Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-25 / 225. szám

PÉNTEK, 1998. SZEPT. 25. KITEKINTŐ 7 • Cikkünk visszhangja Lóláb Különös cikk jelent meg a Délmagyarország szeptember 18-i számának „Kitekintő" rovatában, a 9. oldalon. A népszerű újságíró és lelkes lokálpatrióta Majoros Tibor dodonaira sikeredett dolgozata - „Ki legyen (a) polgármester?" címmel - szelet vetett és vihart aratott. Magam is érintett lévén, kénytelen vagyok reagálni a cikk néhány állítására. Talán közelebb jutunk ahhoz a feladványhoz, hogy hogyan lehet befolyásolni, manipulálni az újságolvasó közvéleményt. Ugyanis már a bevezető leadben felsejlik az a bizonyos állati testrész. (Nem a macska bajsza, nem a kutyának a füle, sokkal inkább annak a bizonyos lónak a lába!) Mit is mond a szerző? „Amikor jön a választások ideje, fölerősödnek a váltást sürgető hangok, és csak a szavazatok megszámlálása után derül ki, hogy mégis jó volt, ahogy volt." Tiszta beszéd. Tudjuk jól, a labdarúgás olyan sport, amelyet huszonketten játszanak, és a végén mindig a német csapat győz így hát kedves kistelekiek, kár is erőlködni. Akár el se menjenek választani, úgyis a huszonöt éve regnáló tanácselnök-polgármester lesz a befutó. (Agymosás, média mass, etc.) „Kérdés: baj-e, hogy valaki negyedszázada áll faluja - bocsánat, most már város élén?" Nem. Ez nem baj. Az viszont tragédia, ha valaki akár egy testület vezetőjeként - százmilliós nagyságrendben kockáztatja az itteni adófizetők pénzét. Ha tompultan, a hosszú szolgálatba belefásulva, már nem annyira a közügyek, mint a saját egzisztencia a motiváló erő. A szerző nagyon jól tudja, hogy én voltam az aki a sportcsarnoknak álmodott „vasvázas kisvárosi erődítményt" Ott József pályaművének titulálta. Azt is tudja, hogy nem érzelmi alapon, hanem a szigorú tények alapján. Ennek ellenére túlzással vádol. Hát akkor nézzük, ki is a túlzó? „Korábbi gyakorlat, hogy kezdjünk csak bele valamibe, majd a végén a pénz is összejön valahonnét. Kistelek polgármestere... joggal hihette, hogyha eddig gurult a bicikli..." Már elnézést! Ekkora blődséget - pardon, marhaságot - már rég nem hallottam. Mikor és hol volt az gyakorlat, hogy fedezet nélkül ilyen volumenű beruházást megvalósítsanak? Tudomásom szerint az emeszpés kormány sem tett olyan ígéretet, hogy „amihez hozzákezdünk, egyszer majd csak befejezzük. " Kisteleken majdnem mindenki látja, hogy itt nem a bicikli gurult, hanem a gyorsvonat száguldott. El. Mellettünk. Csak győzzük kapkodni a fejünket. Kistelek lakóinak vagyoni helyzetével a terjedelmi korlátok miatt, két mondatban nem kívánok foglalkozni. Ez sokkal súlyosabb kérdés annál, hogy ilyen röviden elintézhessük. Ki, kinek és mit köszönhet? Ki az elégedett és ki a csalódott? „Sokan mondják, hogy bárki indul Ott ellenében, nyer. Jómagam nem vagyok ebben ilyen biztos. Nemcsak azért, mert Ottnak sok a tisztelője a kisvárosban, hanem az indulók személye miatt is." Helyben vagyunk. Ha a kör négyszögesítése nem megy, ha a polgármester „érdemeit" nem tudjuk meggyőzően eladni, akkor jöhet a bevált módszer. Járassuk le az ellenfeleit. Hiszen az egyiknek ferde a szeme, a másiknak tépett a füle, a harmadiknak betört az orra. Megnyugtathatom a szerzőt, törött orral is vállalom önmagam. (Csak remélni merem, hogy más is követi példámat!?) „Mert, speciel én, régóta kisteleki, kíváncsi lennék, hogy ki, milyen ajánlkozással vág neki a polgármesteri posztért vívandó küzdelemnek? Mit tart fontosnak... Harácsol, mint sokan a pozícióban, vagy balekként futni hagyja a talált pénzt?" Hogyan? Ezt nem értem. Naiv idealizmusomat nem menti más, csak M. T. cinikus pragmatizmusa. Melyik pozícióban lehet