Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-05 / 233. szám

HÉTFŐ, 1998. OKT. 5. KAPCSOLATOK 15 Csángó gyerekek Szegeden Bánat - lakodalom • A hét fotója A csatorna megtekintése A Maty-éri kajak-kenu világbajnokság megnyitója előtt egy másik, a világversenyhez mérten tán szeré­nyebb, de nem kevésbé fontos eseményre is sor került: átadták az evezőspálya új csatornáját. A bensősé­ges, meghitt hangulatú ünnepségre csak a műtárgy megépítésében kulcsfontosságú szerepet betöltő sze­mélyiségek kaptak meghívást. A rövid, de a pillanathoz illő beszéd után, az aktuson közreműködő szak­munkás adott jelre félrehúzta a csatornafödát, így az ünnepség résztvevői mélyebb betekintést kaptak az események folyásába. Örömüket az sem keserítette meg, hogy előre tudták: a világraszóló sportesemény forgatagában viszonylag kevés szó esik majd a vébé vendégeit szolgáló csatornáról. (Fotó: Gyenes Kálmán, szöveg: Nyilas Péter) MM Kérészéletű Tiszavirágzás MM Délmagyarország szerkesztősége Tisztelt Főszerkesztő Úr! A gyimesfelsőloki Árpád­házi Szent Erzsébet Gimnázi­um harminc diákja nevében köszönjük a Délmagyaror­szág Kft. önzetlen segítségét, amellyel sikeres tanulmány­utunkat támogatták. Remél­jük, hogy a jövőben is talál­kozunk még, s alkalmunk nyflik arra, hogy segítségüket viszonozzuk. Berszán Lajos esperes gimnáziumigazgató Eigel Tibor tanfelügyelő • Délmagyarország szerkesztősége Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Proko Travel Utazási Iroda szervezésében 1998. augusztus 31. és szeptember 7. között a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium harmincöt tanu­lója üdülhetett Szegeden, il­letve Magyarországon. Ezek a gyerekek a gyime­sekben úgynevezett „pata­kokban", sokszor igen nehéz Főként az idősebbek em­lékeznek olyan esetekre, amikor vagy a lakodalomra való készülődéskor vagy a lagzit követően nem sokkal, a családban haláleset tör­tént. Mivel a lakodalom napját általában a kézfogó, azaz az eljegyzés idején szokták kitűzni, visszafelé szervezni nemigen szoktak semmit sem. Hacsak - Isten ments! - a házasulandókkal nem történik olyasmi, ami miatt vagy meghiúsul minden, vagy mégiscsak el kell ha­lasztani az esküvő idejét. Ha semmi sem zavarja a ké­szülődést, akkor a két család teljes erővel a nagy napra készül, a fiatalok pedig „be­hívogatnak". így volt ez Tápén is a kö­zelmúltban. Ment minden a rendjén mindaddig, amíg a nagy időt — 92 évet a meg­élt, korához képest egészsé­ges nagymama meg nem halt. Tragikus véget szánt néki a Teremtő. Olyat, ami­lyet nem érdemlett. Hiszen egész életében nagyon sokat dolgozott: a földben, és a gyékényben. A tápai réten laktak. Azt követően költöz­tek vissza Tápéra, amikor a nagyszülők (a nagyapa a fa­lu harangozója, a nagyma­ma pedig imádságos gyó­gyító volt) elhaltak. Itthon az 1879. évi Nagy vizet lá­tott csömpölyegházban él­tek. A család hű maradt az ősi jusshoz: a föld maradt a kenyéradó, igaz, a gyere­kek. majd az unokák is ­szakmát tanultak. Az öreg házat 1970 körül bontották el, helyébe új, fürdőszobás téglaházat emeltek, amelyben az időközben megözvegyült nagymama már egyedül élt, hiszen a gyerekek megháza­sodtak, saját fészkükben laktak családostól. Török Istvánné Roza né­ni szerette nézni a tévét, ér­dekelte a világ. A készülék körül matatott, amikor vala­mi kattant, majd robbant. Rozi nénit már nem tudták újraéleszteni. Meghalt. Előmulatozással egybekö­sorsú és anyagi helyzetű csángó családokból kerültek ki. Gyimesfelsőlok plébánosa a kilencvenes évek elején adakozásból épített egy gim­náziumot, amely lehetővé tet­te, hogy kollégiumával meg­teremtse a tanulás és tovább­tanulás feltételeit. A gyerekek meghívásáról szóló elképzelésünk az Önök hathatós segítségével, humá­nus hozzáállásával vált való­ra. Sokan voltunk a táborban, és ez (anyagias világunkban) bizonyíték valamire. A gyermekek mosolyát, örömét most köszönetünkkel együtt tolmácsoljuk Önök­nek. őszintén reméljük, hogy a jövőben is részünk lehet ha­sonló „mosolycsekkek" átvé­telében. Köszönet megértő és se­gítő támogatásukért. Dobos Árpád szervező Prónay Gyula ügyvezető Proko Travel Szívesen segítettünk! Dlusztus Imre főszerkesztő tött dalos készülődés helyett bánat és gyász, virrasztás következett: virrasztott a család, virrasztott az egész falu, miközben mégiscsak készülődtek a lakodalomra. Roza néni Máriaanya, koszorúfej volt (ezek a sza­vak a népi vallásosság köré­ben ismert fogalmak). Te­metésén - ahogy mondani szokás - részt vett a fél falu. Tudom, sokaknak járt az eszében, hogy mennyire várta Roza néni ezt a lako­dalmat is. Úgy, mint a többi unokáét, hiszen mindegyi­ket nagyon szerette; úgy, ahogyan az unokák is őt. Lám, a sors másként ren­delkezett most. Roza néni egy másik lakodalomba volt hivatalos, ahol ó volt Jézus menyasszonya. És ó oda ment, oda kellett mennie. Sírján a hantok még tán meg sem száradtak, a slrko­szorúk és csokrok virágai még el sem hervadtak, ami­kor az unoka lagziján mar­sot fújtak a rezesek. Aki azt hiszi, hogy a bánat után szükségképpen következő lagzizást most bárki is meg­szólta, az téved. Mindenki átérezte, hogy itt „bánatla­kodalom" volt, amelynek résztvevőivel sokan együtt éreztek. Eme rendhagyó al­kalmon főleg a fiak: Antal, István és János, illetve Roza néni húga, Mária küszköd­tek hol a bánat, hogy meg az öröm könnyeivel, mert most mind a kettőnek ideje volt. Vagyis: Róza néni mégiscsak ott volt a lagzi­ban, és tán a fiatalok hallani vélték: Itt vagyok, vigyá­zom szép szerelmetöket. Emlékét néprajzi gyűjte­ményemben „koszorúfej"­emlékszoba őrzi. A család fájdalmában osztozunk mi, kutatók is, akik oly sok értékes népéleti adatot kaptunk Roza né­nitől, gazdagítván nem csak a falu, hanem az egyetemes valláskutatás Tápéról szóló anyagát is. Kedves Roza néni: kö­szönjük. Isten vele. ifj. Lele József Szeged nemrég egy új, látványos és értékes térplasz­tikával gazdagodott. A „Ti­szavirágzás" című művet Farkas Pál szobrászművész és barátai alkották, s a közel­múltban helyezték el stíluso­san közel a jelenség színhe­lyéhez, a folyóhoz, a Tisza­parton, a Roosevelt tér sarká­ban, a védőgát falának pár­kányán. A tiszavirágzást ma már inkább csak hallomásból ismerő szegedi közönség az egykori valóságos látványt idézó modern plasztikát har­monizáló környezetben lát­hatja. A szobor tovább szépí­tette városunkat, és rögtön belopózott nem csak az ősla­Sík Sándor egyik kedves verséből kölcsönöztem ezt a címet. Ő ugyan „naplemen­tekor" tartalmas, egész életé­re tekint vissza, én csak hu­szonkét évre, amióta nyugdí­jasként ismét szegedi lakos vagyok ebben a panel kőren­getegben. S teszem ezt a mindnyájunkat megkeserítő rózsatolvajok tevékenysége ürügyén. A város dicséretére le­gyen mondva, elég körülte­kintően fásított, virágosított annak idején, de mivel a le­betonozott „dühöngónél" al­kalmasabbak voltak a füves. kosság s a Tisza szerelmesei szívébe, de az ide látogató turisták és idegenek is kedv­telve nézegethetik, és meg­érezhetik benne a mű szim­bolikus jelentését. Sajnos, e jelentés tartal­mával összhangban az ábrá­zolás is kérészéletűnek bizo­nyult. A szobrot vandál ke­zek számos helyen máris megcsonkították. Jónéhány kérész farkát, farok-fonalát letörték, s nem nehéz megjó­árnyas, zöld területek a já­tékra, sok újdonsült ültet­vény kárát látta ennek. Jómagam (és még egy-két korombeli), aki valaha a „Madarak és fák napjának" szellemében nőtt fel, elkez­dett saját költségén parkosí­tani a ablakok alatt, kis, sza­bad földszigeteken. így vet­tem saját költségemen nár­ciszhagymákat, rózsatöve­ket, krizantémot, egynyária­kat. És persze, a kiskapától a nagykapán, ásón át a vizes­tömlőig minden szerszámot. Gyökeres karácsonyfáinkat kitelepítettük, facsemetéket solni, hogy hamarosan a szárnyak és fejek következ­nek majd. Ha így folytatódik a pusztítás, a különleges üvegtalapzat is szomorú sors elé néz. Végül az egész cson­ka maradvány eltűnik, s va­lamely fémhulladékgyűjtő telepen várja a beolvasztást, néhány ezer forinttal gazda­gítva az akcióban részt­vevőket. Minden jel arra mutat, hogy ilyen finom és apróié­igényeltem, egész kis faso­rok lennének, ha ki nem tör­delték volna. (Néhány szép fácska még hirdeti fásítási ténykedésemet.) így ha most kinézünk az ablakon, felejt­hetjük, hogy paneltelepen élünk! Szinte „zöldövezetet" mutat a táj! Nos, most jön a „borzon­gásom napkeltekor"! Ilyen­kor veszem észre: megint itt járt egy „rózsatolvaj", s köz­tük az a „tisztes)?) ősz hajú nő, akit már rajtakaptunk, de úgy látszik, nem adja fel, muskátlikat ás ki, petúniatö­veket, és tépi, nyesi a még ki kosán megmunkált művet nem szabad a járókelők szá­mára elérhető közelségben elhelyezni, mert sem a jóér­zésű emberek közössége, de még a hatóság sem tudja megvédeni az ilyen és ha­sonló törékeny köztéri alko­tásokat a dúvadak pusztításá­tól. Azt javaslom (bármilyen fájdalmas is), hogy a szobrot helyezzék el a múzeumban addig, amíg a közerkölcs és a korszellem javulásával visszakerülhet jelenlegi he­lyére. Addig kell közbelépni, amíg jóvátehetetlen, pótolha­tatlan kár nem éri a szobrot. Bán Miklós sem nyílott rózsákat. Száll­jon már magába, Asszony­ság! Fogjon művelésbe egy kis ablak előtti földecskéi, s majd meglátja, milyen fájó érzés, ha nem becsülik meg az ember áldozatvállalását környezetünk szépítéséért, valamint azért, hogy unoká­inknak is jusson még oxigén, és szóljon parkjainkban a madárdal! Ezt üzenem a „virágsze­rető" jó és rossz embereknek is! F. E. Teljes név és cím a szerkesztőségben Hol a VIVA? Nem is olyan régen ke­serűen vettem észre, hogy a megszokott csatornán (SÍ9) a Z+ jelentkezik be. A Szegedi Kábeltelevízió Rt. helyében én bizony tájékoztattam vol­na az előfizetőket, hogy vál­toztatást tervezek, mit szól­nak hozzá. Egy igen kedvelt, sokak által nézett, színvona­las és igazi zenetévét tüntet­tek el, helyére pedig több hó­napos vagy még régebbi szá­mokkal teli műsort raktak, ami a Z+ szerint „friss". Egyébként furcsa, hogy korábban tudták biztosítani a műholdvevővel ingyen (!) fogható adót, aztán hirtelen mindez hatalmas akadályok­ba ütközik. Talán a Z+ csak azzal a feltétellel kötött szer­ződést, ha a VIVA lekerül a csomagról, vagy túl soknak találták a zenecsatornákat? Ha már a csomagról van szó: a Duna tévé két helyen is fogható, teljesen értelmetle­nül, feleslegesen. A rádióa­dások közül a 102 Mhz-en fogható Juventus rádió szin­te állandóan serceg vagy el­úszik, és ha a közeljövőben tervezendő Internet hozzáfé­rés minőségére gondok, már most szörnyülködök. Tavaly azért rakták be a Music tévét, mert akkor még nem tudták a Z+-t bevenni a csomagba, legalábbis ezt írták. Ezért va­gyok felháborodva azon, hogy miért mégis a VIVA helyére tették a Z+-t és nem az MTV-re. így olcsóbb is lenne, de mit érdekli a „szol­gáltatót". Mit is várhatnák havi 1317 forintért! (És ez az összeg egyre csak nőni fog...) Egy olvasó Negyvenéves a „Rózsa" Negyven évvel ezelőtt Szeged új gimnáziumot ala­pított. Harmincöt éves érett­ségi találkozómra készülve felelevenedtek bennem az in­dulás élményei. Szerencsés időben, 1959-ben ott lehet­tem gimnazista, a Rózsa Fe­renc gimnázium „bölcsőjé­nél." A két országos hírű kö­zépiskola (a Radnóti és Ság­vári) mellett a szülők kissé félve íratták gyermekeiket egy új, ismeretlen iskolába. Ez az iskola néhány éven be­lül, nagy meglepetésre, egyenrangúvá vált a nagyok­kal. Két évvel a forradalom után, 1958-ban a gimnáziumi igazgatói kinevezés erősen politikai jellegű volt. Horváth Ferenc igazgató úr képviselte az akkori hatalom politikáját, de kiváló pedagógiai érzéké­vel és - mai szóhasználattal élve - jó menedzser szemlé­lettel nagyszerű tanári kart szervezett maga köré. Összegyűjtötte az 1956 után egyetemekről és középisko­lákból eltávolított, nagy tudá­sú, tiszta erkölcsű tanárokat. Csak néhány név, a teljesség igénye nélkül: Gallé, Buko­vicz, Pelle, Takács tanár urak, és a „tanárok tanára", a felejthetetlen Visi Józsi bá­csi. Jellemző a korra, hogy a kilenc (!) nyelven beszélő tanszékvezető Visi tanár úr a Baktói Általános Iskola alsó tagozatának napközis tanára volt abban az időben. Minket egyetemi tanárok tanítottak! Az ó tudásuk, tanításuk, hu­manista szellemiségük nem csak a diákokra, hanem fiatal kollégáikra is nagy hatással volt. A gimnázium beindítá­sa és ilyen megszervezése vi­tathatatlan érdeme Horváth igazgató úrnak. Büszke va­gyok, hogy a „Rózsa" diákja lehettem. Dr. Patakfalvi János öregdiák, Orosháza [JPromo-Indra ingatlancentrum Szegeden 6723 Szilágyi u. 2. 111/9. Tel: 06-62-325-149 06-30-9453-678 Lakások részletre ha»i 8767 Ft-töii AKCIÓ! -20% engedmény a szerződéskötési díjból » Októberi padlószönyegvósór Sulák ° Sutáknál! Sulák Velúr padlószőnyeg 4-5 m szélességben, nettó 590 Ft/nm-töl! Szobai 2x3-as szőnyeg nettó 7990 Ft-tól, amíg a készlet tart. Kárpótlási jegyé* vásárlása esetén beszámítjuk! Ne feledje: padlószőnyeg vásárlása esetén csak a Sutákkal jár jól! A fent nevezett árak akciós árak! Szeged, Kereskedő köz 4., tel.: 62-467-122. Nyitva: H-P: 9-17. Szo.: 8.30-12. FÉMBÚTOROK! Vásároljon a gyártótól! Fém- és csővázas székek és asztalol már 2100 Ft + áfától. Újdonság! Kovácsoltvas jellegű bútorok. Kérje ingyenes katalógusunkat! Bemutatótermünk: telephelyünkön és a Bp. XI., Thán K. u. 22. sz. alatt. Telephelycím: ALEX Vállalkozás 2072 Zsámbék, Magyar u. 21-23. Tetyfax: (06-23)-341-356, (06-23)-340-356, (06-23).342-303, (06-23)-342-133 Mobillel.: (06-30)-338-532 Borongás, szomorúság napfelkeltekor

Next

/
Oldalképek
Tartalom