Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-24 / 224. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. SZEPT. 24. RIPORT 7 „Vízmalomharc" Forró pont a vízdíj. E következtetésre jutunk, ha összehasonlítjuk a sjegedi közgyűlés e témáról szóló eddigi vitanapjait. Ha a vízdíj emelése kerül terítékre - mint a közgyűlés mai ülésén Í5 -, akkor a képviselők ingerültsége és vitakészsége nö. Ennek oka nem csupán az, hogy díjemelés esetén számíthatnak a polgárok nemtetszésére, hanem az is, hogy a városatyák úgy érzik magukat, mintha gúzsba kötve kéne táncolniuk. Szegedi specialitás, hogy a víz- és csatornahálózat tulajdonosa az önkormányzat. Az azt üzemeltető Szegedi Vízmű Kft.-ben az önkormányzat tulajdonostársa a francia Compagnie Generale des Eaux (CGE). Az önkormányzat és a CGE között 1994-ben aláírt keret-megállapodás szinte „kikényszeríti" a víz- és csatornadíj folyamatos emelését. E keretmegállapodás felülvizsgálatára már két közgyűlési ad hoc bizottság is alakult. A második, az idén áprilisiban fölállított testület tárgyalásainak eredménytelenségéről készült jelentésről mai összejövetelükön mondanak véleményt a képviselők. De az idén esedékes díjemelésről is dönteni kell, ugyanis a szennyvíztisztító eddig elkészült része október közepétől üzemel, vagyis bennünket szolgál, ám nem mindegy, mennyiért. A víz- és csatornadíj emelés hátterét az ad hoc bizottság vezetőjét, Básthy Gábor képviselőt, illetve Beck Zoltán alpolgármestert kérdezve vázoljuk föl. A CGE-vel kötött szerződést megszületése óta bírálja Básthy Gábor. Először mint ellenzéki szerepkörű szocialista párti képviselő, majd mint gazdasági alpolgármester állította: a keretszerződés Szeged számára előnytelen pontokat tartalmaz. A vízdíj megállapításának „automatizmusa" mellett ilyen a kivitelezési munkák kizárólagossága, amivel összefügg a vízügyi építési alap működési mechanizmusa. Az utóbbi két pont azért is problematikus, mert a különböző pályázatok feltételei a közbeszerzési törvényre alapulnak, miközben a szerződés kimondja, hogy - a „kizárólagosság" miatt - a vízügyi építési alapra csakis a Szegedi Vízmű Kft. és az Magyar Vízügyi Kivitelezési Kft. kaphat munkát. A törvénynél korábban született a szerződés, e problémára mégsem sikerült megoldást találni az ad hoc bizottság által kezdeményezett tárgyalásokon. De a többi témakörben sem sikerült előrelépni. Az elmúlt három és fél évben a részben francia vízszolgáltatóval folytatott tárgyalásokat Básthy a saját szélmalomharcának minősítette, mert sem a hivatal vezetésétől, sem az ad hoc bizottság tagjaitól nem kapott segítséget. Egyetlen eredményként azt említhette Básthy Gábor, hogy ez év elejére az önkormányzat elérte, a Szegedi Vízmű Kft.-ből a francia befektető hasznát nem osztalék, hanem - a vezetési-szervezési és egyéb tevékenységért adható, a korábbinál kevesebb - menedzsment-díj formájában „veheti ki". Tehát az önkormányzat és a CGE között 1994-ben kötött keretmegállapodás java részének korrekciója az októberben felálló, új közgyűlésre marad. Könnyen lehet, hogy az idei víz- és csatornadíj nagyságáról szóló döntés is az új közgyűlésre hagyott örökség lesz. Ugyanis a téma gazdája, Beck Zoltán gazdasági alpolgármester azt javasolja, most ne döntsenek. Szerinte nem látni még, a szennyvíztisztító-telep első ütemének, a mechanikai előtisztítást végző rész üzemeltetése mibe kerül. Az előzetes számításokat Beck alpolgármester nem tartja megbízhatónak, mivel a szennyvíztisztítót üzemeltető Szegedi Vízmű Kft. eredetileg 300 milliós tervét mára 202 millióra sikerült lefaragni. A tisztító október második felétől a próbaüzemről „igazira" vált, vagyis a durva szennyeződéseket és az iszap nagyját kiszűri a Szegeden termelődő szennyvíz egy részéből. A szennyvíztisztító működtetésének költségeit (például az ottani személyzet bérét, a közmű költségeket, a vegyszerek és a karbantartás árát) valakinek ki kell fizetni. A közgyűlés elé kerülő írásbeli előterjesztés szerint az elvezetett szennyvíz 1 köbméterre jutó üzemeltetési díja 18,10 forint, a fejlesztési díjhányad pedig 1,70 forint. Ebből az következik, hogy a víz- és csatornadíjat a jelenlegi 128,60 forint helyett 148,40-re emelnék. E díjemelés ellen szól Beck alpolgármester, mikor javasolja: a szennyvíztisztító üzemelési költségeit egy hónapig a beruházásból megspórolt összegből fizessék ki, majd a valós számok ismeretében a következő közgyűlés döntsön a Szegeden érvényes új vízés csatornadíjról. Úgy tűnik, vízdljügyben a szegedi közgyűlés mai, utolsó előtti ülésén döntésre nem, inkább vitára számíthatunk. Újszászi Ilona Operai ízelítő • Munkatársunktál Ma délután fél 4-kor az Átrium Üzletházban (Kárász 9.) a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának fiatal énekművészei mutatkoznak be. A közönség ízelítőt kaphat az októberben Szikora János rendezésében, Pál Tamás vezényletével színre kerülő Mozart-operából, a Don Giovanniból is. Szeged és az Universitas • Munkatársunktól A Globe Televízió összesen hét stúdióbeszélgetéssel készül az október 18-i önkormányzati választásokra, s természetesen a választások napján élő adásban számol be a szegedi történésekről. Az első adás múlt héten volt, a második ma, csütörtökön este 20 óra 35 perckor kezdődik, s 30 perces lesz. Ma este az SZDSZ, az FKGP, az MSZP és az Ingatlantulajdonosok és Földbérlők Csongrád Megyei Egyesületének képviselői beszélgetnek Szeged és az Universitas kapcsolatáról. A házigazda Arató László, a Délmagyarország újságírója. • „Csak még egyszer haza tudnék menni..." Tóth Jakabnak muzsikáltak Súlyos oka van annak, hogy fényképét elmaszatoltuk. Harmincöt éve is lehet - akkor még szekértolója voltam -, amikor arról beszéltünk, hogyan ment sora a háború alatt, és kibökte: Hunyadi-páncélos volt, de erről egy szót se, senkinek. Két hónapja telefonált: nagyon beteg, de jó lenne, ha beszélhetnénk. Várjál, komám, inkább gyógyulj addig. Meg kell szerveznem, hogy fotóriporter is legyen velünk. Tegnap ez is sikerült. Szekértolóságomat ne értse senki átvitt értelemben, legföljebb úgy, hogy nem szekérről, hanem kocsiról van szó. Aptóról. Akkori főnökünk a legócskábbakat is elfogadta, hogy költségvetési tarifa legyen rá, aztán majd csak lesz valahogy, az ócska kocsik szokása viszont, hogy el szoktak romlani. Már akkor is. Béla bíztatta egyszer Jakabot, álljon a Városháza elé, mert ott naphosszat csak állnak, és állni ez tud legjobban. Hozzon helyette gurulósat. Amikor úgy tett, mint a bivaly, hogy se előre, se hátra, sé té, se tova, akkor én veselkedtem neki, nem éppen bivaly erőmmel, és addig toltam, amíg be nem ugrott. Hálából úgy tele szokott fröcskölni sárral meg mással, hetekig pucoldába jártam. Ezer közös történetünk van ilyenformán, óvatosságból azonban kimentünk a bökényi kunhalom tövébe, mert még mindig félve beszél. Ott legföljebb az öreg csontok hallgatóztak. - Akkora titoktartás van a családomban, a kisebbik lányom se tud semmit ezekről a dolgokról. Az ezredes urunk mondta a legutóbbi találkozónkon, ami ötvenhárom esztendeig titok volt, maradjon titok eztán is. • Találkozni is szoktatok? - Szoktunk. 9 Mint páncélosok? - Úgy még egyszer se. • Volt kardod? - Nem volt. 9 Akkor legföljebb páncélcsörtetőnek nevezhetnek. Kilóra mérték a Hunyadi-páncélost, vagy centire? - Becsületre! Amikor bevonultam, két hétig semmit se csinálhattunk. Addig beszereztek rólam minden adatot. • Kádereztek? - Később igy mondták. Amikor megkaptuk az angyalbőrt, és beöltöztünk, az őrmester minden gombot levagdalt az enyémről bicskával, és kiadta, hány perc múlva kell jelentkeznem. Mert akkor még volt fegyelem! • Az öregángyod térdit! Mindig arra vágytál, hogy egyszer majd te vagdalhasd le a másét? Tíz évvel később, már az innenső világban, még velünk is így szórakoztak. - A pantallónk alsó szárán is volt négy-négy gomb, az egyiket fölcseréltem a zubbonyéval. Ott azonnyómban megkaptam az első letolást. Nem is tévesztettem el soha többet. • Nagy észre vall. Fölgombozva aztán sorakoztatok. - Elém áll a szakaszpaTóth Jakab lélekben örök katona. (Fotó: Gyenes Kálmán) rancsnok, és megkérdezi: magát hogy hívják? Tóth Jakab. Foglalkozása? Napszámos. Levente volt? Voltam. Tud morzézni? Tudok. Álljon ki! • Napszámosként honnan tudtál volna? - Az állomásfőnök fiával sokat játszottam, náluk tanultam meg. A cserkészeknél is zászlóval adtuk a jeleket. Karpaszományos iskolára kerültem, távbeszélő lettem. 9 Ültél páncélosban? - Ültem. De akkor már visszavonulóban voltunk. • A páncélöklöt is ismerted? - Ismertem. Lőttem is ki. Beálltam a lövészkútba, onnan. Ha nem találtál, rád ment a böhöm jószág, és addig pörgött fölötted, amíg szét nem taposott. 9 Ezt kellett titkolnod a lányod előtt is? - Mást is. Amikor fogságba estünk, azonnal jelentkeztem az önkéntes hadseregbe. • Előálltát avval, hogy kipróbált katona vagy, virtigli hunyadis, és csak katonaruhában tudsz élni. - Egy szót se szóltam róla. Azóta se, senkinek. Pápára vonultunk be, ott kaptunk új katonakönyvet is, ott írták be piros betűvel, hogy az önkéntes, demokratikus hadsereg tagjai vagyunk. 9 És attól kezdve demokratikusan morzéztél? - Hajmáskérre kerültünk, ezredközvetlen voltam, és kaptam egy teherkocsit. • Mire? - Eljöttem Csongrád megyébe, adományokat gyűjteni. Mindenre volt meghatalmazásom, lovat is vehettem volna, de pénzem nem volt rá. Krumplit, hagymát, zöldséget, babot, kilónként, kétkilónként. • Akár a kolduló barát? - Annyiban másként, hogy nem kellett házról házra járnom, és nem adtam érte senkinek szentképeket. Kidobolták, hová lehet vinni, és hozta, aki adni akart. • Semmi rekvirálás? Erőszakos ráhatás? - Semmi. Nekem elhiheted. 9 Ugorjunk. Volt neked egy jó komád, Csűri vagy Csuli? - Csoóri. Honnan tudod? • Lajos mondta tegnap. Én akkor már nem voltam a cégnél, amikor a Szépasszony-völgy ben összetalálkoztatok. - Szórói-szóra igaz. Továbbképzés volt, vagy konferencia, már meg nem mondom, de este kimentünk iszogatni egy kicsit. Benne volt a programban. Gyalog mentünk, hogy én se csak nézzem a poharat. Háttal ültem a zenekarnak, mi beszélgettünk, ők muzsikáltak. Odajön mögém a bőgős, és megkérdezi: Kiskomám, neked mi a nótád? Mondom neki, leginkább csak egy van, de az nagyon, katonakorom óta egyfolytában: Csak még egyszer haza tudnék menni... Eljátszották, de gyönyörű szépen. Olyan szépen még soha nem hallottam, pedig mindig az volt a vágyam, hogy egyszer még haza jöhessek. Kérdezi megint: másik nincsen? De van. Micsoda? Százados úr, ha fölül a lovára... Azt is elhúzták. Hajszálra úgy éreztem magamat, mint annakidején. Megkérdezi aztán: Kiskomám, téged hogy hívnak? Megmondom. Nem loptam a nevemet, miért ne mondtam volna meg? Nem Szegedében voltál te katona? De ott. Azt mondja, én is. Hátrafordultam, de nem ismertem meg még most se. Akkor mondja, ó a Csoóri. Hej, de megörültem! Édes komám, te még élsz? Én mondtam neki, ó meg nekem. Attól kezdve az egész banda csak nekem muzsikált. 9 Lajos azt mondta, nem szoktad az italt, keszeg ember is voltál világéletedben, hamar a fejedbe szállt. Dömötör Pistával vittek haza, de te minden pillanatban ki akartál szakadni a kezeik közül: Meglőtték Csoóri komámat, kint van a lövészárokban! Akárhogyan lőnek is, megyek érte, kihozom. Kénytelenek voltak erőszakot alkalmazni. - Látod, arra nem emlékszem, hogy mondtam volna. Ilyen az ember lelke. Visszajár bele a múltja. Vagy ezt teszi a szesz? 9 Állítólag elsírtad magadat. - Ezt el is hiszem. Mert mi aztán tudtuk, mi az összetartozás. Máma neked, holnap nekem. Elmondta a kikötés technikáját is. Hátul a kéz, csuklónál megkötve, és úgy fölhúzva, hogy csak a bakancsod hegye éije a földet. 9 Meddig? - Tizenegykor estünk fogságba, avval kezdték a partizánok, hogy kikötöttek bennünket. Héba-hóba megitattak, csajkából, de úgy, hogy az orrunkat is belenyomták a vízbe, levegőt se kaptunk. Alkonyatkor leeresztettek mindenkit, átvittek bennünket Sárospatakról Sátoraljaújhelyre, és ásót adtak a kezünkbe. Egy jómódú családot kellett elföldelnünk. Lelőtték az apát, az anyát, és a gyönyörű szép lányukat. Temetetlen nem maradhattak, arra kellettünk mi. 9 Akár a cári családot egy háborúval korábban? Eltemettétek őket, mint kikötött katonák, és jelentkeztetek megint katonának? - A haza szólított bennünket. 9 Értem. Lőni is szerettél? Lövészkút fölött páncélossal pörögni is? - Rosszul figyeltél. Én rádiós voltam, nem lövegkezelő. 9 A páncélöklöt is mondtad. - Akkor mást is mondok. Itthon, ha disznót vágunk, akkor is elmegyek hazulról. Nem bírom elviselni a vérontást. Bonyolult egy ember. Mégis szent előtte a katona? Most is elmenne, hetvenhat évesen is, ha hívnák. Hadi földrajzzal van megrakva a feje, hajszálra tudja, honnan hová mentek, mikor vonultak vissza, mikor törtek előre. Akárki más karriert csinált volna viselt dolgaiból: ide nézzetek emberek, ki voltam én! És ide a plecsnit a mejjemre! 9 Már értem, hogy nem dicsekedtél, meg azt is, hogy sokat most se mondasz róla, de ezért telefonáltad, hogy jó lenne találkoznunk? Felesége mondja, ha rátör éjjel az emlék, az orvost is ki kell hívni hozzá. Annyira meggyötri. - Rosszul telefonáltam, inkább kérdezni szeretnék. Ha a miniszterelnök írta alá az elismerő okleveleket, hogy micsoda kemény katonák voltunk mi a háború után mindjárt, és mit köszönhet nekünk az ország, akkor hogyan fordulhat elő, hogy ugyanaz a miniszterelnök megtagadja a hozzájárulást a rendszeres találkozónkra. Meg a miniszter is. Itt van mind a kettő, olvashatod. 9 Megtagadta? - Olyan kenetes szöveget ír, kibuggyan tőle az ember könnye, aztán nem ad semmit? Hová fordulhatnék orvoslásért? 9 Azt hittem, voltál katona. - Bohóckodsz? Nem arról beszéltünk, hogy voltam? 9 És a miniszterelnököt akarod lejáratni? Meg a minisztert? Hol élsz te? - Márpedig ha te nem írod meg, én megírom a levelet. Beleírom, hogy az utókor is tudja, híve vagyok ezután is annak, aminek eddig híve voltam, de ha egy miniszter arra se képes, hogy a legjobb katonáknak juttasson valamit, akkor éntőlem ne várják, hogy ötszáz forintot befizessek. 9 Tudod, mit válaszolnak? -Mit? 9 Már leváltották. Mire kell az ötszázas? - Hogy a szövetségünk meghívhasson bennünket találkozóra. Te érted? Azt írják, drága a posta, azért kell a nfi forintunk. 9 Államköltségen akartok találkozgatni? - Áldoztunk mi ezért a hazáért annál többet is. Amíg Kéri Kálmán megvolt, ő mindent elintézett, azóta viszont nincsen semmi. Megint csavar egyet a szón: nem is erről akart velem beszélni. Divatba jött náluk is a szemétszállítás, ki is rótták, mennyit kell fizetnie, de minek fizessen ő, ha szemete sincsen? - Ezt Írd meg az újságba! 9 Nem írom. A katonát ne keresztezzük szeméttel. - Ennyit se? 9 Tamási Áron írta, Ábel azt álmodta, ha lelőtt egy ördögöt, kettő lett belőle. A szemétpénzt én eltüntetni nem tudom, azt meg nem akarom, hogy abból is kettő legyen. - Nem érted, hogy igazam van? 9 Azért nem írom meg, meri nagyon értem. Hatalmas csalódás ült ki az arcára. Három vármegyét megtöltene. - Meg ne sértselek, mert az az egy, amit nem akarok, de nem megyek én már teveled se semmire... Horváth Dezső 11 BUM Ii,