Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-07 / 157. szám

KEDD, 1998. JÚL. 7. SZOLGÁLTATÁS 11 A falusi turizmus és a szociális háló • Budapest (MTI) A falusi turizmust az agrárszociális háló részévé kell tenni, szorgalmazta legutóbbi elnökségi ülésén a Magyar Falusi-Tanyai GazdaVendégfogadók, Vendégek Országos Érdekképviseleti Szövetsége - közölte Csáky Csaba, a szervezet elnöke hétfőn Budapesten. - Az agrárturizmust hazánkban is a fejlett nyugat-európai országokhoz hasonlóan a mezőgazdaság kiegészítő tevékenységeként kellene kezelni - mondta Csáky. Az agrárturizmus fejlesztésével csaknem egy évtizede próbálkoznak intézményesen Magyarországon, de eddig átütő országos eredményt nem sikerült elérni, de több helyi sikert igen jelezte az elnök. Lengyelország, Románia és Szlovákia kapott támogatást a Phareprogram keretében a falusi turizmus fejlesztéséhez, viszont a térségben egyetlenként a magyar kormányszervek e célból nem pályáztak uniós pénzre, így Magyarország több millió ECU-s támogatástól esett el az elmúlt évek során - hangoztatta Csáky Csaba. Jó alapot kínál szerinte a helyzet megváltozására, hogy az új kormány programja több helyen is megemlíti a falusi-tanyai vendéglátás támogatásának szükségességét. A falusi gazdák tényleges segítése érdekében a szövetség tárcákra lebontott programjavaslatot készít az illetékesek számára. Ezek között szerepel egyebek mellett a férőhely kialakításának támogatása, az oktatás segítése, valamint a környezetvédelmi feladatok megoldása is - ismertetette a szövetség elnöke. Évek óta először az idén mintegy 200 millió forint áll rendelkezésre a falusi turizmus támogatására, amely pályázat útján nyerhető el mondotta Csáky Csaba. Kistelepülési tanítók találkozóin • Lakitelek (MTI) Több mint hetven pedagógus részvételével hétfőn kezdetét vette Lakiteleken a kistelepüléseken tanítók országos találkozója. A továbbképzés jellegű összejövetelt a Magyar Iskolaszék Egyesület rendezte három - Az új nemzedékért, a Haza és haladás, illetve a lakiteleki népfőiskola - alapítvány támogatásával. A harmadik alkalommal megtartott rendezvény célja, hogy időszerű információkhoz, tapasztalatcsere lehetőséghez juttassa a kisiskolai pedagógusokat. Az esemény fő szervezője, Riczel Etelka, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportját segítő oktatási szakértő elmondta: a térképeken esetleg meg sem található településeken, vagy tanyasi iskolákban dolgozó tanítók ma is lámpásai környezetüknek. Oktató-nevelő munkájuk mellett többnyire ők testesítik meg lakóhelyükön a közművelődés, sőt esetenként a családgondozás intézményét is, miközben ugyaj núgy küszködnek saját anyagi gondjaikkal, az infrastruktúra hiányával, mint tanítványaik családjai. A szakmai programok így a tankönyvkiadók bemutatkozása, a tankönyvírókkal való találkozás és módszertani útmutatók - mellett a háromnapos összejövetel éppen ezért módot ad arra is, hogy a jelenlévők politikusokkal és a szaktárca képviselőivel is megvitathassák legégetőbb problémáikat. Közöttük azt a kérdést, hogy mi lesz a kisiskolák sorsa, elhárul-e fejük felől a bezárás fenyegetettsége. Környei László, az oktatási minisztérium államtitkárjelöltje, a lakiteleki találkozó kedden késő délutánra tervezett fórumának előadója elmondta: noha minden egyes Icisiskola jövőjét illetően azt a megoldást kell választani, ami a gyereknek és a településnek a legjobb. • Egy kontinens keletje (3.) Drakulák és mozdonyok világa közeledik egy zöld falú épület, amelynek most Katolikus Ifjúsági Központ a neve, s ahol felsőfokon fognak különféle - nem csak humán tárgyakat oktatni. Másutt is folyik egyetemi képzés. A Brassó melletti Háromfalu Tatrang, Zajzon, Pürkerec magyar iskolájában tanító Zágoni István felesége júniusban kapta meg a budapesti Kertészeti Egyetem diplomáját a kihelyezett, erdélyi képzésben. A fiatal család ezen az úton szeretne fölemelkedni. A tanítói fizetés ugyanis havi nyolcvan dollárnak, mintegy tizenhétezer forintnak felel meg. Újgazdagok azonban ott is vadnak, s a háromfalusi csángó iskola tanítója azt reméli, hogy majd megbízást kapnak tőlük kerttervezésre. Güzülésben nincs hiány a Brassó környéki csángó falvakban. Sőt nincs is becsülete másnak, csak a munkának. Az egyetlen nagyobb hírre jutott csángó költő, Zajzoni Rab István szülőházában vegyesbolt működik. A magyar népi kultúra egyik büszkeségét, az odavaló boricatáncot már alig tudja eljárni valaki, elmuzsikálni is csak egy-egy ember. „Amíg ilyen szegények vagyunk, nem jut időnk a kultúrára" így mondják. Dolgoznak a lengyelek is. A szocializmus utolsó éveinek sikerült komoly károkat okoznia a lengyel-magyar barátságban is, de a hagyomány nem pusztult ki teljesen. Szívélyesen és vidáman fogadják Lengyelországban az előre bejelentett magyarokat. A nagy és ép ország kiheverte a rendszerváltás előtti - meg utáni - súlyos megpróbáltatásokat, s elindult fölfelé. Egy zloty körülbelül hatvan forintot ér, és már van pénzük rá, hogy a részletekre figyelhessenek: például tűzcsapok csillognak még a szántóföldek szélein is. Nyoma sincs a kedélytelenségnek. Ma úgy látszik, hogy a közeljövő fejlődésében Erdély Románia mozdonya lesz. De az egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország Közép-Európa mozdonya akar lenni. Előfordulhat, hogy csak simán lehagy bennünket. Zelei Miklós Úgy hozta az élet, hogy mielőtt Erdélybe mentem, közvetlenül előtte Horvátországba vitt az utam, nem sokkal korábban pedig Lengyelországba, Poznan környékére. Ami Magyarországban, Erdélyben és Horvátországban közös: a kedélytelenség. Sokáig nem tudom feledni a Zágrád-KninDubrovnik útvonal, s a tengerparti vendéglőiben felszolgáló, szomorú drakulákat. A vendéglátás mosolybiznisz, ebből nem sokat tapasztalhatott az utazó, annál inkább megérintette az árszínvonal. Drágább a vacsora Horvátországban, mint egy azonos színvonalú itáliai helyen. Ugyanakkor nem bőséges, s egy kicsit konzum és ízetlen, ha végigette a vendég, nehezen mondhatja, hogy „na, ilyen a horvát konyha". A tengerparti utcák Sibenikben, Dubrovnikban is rendben vannak. Följebb azonban, a hegyoldalra fölkapaszkodó házak közt ma is romok várakoznak. És az utak mentén mindenütt. Néhol egy-egy kis falunak a falai meredeznek az égnek, s a lakók máig nem tértek vissza. Horvátország lőtt sebe nem gyógyult be. Még érződik a vérszag, már érződik a lábadozás, s mindezek összes bizonytalansága. Az Európai Unió e bizonytalanságot kihasználva szeretné Horvátországot beledöngölni a Balkánba. Visszakényszeríteni egy nem létező Jugoszláviába? Rövid távon így esetleg kevesebb „uniós probléma" lesz, hosszú távon azonban újabb katasztrófa lehet a következmény. Rom Erdélyben is sok van. Nem a háború, hanem a Ceausescu rendszer romjai. Szászföid kiürült falvak, Segesvár lerobbant szász házai, amelyek közül kéregető gyerekek pattognak elő, amikor valaki arra jár. Vagy a Marosvásárhely és Segesvár közt Erzsébetváros, amelynek üresen maradt házaiba betelepült a nomád nyomor, s az új lakók, ha egy házat teljesen lelaktak, beköltöznek a következőbe. A Ceausescu rendszer ötmilliárd nyugatnémet márkát kaszált annak fejében, hogy a szászokat kiengedte Németországba. A recept egyszerű volt: tönkretenni, üldözni őket, a szabadulásnak azonban súlyos árat szabni, így jártak el a zsidókkal is. A kilencvenes évek elejéh a szászok visszatértek volna Erdélybe, törvény is volt rá, hogy korábbi javaikat visszakaphatják, csak épp a gyakorlatban nem ment a dolog. Németországban maradnak hát az erdélyi szászok, lapot adnak ki, zenéstáncos összejöveteleket rendeznek, s annyit tehetnek, hogy kultúrájuk alapvető értékeit megpróbálják menteni. Segesváron a templomot és környezetét a müncheni Messerschmitt Alapítvány tatarozza, restaurálja. Másutt is, csupa német vállalat dolgozik a tatarozásokon. Marosvásárhely nincs annyira lerobbanva, mint Segesvár vagy Erzsébetváros. Itt más bajok vannak. Március 15. megünneplése az idén is gondokat okozott, ha nem is akkorákat, mint a hírhedt fekete márciusban, amikor Sütő András fél szemét kiverték. Az idén a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, a Látó szerkesztőségébe, Gálfalvi György szerkesztőhöz csődült be a megyei tanács tizenkét felháborodott munkatársa, a kérdéssel: „Hogy képzelik, hogy ünnepi számot adnak ki március 15-ére?!" A változás jele, hogy az ügy ezzel véget is ért, a hivatal emberei eltávoztak, s folytatás egyelőre - nincs. Amíg Kolozsváron, Bukarestben és Budapesten vitatkoznak, hogy legyen-e Mátyás király szülővárosában magyar egyetem, s ha igen, milyen, addig Marosvásárhelyen a befejezéséhez A gyönyörű Segesvár lerobbant házai. (Fotó: Gyenes Kálmán) • „Nem kapni, hanem adni szeretnénk" Örmények Szegeden A Kaukázus déli részén fekvő Örményország lakosai keresztény vallásúak. Ma a világban 4,15 millió örmény él, közülük kb. 3 millióan az őshazában. A hazai, közel 15000 fős örmény kisebbség 95 százalékát erdélyi magyarörmények alkotják. I. Apafy Mihály fejedelem hívására, a török-tatár dúlás elől menekülve telepedtek le Erdélyben a XVII. században, és hozták létre a magyarrá vált örménység központjait: Szamosújvárat, Erzsébetvárost, Gyergyószentmiklóst és Csfkszépvizet. A trianoni békeHistória szerződések, illetve a II. világháború után ezek a kolóniák szétszóródtak, nagy részük visszatért az anyaországba. A betelepült örménység hagyományos foglalkozása kezdetben a kereskedelem volt, a XIX. században viszont már fontos szerepet töltöttek be a közigazgatásban, a politikában, a tudomány és a művészetek területén. Az első állandó szfnház Kolozsvárott az ő anyagi támogatásukkal jött létre. Az 1848-49-es magyar szabadságharcban a 13 aradi vértanú közül kettő - Kiss Ernő honvéd altábornagy és Lázár Vilmos honvéd ezredes - örmény származású volt. A rendszerváltás után megalakult Országos Örmény Önkormányzat vezetőit a kommunista éra alatt a Szovjetunió területéről bevándorolt jereváni orientációjú keleti örmények adják. A kisebbségen belül többségben lévő erdélyiek tavaly hozták létre a budapesti székhelyű Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületet. A nemzetiségek háza ad otthont annak a magát magyarnak valló örmény származású közösségnek, mely azzal a céllal jött létre, hogy megismertesse kultúrájukat és hagyományaikat a szegedi polgárokkal. Tavasszal alakult meg az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület Csongrád megyei szervezete. A tagok és az alapító - Flórián Antal színművész — hirdetés útján vették fel a kapcsolatot egymással. A közösségnek jelenleg tizennyolc tagja van. - Nem is gondolná, hogy milyen sok magyar híresség tud örmény ősöket felmutatni: Agárdy Gábor, Moldován Stefánia, Kacsóh Pongrác - állítja Flórián Antal. O Szegediek közül kit említene? - Például Issekutz Bélát, a Kossuth-díjas orvosprofesszort, Kövér Lászlót, a Bábszínház igazgatóját. Tréfásan azt szoktuk mondani, hogy vannak az örmények, és vannak, akik még nem tudják, hogy örmények. O Mi a célja az egyesületnek? - Szeretnénk magunkat megmutatni az embereknek. Tudatosítani bennük, hogy mi ugyan magyarok vagyunk, de amellett még örmények is, akik igen sokat tettek a magyar tudományért és kultúráért. O Milyen rendezvényeket tartanak? - Örmény származásúak számára kulturális, identitásőrző programokat, találkozókat szervezünk. Nemrégiben például az örménység betelepüléséről néztünk videofilmet. O Miből tartják fenn magukat? - Tagdíjakból. Hosszú távú terveink között azonban szerepelnek olyan művészeti előadóestek, melyeket önerőből már nem tudunk finanszírozni. Meghívtuk Erdélyből Lászlóffy Aladárt és Lászlóffy Csabát költői felolvasóestre, illetve főiskolások közreműködésével Hacsaturján-koncertet tervezünk. O Honnan remélnek anyagi támogatást? - Szeretnénk önkormányzatot alapítani, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy pénzhez jussunk és ápolhassuk hagyományainkat. Szegeden, az országban egyedülálló módon, még az is szóba került, hogy a kulturális egyesületek anyagi támogatásban részesüljenek városi közpénzekből. Ez persze a városi önkormányzat képviselőinek döntésétől függ. Szerencsére elkötelezett emberek állnak mellettünk, sokat köszönhetünk például dr. Rátkai Árpád főtanácsosnak. O Az önkormányzat felállításához száz szavazat szükséges. Gondolja, sikerül megnyerniük ennyi embert? - Reméljük, ha a szegediek megismernek bennünket, nem tekintenek ellenségnek, és lesz, aki az örményekre voksol. Polgár Emese Ejtöernyöshalál • Szolnok (MTI) Halálos baleset történt Szolnokon, a szandai réten. Mint Lengyel György, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtófőnöke elmondta, a vizsgálat eddigi adatai szerint V. Géza 36 éves szolnoki lakos két barátjával egy Aivfun típusú vonóernyőt próbált ki. A kötéllel gépkocsihoz rögzített ernyőt - üres állapotban - többször feleresztették. Miután rendellenességet nem tapasztaltak, V. Géza a magasba emelkedett a biztonságosnak vélt ernyővel. A szemtanúk elmondták: mintegy 10-15 percig tartózkodott körülbelül 10 méter magasságban, amikor egy erős széllökés leszakította az autóról a tartókötelet és elsodorta az ernyőt, amely a sportolóval együtt földhöz csapódott. A lezuhanó V. Géza a baleset során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.