Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-07 / 209. szám

Eső és könnyzápor M intha az időjárás csak arra várt volna, hogy a szegedi .fiúnk", Kajner Gyula hajóba szálljon. Amikor a magyar kajaknégyes elsőként a célba ért, az égi áldás is abbamaradt, s a felhők közül kikandikált a nap. Vass György szeméből azonban nem az öreg bolygó csalogatta ki a könnyet, hanem az a nagyon várt aranyérem, amit Kajner Gyula szerzett három honvédos társával együtt a napfény városának. A Sze­gedi KKSE elnöke másodpercekig zokogott. Egy dara­big eltakarta arcát, de aztán ország-világ előtt vállal­va meghatódottságát fogadta, az ismerősök és ismeret­lenek gratulációját a szegedi versenyző által vezérelt négyes szerepléséért. riz a nagyon óhajtott és a legjobb pillanatban érke­ÉJj zett öröm azt jelentette, hogy megszületett a hete­dik, s a földkerekség legjobbjainak 29. találkozóján az utolsó magyar vb-arany, s ennek megszerzésében óri­ási szerepet vállalt egy Tisza-parti kajakos, Kajner Gyula is. Miközben a sportvezető együtt „repdesett" a sikerkovácsokkal, egy pillanatra elkomorult az arca, s nem is bírta magában tartani gondolatát: mennyivel szebb lenne ez a vb, ha Fürdők Gabi is az érmet szerzők között lehetne... Süli József Savanya, a világklasszis • Dr. Baráth Etele szerint minden „stimmelt" Csodálatos volt ez a vébé Magyarországon összesen nem voltak annyian kajak-kenu versenyen, mint amennyien Szegeden a vb bármelyik napján... (Fotó: Gyenes Kálmán) búvárúszás • Munkatársunktól A kolumbiai Caliban, az uszonyos és búvárúszó-vi­lágbajnokság harmadik és negyedik napján is klasszis­hoz méltóan versenyzett a szegedi Savanya Norbert. Előbb a 400 m-es uszonyos úszásban szerzett aranyér­met, míg a váltó tagjaként bronzot majd a 800 m-es uszonyos úszásban vette fel a küzdelmet, ahol ismétel­ten nem talált legyőzőre; imponáló magabiztossággal gyűjtötte be immár a harma­dik aranyérmét. A dél-amerikai rendezvé­nyen óriási az érdeklődés a sportág iránt, minden ver­senynapon közel hatezer ökölvívás A közelmúltban tartotta konferenciáját az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség (EABA), melyen nagyszerű Csongrád megyei sportdip­lomáciai siker született: Na­csa Józsefet beválasztották a testület bíróbizottságába. Nacsa József, a Csongrád Megyei Ökölvívó Szövetség elnöke, az országos szakszö­vetség elnökségi tagja és az országos bíróbizottság ve­zetője a versenyzőkön kívül mindig is jelesül képviselte szűkebb pátriánk bunyóséle­tét. Legutóbb az USA-ban járt és az Egyesült Álla­mok-Magyarország váloga­tott találkozón „osztotta az igazságot", s szeretne kijutni az argentínai junior világbaj­nokságra. De közben nagyon jelentős esemény történt az életében, mely a magyar boksz elismerését is jelenti: ember megy ki szurkolni. Savanya Norbert óriási nép­szerűségnek örvend, s már a kezdeti akklimatizálódási problémák is elmúltak, rendkívül jó erőben érzi ma­gát. A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Gyé­mánt Imre nagyon elégedett a nemzeti együttes szereplé­sével, hiszen a szegedi tanít­ványa mellett a kecskeméti Juhos Gergely is szerzi az érmeket. Norbi már csak egy számban áll rajthoz, az utol­só