Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-11 / 213. szám

PÉNTEK, 1998. SZEPT. 11. KITEKINTŐ 11 A külügybe megy a vásárhelyi pultos? Kak tyibja xavut? Nem is olyan régen erre az egyszerű kérdésre alighanem minden magyar kisdiák tudott válaszolni. Ma viszont már az sem biztos, hogy tíz tanulóból kettó eltalálja: oroszul beszél az, aki így érdeklődik más neve iránt. Hiába, az orosz nyelv kényszertanítása igencsak elvadította a magyarokat (is) a szláv nyelvektől. Éppen ezért nyílik tágra a szem a csodálkozástól, ha arról hall az ember: él Hódmezővásárhelyen egy olyan fiatalember, aki fanatikus lelkesedéssel sajátított el őt szláv nyelvet is, s most éppen egy Oroszországról szóló könyvön dolgozik. S mielőtt még arról faggatnának, vajh melyik egyetemen is tanít az úr, elárulom: foglalkozására nézve pultos egy vásárhelyi kisvendéglőben. Nem mindennapi életútjáról kérdeztük Kolier Zsoltot, aki külügyi pályára készül. Akit panelba szorított sorsa, s naponta bámulhatja a lakótelepi betonhegyeket, még a levegőből is nagyot szippant örömében, amikor Hódmezővásárhely belvárosában, a hangulatos kis utcákon barangol. Ha pedig egy századelőt idéző kis ház hűs falai között kínálják hellyel, már azért boldog, mert létezik még a világnak ilyen nyugodt szeglete. Persze aki Kolier Zsolték albérleti otthonába látogat, nem csak e hangulatos „díszletek" miatt ámuldozik. Sokkal inkább a házigazda személye készteti csodálkozásra. Ugyanis a 28 éves fiatalember elmondhatja magáról, hogy a legmagasabb szinten beszél anyanyelve, a jól sikerültek, professzora rákérdezett: honnan szerezte információit. Ekkor került szóba a nevem, s miután ismertté vált, mivel foglalkozom szabadidőmben, s menynyi tudást tudtam fölhalmozni az évek során, lehetőséget kaptam arra, hogy külügyi munkakörre pályázzam. Az Oroszország történetét 360tól 1946-ig feldolgozó munkám e pályázati anyag része lesz. Büszkék történelmükre 9 Elképzelhető hát, hogy pár hónap múlva már elköszön Vásárhelytől, s valamelyik szláv ország magyar követségén dolgozik majd? - Nagyon bízom ebben, hiszen tudásomat mindenképp szeretném hasznosítani. 9 Önnek biztos nem lenne nehéz kontaktus teremtenie új ismerőseivel, hiszen jól ismeri a szlávokat. Elárulná, hogy tanulmányai során milyen tapasztalatokat szerzett erről a népcsoportról? - A szlávok - bár éppúgy nem mentesek az emberi gyöngeségektől, mint mi, magyarok - csupa szív és lélek emberek. Nagyon erős családi kötelékek fűzik őket egybe, rokonaikat segítik, s szinte elképzelhetetlen, hogy náluk valaki öreg korára támasz nélkül maradjon. Nagyon büszkék saját történelmükre, s éppen ezért múltjukról igyekeznek is mind többet megtudni. E tulajdonságokat ismerve minden elfogultság nélkül mondhatom: van mit tanulnunk a szláv emberektől... Bátyi Zoltán • Kérdezhetik szerbül, kérdezhetik oroszul, kérdezhetik... magyar mellett oroszul, szerbül, horvátul, szlovákul és lengyelül is. De Kolier Zsolt korántsem elégedett meg azzal, hogy hosszú tanulóévek után bekerüljön a nyelvművészek kicsinyke táborába. Mint elmondta: gyerekkora óta elolvasott mindent, ami csak a szláv népek történelmével, kultúrájával, mindennapi életével volt kapcsolatos, s így mára aligha akad olyan kérdés szlavisztikai ügyekben, amire ne tudna jelesre felelni a legszigorúbb professzorok előtt is. Pest^ Dusnok, Vásárhely 9 Biztos nem én kérdezem meg először: hogy jutott eszébe, hogy éppen a szláv nyelvek, szláv népek történetének tudorává fejlessze magát? - kezdtem a faggatózást Kollerék albérletének otthonosan berendezett nagyszobájában. - Valóban legtöbben erre kíváncsiak, ha megtudják, mivel is foglalkozom, amikor munka után hazatérve leülök az íróasztalom mellé - mutatott házigazdám a bejárati ajtó irányába, ahol egy picinyke, csak és kizárólag egyetlen ember, s a már említett asztal befogadására alkalmas dolgozósarok körvonalai rajzolódtak ki. - Nos, a magyarázat roppant egyszerű: bár budapesti születésű vagyok, de olyan nagy szerencse ért, hogy Dusnokon nemzetiségi közegben nőhettem fel, ahol korán megismerkedhettem a hazánkban élő szláv népcsoKoller Zsolt munka portok kultúrájával. Ekkor egész életemet meghatározó élmények értek, amit csak erősített a tény, hogy később több évig éltem Lengyelországban, ahol nemcsak a házigazdák életéről szerezhettem sokirányú tapasztalatokat, de sok orosz és ukrán emberrel is megismerkedvén, már egyre teljesebbé vált az a kép, ami a szlávságról kialakult bennem. Természetesen a tapasztalás útján szerzett ismereteket sok évi kemény tanulással egészítettem ki. Eközben elkezdtem azon könyvek ón szinte minden percét ii (Fotó: Tésik Attila) gyűjtését is, amelyek a szlávok nyelvével, történetével, néprajzával, kultúrájával, mai életével foglalkoztak, így ma már elmondhatom, hogy tengernyi információt tartalmazó szlavisztikai könyvtárra tettem szert. 9 Miként tudja vendéglátósként hasznosítani e páratlan ismeretkincset? - A vendéglőben dolgozva nem igazán nytlik alkalom arra, hogy a szlavisztika tárgykörében bonyolódjak hosszabb vitákba. De amikor azt mondom, hogy pultosként mellett tölti. dolgozom, csak egyik munkahelyemet említem. Emellett foglalkozom fordításokkal, tanulók korrepetálásával, vállalok tolmácsfeladatokat, s közben arra készülök, hogy magam is diplomát szerezzek. Pályázatra írja könyvét 9 Van minderre igény ma Magyarországon? Hiszen az elmúlt évtizedben, aki csak tehette, hátat fordított az orosz nyelvnek, s mi tagadás, a szláv népek történetét se kutatják, tanulják valami sokan hazánkban? - Sajnos a orosz nyelv kötelező oktatása valóban nagy károkat okozott, rengetegen már e tény miatt sem tanulták és tanulják szívesen a szláv nyelveket. Aztán az is igaz, hogy mára az angol és a német lett a divatnyelv. Ám mindinkább azt tapasztalom, hogy egyre többen jönnek rá: egy nyelv nem büntethető az egykori rossz politika miatt. Másrészt azt is sokan belátják, hogy az újra erősödő magyar-orosz gazdasági kapcsolatok idején, amikor iparunk, mezőgazdaságunk újra megtalálja a volt Szovjetunió utódállamainak piacait, nagy haszonnal jár, ha egy üzletember meg tud szólalni oroszul. így aztán mind többen fordulnak hozzám tanácsokért. Én pedig szívesen segítek, már amennyire időm engedi. Hiszen mostanság jó, ha napi egy-két órát tudok aludni, ugyanis október elejére szeretném befejezni azt a könyvet, amelyik Oroszország történelméről, gazdaságés kultúrtörténetéről ad átfogó képet. Ezerhatszáz oldalnyi anyaggal már elkészültem, de arra is kell időt tartalékolnom, hogy a magyarul írt művet lefordítsam oroszra. 9 Mi késztette arra, hogy rengeteg ismeretét egy ekkora könyvben foglalja össze? - Érdekes története van ennek. Egy egyetemistát készítettem föl vizsgáira, s mivel válaszai később annyira • Száz éve halt meg Sissi, a magyarok királynéja Gyilkosság a Leman-tó partján Erzsébet királyné szobra Szegeden. (Fotó: Karnok Csaba) 9 MTI Panoráma „Hohenembs grófnő" ezen az álnéven tartózkodott Genfben Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné. 1898. szeptember 10-én kora délután hagyta el a szállodát udvarhölgyével, a magyar Sztáray grófnővel, hogy felszálljon a „Geneve" hajóra. Szemtanúk elbeszélése szerint a parti sétányon haladtak a kikötő felé, amikor futólépésben jött velük szembe egy férfi. Amikor odaért a két hölgyhöz, kissé lehajolt, mintha keresne valamit Erzsébet napernyője alatt, aztán anélkül, hogy bárki is észrevette volna a fémtárgyat - hirtelen mozdulattal az asszony mellébe döfte a tűhegyes reszelőt. Jóllehet Erzsébet - Sissi életének vége felé többféle betegséggel is küszködött, mégis váratlanul érte a halál az olasz anarchista Luigi Luccheni kezétől. Kezdetben sem ő, sem udvarhölgye nem tulajdonított különösebb jelentőséget a támadásnak, ütésnek vélték Luccheni mozdulatát. „Mit akart tulajdonképpen ez az ember?" kérdezte a császárné udvarhölgyét. „Nem tudom, felség" - felelte Sztáray grófné és mindketten felszálltak a hajóra, amely 13 óra 40 perckor fel is szedte a horgonyt és elindult Caux-ba. Mivel pedig a jegyet „Hohenembs grófnő" és kísérője részére váltották, nem csináltak különösebb ügyet abból, hogy az idősebb hölgy pár perc múlva elájult a hajón. Csak amikor a hajóorvos kigombolta mellén a batisztinget, akkor látták meg a parányi nyílást a szívtájon és a gyorsan nagyobbodó barnás (vér)foltot. A „Geneve" azonnal visszafordult, ismét kikötött Genfben. Az eszméletlen Erzsébetet szállodájába, a Hotel Beau Rivage-ba szállították és anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna - ott halt meg mintegy másfél órával Luchini támadása után. A később elvégzett boncolás során 85 milliméter mély, háromszögletű sebet találtak szíve táján. A reszelő megsértette a negyedik bordát és a bal tüdőlebeny elülső szélét, majd áthatolt a szívburkon és átütötte a bal szívkamrát. A merénylő, tettének elkövetése után, a Rue des Alpeson át menekült, de az 5-ös számú ház előtt egy villanyszerelő és két kocsis elfogta őt. Lucchenit 14 óra tájban adták át a rendőrségnek és a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint letartóztatásakor ,jó hangulatban volt". De mit akart és ki volt egyáltalában az a férfi? Egyetlen fénykép többet mond el, mint ezer szó. A Luigi Luccheniről készült egyik ilyen fotón minden jel szerint elégedett férfi látható, amint a császárnő meggyilkolása után két svájci rendőr elvezeti őt. Arcán sugárzik a magabiztosság, hogy korszakalkotó tettet hajtott végre. „Nemes gondolkodásom véres tanújele" - így értékelte később tettét. Öt nappal a merénylet után a Das Interessante Blattnak adott nyilatkozatában Luccheni kijelentette: „Tudom, hogy ez az egyetlen gyilkosság nem sokat segít, de jó példával jártam elöl". Nem kétséges, hogy a szeptember 10-i gyilkos merénylet - amelyet Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, és ezzel „a nagyok és gazdagok ellen" elkövetett -, csúcspontja volt az akkor 25 éves Luccheni életének. Büszkén mondta jegyzőkönyvbe kihallgatásakor: „Egy Luccheni megöl egy császárnét, de soha egy mosónőt". Mi motiválta vajon tettét? Luigi Luccheni 1873-ban született Párizsban. Anyja pár nappal a szülés után megszökött a kórházból, hátrahagyva a csecsemőt. Amerikában nyoma veszett az asszonynak, aki az eltitkolt terhesség után elhagyni kényszerült a Liguri Appeninekben megbúvó szülőfaluját. A csecsemőt lelencházba adták Párizsban, majd onnan Parmába került nevelőszülőkhöz. Luccheni már kilenc évesen dolgozni kényszerült a Parma-Spezia közötti vasútvonal építésénél. Később a legkülönfélébb munkákat végezte, majd húszévesen önként belépett az olasz hadseregbe. Három és fél évet szolgált Észak-Afrikában, abban a reményben, hogy ha leszerel, állami alkalmazást kap. Erről azonban az illetékesek hallani sem akartak és Luccheni meggyűlölte az államot. Katonai szolgálatának letöltése után egykori feljebbvalójánál, Ramiero de Vera d'Aragona hercegnél kapott állást, mint inas. Ott döbbent rá a szegények és a gazdagok élete közti óriási különbségre. Hamarosan összeveszett gazdájával és 1898. március 31én otthagyta a herceget. Genován keresztül Svájcba ment és Lausanne-ban telepedett le, ahol a jelentős létszámú olasz kolónia révén kapcsolatba került az anarchizmussal. 1898. augusztus 18-án rövid időre letartóztatták anarchista dalgyűjtemény terjesztéséért. Szabadulása után ezt mondta szobatársának: „Szívesen megölnék valakit, de az illetőnek nagyon ismert személyiségnek kellene lennie, hogy ítjanak róla az újságok". Választása először Henri orléans-i hercegre esett, aki akkor éppen Genfben tartózkodott. Mire azonban Luccheni a városba érkezett, a herceg már elutazott. Megszállt viszont a Hotel Beau Rivage-ban „Hohenembs grófnő", akiről a pletyka rövidesen elteijesztette, hogy valójában az osztrák császárnő. Az anarchista Luccheni szeptember 10-én a Lac Leman (a Genfi-tó) partján egy reszelővel leszúrta a „grófnőt". Hogy Ferenc József, az uralkodó feleségét ölte meg, azt csak kihallgatásakor tudta meg. .Annál jobb, elvégeztem a munkámat, most majd a többiek is megteszik a magukét. Le az arisztokráciával!" - mondta jegyzőkönyvbe. Nos, Luigi Luccheni megtette azt a lépést, amely nemcsak az újságok első oldalain, hanem a történelemkönyvekben is helyet biztosított neki. A merénylet világszerte óriási feltűnést keltett. „Caesar meggyilkolása sem rendítette meg oly mértékben a világot, mint Erzsébeté" - írta az újságíró Mark Twain. Hogy kivédje az újságok támadásait, Luccheni végrendeletet készített, amely ezekkel a szavakkal végződik: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék". Lucchenit életfogytiglani börtönre ítélték, mivel Genf kantonban nem létezett halálbüntetés. 1905-ben, miután rátámadt a börtönigazgatóra, az épület pincéjében helyezték el, a sajtó elmebetegségéről cikkezett. 1910-ben Luccheni öngyilkosságot követett el - felakasztott magát cellája ablakának rácsára. Fernex börtönigazgató talált rá. Luccheni fejét törvényszéki orvosok levágták és formalinos oldatban konzerválták. Jelenleg Bécsben található az országos patológiai-anatómiai múzeumban. Halála után nyolc esztendővel az OsztrákMagyar Monarchia megszűnt létezni. Az anarchizmus (az „anarchos" görög szó jelentése: „vezető nélküli") a XIX. század elején indult fejlődésnek és a század végén volt eszmei ereje teljében. Az anarchizmus főleg Franciaországban, Spanyolországban, Itáliában és Svájc egyes részeiben talált táptalajra. Az anarchiumus arra törekszik, hogy felszámoljanak minden törvényes rendet és tekintély nélküli társadalmat hozzanak létre, amelyben egyik ember sem uralkodik a másik fölött. Előfutárának a francia forradalom által befolyásolt angol filozófust, William Godwint tartják, anarchista gondolatokkal azonban már az ókorban, a középkorban és a korai újkorban is találkozhattunk. A forradalmi anarchizmus atyja Mihail Bakunyin volt, aki 1867 óta Svájcban élt és megpróbálta befolyása alá vonni az I. Internacionálét. Miután azonban Kari Marxszal vitába keveredett, Bakunyin Olaszországban létrehozta az Alianza della Rivoluzione Sociale elnevezésű szervezetet. I. Umberto olasz király 1900-ban ugyancsak anarchista merénylet áldozata lett. Barabás Miklós