Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

• Balatonszárszó - József Attila - Szeged Száraz völgyben, nedves parton A két évvel ezelőtt felállított emlékmű egy részlete, amelyen József Attila versidézetei olvashatók. (Fotó: Gyenes Kálmán) táblákat helyeztünk ki, a vendégek így könnyebben tájékozódhatnak. 0 Egyszóval „megújultak". De a vendégeket valahogyan ide kell csalogatni... - Mivel Szárszón a lakosok és az üdülőtulajdonosok zöme, a vállalkozók, továbbá az önkormányzat többnyire az idegenforgalomból él, ezért mindannyiunk érdeke, hogy minél több vendég legyen nálunk. Ami biztató jélenség: a belföldi turizmus kezd újra feléledni, s ez nem csak az idei, hanem a tavalyi évre is jellemző. Ami a vendégcsalogatást illeti: ismeretes, hogy településünk több országos konferencia színhelye, az utóbbi években, de különösképpen a kilencvenes évektől tartanak itt ilyen összejöveteleket. Ezek egyébként áprilisban kezdődnek a költészetnapi rendezvényekkel, s azokat követiek a többiek. A Soli deo glória konferenciatelepet például vissza kapta a református egyház, szépen felújította és kultúrált teleppé tette, így közel 3-400 személy elszállásolására alkalmas. Persze, nem csak egyházi konferenciákat tartanak itt, hanem például az úgynevezett „43-asok" találkozóit, művészeti, orvos-gyógyszerész, amatőr festők összejöveteleit is. Mi ezeket felkaroljuk és tőlünk telhetően segítjük. • Vannak kimondottan „szárszói" rendezvényeik is... - Hogyne, most újítottuk fel a szárszói búcsút, amelynek máris nagy sikere volt. A helyiek és a vendégek körében egyaránt. • Hogyan propagálják ezeket a rendezvényeket? - Közel egymilliós költséggel megjelentettünk egy háromnyelvű idegenforgalmi kiadványt, amelyet januárban különböző idegenforgalmi vásárokon, kongresszusokon, különféle összejöveteleken „terítettünk" és már most idén jelentkeztek olyanok, akik ennek hatására eljöttek BalaBalatonszárszót Endre királyunk adománylevele Zarrosozow-nak, száraz völgynek nevezte. Valóban száraz, mert az évi csapadékmennyiség alig 550 milliméter, a napsütéses órák száma pedig 1980. A falu egyébként a Rákóczi szabadságharc után épült fel jelenlegi helyén. Szárszó 1975 óta nagyközség. Állandó lélekszáma 2300, az év 6-7 hónapjában, tehát üdülőszezonban ott lakók mintegy 7-8 ezren vannak. Kilencszáz lakóépület, kétezer magánnyaraló, 39 korábbi vállalati üdülő - ma már szálloda -, két kemping van a nagyközségben. Csúcsidényben csaknem 20 ezer embert tudnak elszállásolni és minőségi szolgáltatásokat nyújtani számukra. A 6,5 kilométeres partszakaszon három szabad strand van, tágas, gondozott parkok, zenés szórakozóhelyek teszik kellemessé a vendégek kikapcsolódását és pihenését. Ázsóth Gyula, nyugalmazott iskolaigazgató, a település díszpolgára által összeállított Szárszó könyvben olvashatjuk, hogy a Soli Deo Glória tábor 1943-as rendezvényén olyan résztvevőket jegyeztek mint: Németh László, Darvas József Veres Péter, Kovács Béla, Nagy Ferenc, Szabó Pál. Korábban - az ismert politikai okok miatt - elhallgatták, ma már szabadon és büszkén emlékeznek erre a rendezvényre a szárszóink. tonszárszóra, hogy meggyőződjenek arról, amit a prospektus tartalmaz. Remélem, jól érzik majd magukat. A napokban jelent meg egy újabb magyar-német-angol nyelvű prospektusunk, amelyet az ideérkező turistáknak szántunk. Arra gondolok, hogy egy piciny üdülőhely alkalmas erre. Nagyobb városok is tanulhatnának tőle! Még azt kérdezem meg Bereck Gyulától, hogy hol nyaral egy üdülőhely polgármestere? Elmosolyodik. Azt mondja, idén úgy jött ki, hogy fiaival Korfu szigetén pihent, de ha véget ér a szezon itthon, akkor feleségével még elmegy Olaszországba. Nem azért, mintha Szárszón nem lehetne pihenni. Ellenkezőleg. De ő itthon akkor, amikor más pihen, keményen dolgozik. Aztán elbúcsúzom vendéglátómtól és elindulok a József Attila Múzeumba, Szárszó leglátogatottabb kulturális intézményébe. A polgármesteri hivatal tőszomszédságában lévő református templom kertjén vágok át, s a templom falán, a polgármester által is említett, táborról áll egy szép emléktábla. Ez olvasható rajta: „Balatonszárszó volt a színhelye a magyarországi Református Egyház Soli Deo Glória diákszövetség országos konferenciáinak. Történelmi hatásával kiemelkedik közülük az 1943 augusztusi Magyar Élet tábor. Hálás emlékezéssel állították 1984-ben a konferenciák egykori résztvevői és a magyarországi Református Egyház. Soli Deo Glória. Egyedül Istené a dicsőség." A múzeum közel van a település központjától, a vasútállomástól, ahol a költő életét vesztette, s az épület ma is úgy áll, ahogyan akkor állt. Panzió volt, vagy ahogyan akkor nevezték: penzió. A Horváth-kert penzió. Itt lakott József Attila életének utolsó heteiben. Farkas Zoltán gondnok fogad. Azt mondja, ilyenkor nagy a látogatottság, sokan megfordulnak itt. Hazaiak és külföldiek egyaránt. Amikor én ott voltam, néhány külföldre szakadt honfitársunkkal is találkoztam. Egy Svédországban élő magyar például szorgalmasan jegyzetelt, szeretett volna minél többet megtudni a tragikus sorsú költőről. Gyakran csóválta a fejét, meg-megállt a jegyzetelésben, aztán folytatta. Később a múzeumkertben azt mondta: kizárt dolog, hogy ez öngyilkosság volt! És elindult kifelé, miközben még mindig csóválta a fejét... A gondnok úr elmondja, hogy a múzeum mai belső formáját tulajdonképpen tavaly nyerte el. Először 1955-ben nyílt itt kiállítás két szobában, hivatalosan, emlékmúzeumként pedig 1972. július 15-én nyitották meg. Juhász Ferenc mondotta a megnyitó beszédet. • Mennyiben változott most a múzeumi anyag a felújítással? - kérdezem a gondnokot. - Sokat. Teljesen átalakították, felújították az intézményt - mondja Farkas Zoltán. - Ez meglátszik a kiállítás anyagán: sokkal—oldalrész (lépcső) ütötte korszerűbb megjelenési for- meg, s a vonat tizenöt méfehérre meszelt falak mellett két ágy, mosdó, lavór, szappantartó, kancsó, fehér akasztós szekrény. Az íróasztalon egy Remington Portable írógép, pipája, töltőtólla, Sigmund Freud köszönő sorai egy levelezőlapon, amelyet abból az alkalomból írt, hogy a költő verssel köszöntötte őt 80. születésnapján. Aztán ott áll egy sárguló fénykép, amelyen József Attila és Thomas Mann látható 1937. január 13-án, a pesti Magyar Színházban. Az éjjeli szekrényen olvasólámpa, hamutartó, gyufa, cigarettás doboz. Élete utolsó napjait töltötte itt a Mama költője. A gondnok elmondja, hogy új dokumentumokat is sikerült beszerezni, így például több új fényképet is találtak a költőről. Meg itt van az az ing is kiállítva, amelyben József Attila meghalt. Fehér, ma már inkább fakó ruhadarab, belebújós, három gombos, hosszú ujjú, a nyaka sértetlen, csak a jobb válla szakadozott. Hát, ez az. A költő halálával kapcsolatban ugyanis annyi „elmélet" forog még ma is az emberek között, hogy arról külön tanulmányt lehetne írni. Valószínűleg már írtak, és írnak is. E kis dolgozat célja semmiképpen sem az, hogy állást foglaljon a kérdésben, pusztán annyi, hogy leírja az ott látottakat. Ezek szerint ugyanis jó néhány ellentmondásra lelhet az ember. Példának okáért: korábban csak és kizárólag a költő öngyilkosságáról olvastunk, tanultunk. Ázsóth Gyula (a település díszpolgára) Szárszó című könyvében van egy passzus, amelyben ez áll: „...József Attila sétálni indult - nővérei tudta nélkül - a vasút mellé. Halálának másnapján Szántó Judit számolt be részletesen Illyés Gyulának arról, mit tudott meg a halál körülményeiről. Leírja, hogy Attila nyugodtan viselkedett, evett, sétált, keveset beszélt. Jóval este hét óra után egyedül ment sétálni. A vasútállomás nincs messze a lakástól. A tragédiát két gyermek látta. Négy percig állt az állomáson egy tehervonat. A leeresztett sorompó előtt járkált idegesen a költő, s amikor a vonat elindult, átbújt, letérdelt a sínekhez, két kezét előrenyújtva. Amikor az egyik kocsi hátsó kereke lemetszette az ujjait, akkor a másik elé hajtotta a fejét. Egy Száz évvel ezelőtt is meleg volt Szárszón. A korabeli fotó erről tanúskodik... mában láthatjuk. Kevés régi tárgy maradt meg a régi kiállítás anyagából. Mindössze egy fali üveg-kompozíció. • A többi teljesen új? - Igen, a képek, a dokumentumok, a fényképek is. Tavaly április 11-én, a költészet napján adták át ezt az anyagot, azóta láthatja a közönség. 