Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-12 / 188. szám

SZERDA, 1998. AUG. 12. TERMÉSZETVÉDELEM 11 Zöld zóna M

olnár Zsuzsanna Pitricsomban él, és nem mindennapi kérdéssel fordult dr. Csizmazia Györgyhöz: hogyan kell elengedni egy sárgarigót? Az általa megmentett, sikerrel fölnevelt fióka ugyanis időközben fölnőtt, s immáron - láthatóan - önállóságra kész madár. Ám miképp lehet eredményesen „visszavadítani", mi a garancia arra, megtanul önállóan táplálkozni, beilleszkedik a többiek közé, nem száll rá az első arrajáró vállára, táplálékot kunyerálni? Miképp kell úgy ereszteni szélnek, legyen módja fölerősödni, ereje a többiekkel együtt ősszel Afrikába elrepülni, olasz vadászok fegyvereinek hatótávolságából kikerülni, a rákövetkező tavaszon visszatérni, ágvillába fészket sikeríteni, fiókákat lehetőség szerint emberi közreműködés nélkül - fölnevelni? A tudós, szegedi madarász - a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára, a Móra Ferenc Múzeum fő-muzeológusa - rögvest tanáccsal is szolgált a rigóelengedésre. (Kora hajnalon, emberi környéktől távol, macskamentes helyen, ha van mód reá, szederfánál kell elereszteni a madarat, és mielőbb eltűnni a környékről). Csak remélni lehet, az elengedés sikerrel járt. Szintén föltételezendő: egyre többen gondolkodnak úgy, mint a pitricsomi Molnár Zsuzsanna, és nem az a kérdés, miképp lehet a rigót kalitkában senyveszteni azon öt napig, míg bírja - hanem az: miképp kell elengedni. r

ermészetvédelmi összeállításunk - amely a Körös-Maros Nemzeti Parkról éppúgy szolgál információkkal, mint ahogyan kiderül, miképp dolgozhat együtt vízgazdálkodás és természetvédelem, bemutat egy bioterméket előállítani kívánó, makói gazdálkodót, megismerteti az olvasót egy sereg „új" madárral, s választ keres a kérdésre, előrejelzi-e, nem, nem a béka, hanem a gólya az időjárást - ezúttal is azt igyekszik bemutatni: ember és természet együttműködése megoldható. • Körös-Maros Nemzeti Park Az ökoturizmusért Táj, technikával. A Szentes térségi Cserebökény pusztái jóval sokszinúbb élővilágot rejtenek, mint amit sejtet e kép. (Fotó: Schmidt Andrea) Az ország értékeinek egyik legfőbb hordozója az Európa-szerte egyedülálló természeti környezet, élővilág, a Körös-Maros Nemzeti Park területén is. Ezek megőrzése, az ökológiai állapot fönntartása érdekében fontos: minél többen megismerkedjenek az itteni élővilággal. Ennek leghatékonyabb eszköze az ismeretterjesztés - például az ökoturizmus fejlesztésével. - Ezt szolgálja a Kardoskút külterületén, Csongrád s Békés megye határán lévő, sóstói látogatóközpont kialakításának terve - mondta Tirják László, a nemzeti park igazgatója. Pillanatnyilag a park szürkemarha-, cigája- és rackaállománya található itt; maga a kardoskúti Fehér-tó Magyarország egyik legértékesebb, ilyen jellegű szikes tava. A látogatóközpont elkészülte után az ide érkező vendégek mint a nemzeti parkok esetében Európa fejlettebb felén bárhol - természetfilmeket tekinthetnek majd meg, melyek „sűrítetten" mutatják be a terület életét. „Élesben" is szemügyre vehetők az itt élő lények: magaslesek állnak az érdeklődők rendelkezésére egy vizes élőhely közelében; iskoláscsoportok komplex program keretében egész napot eltölthetnek a területen. - E gyerekek később, felnőttként, miután segítségünkkel is megismerték a természeti kincseket, pozitív irányba tudják befolyásolni a közgondolkodást - fejtette ki az igazgató. A látogatóközpont terve az idén elkészül, jövőre adják be az igényt pályázati forrásokra. A terület déli részén, a Maros mentén is folynak a munkák. Tiiják László még korábban elmondta: nemzetközi kapcsolatok keretében román kollégákkal együtt közös védett, 6000 hektáros Maros-zónát szeretnének kialakítani. Itt séta-, kerékpárutakkal, tanösvényekkel, megfigyelőtornyokkal, autóspihenőkkel látják el majd a tájat, megközelíthetővé téve a legértékesebb helyeket a kulturált, „zöld turizmus" képviselői előtt, a határ mindkét oldalán. Mindez a legszükségesebb infrastruktúra kialakítása mellett, s az élőhelyek megőrzésével valósul meg. - Nem csak a megőrzésre, de újra-természetesítésre is törekszünk - tette még hozzá a park igazgatója. Elmondva: a Maros menti, mesterségesen ültetett erdőségek „lecserélése" az eredeti növényzetre, például Apátfalva térségében, jelenleg is folyik. Magról nevelt fekete- és fehémyárral népesítik be többek között a területet, mely mihamar vegyes erdővé válik. Nemsokára csodálatos - s az eredeti állapotoknak megfelelő - kép fogadja a látogatót. • Nem száradnak ki a Csanádi-puszták Vízgazdálkodás és környezet VÉDELMI KÖRZET ÓVJA VÉDJE A £ TERMÉSZET ^ \ ÉRTÉKEIT £ % S v' ^ 4 « pmRI J-** 1 íl fi f /<•• Ki : % ,V. < -i Üf#; M^TxL l Együtt az élővilágért. - Aszályos nyáron sem marad víz nélkül a puszta - mondja Pozsgai Péter; mellette Gajdóczi Réka. (Fotó: Karnok Csaba) A természetvédelem s a vízgazdálkodás céljai legmesszemenökig összehangolhatok - erre mutat rá a Körös-Maros Nemzeti Park és a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat példaértékű együttműködése. A vízgazdálkodási társulat megoldotta, hogy a Csanádi-pusztákon ilyenkor, aszályos nyárban is elegendő víz maradjon a nemzetközileg is jegyzett élővilág számára. Mi kell az eredményes együttműködéshez? A vaskalapos hozzáállás hiánya, illetve a kölcsönös jószándék megléte. Ez jellemzi a Körös-Maros Nemzeti Park s a vásárhelyi központú Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat kapcsolatát. Miután a két szervezet megismerte egymás céljait, a nemzeti park igazgatósága fölkérte a vízgazdálkodási társulatot: oldja meg, hogy a Zsombékéri-csatorna ne vezesse le a vizet a nemzetközileg is jelentős vízi- és partimadárélőhelyként számon tartott Csanádi-pusztákról, ne „égjen ki" a terület. - Ennek jegyében készítettük el tavaly a vízelfolyást megakadályozó gátrendszert, természetes anyagokból - mondta Balla Iván, a Tisza-Maros-szögi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója. - Hónapok óta működik, s eredményessége most, aszályos nyáridőben mutatkozik meg legérzékelhetőbben. Megtudtuk: az anyagi forrást a nemzeti park biztosította, a vízgazdálkodási szervezet pedig a munkát végezte. Ami nagyon kiemelendő: a pozitív hozzáállás, hiszen ma még nem általános, hogy egy cég, tevékenysége során, hajlandó a legcsekélyebb mértékéig is túltekinteni saját, szorosan vett föladatkörén. Az is igaz: a társulat voltaképpen így végez igazán vízgazdálkodást, hiszen ma már nem azt követeli meg a gazdaság, hogy mindenhonnan elvezessék a vizet, hanem azt: ahol szükség van rá, mint például a Csanádipuszták esetében, tartalékolják. Minderről egyébként magunk is meggyőződhettünk. Pozsgai Péter, a vízgazdálkodási társulat vállalkozási ágazatvezetője, és Gajdóczi Réka gyakornok - a fertődi Porpáczy Aladár Szakközépiskola környezetvédelmi technikus szakán tanuló diáklány - társaságában a Csanádi-pusztákon járva tapasztalhattuk: az ilyenkor szokásosnál jóval zöldebb a terület. S mindenütt madár: bíbicek, ugartyúkok, ezüstsirályok itt is, ott is. Rétihéja himbálódzik a légben, ölyv evez kényelmesen, vércse szitál, és így tovább. Fácán, amott őz tekint ki a sásosból, öt perc alatt élőlények tucatjait láttuk, melyekért másutt fél napig kéne autózni a határban. Itt is, ott is tócsa csillan, a vesszőfonatterméskő-föld összetételű gátrendszer eredményesen működik. Ezzel egyébként nem merül ki a vízgazdálkodási társulat környezetvédelmi tevékenysége. Mint Balla Iván elmondta: ők hozták létre a Mártélyi-holtág vízellátását biztosító Mindszent-székkutasi vízpótló rendszert. Terveikben pedig - mint erről már Vass Imre polgármesterrel is egyeztettek - szerepel a földeáki, védett Kornél-erdő vízellátásának helyreállítása is. • Újrahonosítja a szürke marhát Tóth Gábor Biotermék - Bökényböl Az eldalt irta és szerkesztette: Farkas Csaba Tóth Gábor makói mezőgazdasági szakember őshonos háziállatfajtákat kíván tenyészteni a Magyarcsanádhoz tartozó Bökényben lévő tanyáján. Ezek, így a magyar szürke marha, egykor az itteni táj - ma: a Körös-Maros Nemzeti Park része - jellegzetes tartozékai voltak. A belőlük előállított biotermékekre vevő lenne a Nyugat. - Gyerekkoromban a nyári vakációk nagy részét Zalaegerszeg mellett töltöttem, nagyszüleimnél. Alkalmam volt bepillantani a mezőgazdasággal, az állattenyésztéssel kapcsolatos életformába mondta Tóth Gábor. Innen tehát kötődése, szakértelme pedig a keszthelyi agráregyetemről. Farmja a hagyományos tanyai gazdálkodást modellezné - a hagyományos elemek közül a tudományosan beigazolt előnyökkel rendelkezőket megtartva -, s bioterméket állítana eló. - A szarvasmarha-, a sertés-, a lótartás, a baromfitartás egyaránt foglalkoztat, lehetőleg ősi magyar fajtákkal mm Mobillal a kunhalomnál. - Egykor Bökényben is tartottak magyar szürke marhát, amellyel foglalkozni szeretnék - mondja Tóth Gábor. (Fotó: Gyenes Kálmán) - tájékoztatott. Tervei szerint a szürke marhával kezdi a gazdálkodást - az ősszel érkeznek meg majd az elsó állatok -, és a jövő év végéig teljeskörűen „beindul" a farm. Ilyen sok állat nyilván sok takarmányt fogyaszt majd, fölmerül a kérdés: honnan lehet ezt beszerezni? Az extenzív körülmények között tartott állatok szintén extenzív körülmények közt előállított takarmányt fognak fogyasztani - tudtuk meg a szakembertől -, így az itt előállítódott hús eleget tesz a bioterméktanács előírásainak. A környéken többfelé vannak földjei, ahol a kellő takarmányt megtermeszti. Szürkemarhát pedig több helyről is beszerezhet, a Dunántúltól Hortobágyig, a listát a Magyar Szürkemarhatenyésztők Egyesülete bocsátja rendelkezésére. S hogy hol értékesíthető a bio-marhahús? - Mindenekelőtt Nyugaton, mert a hagyományosnál másfél-kétszer drágább az így előállított termék - válaszolta Tóth Gábor. - A honi közönségben egyelőre nem alakult ki az ilyen jellegű termékre vonatkozó igény; e helyzet, remélhető, előbb-utóbb javulni fog. • Szeged: gólyaév Mediterrán madarak Szegeden egyre több a madár. Megjelent a halvány geze, a csicsörlce, a berki tücsökmadár - eredetileg mediterrán fajok, s terjeszkednek észak felé. Első lépésként a környezetnél kissé mindig magasabb hőmérsékletű városokat hódítják meg. A hagyományosan „emberbarát" gólyák, fecskék számára is sikeres ez az év - a gólyatöcs és a gulipán pedig egészen meghökkentő példáját adja az alkalmazkodásnak. - Meggyőződésem: az utolsó jégkorszak óta a folyamatos a lassú klíma-fölmelegedés, interglaciálisban vagyunk - mondta dr. Csizmazia György főiskolai tanár, fő-muzeológus. Véleménye szerint ezt támasztja alá a mediterrán madárfajok megjelenése Magyarország déli területein. Mindenekelőtt a városokban, ahol környezetüknél kicsit mindig magasabb a hőmérséklet. Kezdődött e folyamat az ötvenes években a halvány gezével, első fészkelését épp dr. Csizmazia György fedezte föl, Móravároson. Azóta már a Stefánián is énekel. Éppígy városlakó lett nálunk az elmúlt két évtizedben megjelent csicsörke, más néven vadkanári is. - A szegedi Felső-Tiszaparton, a szalámigyári klub előtt megszólalt egy kabóca. Legalábbis annak hangzott, ám kiderült: berki tücsökmadár - folytatta a kutató, aki azóta észlelte fészkelését is. A fekete harkály is behúzódott a városba, a Boszorkánysziget felől. Ez az év egyébként a gólyák éve. Jól sikerült a költés, a Szeged-környéki gólyafészkekben mindenütt négy-öt fióka vátja a táplálékot. Közkeletű hiedelem: a gólya előre „megérzi", ha csapadékos lesz az adott év, így több lesz számára a táplálék, tehát több fiókát nevel. Ebből, mint dr. Csizmazia György elmondta, a következő az igaz: a hűvös tavaszokon (melyekre rendesen csapadékszegény nyár következik) sok tojás elpusztul, kevesebb a fióka. Szerencsére, mert az aszály táplálékhiánnyal is jár. A melegebb tavaszra ugyanakkor csapadékosabb nyár következik - ilyen az idei is, eltekintve az utóbbi pár héttől -, a tojások életben maradnak, több a fióka, s - lám -, van elég, gólyatáplálék-termő eső! A természet ily bölcs módon szabályozza önmagát - a szegediek pedig, akármerre mennek ki a városból, gólyát látnak. Idén a molnárfecskék költése is jól sikerült. A sok eső sok belvizet, és még több szúnyogot eredményezett, fgy a molnárfecske felhőkben rajzik a Klauzál tér, a Kárász utca fölött. Végül a kutató említést tett a madarak s az ember együttélésének egy szintén általa megfigyelt, sajátos példájáról is. Elmondta, a baktói sertéstelep megkérgesedett hígtrágyáján öt pár gólyatöcs, és egy pár gulipán (ritka sziki madarakról van szó) költött sikeresen! Fölismerték: ott aztán senki nem közelíti meg őket - sőt sürgősen távozik mihamar -, bántatlanul nevelhetik föl tehát fiókáikat. Ha már eredeti, zavartalan élőhelyre nemigen lelnek a város határában.