napon a 800 m-es búvár­úszásban indul, s termé­szetesen ott is az arany­érem megszerzése a cél. A válogatott kedden érkezik haza, a gép 12 óra 5 perckor landol a Ferihegyi repülőté­ren. beválasztották az EABA bí­róbizottságába. - Ebben a pozícióban előttem Sermer György tevé­kenykedett - kezdte Nacsa József -, nagy megtisztelte­tés, hogy a nyomdokába lép­hettem. Megbízatásom négy évre szól. A magyar ver­senyzőket is tudom majd menedzselni, persze, csak a tisztesség határain belül. Hogy mi lesz a feladatom? Többek között ez a bizottság jelöli ki a nagy európai via­dalokra a bírókat, s szövetsé­gi ellenőrként is köz­reműködhetünk. A távlati célom pedig az, hogy négy esztendő múlva - amikor le­jár a kontinentális mandátu­mom - megpályázom a vi­lágszövetség, az A1BA bíró­bizottsági tagságát. De ez még nagyon messze van, először az európaiban kell korrekt, pontos munkával bi­zonyítanom. I. P. kajak-kenu Ezen a csodálatos vi­lágbajnokságon bebizo­nyosodott, hogy a ma­gyar közönség megbe­csüli kiváló sportolóit, méltányolja az edzőter­mekben, a vízen elvég­zett munkát. S azt is örömmel tapasztalhat­tam, hogy világnagysá­gaink olyan követendő példát mutattak föl, ami csábító lehet a felnö­vekvő generáció számá­ra - összegezte a Maty­éri vébén szerzett ta­pasztalatait dr. Baráth Etele, a Magyar Kajak­Kenu Szövetség elnöke. Amikor a versenyek befe­jeztével kihirdették, hogy mind az éremtáblázaton, mind pedig a pontversenyben Magyarország válogatottja végzett az első helyen, a szurkolók üdvrivalgása kö­A versenyek befejezté­vel kimondhatjuk, hogy a döntök első napján ér­te csapatunkat néhány kellemetlen meglepetés. De vasárnapra bebizo­nyosodott, hogy a ma­gyar kajak-kenu sport változatlanul nagyon erős. S mivel a Szegeden szerepelt versenyzők mellett még sok fiatal te­hetség is edz egyesülete­inkben, nyugodtak ké­szülhetünk a következő olimpiára - értékelte vé­bé-szereplésünket An­gyal Zoltán szövetségi kapitány. Igencsak zsúfolt volt teg­nap délután az a kis sátor, amiben az elmúlt napok so­rán többször is sajtótájékoz­tatón beszélgetett a magyar média képviselőivel Angyal Zoltán. Ugyanis miközben szöntötte sportolóinkat. Eb­ben a vidám hangzavarban kértük meg dr. Baráth Etelét, a Magyar Kajak-Kenu Szö­vetség elnökét, hogy értékel­je válogattunk eredményeit, s mondjon véleményt a vébé előkészítéséről, lebonyolítá­sáról is. - Ha röviden összegzem tapasztalataimat, csak annyit mondhatok, hogy csodálatos volt ez a világbajnokság. Ha pedig hosszabban is szólha­tok az előkészítés esztende­iről, az építkezésekről, a ver­seny négy napjáról, elég csak a közönség hangulatára utal­nom. Hiszen aki itt járt a Maty-éri pályán, láthatta: ez a hálás, a zord időben is ki­tartó és nagyon lelkes szur­kolócsapat nem csak a világ­sikereket elért sportolóinkat ünnepelte, hanem, úgy ér­zem, mindazokat, akik oiyan sokat tettek a világbajnokság zökkenőmentes lebonyolítá­sáért. A kajak-kenu szövet­ség nevében jómagam is sze­szövetségi kapitányunk összefoglaló értékelést adott a döntőkről, pár méterrel ar­rébb a lengyel csapat vezetői tették ugyanezt, válaszolgat­ván kíváncsi újságíróik kér­déseire. Nyelvtudás híján ar­ról nem tudunk beszámolni, hogy a lengyel zsurnaliszták mennyire voltak elégedettek csapatunk egyetlen érmével (ami ezüstösen csillog...), de azt leírhatjuk, hogy a magyar táborban mindenki gratuláci­óval fogadta Angyal mestert. - A versenyek befejezté­vel kimondhatjuk, hogy a döntők első napján érte né­hány kellemetlen meglepetés csapatunkat. Az ezer méteres versenyek megmutatták, hogy ebben a versenyágban még van mit fejlődnünk, ám az ötszázas és a kétszázas versengésben már az egész csapat tudása legjavát adta. Külön is kiemelném a Hor­retnék külön köszönetet mondani annak a 400 szegedi segítőnek, aki az elmúlt hé­ten éjt nappallá téve dolgo­zott azért, hogy a Maty-éri világbajnokság örökké emlé­kezetes maradjon az egész kajak-kenu világ és a sport­szerető nagyközönség számá­ra. Ezen a vébén az is bebi­zonyosodott, hogy a magyar közvélemény értékeli azt a rengeteg edzésmunkát is, amit versenyzőink az edző­termekben és a vízen elvé­geztek, míg sportolóink olyan követendő példát mu­tattak föl, ami vonzó lehet a most felnövekvő generáció számára. S lám, milyen nagy rendező is az élet - a magyar kajak-kenu sport századik vi­lágbajnoki aranyérmét éppen hazai pályán szereztük meg, Göncz Árpád köztársasági el­nök akaszthatta a medált a győztes kenunégyes tagjJT­nak nyakába, miközben az a Kadler Gusztáv, a magyar csapat vezetője állhatott mel­váth-Kolonics páros fantasz­tikus teljesítményét, hiszen a fiúk 1993 óta szinte verhetet­lenek. És a nagy visszatérő, Kőbán Rita is megérdemli a dicséretet, mivel három ér­met is tudott szerezni ebben a nagyon erős mezőnyben ­hallhattuk Angyal Zoltántól, aki a vébé utáni feladatokat a következőkben összegezte: - Legelső tennivalónk ele­mezni hibáinkat, s megkeres­ni azokat a megoldásokat, amikkel mindezeket kijavít­hatjuk. S máris el kell kezde­nünk a felkészülést a 2000-es olimpiára, még pedig úgy, hogy az elmúlt két esz­tendőben legjobb teljesít­ményt nyújtókból összeállí­tunk egy olyan csapatot, amelyik megőrzi világelsősé­gét. Ehhez persze arra van szükség, hogy tovább erősöd­jünk az úgynevezett olimpia számokban. S persze nem fe­lette, aki egész életét a kajak­kenu sport szolgálatában töl­tötte, s az a Vaskúti István, aki 9 aranyérmet, vagyis az eddigi aranytermésünk majd­nem 10 százalékát termelte ki. Hát kell ennél szebb lát­vány? Vagy említhetném az utolsó futamot. Milyen re­mek dolog, hogy a szegedi világbajnokságon az egyetlen szegedi versenyző, Kajner Gyula ekkor lapátolt az aranyérmes kajaknégyesben, a legszebb pillanatban aján­dékozva meg városát győzel­mével - gyűjtötte össze né­hány nagyon szép emlékké­pét az MKKSZ elnöke. Aki elmondta: - Én bizony csak 5-6 aranyérmet vártam a magyar csapattól, de szerencsére ver­senyzőink nem elégedtek meg ennyivel. És a korábban elmondottak mellett ezért is életem legszebb sportélmé­nyei közé sorolom a Maty-éri világbajnokságot. Bátyi Zoltán ledkezünk meg a fiatalokról sem, azokról a tizenéves ka­jakosokról és kenusokról, akik már az ifjúsági világver­senyeken bebizonyították, hogy méltó utódjai lehetnek legjobb versenyzőinknek. Szólt a szövetségi kapi­tány a szegedi világbajnok­ság lebonyolításának körül­ményeiről, a Maty-éri pályá­ról is. A világbajnokság előkészítését, levezénylését kifogástalannak minősítette, míg Szeged evezőspályájáról a következőket mondta: - Eletem során már meg­nézhettem a Föld szinte min­den fontosabb kajak-kenu versenypályáját, így aztán igencsak nagy tapasztalatok alapján állíthatom, hogy a Maty-éri pályának helye van a világ három legszebb, leg­jobban fölszerelt vlziparadi­csoma között. B. Z. • Bal lábbal kezdtünk Csak az első félidőben ment jól a játék... labdarágás • Budapest (MTI) Magyarország­Portugália 1-3 (1-0) Népstadion, 50 000 nézó, vezette: Meier (svájci). Magyarország: Ki­rály - Lakos - Fehér Cs., Hrutka , Mátyus ­Lisztes, Halmair, Illés ­Dombi , Horváth, Ha­mar. Portugália: Vitor Baia - Secretario, Ma-deira, J. Costa, Dimas - Figo, Bento, R. Costa, Santos - J. Pinto, S. Pinto. Gólszerző: Horváth F. (33.), illetve S. Pinto (56., 77.), R. Costa (85.) Csere: Lisztes helyett Dárdai (a szünetben), Dombi helyett Kovács J. (78.), Fehér Cs. he­lyett Korsós (78.) Sárga lap: Secreta­rio (19.), Bento (29.), R. Costa (53.) A magyar labdarúgó-vá­logatott vasárnap Európa­bajnoki selejtező mérkőzé­sen a Népstadionban fogad­ta Portugáliát, megkezdve szereplését a 2000-es konti­nensbajnokságra kvalifiká­ló sorozaton. A középkezdés utáni percekben a vendég portu­gálok birtokolták többet a labdát, de enyhe mezőnyfö­lénynél többet nem sikerült kiharcolniuk. A magyar vá­logatott a 10. percben jutott el először ellenfele kapujá­ig, és ekkor egymást kö­vetően két szögletrúgással is próbálkozhatott. A 16. percben Dimas lőtt 15 m­ről kapura, de Király vetődve könnyedén hárí­tott. A 24. percben Joao Pinto a baloldalon bevezet­te a labdát a magyar 16-os­ra, majd az ötös sarkától középre és vissza passzolt, de Figo 14 m-ről gyengén a kapu mellé lőtt. A 33. perc­ben megszerezte a vezetést Magyarország. Illés indítot­ta Dombit a jobboldalon, a szélső egyből beadott, a 16­os vonalán álló Lisztes pe­dig kapura lőtt, de labdája Paulo Madeira hátán meg­pattanva a jobb alsó sarok irányába haladt, itt az ér­kező Horváth Ferenc be­csúszva a hálóba továbbí­tott (1-0). A második félidőben tel­jesen megváltozott a játék képe. A portugálok átvet­ték az irányítást, egyre­másra vezették veszélyes támadásaikat. A magyar védelem egészen az 56. percig állta a sarat, ekkor egy bal oldali támadás vé­gén S. Pinto közelről a ka­puba pofozta a labdát az elalvó magyar védelem mellett, s ezzel kiegyenlí­tette a hazaiak előnyét. A 77. percben újra sakk-matt volt a magyar védelem, s S. Pintó ismét Király kapu­jába talált, ezzel már a ven­dégek vezettek. A 85.percben egy 20 méteres szabadrúgásból R. Costa küldte nem erősen kapura a labdát, amit azon­ban Király a jobb felsősa­rokba ejtett, s ezzel alakult ki a 3-l-es portugál győze­lem. Rosszul idült tehát csa­patunk számára az Eb-se­lejtezősorozat, de kétségbe­esésre nincs semmi ok, hi­szen még sok mérkőzés van hátra, s lehet javítani. Savanya Norbert tiszteletére eddig már háromszor játszották el Caliban a Himnuszt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Nacsa (már) Európában • Angyal Zoltán szövetségi kapitány: Nyugodtan készülhetünk az olimpiára

Next

/
Oldalképek
Tartalom