0 Érdekesség? - Van egy szoba, amelyet korabeli bútorokkal rendeztek be, abban a formában állították helyre, ahogyan annak idején József Attila lakott benne, élete utolsó heteiben. Tudniillik a költő 1937. november 4-én a Siesta szanatóriumból nővére kíséretében utazott le Szárszóra, ahol előbb a Palotapenzióban, majd a Horváthkert penzióban, a mái múzeum helyén, lakott december 3-ig, haláláig. Szétnézünk a kiállított exponátumok között. A költő egykori szobájában, a tert vonszolta." Hogy így volt-e, azt már 61 év távlatából nehéz megítélni. Szemtanúk sem élnek már. A robogó vonat „tétel" azonban semmiképpen sem helytálló, annál inkább, hogy az agyongyógyszerezett költő türelmetlensége okozta végzetét: át akart bújni az akkor még álló vagonok között. Nem sikerült. Vissza a napfényre, a szárszói utcákra, a strandra. Amint az iménti élmények hatása alatt bandukolok a Gábor Áron utcán, két kisnagylány jön velem szemben. Szabó Juli és Zsófi, egy Labrador-kutyust gardíroznak. Szekszárdiak, a nagymamánál nyaralnak. Megkérdem tőlük, ők hogyan látják Szárszót? Összemosolyognak. Szárszó? A szívünk csücske, mondják, nincs ennél szebb hely a Balatonnál. Maradjunk ennyiben. Kisimre Ferenc JK 388 SZOMBAT, 1998. AUG. 15. STEFÁNIA-RIPORT 9 Olyan szép, mint egy k5Ieres doboz. Tudom, Icsépelt hasonlat, so[„„ használtak mar, ha valamiről „nagyon szóét" akartak mondani. En mégis leírom. Annál i5 inkább, mert Balatonjxárszóról máskent nem tudok szólni. A tó partja |évö üdülőhely ismertsége és elismertsége mind nagyobb: nemet, osztrák, holland, francia turisták térnek i(|e vissza évről évre. Ha a honi polgár hallja eít a nevet, akkor először nyilván József Attila, a nagy költő tragikus halála jut róla eszébe. Meg az 1943 óta itt szervezett írópolitikus-lelkész-filozófus-találkozó. Nekünk, szegedieknek pedig az, hogy egyik tudományegyetemünket József Attiláról nevezték el. A turista szezon kellős közepén látogattunk el a „magyar tenger" déli partján fekvő nagyközségbe, hogy közelebbről megismerjük és bemutassuk olvasóinknak. A tó partjától a Fő utcán sétálok fel a polgármesteri hivatalig. Délelőtt van, a nyaraló vendégek most ébredeznek, kosárral, bevásárlószatyorral a kezükben igyekeznek az önkiszolgálókba, kisebb zöldséges üzletekbe. Meg az italboltokba, sörért, üdítőért, jó dörgicsei rizlingért. A vasútállomással szemben, ahol egykor egy roskadozó resti állt, ma szökőkút, díszes, kovácsolt vasból készült pihenőszékek és -padok. Az utca két oldalán ízlésesen felújított falusi házak, új épületek. A legtöbb kapuján ott áll a Zimmer frei! felirat. A 7-es számú országút mellett van az önkormányzati hivatal, s szinte ott ér véget a négysávos autóút. így itt szorul össze a forgalom, amin idén úgy próbáltak enyhíteni, hogy jelzőlámpákat állítottak fel a központban. Ezzel sikerült elkerülni a hosszú, gyakran több száz méteres kocsisorok torlódását. Bereck Gyula polgármesterrel hivatali szobájában beszélgetünk. Szárszó első embere arról tájékoztat, hogy az elmúlt néhány évben sikerült közművesfteni az egész települést, beleértve az üdülőnegyedeket is. Felújították a kiszolgáló intézményeket, az itt lakókat és a vendégeket mintegy 270 kereskedelmi és vendéglátó vállalkozás látja el. 0 A 96/97-es év választóvonalat jelentett a régi és az új között. Rendkívüli gyorsasággal nőttek ki a földből az új létesítmények és szinte megváltozott Szárszó képe... - Valóban így történt. Elhatároztuk ugyanis, hogy bármilyen erőfeszítés árán, de eleget teszünk a minőségi turizmus elvárásainak. Hozzáfogtunk a település szépítéséhez. Rendbe tettük a parkokat, sétányokat, virágosítottunk. A 65 milliós beruházást tavaly októberben kezdtük. 0 Mikor fejezték be? . ~ Idén, május végén. Átalakítottuk a vasútállomás melletti központot: új, szellősebb helyre került a Pmc, megépült a szökőkút, ®gy ivókút, a vállalkozók átépítették árudáikat a buszmegálló mellett, elkezdték a MAV-épület felújítását is, a,hol panziót alakítanak ki. UJ> foszforeszkáló utcanév-