Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-10 / 212. szám

6 A HELYZET CSÜTÖRTÖK, 1998. SZEPT. 10. • Dr. Pokomi Zoltán oktatási miniszter Vásárhelyen Mérhetővé tennék a tudást Dr. Pokorni Zoltán oktatási miniszter leginkább a közoktatás nyitottságának szükségességét hangsúlyozta. (Fotó: Tésik Attila) Üzletembertalálkozó • Lisszabon (MTI) Göncz Árpád köztársasági elnök háromnapos portugáliai hivatalos látogatása közben magyar-portugál üzletember-találkozót rendeztek Lisszabonban. A magyar delegációt Tóth Imre, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tiszteletbeli elnöke vezette. Az üzletember-találkozót néhány napon belül megismétlik Portóban, a portugál gazdasági élet második központjában. Á lisszaboni magyar kereskedelmi attasé, Szabó Sándor elmondta az MTInek, hogy jelenleg mintegy tíz nagy portugál cég van jelen a Magyarországon, a befektetett tőke 25-30 millió dollár. - A távlatokban gondolkodó portugál üzletemberek tudják, hogy Magyarország nagyon is megfelelő kiinduló piac a kelet-európai térség meghódítására mondta Szabó Sándor. A magyar-portugál kereskedelmi forgalom az elmúlt három évben a duplájára emelkedett. Tavaly 70 millió dollár volt a portugál export Magyarországra, és 20 millió dollár az import Magyarországról. Idén az első félévben a magyar export felgyorsult, a tavalyi első félévinek az ötszörösét érte el. Az első félévi magyar export 30 millió dollár volt Portugáliába, és a magyar import 40 millió dollár volt onnan. A várható évi árucsereforgalom 100 és 150 millió dollár között lesz - jósolta Szabó Sándor. A tiszabecsi határállomás felé autózva érdemes útba ejteni a Szamost - Kolozsvárról rohan le a Nagy Magyar Alföldre - és úszni néhány hosszt. Ugyanis amióta Románia gazdasága is összeomlott, kihűltek a prosperálást okádó fekete kémények, elcsendesedett a gyárak környezetszennyező zakatolása, újra tiszta a hegyi patakok és folyók selymes vize. Azután Tiszabecstöl már egy órára sincs Beregszász. Előtte azonban a határállomáson még be kell fizessük az ukrán hatóságnak a környezetvédelmi adót, ötszáz forintot, azzal az indoklással, hogy a magyar zöld kártya Ukrajnában nem érvényes. A környezetvédelmet ott nagyon szigorúan veszik. Ha egy helybelit megállítanak a rendőrök, rajta is azonnal a zöld kártyát keresik, és keményen büntetnek, ha nincs. Úgyhogy mindenki kiváltja. A hivatal, amelyik a zöld kártyát kiállítja, nem mér a gépkocsin, s nem is szabályoz be semmit: beszedi a pénzt, kiadja a papírt. Mit is lehet várni egy olyan országban, ahol a rendőrök mostanában többek között azzal egészítik ki jövedelmüket, hogy viszik magukkal a sebességkorlátozás KRESZ-tábláját, a legváratlanabb helyeken leteszik egy bokor mellé, és lesik az áldozatokat. Ha nem valami magas rangú állami rendszámú gépkocsi jön, megállítják: „Gyorshajtás!" „De hát itt nincs korlátozás." „Dehogynincs. Sétáljon csak vissza, és nézze meg, ott a tábla." Amikor egy helyet már levadásztak, a korlátozó táblát a rend őrei beteszik az elkobzásból szerzett rendőrautóSzerda délután dr. Pokorni Zoltán oktatási miniszter részvételével tartottak pedagógusfórumot Vásárhelyen. A rendezvényen szó esett a nemzeti alaptanterv felülvizsgálatáról, a béremelések forrásáról, a normatív támogatás jelentős emeléséről, valamint arról, hogy rugalmas közoktatásra, nem pedig szakmai elzárkózásra lenne szükség, hogy az ország nem a leszakadó keleti, hanem a fejlett nyugati országoknak jelentsen munkaerőpiaci vetélytársat. Szerdán délután dr. Pokorni Zoltán oktatási miniszter részvételével rendeztek oktatási fórumot a vásárhelyi pedagógusoknak a Fekete Sas dísztermében, melyen először dr. Rapcsák András polgármester, országgyűlési képviselő bevezetőjében vázolta a vásárhelyi közoktatás helyzetét. Kiemelte: szeptemberben a városban körülbelül tízezer gyerek és több mint ezer iskolai dolgozó (köztük körülbelül nyolcszáz pedagógus) kezdte meg az 1998/99-es tanévet. A vásárhelyi iskolákban folyó minőségi munkát mi sem bizonyítja jobban - mondta -, minthogy az itt végzett diákok ugyanolyan eséllyel indulnak felsőfokú tanulmányaiknak, mint a bármely nagyobb város elit iskoláinak tanulói. A városi közoktatásban már elteijedt az európai gondolat és az önkormányzat tisztában van azzal, hogy az oktatás tárgyi körülményei nem teljesen korszerűek, s az intézmények, a kellő források jukba, és új vadászmezőt keresnek. A három „K", amellyel Szilágyi Ákos Oroszországot jellemzi, teljes mértékben érvényes Kárpátaljára, Ukrajnára is: kriminalitás, kleptokrácia, korrupció. És tegyük hozzá a negyedik „K"-t: kosz, förtelmes kosz mindenütt. Lenin rég hallott szlogenje mintha új fordítást igényelne. „Szovjetszkaja vlaszty, plusz elektrifikacija vszej sztrani - eto kommunyizm = szovjet hatalom plusz az egész ország barbarizálása - egyenlő kommunizmus". Ennek a barbarizmusnak része a „nép", vagyis a szegények, meg a tudás mélységes megvetése. Nyár elején a pedagógusok már négy-öt hónapja nem kaptak fizetést. Valahol bent Ukrajnában, az egyik faluban az elöljárók úgy döntöttek, hogy trágyával fizetik ki a tanárokat. A kolhoz leszállítja nekik a jó minőségű bioganét, ők meg adják el, ahogy tudják. Hogy végül is létrejött-e az alku, arról nincs tudomásom. Kárpátalján a magyar iskolaügy van nehéz helyzetben. Évekig húzódó bejegyeztetési hercehurca után ma már működik Beregszászon a magyar tannyelvű tanárképző főiskola. Már nem nyíregyházi tanárképző kárpátaljai tagozata, mint azelőtt, hanem ukrajnai tanintézet, nem a magyar, hanem az ukrán állam diplomáját adja ki. Nincsenek honosítási bonyodalmak, nem köthet bele egyetlen nacionalista tanfelügyelő se... Az épület, amelyben a főiskola van, a református egyházé - nemrég kapták vissza. Addig azonban évtizedeken hiánya miatt, igencsak elhasználódtak. Dr. Pokorni Zoltán oktatási miniszter az idei költségvetési alkuról szólva azt hangsúlyozta, hogy a kormány, a Fidesz-prográmjával egyezően szeretne változtatni az oktatás jelenlegi finanszírozásának arányain. Az iskolák működésének, ma átlagosan 65 százalékát állja a költségvetés, míg 35 százalékot a fenntartó önkormányzat áll. Persze nagy a át a poliklinika üzemelt benne, a nagy jelszóval: „Zdarovje kazsdovo - bogatsztvo vszeh! = mindenki egészsége - mindnyájunk gazdagsága!" Ami annyit jelent/ett: gyógyszerhiány, hiányosan felszerelt rendelők, és piszok, meg a sok lusta adminisztrátor, amint a kartonokkal vacakol: Sztalker egészségügyi zónája. Magyarország költségén épült Beregszászon egy új rendelőintézet, hogy a református egyház iskolaépületéből a „mindenki egészségének őrei" oda költözhessenek, a régi épületet helyre leszórás, hiszen a szegényebb önkormányzatok csak kisebb arányt képesek biztosítani. Az oktatási minisztérium célkitűzése, hogy a normatív állami támogatás nyolcvan százalékra emelkedjék, ám az önkormányzatok továbbra is a sajátjuknak érezzék az iskolákat. A jelenlegi 300-310 milliárd forintos támogatást az ezredfordulóra harminc százalékkal szeretnék emelni. Dr. Pokomi Zoltán hangsúlyozta: hessen állítani, s beletelepülhessen a kárpátaljai magyarok nemzetközi közösségének főiskolája. Az ukrán poliklinikusok lelkesen elfoglalták az új épületet, de a régiből se akarnak kiköltözni. Lassan mégis menni kezdtek, de a fogászat máig bent maradt. Most teremről teremre folyik a közelharc. Ahol egy fogorvos kiköltözik, a főiskola ott azonnal elfalazza a folyosót, és megy a küzdelem a következő rendelő elköltöztetéséért. Az első világháború után a híres cseh demokráciának azért szükséges az ilyen nagy arányú emelés, mert az állami, normatív támogatás vásárló értéke 1991 óta 49 százalékkal, míg az önkormányzatoké csupán 7 százalékkal csökkent. Az iskolák között ugyanakkor már a gyerekek teljesítményében is megmutatkoznak (az alulfinanszírozás miatt jelentkező) különbségek. A fővárosi és a falusi diákok teljesítménye között másfélkönnyebb dolga volt: a magyar iskolákat megszüntette, s helyükbe telepítette az ukránt vagy oroszt. A munkácsi vármúzeum legújabb kori kiállításán fedeztem föl egy képeslapot, ezzel a szöveggel: Magyar királyi állami főgymnasium. Az alágombostűzött ukrán nyelvű felirat pedig már ezt mondja: munkácsi állami orosz gimnázium századunk 20-as éveiből... Valahogy így indult a három „K" mai uralma. Milyen ez az uralom a posztszovjet Kárpátalján? Megfigyelhetjük ha például a két tanulmányi év különbség is van! S az iskola ma konzerválja az esélybeli különbségeket! Az oktatási miniszter a pedagógus bérek emelésével kapcsolatban elmondta: az emelésnek nem lehet a forrása az elbocsátott tanárok visszamaradt bére. A tervezett 8 százalékos béremelés (mely sem a Pénzügyminisztériumnak, sem az érdekvédelmi szervezeteknek nem tetszik) Tisza egyik mellékfolyójának, a 90 kilométeres Talabornak a völgyében fölmegyünk a havasokba, Szinevér-Polyána faluba, a Szinevéri-tó partjára. Ez a természetvédelmi terület őrzi a Kárpátok régi arcát. És őriz más emlékeket is: a Talabor partján végig, s bent a vízben is, ott mohosodnak a második világháborús Árpád-vo-. nal háromszög alakú betontömbjei... Fönt a tóparton egy szálloda és egy koliba várja az utasokat. Koliba: fából rótt, kerek hegyi kocsma, köze28,5 milliárd forintot jelent Bár ez a szám csak körülbelüli, hiszen a KSH szerint 160 ezer, míg a szakminisztérium szerint 170 ezer pedagógus dolgrizik ma. Nekik ma az inflációnál egy-két százalékkal nagyobb béremelésre van kilátásuk. A minisztérium azonban azt igyekszik megértetni mindenkivel, hogy érdemes az oktatásra költeni, hiszen a képzett munkaerő jelenléte erősíti a gazdaságot, vonzza a befektetőket. Az iskolától azt várják el, hogy a gazdasági igényekre nyitottak legyenek, s hagyjanak fel a tanárok a szakmai bezárkózás gyakorlatával. Dr. Pokomi Zoltán fontosnak tartotta, hogy mérhetővé váljon az oktatás minősége. Éppen ezért eddig 108 milliárdot költöttek a tárca átszervezésére és az iskolarendszer fejlesztésére, s jövőre, ez utóbbira, éppen negyvenöt százalékkai akarnak többet költeni. A miniszter a nemzeti alaptantervvel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a minisztérium kezdeményei annak felülvizsgálatát, mégpedig úgy, hogy a szakértők és az érdekvédelmi szervezetek véleményezése után májusban már a parlament is tárgyalhassa azt. Arra kérte a tanárokat, hogy az általuk is ideiglenesnek tartott idei tanévben lelkiismeretesen dogozzanak. A miniszter kitért a tankötelezettség kiterjesztésével kapcsolatban a középfokú oktatásra is, melynek differenciáltnak kell maradnia de ugyanakkor meg kell felelnie a korszerű követelményeknek is. Korom András pén szabad tűzhellyel, amelynek füstje a koliba csúcsos tetejének nyílásán, s nem kéményen át távozik a szabadba. Barátom, akivel fent jártunk, jól ismerte már az igazgatót, aki elnézést kért, hogy valószínűleg nem tudja a két jó szobát adni nekünk, de kijevi nagyfőnökök jelezték érkezésüket. Meg is jöttek. A szabad tűzhelyen sütni kezdték nekik a saslikot, hosszú üvegekben az asztalukra került a friss sós uborka, a kenyér. Az igazgató odaült melléjük, bólogatott, nevetett. Ez ősi hagyomány volt a Szovjetunióban, úgy mondják: zaiszkivaty, a kegyeit keresni valakinek. A pincér a nagyfőnökök asztalára tette a több nyárs saslikot - rögtön fölfalták, aztán még két fordulót benyeltek, és itták hozzá a vodkát is derekasan. Még kétszer két üveggel kellett nekik kivinni. Amikor elfogyott, fölálltak, és fizetés nélkül fölmentek a két jó szobába, amelyekért reggel ugyancsak nem fizettek. Két perc múlva az igazgató tépett utánuk két üveg konyakkal. Az ősi szovjet illemtan szerint egy főember kizárólag a vele egyenrangúakkal rúghat be asztalnál. Ha csak alacsonyabb rangúak vannak jelen, akkor a szobájába kell kapnia a befejező üvegeket, és magányosan fordul le a székről. A hatalom súlya, ugyebár. Lassan tíz éve lesz, hogy a Szovjetunió megszűnt, ezek a pasasok azonban ma is szedik az adót. Ingyen piálnak, ingyen zabálnak, ingyen okádják teli a szállodákat. Mivel is lehetne jellemezni a mai Kárpátalját, ha nem azzal a jelmondattal, amelyet a munkácsi sörgyár termékére találtak ki a lelkes fogyasztók: a sör már jobb, de még ihatatlan. Zelei Miklós • Kárpátaljai megfigyelések - hegymenetben A három „K" birodalma Völgy a Kárpátokban. (Fotó: Gyenes Kálmán)