Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-06 / 234. szám

KEDD, 1998. OKT. 6. UNIVERSITAS III. i I fórum Szent-Györgyi és Klebelsberg trrlebelsberg kultúrpolitikájának fontos része volt - a 1\. népművelés mellett - a tudományos élet vezetőinek tudatos képzése. „ Veszve van az a nemzet, amely a leg­fontosabb pozíciókba nem tud azok betöltésére legmeg­felelőbb embereket állítani." - mondotta itt Szegeden 1928. december 16-án Klug Mária orvostanhallgatónő kormányzógyűrűs avatásán. Az általa létrehozott Or­szágos Ösztöndíjtanács (1927) feladata volt a protekció kizárása és a szelekció biztosítása: lehetőleg minél több tehetséges fiatal kijusson nyugat-európai egyete­mekre ösztöndíjjal. A vezető és posztgraduális képzés céljából hozza létre Nyugat-Európában a Collegium Hungaricum-okat, „a magyar kultúra őrszemeit", ahol ösztöndíjasaink tanultak, kutattak (Bécs, Berlin 1924, Róma, Párizs, Zürich 1927). Gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki a Rockefeller Alapítvánnyal is. Miniszter­sége alatt 1557-en tanultak ösztöndíjjal külföldön. A magyar professzori kar kétharmad részét már ő nevezte ki: az ösztöndíjasok hazatérve alkották a háború előtti és utáni vezető értelmiségünk színe-javát; csak „muta­tóba" néhány példa: Bay Zoltán, Bibó István, Iváno­vics György, Kosáry Domokos, Keresztury Dezső, Laki Kálmán, Straub F. Brúnó, Szent-Györgyi Albert. A professzorokat személy szerint is ismerte, tudta, mivel foglalkoznak, minden tehetséges fiatalt számon tartott. „Kultúrpolitikámnak két vezető motívuma van: emelni a magyar tömegek műveltségi szintjét, erkölcsi és szel­lemi belértékét, fajsúlyát és ennek a műveltebb nemzet­nek olyan vezetőket adni, akiknek méretei megütik az európai dimenziókat, akiket a nemzet minden téren bi­zalommal és a siker reményével követhet." - mondotta. Szent-Györgyi Albert életében Klebelsberg Kunó val­lás - és közoktatásügyi miniszter (1922-31), a szegedi egyetem felépítője és „Szeged város újjáteremtője" meghatározó szerepet játszott, mint ahogyan a vissza­emlékezéseiből és Hannus, Huszti, Péter László, Szabó Tibor, Zallár és Zombori kutatásaiból ismert. Szent­Györgyi 1919 óta külföldön tartózkodott, és hazatérni már nem szándékozott. A kint kutató tehetséges tudósra Klebelsberg figyelt fel (t. i. Klebelsberg törvénnyel szabályozta, hogy minden tehetséges fiatalt neki jelen­teni kellett, nehogy elkallódjon). Klebelsberg megbízá­sából egyik osztályvezetője 1928-ban Cambridge-ben felkereste Szent-Györgyit, hogy Szegeden megürese­dett az orvos vegytani intézet katedrája, nem volna-e kedve hazajönni. Szent-Györgyi a hívást „erős sza­vakkal" visszautasította. Nem sokkal ezután szem­élyesen találkoztak: Szent-Györgyi nagy meglepetésé­re a miniszter a „legnagyobb szeretet és bizalom" hangján, sértődés nélkül szólította meg és ismételte meg a meghívást. Ettől kezdve együtt dolgoztak és 1928. október l-jén nevezte ki Klebelsberg Szent­Györgyit egyetemi tanárrá. Intézetét a Rockefeller Alap támogatásával szerelte fel, melynek első elnök­évé is Szent-Györgyit tette meg. Klebelshergnek tet­szett Szent-Györgyi angol úriemberes alakja, aki szí­vesen kapcsolódott ki munkájából teniszezéssel, és aki a korábbi poroszos professzortípussal ellentélben köz­vetlen kapcsolatot alakított ki munkatársaival, hallga­tóival. Szent-Györgyi egész életében csodálattal és há­lával emlegette Klebelsberget, amint ő hívta - Gazdá­ját: „Egyik legnagyobb meglepetése és benyomása volt életemnek láthatni, hogy Klebelsberg Kunó, a történész, a jogász, szinte gondolkodás nélkül, biztos intuícióval hogyan látta át mint a legtermészetesebb dolgot, mindazt, amire én évtizedes laboratóriumi munkával és tépelődéssel jutottam. A mélységes össze­függések megérzésének ez a képessége szinte kísérteties, emberfeletti benyomást tett rám Klebelsberg grófban." Klebelsberg már nem élte meg Szent-Györgyi Nobel-dí­ját, melyben - túlzás nélkül mondhatjuk - neki is szere­pe volt. A Nobel-díj elnyeréséről való értesülés után Szent-Györgyi első útja a dóm kriptájába, Klebelsberg sírjához vezetett. „Neki köszönhetem, hogy Magyaror­szágon vagyok, az ő lelkének nagysága hozott vissza... Mindig az 6 elgondolásainak próbáltam megfelelni." És amikor több évtizedes távollét után először hazajött, édesanyja sírja mellett megint Klebelsbergét kereste fel. x légül a Gazdám emlékezete c. írásában így gondol V reá vissza: „Az én dolgozó szobámban mindig van egy pár cserépnyi élő zöld növény a Klebelsberg Kunó gróf képe alatt - jeléül annak, hogy ő még ma is válto­zatlanul él itt közöttünk. ... Mert csak az emberiség leg­nagyobbjainak adatik meg az, hogy előttük végül ki­csiny és nagy, ami egyaránt viseli magában a világ lel­két, egyaránt jelentős legyen." Dr. Hencz Péter Egyetem és bank „A polihisztorok évszázadának vége" Az oktatási miniszter szerint polihisztorok helyett nyitott szellemű fiatalokat kell képeznie a közoktatásnak. (Fotó: Schmidt Andrea) • Miskolc (MTI) Hosszú távra szóló együtt­működési megállapodást kö­zött az idei esztendőben már több mint 14 ezer hallgatót fogadó Miskolci Egyetem és a miskolci székhelyű, szintén regionális feladatokat ellátó Rákóczi Bank Részvénytár­saság.Az egyezség értelmé­ben a bank az egyetem ren­delkezésére bocsátja szakmai kompetenciáját, részt vesz nemzetközi és hazai progra­mok előkészítésében, megva­lósításában. • Pokorni Pokorni Zoltán elége­dett eddigi legfontosabb kezdeményezése, a tan­díjmentesség kiterjeszté­sének fogadtatásával. Nem érzi úgy, hogy a hallgatóknak a Parla­ment elé kellene vonulni­uk a tandíj eltörlését ün­nepelni. Erról, valamint az akkreditációról, a dip­lomák értékéről, a kö­zépiskolások túlterhelt­ségéről beszélgettünk Budapesten az oktatási miniszterrel. 9 Az új kormányzat első intézkedései között volt a tandíjmentesség kiterjesz­tése. Annak idején mint­ha nagyobb lett volna a felháborodás a tandíj be­vezetése, mint most az öröm az eltörlése miatt. Elégedettek-e a fogadta­tással? - Az emberek megértet­ték: a tandíj eltörlésére azért van szükség, hogy bizonyos társadalmi csoportok ne zá­ródjanak ki a felsőoktatásból. Minden bizonnyal a hallga­tók is örülnek, hogy nem kell szeptembertől kétezer - vagy adott esetben tizennégyezer ­forintot fizetniük. Nem hi­szem, hogy azt kellene szá­mon kérni az egyetemisták­tól, miért nem vonulnak most a parlament elé a tandíj eltör­lését üdvözölni. Sajnálatos volt viszont az intézkedés kapcsán azzal szembesülni, hogy egyes felsőoktatási in­tézmények új fizetési kötele­zettségeket találtak ki, mond­ván, ha nincs tandíj, akkor más címen szedünk pénzt a hallgatóktól. Erre sem jogi, sem erkölcsi alapjuk nem volt. Jogi azért nem, mert a jogszabályok új fizetési köte­lezettségek bevezetését nem teszik lehetővq, erkölcsi pe­dig azért nem, mert minden ­tandíjból beszedni szándéko­zott - forintot az egyetemek­nek és főiskoláknak a költ­ségvetés megfizet. Idén há­rom, jövőre pedig több mint hatmilliárd forintot fordítunk erre. Miután sikerült rendezni ezeket a kezdeti visszásságo­kat, most az a dolgunk, hogy a részletekkel foglalkozzunk. Az alapszabály ismert: az első diploma az államilag tá­mogatott képzésben ingye­nes, a második diplomáért fi­zetni kell, kivéve az egysza­kos pedagógusokat és a kis­mamákat. De vannak részte­rületek (a párhuzamos kép­zésben részvevők, a B és C a szakokat felvevő hallgatók helyzete), amelyekre még ki kell dolgozni a szabályozást. 9 Az intézmények eddig a tandíjbevételek jelentős részét a hallgatókra fordí­tották. Mi a helyes állás­pont most, hogy a költség­vetéstől kapják ezt a pénzt? - A helyes az volna, ha az intézmények a jövőben sem változtatnának az eddigi gya­korlaton. A tandíj bevezeté­sekor megpróbáltuk elérni a parlamentben, hogy kizáró­lag a hallgatók életkörülmé­nyeit javító beruházásokra és az oktatás fejlesztésére lehes­sen fordítani a tandíjbevételt. Ám a felsőoktatás oly mér­tékben alulfinanszírozott volt, hogy ezt a korlátozást nem lehetett érvényesíteni, így a tandíjbevétel nem vált külön más forrásoktól, végső esetben akár bérekre vagy a villanyszámlára is el lehetett költeni. Az intézmények mégis akkor járnak el helye­sen, ha nem csökkentik a hallgatókra fordított összeget csak azért, mert ezentúl nem a szülőktől, hanem az állam­tól kapják ezt a pénzt. 9 Pálinkás József politi­kai államtitkár azt mond­ta, nem mindig lehet tud­ni, mit takarnak, milyen értéket képviselnek a felsőoktatásban újonnan elindított szakok. Terve­zi-e az új oktatási kor­mányzat a szakalapítás két meghatározó intézmé­nye, a Felsőoktatási Tu­dományos Tanács (FTT) és a Magyar Akkreditáci­ós Bizottság (MAB) átala­kítását? - Nem. Az elmúlt idő­szakban igen sok új szak in­dult, lehet közöttük olyan, amelyik nem feltétlenül szükséges és indokolt, vagy amelynek a munkaerő-piaci értékét még nem tudjuk meg­mondani. Ezért a szülők va­lóban nem mindig tudhatják, hogy az egyes szakok elvég­zése után a gyermekük mi­lyen eséllyel tud elhelyez­kedni. Ez nekünk is sok fej­törést okoz. Ezért tervezzük, hogy a gazdasági kamarákkal közösen létrehozunk egy munkaerő-piaci prognóziso­kat készítő intézményt. így az új szakok engedélyezése­kor és a képzési kapacitások évenkénti megállapításakor nem csak a hagyományokra, az intézményi szempontokra, hanem a munkaerő-piaci igé­nyekre is tekintettel lehetünk il és az majd. Csökkentheti majd a tájékozatlanságot, ha meg­szervezzük a hallgatók vég­zés utáni nyomon követésé­nek rendszerét. Nincs jobb mércéje egy oktatási prog­ramnak, mint az, hogy a hall­gatók milyen arányban és mi­lyen jövedelemmel tudtak el­helyezkedni a diplomájukkal. Ez nem lesz kellemes az ok­tatási intézmények egy részé­nek, akár ellenállásba is üt­közhet egy ilyen program. De a szülőknek és a hallgatóknak mindenképpen érdeke a tisz­tánlátás, és hosszú távon az egész felsőoktatásnak is. 9 Jelenleg legalább két évet vesz igénybe egy új szak engedélyezése, ugyanakkor az egyete­mekkel és főiskolákkal szemben határozott az el­várás, hogy gyorsan rea­gáljanak az új igényekre. Ezért a felsőoktatási in­tézmények részéről sok vád éri a szakalapítási el­járási - a lassúsága miatt. Lehet-e ezen változíatni? - A szakalapítási eljárás­nak van egy normális üzem­ideje, sajnos, ez sem kevés: 120-130 nap. Most pedig ennél jóval több időt vesz igénybe a folyamat. Nagyon sok program áll; több mint 130 várakozó kérelem van a MAB és az FTT asztalán. Ennek oka a felsőoktatási „boom", haligatói létszámnö­vekedés és a képzés sok­színűbbé válása, melynek kö­vetkeztében tömegesen jelen­tek meg új programigények. Ezeket a rendszer nem volt képes feldolgozni. Arra fo­gom kérni a MAB-ot és az El l-t, alakítsák át a munka­rendjüket úgy, hogy a lema­radást le tudják dolgozni. A gyorsaság mellett azt is fontosnak tartom, hogy a Magyar Akkreditációs Bi­zottságban ne alakuljon ki arisztokratikus hozzáállás. A rendszer valóban a minőséget védje, ne a domináns intéz­ményi érdekek határozzák meg az akkreditációt. Nem helyes, ha a már működd programok fékezik az újak indítását, mert az számukra versenytársat jelent, osztozni kell az államilag támogatott hallgatók számában. 9 A felsőoktatás „hozott anyagból" dolgozik. A közoktatás talán legna­gyobb problémájának azt tartják, hogy az általános és középiskolás diákok meglehetősen túlterhel­tek, egy gimnazistának * * heti 40 órája van. Elké­pesztő mennyiségű adat­halmazt kell befogadniuk, ugyanakkor az iskola nem neveli a gyerekeket és nem segít eligazodniuk a világban. Kívánnak-e ezen változíatni? - Manapság az egész vilá­gon folyamatos és rendkívüli mértékű tudomány- és infor­mációtermelés folyik. A vilá­gon most egyszerre annyi tu­dós dolgozik, amennyi Krisz­tus óta élt. Ezért vége annak az időszaknak, amikor a műveltségkincsünk egy vé­ges halmazként volt felfog­ható, amit meg lehet tanítani a gyerekeknek. Szomorú, de a polihisztorok évszázadának vége. Ma már nem lehetsé­ges, hogy egy ember „min­dent" tudjon, vagy ha lehet­séges is, arra nem az iskola tudja megtanítani. Ha pedig a közoktatás nem tudja a teljes tudásmennyiséget átadni, azt kell megtanítania, hogyan szerezheti meg valaki élete során a neki szükséges tu­dást. A tudás és az informá­ció eszköz-jellegét kell előtérbe helyezni a közokta­tásban. Vagyis csak annyi konkrét ismeretet kell megta­nulni, amennyi valóban hoz­zátartozik az alapműveltség­hez, illetve, ami alapján a szintetizáló képesség kialakul egy fiatal emberben. Ez egy teljesen új dimenziója az ok­tatáspolitikának: az élet­hosszig tartó tanulásra való felkészítés. Ma egy diák olyan mértékű túlterheltség­nek van kitéve, amely hosszú távon nem vállalható. Poli­hisztorok helyett olyan, nyi­tott szellemű fiatalokat kell képeznie a közoktatásnak, akik - ha az adottságaik megvannak rá - életük során széles műveltségű emberekké válhatnak. Más gondolkodás­módot kíván ez lanároklól is és az oktatásirányítástól is. Végig kell gondolnunk a tan­anyag mennyiségét és belső súlypontjait, és oly módon kell átalakítanunk azt, hogy az elsődlegesen ne informá­cióátadás legyen, hanem az önálló gondolkodás, a tudás megszerzéséhez szükséges eszközök és képességek kia­lakítása. Csak a szintetizált tudás marad meg, minden mást elfelejtünk. Nem he­lyes, ha olyan, agyonhajszolt gyerekek kerülnek ki az isko­lából, akik nem tanultak meg tanulni, a tudással bármit is kezdeni. Keczer Gabriella Baranya-Bécs együttműködés • Baja (MTI) Baján tartotta kihelyezett ülését a Janus Pannonius Tu­dományegyetem Baráti Tár­sasága, egyrészt a térség és az egyetem, másrészt a bajai főiskolának, valamint a Ma­gyarországi Németek Általá­nos Művelődési Központjá­nak az egyetemmel való együttműködése céljából. A felsőoktatás integrációs törekvéseiről, ennek kapcsán a pécsi egyetem terveiről Tóth József, a tudomány­egyetem rektora elmondta: az integrációs folyamatok felgyorsulóban vannak. Már megalakult a Pécsi Egyetemi Szövetség. Ezt követően első lépésként létre kívánják hoz­ni a Pécsi Városi Egyetemet az orvosi és a tudománye­gyetemmel, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolával közösen. Tárgyalnak továbbá a szekszárdi pedagó­giai főiskolával, amelyet va­lószínűleg karként integrál az egyetem, de megbeszélé­seket folytatnak a bajai felsőoktatási intézményekkel is egy ilyen lehetőségről. A rektor ugyanakkor felhívta a figyelmet: az együttműkö­désbe csak akkor szabad be­levágni, ha mindkét félnek előnye származik belőle. Jubileum • Pécs (MTI) Az egyetemi szintű pécsi jogászképzés kezdetének hetvenötödik, illetve a tanár­képzés bevezetésének ötve­nedik évfordulóját háromna­pos programmal ünnepli meg a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem (JPTE). A legnagyobb fővároson kívüli egyetem jogi karának dékánja, Kengyel Miklós a jubileumi programról tartott sajtótájékoztatón elmondta: a trianoni egyezmény után a pozsonyi egyetem jogutódja­ként hetvenöt éve Pécsre ke­rült egyetemi karon 1923. október 15-én nyitották meg az első tanévet. A Pedagógi­ai Főiskola - a jelenlegi böl­csészettudományi, művészet­tudományi és tanárképző ka­rok jogelődje - pedig 1948­ban kezdte meg működését. Az évforduló tiszteletére ok­tóber 15-én, csütörtökön a kar aulájában - ugyanott, ahol az első tanévnyitó volt ­ünnepi ülést tart a JPTE Ál­lam- és Jogtudományi Kará­nak Tanácsa. Az igazságügyi miniszter is köszönti majd a hetvenöt éves egyetemi kart, amely az eltelt háromnegyed évszázad alatt csaknem tíze­zer jogászt képzett. A pécsi egyetemi jogászképzés jubi­leuma és a Pedagógiai Főis­kola alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából ugyanaznap délután a JPTE Egyetemi Tanácsa is ünnepi ülést tart, és három tekinté­lyes külföldi jogász- illetve egy bölcsészprofesszort avat díszdoktorrá. A jogászhall­gatók tudományos diákköri konferenciáját is az ünnepi program keretében tartják meg másnap. Helyesbítés • Munkatársunktól Lapunk október 2-i szá­mában a kilencedik oldalon közöltük a Szent-Györgyi­napok alkalmából kitüntetet­tek nevét. A felsorolásba hi­ba csúszott, mert az Egyetem Oktató Háziorvosa cím el­nyerőjének nevét tévesen ír­tuk. A kitüntetést valójában dr. Mester Lajos kapta, akitől elnézést kérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom