresztül: az öreg ritmusszekció fiatal, rendkívül tehetséges szólistákkal vette körül magát. Ez főképpen a fiataloknak könynyebbség, hiszen biztos zenei alapokra támaszkodhatnak. • A Frankié Látó Group alapja zeneileg, s korodnál fogva is te vagy. - Valóban, rajtam kívül mindenki harminc alatt van, a legfiatalabb, Látó Attila pedig épphogy betöltötte a huszonegyedik évét. Frankié remekül hegedül Grapelli stílusában, aki az én nagy kedvencem. Régen muzsikálnak már a dzsessz műfajban, Kurina Kornéllal együtt szinte minden stílust kipróbáltak, és talán egy kicsit telítődtek is a modem irányzatokkal. Technikailag rendkívül képzett zenészek, és a mai kor igényei szerint igyekeztek egy-egy szólóban mindent megmutatni a tudásukból. Próbáltam őket rávenni az öreges stílusra, Attilának, a dobosnak mondtam is: ne csapkodjon úgy, mint hal a szatyorban. Csak nyugalom, békesség. És ez be is jött, megérezték, hogy így is beszél a hangszer. Most már ők is rajonganak az öreg muzsikáért. Velük egyébként már több formációban játszottunk együtt, és nagyon örültem, amikor szóba került, hogy így, együtt játsszunk grapellis, öreges muzsikát. 0 Bőgősként legtöbbször a háttérben muzsikálsz, ráadásul most nálad élvtizedekkel fiatalabb zenészekkel. Zeneileg, s emberileg meg kell érni erre a föladatra? - Úgy veszem észre, hogy ezek a srácok hallgatnak rám. Lehet, hogy azért mert én vagyok a legöregebb. Intravénásán kódolva vagyunk mindannyian, a gipsy szvinghez való kötődésünk egyértelmű, ezt soha egyikünk se tagadta meg. Engem soha egyetlen pillanatra sem zavart, hogy a háttérben vagyok, de szvinget játszva ezt nem is érzem annyira. Kamarazenéléshez tudom csak hasonlítani a muzsikánkat, nagyon figyelünk egymásra, s arra, hogy a standard szvingeket ne csak úgy elcsépelve játsszuk, hanem igazán grapellisen. A legnagyobb föladatom egyébként az, hogy kordában tartsam a srácokat. Ez nem könnyű, mert pontosan tudják, hogy technikailag mire képesek. Nehéz visszatartani őket, a fiatalos lendületüket. De ez a kevésbé experimentált muzsika a közönség számára is sokkal könnyebben emészthető és ezt most már ők is tapasztalják. • Azok a fiatalemberek, akikről szó van, nagyjából egyidősek a szegedi dzsessznapokkal. Lehet, hogy néhány év múlva egy újabb generációnyit lépsz lefelé? - Huszonkét esztendővel ezelőtt léptem föl először a szegedi jazznapokon. Akkor talán még nagyobb jelentőséggel bírt ez számomra, mint egy mai fiatal muzsikusnak. Ráadásul a mostani fiatalokról egyre-másra az derül ki, hogy rengeteg mindent tudnak. Azért, mert Szegeden jó muzsikusokkal játszhattak, jó zenét hallgathattak. Szívesen játszom tehát vélük, és biztos vagyok benne, hogy lesznek követőik is. Nekem is van egy néhány tanítványom. Persze, divatzenéket, rockot, heavy metalt játszanak. De a lényeg az, hogy megtanulnak muzsikálni, és egyszer kinyílik az ő fülük is. A lányom zongorázik, a fiam azon a basszusgitáron zenél, amelyet huszonkét éve még én kaptam az apámtól. Rengeteg tehetséges gyerek tanul zenét, de tudom, hogy belőlük csak néhányan lesznek dzsesszmuzsikusok. Ami egyáltalán nem baj, mert a többiekből értő közönség válik majd. Kéri Barnabás Kiszin Miklós: Intravénásán kódolva vagyunk, a gipsy szvinghez való kötődésünk egyértelmű. (Fotó: Gyenes Kálmán)