harácsolni? Kik azok, akik harácsolnak? Csak nem a hatalom jelenlegi birtokosaira gondol? És mi az a harács? Visszatértünk a hódoltság korába és újra itt vannak a török adószedők? Miért balek az, aki futni hagyja a talált pénzt? Miért nem inkább tisztességes? Nem kell ez az aufémizmus. Nevezzük nevén a korrupciót! Tulajdonképpen, ha műfajilag nehéz is meghatározni ezt az opuszt, profi munka. Minden benne van, ami kell egy jó publicisztikához. Én mindössze négy dolgot hiányolok. A tárgyilagosságot, a pártatlanságot, az objektivitást. Ja és azt az x-jelet a végéről, amiből egyértelműen kiderül, hogy itt fizetett hirdetésről van szó. Kiss Zsolt polgármesterjelölt Kedves Kistelekiek! Tisztelt Kiss Zsolt polgármesterjelölt úr! Kedves Zsolti! Bár igazad lenne! Fizetett hirdetéssel a Délmagyar bizonyára szaporíthatná napi bevételét, de hidd el, higgyék el, a helyén való véleményt szívesen közli pénz nélkül is - újságcikként. Mint teszi ezt a „Lóláb" című észrevételezéssel. Remélem, hihető, hogy ez is csupán a vélekedések egyike. Maradok őszinte elismeréssel: M. T. Úgy szépr ha hangos? Lakodalom volt mm : Bográcsmustra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ha a mi utcánkban, a Balástyát Csengelével átkötő Pántlikán lakodalmat csinálnak, olyanra csinálják, hogy az a legjobb legyen mindegyik között. Hogy ez miként lehetséges, annak nagyon egyszerű a magyarázata. Nem volt még olyan lakodalom, ahol a vendég - természetesen, ha akart - ne tudott volna enni s rá inni valamit. S ahol enni, inni, mulatni lehet, rossz hely semmiképp se lehet - tarja a magyar. Aki a lakodalmat lányának, fiának csinálja - biztos, hogy a legjobbat csinálja. Annál jobbat, minél többször. Mert, errefelé egynél nem szoktak megállni. Nem úgy, hogy egy gyereknek, akár háromszor is - bár máshol volt már erre is volt példa - hanem mindháromnak egyet. Ha kicsire futja akkor kicsit, ha nagyra, akkor nagyot. Minden hiedelem ellenére, a mai lakodalmak nem mindig alakulnak a házasulandók szándéka szerint. Miután kiszemelték egymást a fiatalok, s módját találják a hivatalos egybekelésnek, átesnek az eljegyzési tűzkeresztségen mindkét szülői háznál bejelentik az esküvő halaszthatatlanságát - az esküvő időpontja a legbizonytalanabb. Bár a leendő örömapa, örömanya belead minden apait-anyait, tervez, számol, hüledezik, de a sátras ember határozza meg legelébb/hogy esztendőnek teltével melyik hétvégéje nem foglalt. Naptárába jegyzi a házasulandók idejét, nevét, helyét s a foglaló összegét. Fölfogadják a vőfélyt, a zenekart, megjelölik a készületre szánt kisbikát, etetik a birkákat, a baromfit, óvják a bort, megrendelik az üdítőt. (Egy személyre 20 deka leveshúst, két darab sült húst, fél kiló pörköltnek valót, három süteményt, ugyanennyi sört, másfél liter üdítőt számolnak. Töményt és a bort annyit, amennyi van.) Előfordult, nem is egyszer, hogy a várakozás hosszú ideje meggondolásra késztette a házasulandókat s úgy döntöttek még idő előtt szétdobálják a babaruhát, vagyis bele se kezdenek az együttlét szebb éveibe. Arról is hallottunk, hogy az egybekelés nagyon flottul ment, megvolt az esküvő, a lakodalom, az újasszonytánc. Viszont az ajándékok kicsomagolása adta az alkalmát a további együttélés befagyasztásának. A két nászasszony hajba kapott, az új pár - jól nevelt gyerekek módjára szülei segítségére sietett, s emiatt nagy dirrel-dúrral végződött a mulatság... 'A lakodalom általában azzal veszi kezdetét, hogy az örömszülők a kockás irkalapra ceruzázzák, hogy mi az, amit kiad a ház, mi az, amit mindenképp muszáj venni s kik lesznek azok, akikkel majd a mi gyermekeink megesketése után mulatunk egy jót. A mai árakon számolva, a rajzszögtől a pappénzig belevéve mindent, személyenként, átlagában háromezer forintból kijön egy valamire való lagzi. Körülbelül ennyiért vállalják a lakodalom lebonyolítását az éttermek, a művelődési házak is. Kisteleken, majdnem minden hétvégén tartanak esküvői mulatságot a volt áruház földszinti nagytermében. Ilyenkor nincs sátorverés, nincs otthoni készülődés, nincs mosogatás, mindent a felszolgáló személyzet intéz. Felénk nem szokás, de hallottam, hogy a vendéglői lakodalomban, az újasszonytánc végeztével, a rendelést már mindenki a saját zsebből fizette. Hirtelenjében megbotránkozik ezen a magunkfajta mulatozós ember, de ha belegondolunk, hogy sokszor milyen fölösleges már a hajnali trakta, lehet, hogy ésszerű, hiszen nem vész kárba semmi. Még akkor is, ha ilyenkor már a dajdajozó a maga pénzére mulat, hiszen bármennyire is kiveszőben a hajnali ordítozás, a zenészek kedvelik ezeket, hiszen könnyen nyílik a bőrbuksza, a mulató magyar néha még a muzsikás homlokára ragasztja a bankót. Apropó, zenészek... Velük szokott lenni a legtöbb baj. Mentségükre: ahol száznál több a vigadni vágyó, ott már Lagzi Lajcsi se tudna az össznép kedvére bazseválni. Ennek okán, aztán teljesen helytelenül, néha a zenészek veszik át a múlatás irányítását. Bömböl a hangfal, dübörög a szintetizátor dobja, egykaptafára húzza a gép a nótákat. Mondják a lakodalom úgy szép, ha hangos. Na és, ha csak ricsajos?! Kérdem a csengelei Tóthékat, akiknél a tavaszon remek mulatság zajlott, hogy Aranka lányuk lakodalmában miért voltak biztonsági emberek, merthogy őrök vigyázták a hereföld alkalmi parkolójába állított autókat. Mihály gazda és Marika asszony egyhangú elhatározása volt, hogy semmiképp se szerették volna, ha, mint más helyen már előfordult, amtg az újasszony táncol, valakik kirámolják a vendégeiket. Aztán a „szekusok", így említi a felügyelők csapatát a köznép, dolga, hogy felvezessék az esküvőre - és onnan el is az autós násznépet. Sándorfalvi példát említenek, mikor a balra tartó lakodalmas menetbe belerobogott egy külföldi kamion, s csupán az isteni szerencsének köszönhették, hogy nem lett belőle halálos baleset. Szerintük, ha a biztonsági emberek kiállnak az útra, ilyennek nem szabad előfordulnia. Ha már a menyasszonytánc biztonságát hozzuk szóba - hívják újasszonytáncnak, menyecsketáncnak mindegyiket a mulatság legbiztosabb és legkönnyebb pénzkeresetének szokták említeni. Mint tudjuk, ilyenkor az új pár mindenre kapható kell, hogy legyen. Az egyik tápai lagziban kecskét fejt az újasszony, az újember meg vagy háromszor át kellet, hogy másszon a budiajtón. Csinálták becsülettel, akárcsak más helyeken az ilyenkor szokásos blődségeket, hiszen gyűltek rostába, vájdlingba az érte perkált bankók. Merthogy idejében szokják meg, nem csak táncból áll a házasélet. Ennek okán mosták már meg az anyós lábát, vitték át remegő kézzel a tojást az egyik nadrágszárból a másikba, úgyhogy az nem törhetett össze. Válaszoltak furfangos, pikáns, beugratós kérdésekre. Tóthéknál például ki kellett vezetni a sátorból, azokat, akiknek nem volt meghívójuk. Az apóst, anyóst karonfogva tettek eleget a kérésnek, hiszen a ceremóniát tartó örömszülők, a leendő nász, nászasszony ritkán kerül föl a meghívandók hosszú listájára. Örömszülői érvelés, hogy azért nem hívoni meg magam, mert a végén még nem megyek el abba a lakodalomba, amit csinálok... Majaras Tibor Holnap, szombaton tartják a kisteleki állami „Árpád vezér" polgári fiú- és leányiskola 1948ban végzett tanulói az 50 éves találkozójukat. Századunk első felében Kistelek és vonzáskörzete népművelésének jelentős tényezője volt az 1925-ben létrejött helyi polgári iskola. E középszintű képzést biztosító állami intézmény a jelenlegi II. Rákóczi Ferencről elnevezett általános iskola elődje. Magyarországon a fenti iskolatípust az 1868. évi 38. törvény alapján francia mintára létesítették. A nagyobb településeinken épített polgári iskolákat főként az iparral, kereskedelemmel és mezőgazdasággal foglalkozó népréteg kedvelte. Az 1867-es kiegyezést követően a gyorsan fejlődő polgárság gyermekeit az elemi iskola első négy osztályának elvégzése után a gyakorlati életpályára felkészítő testi, szellemi, erkölcsi, részTalálkoznak az iskolatársak ben a továbbtanulást is biztosító iskolába íratta. Az I. világháború előtt Kistelekről vonattal könnyen elérhető városokban: Szegeden és Kiskunfélegyházán már működtek polgári iskolák. A területről a „tehetősebb gyermekeket továbbtanulásra" a szülők oda irányították. Helyi kezdeményezésre, 1916-ban a kisteleki polgári iskola létesítésének gondolata már felvetődött. Megvalósítására a község képviselő-testülete határozatot is hozott. Csaknem tíz év elteltével a „megtépett ország" gazdasági erősödése, a klebelsbergi iskolapolitika a település képviselő-testületét ismét arra ösztönözte, hogy a korábbi lakossági igényt végre kielégítse. Döntése 1924-ben megszületett! Az iskola építését (a személyi kiadások nélkül, amit a vallás és közoktatásügyi minisztérium biztosított) a község magára vállalta. A polgári iskolai oktatás ideiglenes elhelyezéssel (a volt öregiskolában) 1925 szeptemberében megkezdődött. Az iskolát községi telken, Czéh Kálmán mérnök terveivel, Erdélyi András és Fia szegedi építő cég 1926-28 között építette. A helyi polgáriba iratkozott tanulók a kezdeti években 10 korona tandíjat és további 10 koronát a berendezésekre fizettek (kivétel csak az árvaellátott és a hadigondozott szülők gyermekei voltak). A lakosság összefogásával már 1927-ben sikerült az első osztályoknak az iskolába beköltözniük. A kiváló összetételű, tizenegy tagú tanári testület élén 1925-47 közötti években Milasin Péter iskolaigazgató állott, ő Baján született. Budapesten 1910-ben fejezte be a tanárképzőt. Szegedről a III. kerületi polgári iskolától megválva vállalta az akkori időkben is nagy megpróbáltatással járó feladatot. A polgári iskolák megszűnésének iskolaévében, 1948-ban Németh Zoltán volt a mb. igazgató. Az iskolai oktatás következményeit megvalósító, jól felkészült tanári karból most Vicsay Lajost emeljük ki, aki Kistelek első történeti monográfiájának (1929) szerzője is volt. A közel negyedszázadot élt iskola rendes és magántanulóinak éves átlaga 210-250 között mozgott. A jelenlegi Rákóczi iskolában ez a szám a 300-at meghaladja. A középszintű helyi oktatás megszűnését követően ismét lakossági igény alapján hasonló szándék vezette a művelődésügyi vezetést és a helyi tanácsot; most már gimnáziumi oktatás beindítására. Az iskola elhelyezésének gondjait, megoldva már 1953. évben 40 fővel a négy évre középiskolás érettségit adó oktatás megkezdődött. A kedvező tanulói létszám emelkedésével 1963-ban felépült a műveltebb embertípust alakító „oktatás új temploma": a gimnázium és szakközépiskola egyemeletes épülete. Vicsay tanár úr szerkesztette a Magyar Ünnep című folyóiratból szabadon idézzük: „... becsület az az ár, amit fizetnünk kell a sok jóért, amit az iskolánktól, tanárainktól s a társadalomtól kaptunk. A becsület az, mely családjainkat és érvényesülésünket szolgálja. Becsület nélkül akkor sem és most sincs egészséges élet. Keressük mindannyian magunk megbecsülését, s ez ad nyugalmat, tiszteletet, sok erőt az összetartozásunkra." A találkozóra az 1948-ban végzett 56 diákból húszan jelezték érkezésüket. Dr. Böna Endr*