Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-07 / 157. szám

KEDD, 1998. JÚL. 7. UNIVERSITAS III. Jelzőszámok Aki szereti böngészni a statisztikákat, a különböző felmérések eredményeit, valamint a változatosabbnál változatosabb diagrammokat, s hozzá még a tárgykörhöz tartozó elemző írásokban is gyönyörét leli, annak szívből ajánlom az Andorka Rudolf-Kolosi Tamás-Vukovich György trió szerkesztette, több mint hatszáz oldalas Társadalmi riport című tanulmánykötetet. A kötetben a szerkesztők írásai mellett olyan neves szociológusok, szociálpszichológusok, politológusok és gazdasági szakemberek elemzéseit olvashatják a rendszerváltás utáni időkről, mint Csepeli György, Kemény István, Fábián Zoltán, Stumpf István, Róbert Péter, Ferge Zsuzsa és Kornai János. A könyv első részében, a jelzőszámok és azok rövid elemzése mellett, öt tanulmányt olvashatnak a makrotársadalmi változásokról. A második részben két tanulmány igen részletes adatok alapján egy ma különösen aktuális témát, az állam és a társadalom, az állampolgár viszonyát tárgyalja elsősorban a szociális kiadások, támogatások nézőpontjából. A nagy társadalmi változások időszakában mindig felerősödnek az identitásproblémák. A harmadik részben a nemzeti identitással, a családdal. a kisebbségi léttel és az előítéletességgel kapcsolatos tanulmányokat találják. Végül a negyedik részben az utolsó években örvendetesen megnőtt számú nemzetközi összehasonlításokból adnak egy csokorravalót a könyv szerkesztői. Teszik mindezt azért, mert fontosnak tartják (tegyük hozzá: fontos is), hogy a magyarországi változásokat és problémákat ne elszigetelten. hanem az országhatárokon túlmutató keretben elemezzük, mivel a hasonlóságok és különbségek megismerése nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a magyar helyzetet jobban megértsük. S hogy ne áruljak zsákbamacskát, néhány jelentősebb témát részletesebben is megismertetek az olvasóval. Andorka Rudolf A társadalmi jelzőszámok tükrében című írásából kiderül: az adatok világosan jelzik az akut válságot, a reáljövedelem csökkenését, a fogyasztás, a lakásépítés, a kulturális tevékenységek visszaesését. Ilyen kedvezőtlen társadalmi feltételek mellett örülni lehet annak, hogy a halandóság drámai romlása nem folytatódott, vagy legalábbis lelassult. Ugyanakkor a szerző szerint a mélyebb strukturális változások továbbra is abban az irányban haladnak, hogy ha nem is gyorsan, a nálunk fejlettebb országokhoz közeledünk: nő a felsőfokon tanulók aránya, növekedett az önálló kisiparosok, kiskereskedők és vállalkozók aránya. Kolosi Tamás és Sági Matild a társadalmi szerkezet változását vizsgálta. Megállapítják, hogy 1992 és 1995 között lényegesen nőtt a jövedelem-egyenlőtlenség, ugyanakkor a nominális átlagjövedelem növekedése elmaradt az árszínvonal-emelkedéstől. Ennek a folyamatnak a fő vesztesei a középrétegek voltak. Az adótudatosság és a fiskális illúziók vizsgálatának - amelyet Csontos László, Kornai János és Tóth István György végeztek - az volt a kiinduló hipotézise, hogy Magyarországon a polgárok nem kellőképpen ismerik az állam gazdasági és szociális szerepvállalásával kapcsolatos költségvetési kiadásokat és az azoknak a fedezetére szolgáló adók, járulékok és egyéb elvonások mértékét. A hipotézis beigazolódott. A megkérdezettek jelentős része ugyanis tényleg nem volt tisztában azzal, hogy az ő jövedelmeit mekkora tételek terhelik. De a szociális kiadások összegét illetően is elég nagyfokú tájékozatlanság mutatkozott. A tanulmánykötetben egyebek mellett olvashatnak még a magyar nacionalizmus változó arcáról, az előítéletességről és tekintélyelvűségről. valamint a rendszerváltás nyerteseiről és veszteseiről. (Rudolf-Kolosi TamásVukovich György: Társadalmi riport, Tárki-Századvég) Sz. C. Sz. Amerikai milliók • DM-információ Több mint kétmillió dollárt fordít magyar tudósok orvosi kutatásainak támogatására az amerikai Howard Hughes Medical Institute (HHMI). A tizennégy kutató - az intézet 160 ezer dolláros ösztöndíjával - öt éven keresztül vizsgálódhat saját szakterületén anélkül, hogy ki lenne téve az „agyelszívás" veszélyének. A magyarok többek között a rákkutatás és a bakterológia terén bizonyíthatják hozzáértésüket a program során - hangzott el a HHMI ösztöndíjasainak sajtótájékoztatóján. Az amerikai intézet 1994ben hirdette meg az egész kelet-közép-európai térséget érintő támogatási programját. Pályázatukra több mint kétezer kutató jelentkezett, s kilencven pályamunkát fogadtak el. A legtöbbet - harmincnégyet - Oroszországból, Magyarország tizennégy ösztöndíjassal a dobogó második helyére került. A kiválasztott kutatók évente 30 ezer dollárt használhatnak fel az elnyert támogatásból (ez éppen a négyszerese az idehaza elnyerhető legnagyobb OTKA-ösztöndfj összegének). Pósfai György, a Szegedi Biológiai Központ munkatársa az emberi megbetegedést okozó baktériumok génkészletét kutatja. Sikerült feltérképeznie a „hamburger-Coli"-nak nevezett, a rosszul átsült marhahúsban tenyésző baktérium génállományát. A magyar tudós kutatásait új antibiotikumok kifejlesztéséhez használhatják • Beszélgetés az új kulturális miniszterrel Közművelődés és szakmaiság „Vannak épített és szellemi értékeink is." (Fotó: Miskolezi Róbert) Az új kulturális miniszter optimista, bár saját bevallása szerint némelyik elképzelése csak hosszabb idö alatt valósítható meg. Dr. Hámori József akadémikus, a SOTE kutatója, a pécsi egyetem volt rektora szerint a magyar kultúrára az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy a társadalom nagy része nem fér hozzá. Megoldást a közművelődés újjáélesztése és a televízió értékközvetítő szerepének növelése jelenti. • A „nemzeti örökség" az "új minisztérium elnevezésében arra utal, hogy kultúránk megőrzésére kívánják fektetni a hangsúlyt. Az amerikai kultúrdömping, vagy az európai integráció esetleges hatásai miatt tartják ezt fontosnak? - A minisztérium azért kapta ezt a nevet, mert úgy véljük, a magyar kulturális örökséget - melynek egyik része épített, a másik szellemi értékekből áll, - meg kell őrizni. Másrészt a jelen kpltúrája a jövő öröksége is. A veszélyt nem elsősorban az amerikai film és irodalom térhódításában, hanem a selejtes, ál-kulturális termékek népszerűségében látom, ami Amerikában legalább akkora probléma, mint nálunk. Az európai uniós csatlakozást egyáltalán nem tartom veszélyesnek a magyar kultúrára nézve, éppen ellenkezőleg. Az integráció elvei szerint mindenki „magát" hozza a közösségbe, saját gazdaságát, nemzeti kultúráját. A csatlakozás ezért nem ellene szól a kultúrának, hanem arra ösztönöz, hogy fedezzük fel újra azokat az értékeket, amelyeket be akarunk vinni az unióba. A legveszélyesebbnek azt látom, hogy a magyar társadalom kettészakadt a kultúrához való hozzáférés szempontjából. A volt szocialista országokban éppen az ellenkezője játszódott le annak, ami az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Ott erős középosztály, vékony szegény, és viszonylag szűk tehetős réteg alakult ki. A volt szocialista országokban viszont kisszámú gazdag, és nagyobb tömegű szegény rétegre szakadt a társadalom, a középosztály pedig meglehetősen gyenge. Mindez tükröződik a kultúra „fogyasztásában" is. Óriási tragédia, hogy ma az emberek nagy része nem jut hozzá a kultúrához, így a művészetekhez sem. Régebben a kultúra mindennapos része volt a falvak életének is. A kis közösségekben az emberek nemcsak befogadók voltak, hanem maguk is alkottak. Ezzel sikerült megőrizni saját értékeiket, identitásukat, összetartozásukat - és a fiataljaikat A televízió • Manapság mindennek a szerepét átvette a televízió. - Ez szintén globális probléma. A televízió, mint kommunikációs csatorna lehet kultúrahordozó, de értékromboló is. Sajnos, a tévé manapság inkább értéktelen, sőt ártalmas dolgokat közvetít. Tény, hogy a televízió átvette a hatalmat a kultúrában, ezért azon kell gondolkodni, hogyan tudjuk a kultúra szolgálatába állítani. Az Egyesült Államokban például létezik egy kulturális csatorna, amelyik nem kereskedelmi adó, kisebb részben költségvetési támogatásból, nagyobb részből viszont mecénások támogatásából működik. A franciáknál, az angoloknál szintén vannak ilyen csatornák, és meglehetősen népszerűek a középosztály körében. Állami feladat G Ehhez nálunk „csak" a csatorna, a mecenatúra és a középosztály hiányzik. - Tudomásul kell venni, hogy a kultúrát soha nem lehet teljesen piacosítani, támogatása többé-kevésbé állami feladat. Az Egyesült Államokban már kialakult egy egészséges arány a gazdaság és a társadalom szerepvállalása, valamint az állami támogatás mértéke között. Nálunk még sajnos sem magánszemélyek, sem intézDr. Hámori József: a jelen kultúrája a jövő öröksége. (MTI Telefotó) Névjegy Hámori József 1932 március 20-án született Fegyvemeken. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta 1950-55 között, és az ELTE-n 1952-55 között. 1955-63 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének tudományos munkatársa, 1963-tól főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója és vezetője. 1980-tól címzetes egyetemi tanár, 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének vezetője, 1992-94 között az egyetem rektora. 1990-től a Magyar Tudományos 'Ákadémia tagja. 1963-tól a SOTE Anatómiai Intézetének kutató profeszora. A biológiai tudomány kandidátusa 1966-tól, doktora 1972-től. Kutatási területe az idegrendszer szerkezete, a fejlődő és érett idegrendszer alkalmazkodóképessége. mények vagy vállalatok nem érzik kötelességüknek (tisztelet a kivételnek), hogy támogassák a művészeteket. Ezt megfelelő törvényekkel kell majd ösztönözni, olyan szabályozókat, adópolitikát kell alkalmazni, hogy megérje a nemes ügyeket támogatni. Ez szerepel a Fidesz programjában is. • Mi a helyzet a Magyar Televízióval, amely állam az államban? - Valóban az, de egyben önrontó képződmény is, amelynek előbb-utóbb változnia kell. Ez nem lesz egyszerű és gyors, én már annak is örülnék, ha á kulturális „vonal" erősödbe. Ez korántsem kerül olyan sokban, mint ahogyan gondolnánk. A kettes csatorna már elmozdult ebbe az irányba, és csak remélni tudom, hogy folytatják, amit elkezdtek. • Kérdés, hogy lesz-e közönségük, hiszen a nézettségi mutatók nem őket igazolják. - Bízom abban, hogy az emberek előbb-utóbb megcsömörlenek az ál-kulturális műsoroktól. • Ez nem idealizmus? - Inkább (talán megvalósítható) utópia, mert biztos, hogy sok idő kell hozzá. De ha Angliában és Franciaországban sikerült az áttörés, miért ne sikerülhetne nálunk is? • Mi indokolta a minisztérium kettéválasztását? - A korábbi csúcsminisztériumban az oktatás és a kultúra között komoly aránytalanság volt, az oktatás jóval nagyobb hangsúlyt kapott. A szétválasztással ezt az aránytalanságot szeretnénk kiküszöbölni, hogy megfelelő mértékben foglalkozhassunk a magyar kulturális értékek megőrzésével. Fontosnak tartom, hogy a kulturális örökség nemcsak szellemi, hanem épített értékekből is áll, amelyek szintén megóvandók. Ez indokolja, hogy a műemlékvédelem - egy eddig tragikusan elhanyagolt terület - is hozzánk kerül majd. Ehhez megfelelő forrást is teremtünk, létrehozunk egy külön alapot, amely remélhetőleg nemcsak állami, hanem szponzori, sőt, külföldi forrásokból is táplálkozik majd. Magyar értékek • A magyar örökség védelmén túl nii szerepel még a leendő minisztérium alapfeladatai között? - Szeretnénk fokozni a magyar értékek megjelenítését a külföldi kulturális képviseleteken keresztül, és erőteljesebben támogatni a határon túli magyar kisebbség kulturális életét. De a legfontosabb feladat a társadalmi olló szűkítése, a közművelődés fellendítése, ezen keresztül az elitkultúra átsugárzása a társadalom szélesebb rétegei felé. Emellett a mi dolgunk lesz a kétezer éves jubileumi ünnepségek előkészítése, az infrastruktúra megteremtése. • Tudós ember létére hogyun fog boldogulni az egymással is állandó csoportharcot folytató művészekkel? - Érthető, hogy a művészek lobbiznak a saját érdekükben, hiszen a kultúra támogatottsága ma Magyarországon messze elmarad a kívánatostól. Az sem baj, hogy a pénz elosztása már nem központilag történik. A baj inkább azokkal van, akik nem szakmai alapon próbálják meg kihasítani a kis pénzből a magukét. Eí azért is rossz, mert a filmesek között például olyan mértékű a megosztottság, hogy a filmipar nem is képes érvényesíteni a saját érdekeit. Ez a terület olyan mélyre süllyedt, hogy az teljesen méltatlan a magyar film hagyományaihoz. Ezért fontos lesz a filmtörvény kidolgozása és beterjesztése. Reméljük, ezzel sikerül majd visszaállítani a magyar filmnek azt a töretlen fejlődését, amely a harmincas években csúcsosodott ki, de eltartott egészen a hetvenes évekig. Arra törekszünk majd. hogy a szakmaiság és a szakszerűség vegye át az uralmat a politikai, és egyéb meggyőződésből fakadó ellenségeskedés helyett. Ez persze csak úgy fog menni, ha a művészek maguk is rájönnek arra, hogy amíg egymással háborúznak, nem tudnak harcolni a szakmájuk érdekeiért. Keczer Gabriella