Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

• Fenyő-gyilkosság Önként jelentkező • Budapest (MTI) Napokon belül önként jelentkezik a Központi Bű­nüldözési Igazgatóságnál (KBI) Acifi Nijazi koszovói albán férfi, akit Fenyő Já­nos médiavállalkozó feb­ruárban történt megyilko­lásával gyanúsítanak ­közölte védőügyvédje pénteken. Kamarás Gábor elmondta, hogy védence teljesen ártat­lannak vallja magát és csak hosszas alkudozás és bizo­nyos feltételek mellett vállal­ta, hogy átlépi a magyar ha­tárt. A KBI garantálta Acifi Ni­jazinak, hogy 30-napos előze­tes letartóztatása után ­amennyiben a szakértői vizs­gálatok bebizonyítják: nem ő követte el a merényletet - ki­engedik. Az ügyvéd elmondta, hogy közte és a KBI között az egyeztetések körülbelül két hete kezdődtek el. Fenyő Jánost, a VICO saj­tóbiradalom vezetőjét idén február 11-én ölték meg több lövéssel a II. kerület, Margit utcában. Az ügyben több szálon nyomozó KBI áprilisban beje­lentette, hogy még március közepén állampolgári bejelen­tés alapján megtalálták azt a GAM-988 forgalmi rendszá­mú Mitsubishi Láncért, amelyből valószínűleg a me­rénylő szállt ki a gyilkosságot megelőzően. A helyszín közelében meg­találták a gyilkos ájtal hasz­nált sapkát, benne hajszálak­kal, valamint a fegyvert - egy Agram-2000 tipusú hangtom­pítós géppisztolyt - amelyen a nyomozók nem találtak ujj­lenyomatot. A KBI március 21-én tar­tott sajtótájékoztatóján el­hangzott, hogy a szervezet egy koszovói albán férfit, Acifi Nijazit, valamint két tár­sát gyanúsítja a bűncselek­mény elkövetésével. Az ügyben egyébként több­ször felmerült S. Mead koszo­vói albán férfi neve is - akit a KBI soha nem hozott össze­függésbe a gyilkossággal. • A rendőrség senkinek sem adhat előzetes garanciát a fogvatartás időtartamára, mi­vel az a bíróság hatásköre ­közölte pénteken az ORFK szóvivője. Garamvölgyi László közölte: Acifi Nijazi elfogató parancs hatálya alatt áll, és amennyiben elfogják, úgy ve­le szemben a büntetőeljárási törvény szabályai szerint kell eljárni. Tűz az áruházban • Pécs (MTI) Tűz pusztított pénteken délelőtt a pécsi Fema bevásár­ló központban. A város déli peremén álló kétszintes nagyáruházat sze­rencsére nem érték el a lán­gok, de a vele egybeépített kupola alatt, illetve az ahhoz csatlakozó passzázson mint­egy hatszáz négyzetméteres alapterületen több üzlet is ki­égett. A pécsiek mellett, a kom­lói, a siklósi és a szigetvári tű­zoltók is résztvettek a lángok megfékezésében. A hat tűzolt­fecskendő munkáját egy eme­lőkosaras, egy létrás és egy vízszállítójármű is segítette. A tűzoltókat 8 óra 20 perc­kor riasztották a Fema bevá­sárló központhoz. A feltámadt észak-keleti szél a tüzet az áruház középpontja felé so­dorta, de a tűzoltóknak sike­rült megakadályozniuk, hogy a kétszintes épület lángba bo­ruljon. Az anyagi kár jelentős. t feltárják az első magyar egyetemet Megőrizte a robbantás omladéka t Pécs (MTI) Az államalapítás millen­niumára, 2000. szeptemberé­re bemutatható állapotba ke­rülhet Pécsett az 1367-ben alapított első magyar egye­tem. ha a feltárására és hely­reállítására szánt pénzforrá­sok folyósítása nem akado­zjk _ adták a tájékoztatást az ásatás vezetői. Sándor Mária és Gerő Győző régészek elmondták: a Millenniumi Emlékbizott­ság programjában és Pécs világörökség pályázatában is szereplő helyreállítás valódi kuriózum bemutatását teszi lehetővé. A néhány évtized­del korábban alapított, de az­óta átépített vagy átköltözte­tett prágai, bécsi és krakkói középkori egyetemekkel szemben ugyanis a pécsit éppen a történelem viharai óvták meg eredeti állapotá­ban az utókor számára. A hadvezér Zrínyi Miklós a török által megszállt Pécs 1664-es ostromakor aláak­náztatta az akkor már ka­szárnyaként szolgáló egyete­mi épületet, s a robbantás omladéka megőrizte az ere­deti alapfalakat, melyeknek feltárásával rekonstruálható az első magyarországi egye­tem, valamint a mellette álló Mária kápolna, ahová az ala­pító Vilmos püspököt is te­mették. Az ásatások költségeit a Középkori Egyetem Alapít­vány előlegezte meg. • Augusztus 20-22.: Stefánia Part'y Karnevál a rakparton Az idén augusztus 20­án immár ötödik alka­lommal csalogatják a szegedieket, az érdeklő­dőket a Tisza partjára a Stefánia Part'y három napon át tartó színes kavalkádjára. Minden eddiginél gazdagabb programmal várják a közönséget. Számos koncert, technikai bemu­tató, légiparádé és tűzi­játék a kínálat, amely­ben valamennyi korosz­tály találhat kedvére va­lót. Kisebb jubileumnak szá­mít az ötödik Stefánia Part'y, amelyet augusztus 20-22. között rendeznek meg Szegeden, az alsó rak­parton. A program főszerve­zőjét Márta Irént, a Szivár­vány Stúdió vezetőjét kér­deztük a részletekről. • Mitől lesz másabb az ötödik Stefánia Part'y, mint az eddigiek voltak? - Úgy gondolom, tényleg olyan a műsorkínálat, amely a családokat arra ösztönzi, hogy kijöjjenek a rendez­vényre, akár mindhárom nap - válaszolta Márta Irén. ­Délelőtt tíztől éjfélig pörög­nek az események a rakpar­ton, ahol a gyerekek teleraj­zolhatják az aszfaltot. A „le­gek" vetélkedője látványos­nak ígérkezik, miként a vete­rán járművek felvonulása, a katasztrófa-elhárítási bemu­tató, avagy az esti fáklyás felvonulás a Tiszán. • Az utcabálokon kik húzzák majd a talpaláva­lót? - Augusztus 20-án a Drink Panthers, másnap a Dollár Boys, 22-én pedig a PRT. De természetesen az egyéb zenei műfajok kedve­lőinek szolgálunk meglepe­tésekkel. • Kik a Stefánia Part'y igazán nagy sztárjai? - Pénteken este a mosta­nában újra felfedezett Cser­háti Zsuzsa énekel majd a színpadon. És ami a lényeg, tényleg énekel, nem csupán közös CD-hallgatásra várja a közönséget, mint sok előadó teszi. A másik nagy név a programban Fenyő Miklós, akinek fellépése bizonyára fergeteges rock and roll buli lesz. • Milyen egyéb progra­mokra hívná még fel a fi­gyelmet? - Augusztus 20-án dél­után véradást szervezünk, jó lenne, ha minél többen részt vennének rajta. Ami még eddig nem volt: a tűzoltóság bemutatóján lehetőség nyílik arra, hogy a nézők is bekap­csolódjanak az oltásba. A meghatározott kereteken be­lül. Lehet, hogy sokan vágy­tak arra, hogy egyszer kipró­bálhassák, milyen lehet iga­ziból küzdeni a lángokkal. 0 Tavaly némi csalódást okozott a tűzijáték, túl rö­vidre sikeredett. Milyen lesz az idén? - Hosszabb, mint a tava­lyi. Sajnos ez nem olcsó mu­latság. Ugyanabból a pénz­ből lehet rövidebbet, ám lát­ványosabbat, avagy hosszab­bat, de szerényebbet tartani. Az idén 10 perces lesz és látványos. Az autósoknak jó tudniuk, hogy csütörtökön este 8 órától lezárják a bel­városi hidat, csak gyalogo­sokat engednek fel. Az ön­kormányzat két és fél millió forinttal támogatja a tűzijá­ték megrendezését. • Es kik álltak még a rendezvény mellé? - Többek között a Szeren­csejáték Rt., amely itt tartja majd szombaton délután a ha­tos lottó sorsolását, és a Dél­magyarország Kft. a fő támo­gatónk. Emellett sokan segí­tettek, hogy a különböző ve­télkedőkön ajándékokkal ked­veskedhessünk a résztvevők­nek. Több százan dolgozunk azért, hogy az ötödik Stefánia Part'y jól sikerüljön. V. F. S. * tavalyi rendezvényre is ezrek voltak kíváncsiak. Felvételünk a bogártalálkozón készült. (DM-fotó) • Joe Murányi a szabadtéri színpadon Az öreg dzsessz fiatalja Joe Murányi: Annál jobban játszom, minél inkább élvezi a közönség. (Fotó: Gyenes Kálmán) A Szegedixie '98 ma es­ti Dóm téri előadásának sztárvendége Joe Murányi, magyar származású ame­rikai dzsesszklarinétos. A nemzetközi dzsesszvilág egyik legelismertebb szó­listája, aki egykor öt évig játszott Louis Amstrong mellett, alábbi interjújában a dzsesszzenélésről és a dzsesszműfajokról alkotott véleményét osztja meg az olvasóval. • Joe, ön magyar vagy amerikai? - Amerikában születtem, magyar szülőktől. Apám Me­zőkövesdről, anyám Sopron mellől vándorolt ki. A szüleim gyerekkoromban magyarul be­széltek hozzám, de ma, hogy magyarokkal van kapcsolatom, sokkal jobban beszélem a nyel­vet, mint egész életemben. En­nek ellenére én amerikai va­gyok. 0 Emlékszik még az első klarinétjára? - Huszonöt dollárba került és apám hetente egy dollár részlettel törlesztette az össze­get. Tizenhárom éves voltam, amikor megkaptam. A család zenetanulásom mellé állt, azt hiszem, elsősorban anyám tolta ezt a szekeret. Mindenesetre, amikor először fújtam meg a klarinétot, olyan hangot adott, mint egy gúnár. Valósággal el­szörnyedtem. Ráadásul a hú­gom is bosszantott vele, így az­tán elhatároztam, hogy ezen a hangszeren megtanulok mesteri módon játszani. A gimnázium­ban volt egy fúvószenekar, ott kezdtem először fújni. Aztán volt ott egy dzsesszklub is, ahol hetente egyszer összejöt­tünk lemezeket hallgatni. Egy életre beleszerettem az öreg dzsesszzenébe. 0 Kíváncsi volnék, beszáll­na-e egy Mozart klarinét kvintettbe? - Igen, hiszen játszottam klasszikus zenét is. Az egyete­men azt tanultam. És különben is, a barátaim tudják rólam, mennyire imádom Mozartot. Legalább ötven könyvem van róla. Egy lemezgyűjtő és -ke­reskedő barátom a napokban egy zsáknyi bakelitlemezzel ál­lított be hozzám, s azzal tette le, hogy „Tessék: nagyjából Mozart". Amstrong-lemezeket már nem tudott hozni, mert azok mind megvannak nekem is. 0 Milyen fajta zene hozza lázba? - A jó zene. Nem bánom, milyen stílusa és műfaja van, csak lélek és szín legyen ben­ne. Szeretem én a magyar nép­zenét, a cigányzenét és a román zenét is, de ugyanúgy szeretem Sztravinszkijt vagy Mozartot. Tudja, elmúltam már húszéves, és sokféle zenét hallottam. De a mai napig minden zene érde­kel, amiben színt és életet ér­zek. És hát így van ez az éle­temben még sok egyébbel is. 0 A dzsesszzenének a kez­detek óta jó pár irányzata kialakult. Ön azt mondta, az „öreg" dzsesszt szerette meg. Úgy érti, a tradicioná­lis irányzatok közelebb áll­nak a temperamentumá­hoz? - A tradicionális dzsessz révén közelebb lehet kerülni ennek az zenének a gyökerei­hez. Ma sok zenész inkább a dzsessz modem irányzatait vá­lasztja, mert úgy érzi, hogy ki­fejezőbbek a mai kor számára. Hadd jegyezzek meg azonban valamit: a dixieland, a swing, a bebop, a cool-jazz, a modern dzsessz - ezek mind csak ne­vek. Én úgy látom, hogy Louis Amstrong 1923-ban megjelent lemeze óta a swing lett majd­nem mindennek az alapja; min­den dzsesszstílus passzol hoz­zá. Figyelje meg a dobost: a di­xiezenében, sőt talán még a be­bop zenében is ezt a swingrit­must játszhatja. Emlékszem, Amstrong egyszer bejelentette a zenekar előtt, hogy a követ­kező szám a Musicrat ramble lesz, mire a dobos felkiáltott, hogy „Oh, yes, dixielandet ját­szunk!" Amstrong pedig rá­szólt, hogy „Nem, te swinget dobolsz, a dixielandet majd én játszom!" • Milyen zenében látja a dixiestílus előzményét? - A dixie közvetlen előzmé­nye a ragtime volt, amelyet ál­talában zongorára írtak. Én úgy érzem, a ragtime szinkópás stí­lusa nem csak a tizenkilencedik század végi amerikai zenében, de a zongorairodalom számos művében is megtalálható. Szá­momra Liszt és Chopin zenéjé­ben is volt ragtime-érzés. • Ön szerint hol és hogyan született a dzsessz? - Ki tudná pontosan meg­mondani?! New Jersey-ben van egy dzsesszklub, amely nemrég megünnepelte a dzsesszzene százéves születésnapját. De hát ki tudhatja ezt biztosan? 1894-1895 környékén, amikor a dzsessz megjelent, a darabo­kat még nem adták ki lemezen, így nem is lehet tudni, ki lehe­tett a dzsessz kitalálója. Én egyébként abban sem hiszek, hogy ez a szülőhely egyedül New Orleans volt. Ez inkább csak propaganda. Valahogy úgy képzelem, hogy a dzsessz, mint új divat, egyszerre több helyen üthette fel fejét az ame­rikai délen. Különben azt sem hiszem, hogy a dzsessz kezdeti szakaszában csak fekete zené­szek játszották volna ezt a stí­lust. A dzsessz a déli szegény vidék zenéjeként indult, egy olyan vidéken, ahol nemcsak feketék, hanem kreolok és me­xikóiak is éltek. Az ötvenes években találkoztam egy öreg fekete dobossal, aki esküdött rá, hogy a tízes években nem New Orleansban, hanem a New York melletti New Jer­sey-ben volt az igazi dzsesszé­let. Ha hallottam volna, mesél­te az öreg, hogy a vasútállomás vörös lámpákkal világított ut­cájában micsoda zenéket ját­szottak 1912-ben! Szóval, sze­rintem vigyázni kell, amikor a dzsessz mitikus helyeként egyedül New Orleanst jelöljük meg. 0 De miért éppen az ameri­kai dél volt az új stílus böl­csője? - Számomra az a leg­meggyőzőbb magyarázat, hogy a század elején ezeken a helye­ken számos fúvószenekar mű­ködött; elsősorban indulókat játszottak. A fehér és fekete ze­nekarok között az volt a kü­lönbség, hogy míg az előbbiek általában tudtak kottát olvasni, a feketék rendszerint hallás után próbálkoztak. Szerintem voltak olyan kreol zenészek, akik a fehér zenekarokba is be­fértek, ott megtanulták az indu­lókat, és elvitték a feketékhez. Akik így tanultak játszani, azok a zene egy-egy helyén el­elfelejtették a helyes előadás­módot, s ekkor valószínűleg „ráztak" valamit helyette. A végén kisült, hogy van egy-egy pasi, aki remekül improvizál. Szerintem ekkor, a dzsesszel együtt született meg az előadói improvizáció. Addig a komoly zenében ez ismeretlen dolog volt. 0 Önt nem szokta előadás közben elragadni az impro­vizáció? - De igen. A kollégák mondják, hogy érezni lehet, amikor egy második körre is számítani lehet. Nem kell más hozzá, csak jó érzés, hogy ked­ve legyen az embernek impro­vizálni. Annál jobban játszom, minél inkább élvezi a közön­ség. Egészen más érzés egy olyan közönség előtt zenélni, amelyik együtt él a dzsesszel, tapsol, esetleg bekiabál muzsi­kusnak, mint olyan emberek előtt, akik csak hallgatnak. 0 Fel szokott készülni az improvizációkra? v - Én nem. De Amstrong például sokat készült gondolat­ban, s az ő improvizációi ezért tökéletesen készek és megfor­máltak voltak. Én nem építke­zem előre: szabadabban ve­szem az improvizálást. Ha egy lemezfelvételen háromszor kell eljátszanom valamit, akkor könnyen lehet, hogy mindegyik különböző lesz. Éz persze el­sülhet rosszul is. 0 A Dóm téren négyezer ember hallgatja majd. Hol játszott eddig a legtöbb em­ber előtt? - Louis Amstronggal egy­szer Tunéziában lépett fel a ze­nekarunk egy amerikai hadibá­zison. Hatalmas felhajtás volt, beöltöztettek bennünket arany­sujtásos ruhába (a volt felesé­gemnél ma is megvan), még az amerikai külügyminiszter is ott volt. Életemben nem játszottam még ekkora tömeg előtt. Ami­kor felálltam a színpadra, ten­gernyi katonát láttam magam előtt. Legalább ötvenezren vol­tak. Ez azért túl sok volt. A szegedi helyszínt azért szere­tem, mert amellett, hogy sok néző fér be, jó hangulata van a térnek. Márpedig a dixiehez hangulat kell. Panek Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom