Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

SZOMBAT, 1998. SZEPT. 5. STEFÁNIA-INTERJÚ 9 • Beszélgetés Polgár Lászlóval „Harcolnék a szélmalmokkal" • Extra igényeknek is megfelel Buzog a Forrás Szegeden Polgár László: Itthon úgy dolgozom, mint egy csillés ló: felveszem a szemellenzőmet, talán még a fülemet is bedugom, és teszem a dolgom. (Fotó: Gyenes Kálmán) Pályakép 1947-ben született Somogyszentpálon. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kutrucz Éva növendékeként 1972-ben diplomázott. 1972-1973-ban a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 1973-tól magánénekese. A hetve­nes években sorra megnyerte a rangos nemzetközi verse­nyeket: első dijat szerzett a Dvorák-, a Sehunuuui-, az Er­kel-, a Hugó Wolf- és a Pavarotti-énekversenyen. A nagy német Wagner-énekesnél, Hans Hotternél képezte magát tovább. Felfedezésszámba mentek operaházi alakításai, amikor először mutatkozott be Basilio, Rocco, Sarastro, Osmin és Oroverso szerepében. 1981-82-ben énekelte először két nagy szerepét: a Kékszakállú herceget és II. Fülöpöt. Majd jött Leporello, Gumemanz, Gremin, Fies­co, Marké, Publius. A nyolcvanas évek elejétől bontako­zott ki nemzetközi karrierje: Párizsban a Don Giovanni­ban együtt dolgozott az elmúlt évtizedek legnagyobb hatá­sú operarendezőjével, Jean-Pierre Ponnelle-lel, aki ké­sőbb kétszer is rá osztotta Sarastro szerepét a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásain. 1991-től a Zürichi Opera tag­ja. Az elmúlt években a leghíresebb karmesterekkel lépett fel; bejárta világot, a Kékszakállút elénekelte többek kö­zött Athénben, Chicagóban, Drezdában, Koppenhágában, Londonban, Párizsban, Prágában, Tokióban és a Milánói Scalában. Érdemes művész, Liszt- és Kossuth-díjas. A szegedi Forrás Gyógyszálló 1 1 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját. A szakszerve­zeti üdülök sorába tar­tozott, ahová kedvez­ményes áron juthattak el a pihenni, a gyó­gyulni vágyók. Mára eléggé lelakottá vált a hotel, nagyon ráfért az a 170 milliós felújítás, amelynek munkálatai­val az éppen most zaj­ló kajak-kenu világbaj­nokság kezdete előtt végeztek. A Forrás '89-ben már vizsgázott egyszer a lapá­tos sportolók előtt, amikor Szeged adott otthont az evezős ifjúsági világbaj­nokságnak. Akkor akadtak olyan megjegyzések, ame­lyek szerint a háromcsilla­gos szálloda ötöst érde­melt. Bár az osztályba so­rolás nem változott, ám az elmúlt hónapokban történt 170 milliós felújítás erősen érződik a szolgáltatás mi­nőségén. A szegedi Forrás kedvelt találkozóhellyé vált a vá­rosban. Bálák, érettségi bankettek emléke fűződik ide. De nem csupán az. So­kan a szépen kialakított belső udvara miatt kedve­lik, mások a társasági élet ideális partihelyeként emlí­tik a kertet. A hotelban működő klinikáról jókat mondanak, a gyógymeden­ce és szauna miatt is szá­mos vendég keresi fel a szállodát. A Hungest Hotels Rt. a régi szakszervezeti szállo­dákat igyekszik versenyké­pessé tenni a piacon, ezért nem sajnál áldozni sem. Az elmúlt másfél évben az új tulajdonosi kör eldöntötte, hogy a lerobbant szállodá­kat felújítja. Ennek kereté­ben az idén 6 létesítmény került bele a szórásba. 0 Minek köszönhető, hogy a 12 esztendeje átadott Forrást is felújí­tották? - kérdeztük Sán­dor Pétert, a hotel igaz­gatóját. - Egy tulajdonos mindig úgy gondolkodik, hogy megtériil-e, amit befektet ­kezdte mondandóját az el­maradhatatlan szivarjába erőset beleslukkolva a di­rektor. - Ez teljesen éssze­rű. A mi szállodánk eseté­ben ez nem biztos, hogy indokolt lett volna, ám mégis belevágott a cég. • Miért? - A világbajnokság nem mindennapi dolog. Az egész földgolyó ránk figyel ezekben a napokban. A Forrás így került be ebbe a kalapba. Időszerű volt és az apropó is adódott. Sze­rencsére. • A hotel milyen ven­dégkörre épít? - A „szakszervezeti vi­lágban" gyógyüdülőként indultunk. Az elmúlt 11 esztendő bebizonyította: csupán termálturizmusból nem tudunk megélni. Ép­pen ezért másfelé is kellett tapogatóznunk. Egyik irány a konferenciaturiz­mus, a másik pedig a Sze­gedre étkező üzletemberek megnyerése volt. Szállo­dánk 17 olyan szolgáltatást tud, amit másutt nem kap­nak meg a vendégek. A te­niszpályától a szaunán át a konferenciateremig. Sze­ged hídfőállás lesz a jövő­ben a gazdasági életben is. Éppen ezért egy üzletem­ber jogosan várja el, hogy ha ide jön, akkor minden szolgáltatást tálcán kínál­junk neki. • Mire volt elég a 170 millió, amit az átalakí­tásra fordítottak? - Természetesen jobban örültünk volna 300 millió­nak, de addig nyújtózko­dunk, ameddig a takarónk ér. A 179 szobás szálló 177 szobássá alakult. Igy már 5, négycsillagos színvonalú apartmannal várjuk az ér­deklődőket. Minden szobát felújítottunk. Padlócsere, új kárpitozás, festés, diva­tos bútorok. A harmadik emeleten szétvertük a fürd­őszobákat, extra szolgálta­tást alakítottunk ki. Bár maradtunk háromcsillagos hotel, de szolgáltatásaink minőségét tekintve akad négycsillagos is. A 170 milliót nem csu­pán a szobák átalakításába pumpálta bele a Forrás. Ju­tott a folyosók és liftek ki­pofozására is. A negyedik szinten olcsóbb árfekvésű manzárdokat hoztak létre, mintegy elegáns kollégiu­mot kialakítva a JATE hallgatói számára. Az egyetem és a szálloda köl­csönösen megtalálta azt a megoldást, amely számára kedvező. Az átalakítás azonban nem merült ki a tapétázás­ban, a festésben. Bizony ráfért az átalakítás a kony­hára is. Hűtőkamrák, gépek és egyéb masinák segítik a szakácsok munkáját a jö­vőben. És ami nem lényeg­telen: zárt parkolóban hajt­hatják álomra a fejüket a vendégek autói. Ez nem el­hanyagolható tény, hiszen a városban úgy viszik a márkás autókat éjszakán­ként, mint a cukrot. A Forrás Szálló arról is­mert Szegeden, hogy sport-, kulturális és iskolai ren­dezvényeknek ad gyakran otthont. Mondhatni, a kö­zönség ideszokött. Ilyen­olyan rendezvény kereté­ben aztán sokan vissza is tértek az újszegedi szállo­dába. Ezt nem óhajtják szem elől téveszteni ­hangsúlyozta Sándor Péter. Bartos Ivett a belső ter­vezés, míg Birkás Gábor az egész hotel átalakításá­nak a megálmodója. A szálloda kipofozása a Poli­dom nevéhez fűződik, nem kevés köszönet illeti Bozó­ki Istvánt, a munkálatok irányítóját - mondta Sán­dor Péter. - Áprilisban kezdték, figyelemmel vol­tak a vendégekre, augusz­tusban pedig pontot tettek a munka végére. Jelenleg a szálloda be­fogadóképességének 80 százaléka kétágyas szoba. Háromszázan tudják álom­ra hajtani fejüket a hotel­ban. Naponta 400 vendéget tudnak étkeztetni. Sándor Péter - akinek mindene a vendéglátás, hogy a Tisza partjára érke­zők kellemes benyomások­kal távozzanak a városból - leszögezte: - Mi azért azt szeretnénk, ha a szege­diek is jól éreznék magukat a Forrásban. Mondta ezt akkor, ami­kor a kajak-kenu világbaj­nokság okán a nyelvek ka­valkádja uralja a Forrást. V. Fekete Sándor Emlékezetes hangver­senyt adott kedden este Polgár László operaéne­kes Pál Anikó kiváló zon­gorakíséretével a Szegedi Zsinagógáért Alapítvány javára. A világhírű mű­vész a dal- és operairoda­lom legszebb darabjaiból állította össze műsorát. A zsinagóga közönségét az énekes zengő basszusa éppúgy magával ragad­ta, mint a Schubert- és Brahms-dalok bensőséges lírája vagy a Mozart-áriák humora és a Verdi-áriák drámája. Polgár Lászlóval a koncert előtt a Forrás Szállóban beszélgettünk. • Ritkán hallhatja Önt a hazai közönség, már csak ezért is igazi különlegesség ez a szegedi koncert... - Nemes célért mindig szí­vesen énekelek, örömmel mondtam igent a felkérésre. A műsort úgy állítottam össze, hogy sokszínű legyen. Kicsit megijedtem, amikor a hétfői próbán túl hűvösnek bizonyult a templom, és éneklés közben berekedtem, de remélem, a koncerten már minden rend­ben megy. 0 Az év egyik szenzációja volt A kékszakállú herceg várából készül CD, ame­lyen Jessye Norman part­nereként a címszerepet énekeli Hogyan jött létre a lemez? - A felvétel még 1993-ban készült, csak Jessye Norman nem engedte megjelentetni ­joggal-jogtalanul. Szerintem is borzasztó a mikrofonozása, ma már én is másként éneke­lek. Bartók operájából egyéb­ként Solti György dirigálásá­val és Szabó István rendezésé­ben egy filmet szerettünk vol­na forgatni, sajnos a Maestro halála miatt erre nem kerülhe­tett már sor. Borzasztóan saj­nálom, mert ezt a szerepet so­ha, sehol, senkivel nem tud­tam úgy elénekelni, mint Sol­tival, akivel Londonban, Pá­rizsban, Liege-ben is bemutat­tuk a darabot. • Mi volt Solti titka? - Nem volt titka. A nagy­ság megfejthetetlen. Ha arra gondolok, hogyan kalimpált mellettem, akkor nevetnem kell. De amit kihozott belőlem és a zenekarból, az egyszerűen szenzációs volt, valami meg­foghatatlan, nem tudom sza­vakba önteni. • Zürichben élő énekes­ként milyen ma a kapcso­lata a Magyar Állami Ope­raházzal? - Jó. Tagja maradtam. Amennyit tudok, hazajárok. Szeptember 18-án és 20-án például két Varázsfuvola-elő­adást énekelek az Operaház társulatával. Várom a próbá­kat, mert csak rosszakat hal­lottam a Szikora János - Vá­sáiy Tamás nevével fémjelzett Thália szfnházbeli produkció­ról. Ha nem tetszik a koncep­ció, akkor nem állok be, vagy megpróbálom átalakítani. Sa­rastro kedvenc szerepeim egyike, nagyon nehezen vise­lem el, ha másként kell előve­zetnem, mint az ízlésem dik­tálná. Szikora János rendezé­sének korábbi, miskolci válto­zatát ismertem videóról. Az nagyon tetszett, ezért mond­tam rögtön igent a felkérésre. Nem tudom, azóta mi válto­zott meg az előadásban, ami­tói olyan nagy indulatokat vál­tott ki. • Nemrégiben jelent meg a Hungaroton Classicnál a Mozart-áriákat tartalma­zó CD-je. A lemez egyik érdekessége, hogy nem­csak basszus, hanem több népszerű bariton áriát is énekel rajta. Miért? - Basszbaritonnak tartom magam, amiben benne van a bariton lehetősége is. Minden szerepet szívesen elénekelek, ami örömet okoz. 0 A következő hónapok­ban milyen feladatokra ké­szül? - Roppant nehéz és sűrű évadom lesz, szinte csak új szerepeim vannak. Ám még előtte a Fesztiválzenekarral rö­videsen Helsinkibe utazom, ahol a Kékszakállút énekelem, s csak utána kezdődnek Zü­richben Bellini A puritánok cí­mű operájának próbái. Eddig csak Leporello és Gumemanz szerepével fordult eló, hogy már a tanulás idején boldogsá­got és gyönyörűséget jelentett. Most ugyanezt érzem Giorgiót tanulva. Mintha Bellini nekem írta volna. A puritánok után a Luisa Miller bemutatójára ké­szülök, majd németül is meg kell tanulnom Gumemanz szerepét, amit nagypénteken és húsvéthétfőn énekelek majd. Egy új Don Giovanni­produkcióra is készülünk Zü­richben. A dirigáló Nicolaus Harnoncourt nemrégiben azt nyilatkozta, nem tudja még a szereposztást, csak egy biztos: Leporellót Polgár László énekli majd. 0 Több mint másfél évtize­de énekli ezt a szerepet. Ki volt az eddigi Don Giovan­ni-produkciókban a leg­kedvesebb karmestere? - Nehéz a választás. Talán Nicolaus Harnoncourt, aki erősen átalakította a világké­pemet. Aix-en-Provance-ban a nyáron megnéztem Claudio Abbado Don Giovanniját. Harnoncourt után szinte hall­gathatatlan volt az a felfogás, amit ó képviselt. A legmara­dandóbb élményem egy fan­tasztikus müncheni zenekari próba volt Sir Colin Davis­szel. Az előadás is jó volt, de már nem sikerült ugyanazt az atmoszférát megteremteni. 0 Sokfelé énekelte a világ­ban a Kékszakállú szerepét is. Mindig magyarul, ho­lott gyakran az angol ver­ziót is játsszák. Miért ra­gaszkodik az eredeti szö­veghez? Lehet, hogy ango­lul még nagyobb sikere lenne... - Bartók zenéje és a ma­gyar nyelv zenéje annyira fedi egymást, hogy semmilyen más nyelv nem tudja ugyanazt a hatást elérni. Zene és nyelv olyan erős kohézióban él eb­ben a darabban, hogy meg­bontását megsínylené a darab. A feliratozás már minden nagy operaházban megoldott, így nem jelent nagy nehézsé­get a magyar nyelvű produk­ció befogadása sem. 0 Azt hallottam, mindhá­rom leánya komolyan mu­zsikál Mit árul el róluk? - A legnagyobb leányom, Katalin énekel. Jövőre végez Baselben. Minden adottsága megvan hozzá, hogy egészen kiváló szoprán váljék belőle. A középső leányom, Judit zongorázik a zürichi konzer­vatóriumban, Éva, a legkisebb pedig klarinétozik és szaxofo­nozik. Épp most híztam pár kilót, mert volt egy zenekari tábor Salzburgban, ahol ő ját­szotta a régi kastély szaxofon­szólóját az Egy kiállítás képei­ben. 0 Nem félti őket a muzsi­kuspályától? - Katalin elé még ölfákat tettem, hogy eltérítsem az éne­kesi pályától. Nem sikerült. Pedig mindent elkövettem, megsértettem, meséltem a ne­hézségekről. Hiába. Kitartott. 0 Milyen tanácsokat ad nekik? - Nem osztogatok bölcs ta­nácsokat. Mindenkinek saját magának kell végigjárnia és megélnie a pályát. Mindenki saját hibáiból tanulhat a leg­többet. 0 Tanárként azonban a tanítványainak mégiscsak kell tanácsokat adnia... Mit mond nekik, mi a leg­fontosabb az énekesi pá­lyához? - A hang. Egy zongorát sem lehet billentyű nélkül megszólaltatni. Azután az énektechnika. Lehet egy cso­dálatos Steinway-zongorám, de ez nem jelenti azt, hogy én vagyok a legjobb zongorista. Ahhoz előbb meg kell tanulni rajta olyan szinten játszani. Nem szeretek a növendékeim­nek sem tanácsokat adni, in­kább a saját példámmal igyek­szem rájuk hatni. 0 Miért vállalkozott a ta­nításra? Nemzetközi rangú művész, rendkívül elfog­lalt, gondolom, nincs szük­sége mellékjövedelemre sem; ugyanakkor az okta­tás sok kötöttséggel teher­rel lemondással jár... - Egyszerűen csak szere­tem csinálni. A tanítás szá­momra óriási öröm és nagy ki­elégülés, miközben hallhatóan könnyítem a növendékeim dolgát. Másrészt tanulva tanu­lok. Minden énekes számára kötelezővé tenném a tanítást, mert az a legjobb tanár. Ami­kor az énekesnek mások szá­mára is meg kell fogalmaznia a tapasztalatait, akkor arra kényszerül, hogy előbb önma­ga számára tisztázza és meg­fogalmazza. 0 Mennyi időt tölt egy-egy évben idehaza? - Sajnos egyre kevesebbet. A foglalkoztatottságom miatt is, és anyagi megfontolások­ból is. Nagyon sokba kerül ne­kem, hogy a Magyar Állami Operaház tagja maradtam. Rengeteg felkérést elutasítok, mert egy évvel előre bevállal­tam pesti előadásokat. Itthon ugyanis még sohasem mond­tam le semmit. 0 Zürichből figyelve mi­lyennek látja a hazai ope­raéletet és a magyar köz­életet? - A butaságnál csak az irigység nagyobb. Aimkor ha­zajövök, úgy viselkedek, mint egy csillés ló. Felveszem a szemellenzőmet, talán még a fülemet is bedugom, és csiná­lom a dolgomat a legjobb be­látásom szerint. Mert nagyon nehéz lenne, ha odafigyelnék minden megjegyzésre, amit esetenként egyes kollégáktól kapok. Ha mégis hazajövök, az a becsület és a közönség miatt van. Nem könnyű. Igyekszem megérteni az irigy­kedő kollégákat is, de véde­keznem is kell valahogyan. Remélem, a májusi kormány­váltással az ország életében pozitív változások történnek. Szurkolok az új csapatnak. Hét és fél éve dolgozom Zü­richben. s úgy látom, a svájci­ak nagyon maguknak valók, nem nagyon foglalkoznak má­sokkal, így Magyarországgal sem. Az ütőképes és virulens svájci tőke persze érdeklődik a jó befektetési lehetőségek iránt, de azt nem tudom, hogy az utca embere hogy (téli meg Magyarországot. A cikkeket olvasva azt tapasztalom, a svájci lapok objektivitásra tö­rekednek, beszámolnak a fon­tosabb történésekről. Ugyan­azzal a korrektséggel, mint ami Svájcnak is talán legfőbb jellemzője. 0 Amikor külföldön éne­kel, a Zürichi Operaház tagjaként, svájciként vagy magyar énekesként tartják számon? - Magyar vagyok, ezért ki­csit meg is döbbentem a sze­gedi koncertem meghívóján, amelyen a nevem alá zárójel­be azt írták: Svájc. Akárhol énekelek, a nevem mellé Ma­gyarországot kapcsolják. 0 Hangfajának legna­gyobb szerepeit már eléne­kelte, maradt még, amire nagyon vágyik? - Amióta színpadon is lát­tam Massenet Don Quijote cí­mű operáját, azóta biztos va­gyok benne, a búsképű lovag szerepe lenne a negyedik olyan, amit szinte nekem komponáltak. Próbálom puhí­tani Szinetár Miklóst, hogy mutassuk be Budapesten. Gyönyörű muzsika és kis lét­számú szereplőgárda szüksé­ges csak hozzá. Hollósi Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom