Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

• Sipos úra hivatal első embere „Nem esznek emberhúst" ama • Haumann Péter a fürdőudvarban „Apró elemekből építkezem,, Haumann Péter: Puzsér nem egy tréfli, hanem a csibészek királya. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hatalmat gyakorol a portás! Ismerünk a ka­puban posztolok között riogató nagymellényűt, de feszültségoldó kész­ségest is. Amilyen a por­tás, olyan a hivatal. Ál­talában igaz e következ­tetés. Emberszeretet és optimiz­mus nélkül ne menjen senki portásnak! Ez Sipos István, a szegedi városháza egyik ka-* pusának hitvallása. Míg a polgármesterre vártam, ő a Torony alatti díszes bejáratot őrizve állt és mesélt. - „Gyere mán ide dolgoz­ni, mert már egy hete szol­gálok. de nincs, aki levált­son!" - ajánlotta ezt a mun­kahelyet augusztus 3-án lesz 16 éve egy jó barátom, Ka­nász József, Isten nyugosz­talja! Most meg félteni kell ezt az állást is, nehogy ki­cseppenjek belőle - osztja meg a polgármesterre vára­kozó ismeretlennel emlékeit és gondjait a városházi por­tás. Vájáriskolát végzett a Nyíregyházáról elszármazott Sipos gyerek, aztán a pécsi szénbánya kétszeresen kivá­ló vájára mentés közben megrokkant. - Mikor a többiek mene­kültek fölfelé, én mentem a veszedelembe. Hogy is fél­nék 12 év bányamentés után ebben a gyönyörű épület­ben? - kérdez vissza értet­lenkedve a szegedivé lett, de egy algyői házat magáénak tudó portás. - A városháza minden zugát, a padlástól a pincéig bejártam, mikor újonc voltam, hogy tudjam, mi van rám bfzva. Régen ga­lambok tanyája lehetett a szemetes padlás, a pincében meg omladozott a vakolat. A tetőt azután csináltatták meg, a padlást azután hozták rendbe, mikor Papp Gyulára szinte rászakadt a mennye­zet. A tanácselnök sokáig maradt a hivatalban. Az esti nagy vihar itt érte. A több mázsás gerenda a szobája mellett, a 102-esbe zuhant le. Neki nem lett semmi ba­ja, a tetőt meg úgy kijavítot­ták, hogy szebb lett, mint új korában... Mióta Sipos úr posztol a városházi kapuban, állandó­an fúrnak, alakítanak vala­hol. A pincében az előző polgármester idején csinál­ták meg a klubot. A bejárati díszburkolatot nemrég fejez­ték be, tavasszal újították fel a díszteremben a parkettát. - Nem tudom, hány helyi­ség van a Torony alatt meg a szomszédos épületben ­gondolkodik el közbeveté­sem nyomán Sipos úr és a portásfülke falán függő kul­csokra sandít, de el se kezdi a számolást mondván - az bizonyos, én mindegyikben jártam. Egyszer, mikor el­lenőriztem az épületet, mert a villany lekapcsolását és az ablak bezárását sokan elfe­lejtik ám, két cipőtalpat lá­tok. A folyosón gubbasztott egy alak. „Ébresztő!" ­mondtam és megráztam a vállát. Ahogy fölriadt, kide­rült, az illető addig várta, hogy rá kerüljön a sor, míg véget ért az ügyfélfogadás, kiürült a hivatal. Másnap jö­hetett vissza! Látásból minden itt dol­gozót ismer a városháza leg­régebbi portása. Itt nem cse­rélődnek túl gyakran az ar­cok. Tudja, ki az, aki elsőként szokott érkezni, ki távozik jóval a hivatalos munkaidő letelte után. A portás tapasztalata, hogy a polgármesterek tartózkodnak a legtöbbet a városházán. - Nem azt várom, mikor telik le a munkaidő. Szeretek itt dolgozni. Jóval műszak­váltás előtt jövök, beszélge­tünk egy kicsit a kollegával. A sajtóéhségem nagy, ha egyedül maradok, akkor az­zal kezdem a szolgálatot, hogy kiolvasom az újságo­kat. Lehetne éjjel aludni ­mutat az ágyra -, de évek óta nem ágyazok meg ma­gamnak. Olvasok meg ke­resztrejtvényt fejtek. De a te­lefon is gyakran csörög ám! Nem akarják megszokni a népek, hogy pénteken csak délig van hivatal. A környé­ken lakók is az éjszakai por­tásnak panaszkodnak, ha egy zenés rendezvény zavarja a nyugalmukat. Ha durván szólnak, akkor sem szólok vissza, nem öntök olajat a tűzre. Én vagyok az első, akivel a polgármesteri hiva­talba lépő találkozik. A múltkoriában egy 89 éves ember tévedt be a Torony alá. Elbeszélgettünk, meg­hallgattam a búját, bánatát. Megnyugtattam: az irodában nem esznek emberhúst. El is intézte, amit akart. Első a bi­zalom! Ezt tartom szem előtt akkor is, mikor néha-néha megengedem a turistának, hogy megnézze a mi szép városházánkat, a gyönyörű dísztermet. Ha kell, németül elpötyögök, aztán meg ott a kéz és a láb. Elmagyarázom én, amit kell! Újszászi Ilona Zsúfolásig meglelt nézőkkel csütörtökön este a Tisza Lajos körúti fürdő udvara, ahol Mol­nár Ferenc - Zerkovitz Béla: Doktor úr című vígjátékának elsó elő­adását tartották. Két középkorú hölgy már egy órával a kezdés előtt megérkezett, hogy minél jobb helyet kap­jon. Mint kiderült, a Pu­zsért játszó Haumann Péterért rajonganak. Úgy tűnik, az igazi sztá­rok iránt nem csappant az érdeklődés: ezért ma és vasárnap este is műsoron tartják a dara­bot. Haumann Péter nagy­szerű alakítása a nyáresti forróságban üdítőleg hatott. Az előadás után először ar­ról kérdeztem, hogy győzi a játékot ilyen hőségben is ennyi energiával... - Kérdezze meg egy ko­vácstól, hogy bírja a tűz mellett! Szokni kell. Sokat csináltam ezt a szakmát olyan helyeken is, ahol nem voltak igazán méltányosak a körülmények. Itt erről szó sincs. Különös ugyan, hogy egy fürdőházban vetkezünk, de például soha ennyi ké­nyelmes fogasunk nem volt. Az is remek dolog, hogy előadás után le tudunk zuha­nyozni, akár még úszni is le­het, és még tiszta fürdőle­pedőket is adnak. Roppant hangulatos a fürdő udvara, ideális helyszín az ilyen könnyed előadások számára. Ez az este valamennyiünk számára kellemes meglepe­tés volt. A közönség nagy­szerű: velünk van, figyel, veszi a poénokat. # Mi Molnár Ferenc darabjainak titka? - Kicsit úgy tűnik, ki­ment alóla az idő. Meg kell tudni ütni azt a hangot, amin ezek a darabok megszólal­nak. Nagyon sok színdarab­ra igaz: nem lehet másho­gyan előadni, csak ahogy a szerző megírta. Abban a polgári, kicsit affektáló, okoskodó, intelligens mi­liőben, amelyben megszület­tek. Molnár Ferenc, Szo­mory Dezső vagy Szép Ernő darabjai mind ilyenek. Érte­ni, ismerni vagy legalábbis gyanítani kell azt az édes, okos, megalapozottan nagy­polgári miliőt, amelyben ezek a történetek zajlanak. Puzsér szerepét mintegy húsz évvel ezelőtt már ját­szottam a Madách Színház­ban. Márkus László alakítot­ta dr. Sárkányt, az ügyvédet. Piros Ildi Sárkánynét. • Puzsér figurája ho­gyan születik meg a szín­padon? Vannak megfi­gyelt mintái a civil életből? - Nincsenek. Apró ele­mekből próbálom összerak­ni. Sompolyog, oldalt néz, próbálja utánozni az általa nagyrabecsült nagypolgári világot, amelybe sohasem fog belekerülni. Persze le­het, hogy nem is igazán akar. Puzsér nem egy tréfli, hanem a csibészek királya. • Hogyan került a kecs­keméti színház produkci­ójába? - Mondjuk ki őszintén, hiszen nem szégyen: buda­pesti kollégáimmal a pénz miatt vállaltuk el vala­mennyien. Úgy tűnik, tisz­tességes körülmények kö­zött, tisztességes fizetésért. Látni a díszleten, hogy nem sajnáltak ki semmit az előadásból. Mostanában egyre nagyobb szükség van arra, hogy a vidéki közön­séggel személyesen is talál­kozzunk. Annak idején, hu­szonöt-harminc évvel ezelőtt 60-80 tévéjátékot is csináltak egy évben. Ben­nünket ezek teremtettek meg, általuk váltunk ismert­té. Nem tudom, mi lesz ez­zel a generációval, amelyik most van feljövőben. Na­gyon nehezen tudják ismert­té és népszerűvé tenni ma­gukat. Nem kapnak le­hetőségeket, nem tudják ma­gukat megmutatni. Jó, ha öt­nyolc tévéjáték készül ma­napság egy évben, helyettük a szörnyeteg szappanoperák futnak. így bátran mondom: nem szégyelljük ezt a könnyed produkciót. Sőt, nagyon tisztességes kenyér­keresetnek gondoljuk! • Tavaly fantasztikus si­kere volt a zsúfolásig megtelt Kamaraszínház­ban, amikor a színházi találkozó keretében Kle­ist Az eltört korsó című darabjának főszerepét játszotta. Úgy tűnt, ezt a bohózatot is hasonló igé­nyességgel játszotta... - Ha az ember elvállal valamit, nem teheti meg a közönséggel, hogy félvállról veszi. Ilyen ínséges időkben különösen tisztességesen kell tenni a dolgunk. Ami­kor nehéz eladni, akkor a jó iparos egyre jobb terméket akar csinálni... • Hol láthatja a közön­ség a következő évad­ban? - A Katona József Szín­házban négy darabban is fo­lyamatosan játszom. Ötödik­ként kapok egy új szerepet is, egyelőre még nem tudom mit. Eddig sohasem adtak még rossz feladatot. A Ma­dáchban az Olivér című mu­sicalban Fegyint alakítom, a Játékszínben is két darab­ban, a Furcsa párban és a Napsugár fiúkban játszom. Előadóestjeim is vannak. • Gyermekei is követik a pályán. Színészdinasztia lesz Haumannékból? - Adja Isten, hogy az le­gyen! Sajnálom a gyerekei­met, hogy egy olyan korban vállalkoznak erre a mester­ségre, amikor a művészetek­kel nem törődnek. Az a jel­szó: a művészet oldja meg önmagát. Pénzt nem adnak rá, csak púp a hátukon. Ilyenkor az ember elszomo­rodik, mert úgy látja, mintha a totalitárius rendszerek több pénzt áldoztak volna a művészetre. Igaz, mindenbe beleszóltak, mondták a ma­guk hülyeségét, de ezt igye­keztünk mindig kivédeni, így komoly, értékes dolgok­ra is jutott pénz. • Egy előrelátó apa ilyenkor nem próbálja megóvni a gyermekeit, s lebeszélni őket erről a pályáról? - Ugyanezt elmondtam nekik is. Már nem dolgozha­tok ellenük, Petra lányom idén kapott szfnészi diplo­mát, Máté fiam pedig jövőre felvételizik a főiskolára. Ő már lehet, hogy okosabb lesz, mert azon gondolko­dik, hogy nem Magyaror­szágon lesz színész. Szinte kifogástalanul és oldottan beszéli az amerikai angolt, ezért Amerikában szeretne szerencsét próbálni. Ahogy ismerem, véghez is viszi, amit eltervezett. • Mit szól ehhez? - Kicsit fáj... Mondtam neki: gondold meg jól, ma­gyar színész vagy, magyarul füttyentesz, magyarul sóhaj­tasz. Erre azt válaszolja, an­golul is elég jól tud már. Hiába, pontosan látja, hogy az apja mennyit küszködött ezzel a pályával. A miénk ugyan a jobban fizetett szak­mák közé tartozik, de annyi hozadéka nincs, hogy ennyi munka után az ember egy kicsit könnyebben, nyugod­tabban élhessen. Pedig idővel a töltekezésre is gon­dot kellene fordítani, mert nem lehet huzamosabb időn át ennyi munkával élni. Be­következhet a pillanat, ami­kor a mennyiség a minőség rovására megy. Holldsi Zsolt Tizenhét éves gyilkos • Kisköre (MTlf \ Elfogták a rendőrök a 87 esztendős kiskörei özv. H. Imréné meggyilkolásával ala­posan gyanúsítható 17 éves helybéli Cs. Gábort - jelen­tette be Orosz Gyula rendőr ezredes, a Heves megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese. H. Imrénét ked­den reggel a lánya találta meg kiskörei házában, hol­tan. Két napon át csaknem negyven nyomozó kutatott a tettes után. míg végre sikerült kézre keríteniük Cs. Gábort, akinek bűnösségéről a rend­őrség szerint egyértelmű bi­zonyítékok állnak rendelke­zésre, s ugyanakkor ő maga is bevallotta a bűntett elköve­tését. A gyanúsftott elmond­ta, hogy este haza felé tartott, amikor bemászott az idős asszony kertjébe szilvát szed­ni, de az udvaron úgy dön­tött, a házba is bemegy, hogy pénzt vagy egyéb értékeket keressen. Egy oldaiablakon át jutott be a szobába. A neszre H. Imréné felébredt, ezért Cs. a keze ügyébe eső tárgyakkal brutálisan agyon verte. A tettes értékeket nem talált, (gy semmit nem vitt magával a házból. Álom és hipnózis Kísérletek igazolták, hogy mindenki álmodik. Az álmodók és nem ál­modók között az jelenti a különbséget, hogy az egyik ember visszaemlé­kezik az álmaira, a má­sik pedig nem. Az inten­zíven álmodók közül szinte mindenki beszá­molhat rendszeresen fel­bukkanó, „lerázhatat­lan" álmokról, melyek idóról időre visszatérve édesítik vagy - tartal­muktól függően - keserí­tik éjszakáit. Vajon mi lehet erre a jelenségre a magyarázat? Az élettan és lélektan ku­tatóit régóta foglalkoztatja az álom funkciója az élőlény működése szempontjából. Lehetséges, hogy agyunk a maga sajátos módján, titok­zatos szimbólumrendszere segítségével esetleg figyel­meztetni akar valamire? De ha (gy van, hogyan lehet ezt kideríteni? Napjaink egyik ismert módszere a hipnózis. Az eljárást ma már alkalmaz­zák a gyógyászatban (a hip­nózis mint érzéstelenítő mód­szer műtéteknél, fogászati kezeléseknél, stb.), a szoma­tikus panaszok többféle vál­fajának megszüntetésére, va­lamint - bár ennek még je­lentős szkeptikus ellentábora van szakmai berkekben, ezért nem terjedhetett el igazán ­különböző, régóta fennálló, külső kiváltó tényezőhöz nem köthető szorongásos áll­apotok okainak feltárására al­kalmazható a regressziós hip­nózis. A júliusi Negyedik Di­menzió vendége ezalkalom­mal a hipnózisban végzeti gyógyítás, illetve feltárás két igen neves szakértője, dr. Boncz István egyetemi ad­junktus és dr. Szilágyi Mária pszichológus-hipnoterapeuta lesz. A fenti témához szoro­san kapcsolódik a bemutatás­ra kerülő ufós történet, mely­nek főszereplője egy kecske­méti fiatalember, kinek gyer­mekkora óta rendszeresen visszatérő álmai idegen úrjárművekről és nem emberi lényekről szólnak. Hét hónapon keresztül is­merkedhettünk a világ csodá­ival a Tallózó rovat jóvoltá­ból. A sorozat befejező epi­zódja zárja a július 26-án este 8-kor jelentkező 4. Dimenzi­ót. Fekete Annamária A város házában mi a legszebb? Sipos úr, a portás szerint a díszterem. (Fotó: Pászka Csanád)

Next

/
Oldalképek
Tartalom