Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. AUG. 13. KÖRKÉP 11 Jeges szúnyogirtó • Német lapvélemény Koszovó utón a Vajdaság? • Homokon terem a motokrossz Versenypálya Szatymaz szélén Márta Ferenc 130 ezer forintot áldozott a falu új krosszpályájára. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Bonn (MTI) „A válság Koszovóból a Vajdaságba exportá­lódik" címmel közölt szabadkai keltezésű cik­ket szerdán délkelet-eu­rópai tudósítója tollából a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung. Matthias Rüb emlékeztet arra, hogy az 1974-ben Tito alatt elfogadott jugoszláv al­kotmány még autonómiát biztosított a Vajdaságnak és Koszovónak. Ezt mind a magyar, mind az albán ki­sebbség részleges kárpótlás­ként fogta fel annak fejében, hogy nem kaptak önálló köztársasági státust a szö­vetségi államban. Abban az államban, amelynek szétesé­se éppen a koszovói és vaj­dasági autonómia felszámo­lásával vette kezdetét 1989/90-ben. A horvátországi és a boszniai háború erősen súj­totta a vajdasági magyaro­kat: fokozódott a szerb na­cionalista uszítás a helyi ki­sebbségek ellen, s egyre több szerb menekült telepe­dett le az északi tartomány­ban. Ráadásul a magyar hadköteles fiataloknak is részt kellett venniük a har­cokban. Annak idején mint­egy 40-50 ezer magyar ta­gadta meg a bevonulást és szökött meg - többnyire Magyarországra. A vajdasági mintegy 300 ezres magyarság attól tart, hogy a koszovói harcok is hasonlót vetítenek előre: máris legalább 400 magyar szolgál a koszovói lakta­nyákban. A szerbiai parla­mentben is képviselettel rendelkező Vajdasági Ma­gyarok Szövetsége (VMSZ) már többször kérte a szerb kormánytól, hogy küldje ha­za a Koszovóba vezényelt magyarokat. Homályos ígé­reteken túl azonban eddig semmi sem történt, sőt: az utóbbi napokban újabb moz­gósítási hullám érte el a Vajdaságot. A körülbelül ezer behívóparancs 60 szá­zalékát magyarok kapták, holott a magyar lakosság aránya a tartományon belül mindössze 15 százalék. A szerb rendőrség már meg­kezdte a behívók átvételét megtagadók felkutatását. Utóbbiaknak a VMSZ jogi segítséget ad, miközben pol­gári engedetlenségre szólí­tott fel. A VMSZ nehéz helyzet­ben van - állapítja meg a te­kintélyes konzervatív újság tudósítója a dilemmája az, vajon felmondja-e a párbe­szédet a szószegő szerb kor­mánnyal? A feladat egyrészt a ma­gyar férfiak megmentése a koszovói szolgálattól. A polgári engedetlenségre szó­lító felhívás sok magyart ar­ra késztethet, hogy a katonai rendőrség elől Magyaror­szágra meneküljön. Ez vi­szont tovább tizedelné az amúgy is fogyatkozó vajda­sági magyar kisebbséget. Szabadkán sok magyar úgy véli, a szerb hatóságok tuda­tosan erre a mellékhatásra számítanak. El egy megszállott fia­talember Szatymazon, Márta Ferenc a motok­rossz szerelmese. Nem sajnál se pénzt, se ener­giát arra, hogy a faluban „motoros" élet (is) le­gyen, s egy új sportággal gazdagodjon a helyi egyesület. - Ez a motor a „mi gyere­künk" - mutat a kétkerekűre Ferenc élettársa hiszen ki­tölti az életünket. Ha Feri versenyre készül, akkor a bolt meg minden egyéb in­téznivaló rám marad. Feri kedvese nem panaszkodva mondja ezt, boldog mosollyal az arcán tényként rögzíti, hogy társát szenvedélyes mo­torszeretetével együtt fogadja el. A fiatalember közben be­mutatót tart nekünk tudomá­nyából a vadonatúj krosszpá­lyán, aminek megszületésé­ben neki oroszlánrésze volt. Márton Ferencre Szaty­mazon éppen a krosszpálya kapcsán leltünk rá. A pol­gármesterasszony beszélt ­sok egyéb mellett - a nemré­giben megrendezett falunap­ról, amelynek fő attrakciója a motokrosszverseny volt. En­nek szervezője pedig Márta Ferenc, aki - elhalasztván szegedi útját - a hívó tele­fonra perceken belül a pol­gármesteri hivatalba jött, és lelkesen mesélt a szatymazi motokrosszról, aminek itt még nincs „történelmi múlt­ja", de ha Ferenc lelkesedé­sén és szorgalmán múlik, ak­kor lesz jövője. - Gyerekkoromban már motoroztam - kezdi a vallo­mást -, akkor még úgyneve­zett épített motorral próbál­koztam, mára értem el azt, hogy vettem magamnak egy jó .járgányt". A falunapi mo­tokrosszversenyről, meg a szakosztályi tervekről be­széljen, Feri! - biztatjuk, mi­re elmeséli, hogy mindössze egy hónappal a falunap előtt jött az ötlet, hogy a futballpá­lya melletti régi lőtérből mo­tokrosszpályát lehetne építe­ni, s ott versenyt kellene ren­dezni. A helyi vállalkozók, az önkormányzat, az önkéntes tűzoltók adták segítségüket, Márta Ferenc pedig 130 ezer forinttal, s háromheti megfe­szített munkával szállt be a versenypályája építésébe. S a nagy mű időre elkészült, he­lyet adva a falunap rangos sporteseményének, amelyre meghívták Csongrád megye profi és amatőr versenyzőit. S lett nagy, látványos és szokatlan sportesemény a fa­luban, amire közel 1500-an voltak kíváncsiak, jelezvén a szervezők számára, hogy ami akkor és ott történt, arra más­kor is lesz kereslet. Márta Ferenc nem gondol­ja, hogy nagy országos verse­nyeket rendeznek majd itt a szatymazi faluszélen, de ab­ban bízhat, hogy Szatymaz néhány év múlva nemcsak a barackjáról lesz híres, hanem az évi egy-két alkalommal megrendezendő megyei mo­tokrosszversenyeiről is. A motorvarázs ezzel a falunapi versennyel beindult Szatyma­zon, Ferenc elemében van, hiszen most jött el az ő ideje, amikor „megfertőzheti" a ná­lánál is fiatalabbakat élete szenvedélyével. A sportegye­sületen belül egy motok­rosszszakosztályt szeretne létrehozni, amely tervét tá­mogatja a falu vezetése is. Addig azonban edz szorgal­masan a falu új pályáján, meg a sajátján, otthona mel­lett. Készül az első osztályba jutáshoz kellő megmérette­tésre, s emellett dolgozik a kis boltjában is, mert mint bevallja az üzlet nyeresége a motor-szerelemre megy el, s ha nem dolgozik, nincs finan­ciális háttér a szenvedélyhez. K. K. • Veszprém (MTI) Jéggranulátum formájá­ban szórta le a helikopter a szúnyogirtó szert a Balaton partjára kedden Palóznak térségében. A kísérletnél je­len volt a szúnyogirtással foglalkozó tudóscsoport. Sáringer Gyula akadémikus vezetésével, s környezetvé­delmi és vízügyi szakembe­rek is. A bemutatót a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság szervezte. Rosta Sándor, a testület elnöke el­mondta, hogy a helikopteres permetezés 1976-ban kezdő­dött a Balatonnál, azelőtt földi irtást alkalmaztak el­lenőrizhetetlen szerekkel. A biológiai szúnyogirtó szert, amely csak a szúnyog­lárvákat pusztítja, de más élőlényekre veszélytelen, 1986-ban Németországból hozta be Corax Környezet­védelmi Kft. A biológiai és a vegyszeres megoldást ezután fölváltva alkalmazták, de a hatás még így sem teljes. Most újabb módszer meg­honosítására készülnek, amelynek lényege, hogy a biológiai hatóanyagot jég­granulátumban helyezik el és így szórják ki a helikop­terről. Azokon a területeken ugyanis, ahol a tocsogókat és vízfolyásokat sűrű nö­vényzet fedi, a szokásos per­metezéssel a szer nem juttat­ható célba maradéktalanul. A jégkristályban viszont igen, hiszen az nem tapad meg a leveleken, hanem a növényzet alá pereg. A jéggranulátumot spe­ciális autóban állítják elő a helyszínen, és ebből töltik fel a helikoptert. Ahogy a sportolók a pályán, a WESTEL 900 a kommunikációban teljesíti ezt a feladatot. Mint az atléta, akinek önmagát is le kell gyó'znie a célig, a WESTEL 900 folyamatosan emeli szolgáltatásainak színvonalát, hogy ügyfelei mindig elégedettek legyenek. Büszkék vagyunk arra. hogy a 32 év után ismét Budapesten megrendezett Atlétikai Európa Bajnokság hivatalos mobil telekommunikációs szolgáltatója lehetünk. A versenyzó'k és a WESTEL 900 bebizonyítja, ha van Kapcsolat, nincs lehetetlen. Folyamatos információ az EB eredményeiről: Internet: www.westel900.hu/eb98 MegaPress 900: 06-30/800-900 GSM-távirat és időt Ha van Kapcsolat, nincs lehetetlen. A WESTEL 900 A BUDAPESTI ATLÉTIKAI EURÓPA-BAJNOKSÁG BUDAPEST '98 HIVATALOS MOBIL TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÓJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom