Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-28 / 175. szám
Kiátkozottak S zörnyű érzés, amikor az embernek el kell hagynia szülőföldjét. Itt a „kelT'-en van a hangsúly. De használhattam volna muszájt is. A kettő ugyanis nincs messze egymástól. Az elmúlt hetekben alkalmam volt megismerkedni olyan emberekkel, akik számára a kell és a muszáj filozófiája szinte egybeesett, nemigen tettek különbséget a két szó között. A lényeg, elhagyták szülőföldjüket, hazájukat. A továbbiakban ezért, e fejtegetés során, inkább a miérten lenne a hangsúly, ám az elmúlt napok híradásaiból mindannyian tudjuk, hogy a menekülők százai, elsősorban a szomszédos Szerbia déli tartományából, miért tartanak északra. Felénk. Vérzivataros napokat él át az albán többségű szerb tartomány, hasonlókat, mint annak idején a bérces Balkán kissé nyugatabbra fekvő tájéka, Bosznia. A jelek szerint, nem is fejeződik be ez az etnikai konfliktus egyik napról a másikra. Ha pedig így lesz, akkor nekünk is szembe kell néznünk a nagyobb menekültáradattal. A boszniai háborút követően a befogadó állomások egy részét felszámolták, bezárták, ennek ellenére a mostaniak egyelőre még győzik a munkát. Kérdés, hogy meddig? Tudniillik, a koszovói háborúnak immár nemcsak koszovói menekültjei vannak, hanem macedóniai és montenegróiak is. Ez az első hallomásra furcsának tűnik, de ha tudjuk, hogy a macedón állam területén több mint 100 ezer, a Jugoszláv Köztársasághoz tartozó Montenegro (Crna gora) tagállamban vagy 50 ezer albán él, s ők még nincsenek közvetlen háborús veszélyben, de bármikor abban lehet, akkor világosabbá válik a fenti okfejtés. Ez a háború ugyanis könnyen eszkalálódhat, kiterjedhet erre a két területre, akkor pedig onnan is megindul a menekültáradat. Ne foglalkozzunk a jövővel. Mert a jelen gondjai sem csekélyek. A magyar állam ugyanis minden menekültet befogad (erre a Genfi Konvenció kötelezi), elindítja a vele kapcsolatos idegenrendészeti eljárást, határozatot hoz, intézkedik. Mindez idő és pénz függvénye. Ha a hazájukból kiüldözöttek nem legális módon közelitik meg a magyar határt, illetve lépik azt át, akkor még súlyosabb az eset: jön a közösségi szállás (ilyenből 9 van hazánk területén), a kiutasítási vagy kitoloncolási eljárás. Újból idő és pénz. Tegyük hozzá, még több idő és még több pénz. Mert (nálunk demokrácia van, meg aztán emberi jogok is vannak a világon!) a határsértőknek is jár kimenő, s ha egyszer kint vannak a városban, gyakran elfelejtenek visszatérni!.. Minden kezdődik elölről. Közben pedig jönnek az újabb menekültek... YTosszan lehetne sorolni a honi gondokat. De nem Ifi csak nálunk jelentenek problémát ezek a szerencsétlen emberek, hanem tőlünk nyugatabbra is. A menekültek célállomása általában Ausztria, Svájc, Németország, a Benelux-államok, Franciaország és a skandináv országok valamelyike. Számukra az a legmegfelelőbb, ha már Magyarországon megáll a menekülteknek az áradata... Ők ugyanis nemcsak az anyagi vetületét nézik e problémának, hanem a közbiztonságit is. Ami szintén nem elhanyagolható probléma. (Nálunk sem.) A szerencsétlen emberek ezreinek viszont nincs ideje gondolkodni ezeken a felvetéseken. Ők mentik a bőrüket. A XX. század végén. Európa integrálódásának előestéjén. Euripa-kapu • Túl - a határokon Remények a rácsos kapu mögött Detrit Veljin: Haza akarok menni. Harcolni. (Fotó: Schmidt Andrea) Jönnek, mennek - szöknek • Munkatársunktól A Magyar Köztársaság területéről tavaly 9123 személyt utasítottak ki. Közülük, úgynevezett önkéntes jogkövetóként mindössze 689 idegen állampolgár hagyta el az országunkat, 8434-et pedig ki kellett toloncolni. Ez az idegenrendészeti eljárás, voltaképpen egy kényszerintézkedés, amelynek keretében a magyar határörök átadják az illetőt a velünk határos ország határszerveinek, illetve repülőre teszik a kitoloncolt személyt és elindítják a célország felé. Mindez azonban nem megy egyszerűen. Példáui azért, mert a kiutasított helyzetével, érdekeivel is törődni kell. Ezzel foglalkozik - többek között - a Magyar Helsinki Bizottság is. Legutóbb például e civil szervezet tiltakozással fordult a külügy- és belügyminiszterhez, mert tudomásuk szerint a múlt évben a határőrség 101 iraki állampolgárral szemben hozott kiutasítási határozatot, 18 esetben rendelték el iraki állampolgárok visszairányítását többnyire Damaszkuszba vagy Isztambulba. Am a szíriai hatóságok az irakiakat gyakran bebörtönzik, a törökök viszont átküldik őket Irakba. De azért sem egyszerű az eljárás, mert ahhoz, hogy valakit kitoloncolhassnak a határszervek, megfelelő „papírok" kellenek, amelyeket hazájuk nálunk működő külképviseletein szerezhetnek be. Az ilyen eljárás pedig hónapokig is eltarthat. Addig, amíg a fogadó ország részéről megérkeznek a szükséges engedélyek, ezeknek a személyeknek szállást jelölnek ki. Ilyen közösségi szállás van Kiskunhalason, Győrött, Szombathelyen, Nagykanizsán, Orosházán, Nyírbátorban, Miskolcon, Balassagyarmaton és a Ferihegyen. Mivel a közösségi szállás nem börtön, így a házirend szerint eltávozásra mehetnek a kitoloncolásra váró személyek. Tavaly ezekről a „kimenőkről" 1084-en nem tértek vissza szálláshelyükre... Eldugott, csendes kis utcában, találunk rá a közösségi szállásra. Úgy bújik meg a fákkal, cserjékkel, virággal övezett családi házak között, mintha maga is az lenne. Pedig itt egészen más a rend, mint néhány méterrel odébb... Csengöszóra jön az ügyeletes, beenged minket a rácsos kapun, ott Németh Zoltán százados, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság sajtóreferense és Honfi Péter főtörzsőrmester, az intézmény helyettes vezetője fogad bennünket. A földszinti folyosón jobbról és balról irodák, az emeleten vannak - az éppen frissen érkezett vagy már hosszabb ideje itt-tartózkodó - határsértők szobái. A folyosót azonban már rács zárja el a külvilágtól. Ahogyan ez egy ilyen intézményben szokás. Barna Ferenc őrnagy, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság idegenrendészeti és menekültügyi szakirányítási alosztályának vezetője tájékoztat a kiskunhalasi intézményben éppen aktuális helyzetről. - A határsértők zöme Jugoszláviából érkezik. Koszovói albánok. A legtöbb esetben a zöldhatáron, elvétve határátkelőhelyen, többnyire közokirat-hamisítással próbálkoznak, vagyis tiltott határátlépést kísérelnek meg. # Az önöknél tartózkodó tiltott határátlépők hogyan nyilatkoznak: politikai vagy gazdasági indokoktól vezérelve keltek útra? - Nálunk még mindig több az ügynevezett gazdasági menekült, mint a politikai, annak ellenére, hogy a koszovói válság mindjobban kiéleződik és így talán ez utóbbi értelemszerűbbnek tűnne. • Voltaképpen mi történik a határsértővel, amikor önökhöz érkezik? - A mi feladatunk minden esetben az idegenrendészeti eljárás megindítása. A sze* mélyi adatok alapján határozatot hozunk. Kiutasító határozat esetén, ha ez azonnal nem hajtható végre, akkor kötelező tartózkodási helyet jelölünk ki számára. Amint a kiutazás feltételei adottak, akkor azonnal elhagyják az ország területét. Ha toloncolással történik a kiutasítás, akkor ezt hatósági kísérettel hajtjuk végre. Ha az illető azt mondja, hogy menekült, ami nagyon ritkán fordul elő, akkor az idegenrendészeti eljárással párhuzamosan a menekültügyi eljárást is megindítjuk. Barna őrnagy ismertetője után egy albán határsértővel beszélgetek. Fiatal, jóképű fekete hajú srác, pólóban, farmernadrágban, néhány ékszer a nyakán, kezén. Először az villan át az agyamon, hogy nem délről, hanem nyugatról szökött hozzánk... Azt mondja, a nevét és az arcát is adja a beszélgetéshez. Nincs takargatnivalója. Detrit Veljinnek hívják, 22 éves. Befejezte a gimnáziumot, utána élte a legtöbb hasonló albán fiatal életét: a munkanélküliekét. • Honnan indult a világnak? - kérdezem. Rám néz. Valami keserű mosoly suhan át az arcán. - Onnan, ahol most a legvéresebb harcok dúlnak, a koszovói Orahovacból. Május 27-én indultam. • Miért? - El akartam kerülni, hogy elfogjanak, kínozzanak. Szóval, nem akartam részt venni a háborúban. • Kit hagyott otthon? - Idős szüleimet, két fiúés egy lánytestvéremet. • Mit tud róluk? - Semmit. Az égvilágon semmit. • Most biztonságban van - mondom neki, de ő csak ingatja a fejét: - Nem, nem érzem itt jól magam. Idegen vagyok én, akárhogyan nézzük. Be vagyok zárva, még akkor is, ha néha kapok eltávozást a szállásról. • Hogyan tekint a jövőre? Felemeli a fejét, arcvonásai megkeményednek, és azt mondja: - Ma kértem, hogy a napokban felmehessek az albán nagykövetségre. Harcolni akarok! Nem engedhetem meg, hogy a népemet halomra öljék! Mit ér az életem, ha itt maradok? Visszatoloncolnak, aztán a szerbek kezébe kerülök. Védeni akarom a családomat, a népemet! - mondja határozottan és látom, ebből nem enged. Egyik szobában vagy tízen hevernek, ülnek az ágyakon. Közülük egy borostás, középkorú férfi beszél szerbül. Nevét, arcát nem adja az újságnak. Azt mondja, bármi történhet... A többiek, közöttük vannak tegnap érkezettek is, körül állnak bennünket és figyelik a beszélgetést. - Mi is Koszovóból jöttünk, Pristinából - mondja a férfi. - Persze hogy illegálisan, különben nem lennénk itt... • Mi vár most magukra? - Nem tudjuk. Menedéket kértünk a magyar hatóságoktól. Majd meglátjuk. Várunk. Azt mondták, hogy legalább 8 napot kell várni a válaszra. Addig talán csitul otthon a helyzet. • Egyre súlyosabb a helyzet Koszovóban. Van kiút ebből a háborúból? - Nem tudjuk. Csak reménykedünk. Azt viszont tudom, hogy még sokan elindulnak. menekülnek. Ha nem is ide, akkor Montenegróba, meg Macedóniába, meg Németországba a kint élő rokonaikhoz. Ébenfekete hajú kínai férfi áll a folyosón. Tréningruhában, frissen borotválva, kezét maga elé téve, a falat támasztja. Azt mondják, beszél németül. o Honnan jött Magyarországra? - érdeklődöm. Felnéz, elmosolyodik, majdhogynem azt mondja: milyen csacsi kérdés. Aztán hangosan folytatja: - Kína déli tartományainak egyikéből, mindegy, hogy melyikből, nagyon sok van belőlük... Nyolc nappal ezelőtt. • Mi célból érkezett? - Hm... Menedéket akarok kérni! • Egyedül? - Nem, itt van velem a feleségem is. • Gyerekek? -Ők otthon maradtak a nagyszülőkkel. Hét és nyolc évesek. Iskolába járnak. • Ha menedéket kap, le is óhajt telepedni Magyarországon? - Igen. Kereskedő szeretnék lenni. • Sikerülni fog? - Nem tudom. Reménykedem... Igen, Su-li Konfeng reménykedik. Meg Detrit is, s a többiek, akik Sierra Leonéból, Szenegálból, Libériából, Tunéziából, Algériából, Afganisztánból, Boszniából (ő már járt itt korábban is), sőt Portugáliából érkeztek. Az esélyük? Csekély. Kisimre Ferenc Interneten az Unió • Munkatársunktól Az Európai Közösség iránt érdeklődők minden lényeges információhoz egyszerűen juthatnak hozzá - a világhálón. A jól bevált hazai Alta Vizsla (altavizs la.matav.hu) részletes keresést tesz lehetővé. Belépés után a kíváncsiskodónak csak be kell gépelni a kulcsszavakat, elindítani a programot, s máris lehet válogatni. A hálón mozogva megismerkedhetünk például az EK történetével, a tagállamokkal, gazdasági adatokhoz is hozzá lehet férni, pályázatok lelhetők, mindent megtudhatunk az EU, EK vagy ET konferenciáiról és még sok más kisebb-nagyobb érdekesség is akad. Megtekinthetőek az EK rendeletei, állásfoglalása. Vitákat olvashatunk a közösség jövőjéről. A Földművelésügyi Minisztérium honlapján az EU agrárgazdaságát és annak struktúráját tanulmányozhatják. Magyarország integrációjáról és az EU-hoz való viszonyáról is találhatók cikkek. Az EU-információtömeg bármely tagország nyelvén elérhető. EU-tolmócsok • DM/DV-információ A szabad kifejezés joga az EU működésének egyik sarokpontja. Ez azt jelenti, hogy egy konferenciára látogató magyar gazda magyarul szólalhat fel. Az ebből fakadó nyelvi akadályok leküzdésére jött létre a Tizenötök fordító- és tolmácsszolgálata amely 500 állandó és kb. 300 szabadúszó konferenciatolmácsot foglalkoztat. A csatlakozásra kijelölt államok EU-ba kerülésével újabb száz jól képzett konferencia- és különböző feladatokat ellátó tolmácsra lesz szükség. Magyarország integrációs törekvéseivel összhangban az ELTE-BTK Fordító- és Tolmácsképző Csoportja, a párizsi Sorbonne Nouvelle és a londoni Westminster egyetemek együttműködési megállapodást írtak alá EU-kompatibilis tolmácsok kiképzésére. A program anyagi hátterét, mintegy 300 ezer ECU-t a franciák és az angolok biztosítják. Magyarország unióhoz való csatlakozását követően a tolmácsolásban a finn példa - az anyanyelvi tolmácsok angol, német vagy francia nyelvre fordítanak, a többi tolmács pedig ezekből fordítja majd tovább a többi nyelvre - lesz az irányadó. Tiltott növényvédő szerek • DM/DV-információ A vegyszerpiacról készített tanulmányában, mely idén októberre készül el, dr. Darvas Béla professzor azt állítja, hogy Magyarországon - a forgalomban levő négyszázféle növényvédő szer közül - mintegy száz hatóanyagot ki kellene vonni a forgalomból. Az ok: súlyosan veszélyeztetik a környezetet és az emberi egészséget. Sok vegyszert még a 40es, 50-es években fejlesztettek ki. Ezek egy része mutagén - azaz megváltoztatja az örökítő anyagot, karcinogén, azaz rákkeltő, illetve erős idegméreg, esetleg egyszerre mindhárom hatással rendelkezik. Ezek a vegyszerek Magyarországon korlátozás nélkül árusíthatók, annak ellenére, hogy az Európai Unió országaiból és az USA-ból már rég kitiltották őket.
