Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

SZOMBAT, 1998. JÚL. 11. SZEGED 5 Polgármesterjelöltek e Kovács Zsuzsa újra Szegeden játszik „Az emlékek is inspirálnak" Kovács Zsuzsa: A szerelmet, az ihletet és a tehetséget nem lehet szintetikus úton előállítani. (Fotó: Mohos Angéla) Többet tudnak, mint négy évvel ezelőtt a Magyar Szo­cialista Párt szegedi vezetői arról, ki lesz a párt polgár­mesterjelöltje. Az előző választás idején ilyenkor még fogalmuk se volt, kit indítanak harcba a város vezető tisztségének elnyeréséért, most meg há­rom-négy jelölt esélyeit mérlegelhetik. Az MSZP szegedi elnök­ségének tegnap délutáni ülé­sén a jelöltekről és a jelölés technikai részleteiről esett szó - tudtuk meg lapzárta­kor Révész Mihály városi pártelnöktől, aki kifejezte reményét: sikerült létrehoz­ni a cselekvési egységet, a párton belüli csoportok nem „egymás ellen bandáznak", hanem az önkormányzati választások sikeréért. Fölállt a stáb, eldöntötték, a válasz­• Döntésleltár A szegedi közgyűlés júliusban két napon át ülésezik. Csütörtökön súlyos döntéseket ho­zott a testület, de sze­mélyi kérdések miatt egy hét múlva ismét ta­nácskoznak a képvi­selők. A Vadaspark támogatást kapott: az elkobzott ara pa­pagájok természethű élőhe­lyének kialakítására közel 20 millió forintot kapott a központi környezetvédelmi alaptól, melyet az önkor­mányzat közel 3 millió fo­rinttal egészített ki. A Kiss Ferenc Erdészeti Szakközép­iskola által használta ingat­lant eladtak. A bevételt az iskola kapta meg, hogy kol­légiumában melegítő kony­hát építsen. A Mozgókép Kft. 10 millió forint összegű, 6 hónapra szóló kölcsönké­relmét a közgyűlés elfogad­ta. A SZETÁV Kft. a tarjáni fűtőmű kazán-rekonstrukci­ója 71 millió forint, a szük­séges hitel fölvételéhez a garanciát az önkormányzat adja. A közgyűlés döntött a Szeged Harmat utca 2. szám alatti egyházi óvodaépület funkciójának megváltoztatá­sáról, az egyházi Idősek Sze­retetotthonának feléptté­tási előkészületekben ki mi­ért lesz felelős. Egy-egy egyéni képviselői helyre több jelölt is .jelentkezett". De igy van ez a polgármes­teri szék esetében is. A közgyűlés jelenlegi első em­bere, Szalay István tegnap megerősítette: ismét válasz­tási harcba szállna a polgár­mesterségért. (A 13 fős tes­tület tájékozódott a piac­igazgató kontra polgármes­ter ügyről, de határozatot nem hozott.) MSZP-berkekben a pol­gármester-jelöltségre esé­lyesnek tartják még - infor­mációink szerint - fíásthy Gábort, Kozma Józsefet, de Révész Mihályt is. A polgár­mesterjelöltek közül az „igazit" a július 31-i városi választmányi ülésen vá­lasztják ki. Ú. I. séről. Módosította a köz­gyűlés az egyházi fenntartá­sú intézményekkel kötött közoktatási megállapodást. A testület jóváhagyott peda­gógiai programokat, előké­szítette a következő tanévet - a számított álláshelyek meghatározásával. A szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósság­terhének enyhítéséről és lak­hatási körülményeinek javí­tásáról szóló kormányrende­let helyi végrehajtásának fo­lyamatáról tájékozódtak a képviselők. A Szegedi Víz­művek és Fürdők cégügyé­ben hiánypótlásáról döntöt­tek, majd arról, hogy a közú­ti közlekedők emlékművét felállítják a 168-as kilomé­terkőnél, a szegedi kamio­nos country találkozó hely­színén. Zárt ajtók mögött elbírál­ták a polgárok fellebbezési ügyeit. A Paprika Rt. jövő­jéről szólva szó esett az esetleges fűszerpaprika-na­pokról, s egy szegedi szalá­mi és paprika múzeumról. Mécs László lett a Szegedi Vásár- és Piacigazgatóság felügyelő bizottságának új tagja. Egyéb személyi ügyek miatt egy hét múlva ismét tanácskoznak a képviselők. Kovács Zsuzsa játsz­sza Linát, az antipati­kus, bosszúálló első fe­leséget A harapós férj című zenés vígjátékban a Tisza Lajos körúti fürdöudvarban. A ki­váló színésznő - akiből mindig derű és életsze­retet sugárzik - épp harminc éve szerződött el első nagy sikerei színhelyéről, a Szegedi Nemzeti Színházból a Fővárosi Operettszín­házba, amelynek ma is vezető művésze. - Különleges élmény számomra itt játszani, mert nemcsak a városhoz fűz sok kedves emlék, hanem ehhez az épülethez is - kezdi a be­szélgetést Kovács Zsuzsa az első előadás előtt a fürdőud­varban. - Gyerekkoromban itt tanultam meg úszni: az egyik medencében a két szemben lévő lépcső volt a start illetve a cél. Később lejártunk a Tiszára, ami ak­koriban még egészen tiszta volt. Nagyon szerettem úsz­ni, diákként egyszer ver­senyt is nyertem a SZUE­ban. • Mit kell tudni A ha­rapós férjről? - Néhány évvel ezelőtt a Vidám Színpadon mutattuk be először, utána utazó pro­dukció lett belőle. Most ki­fejezetten a szegediek szá­mára újítottuk fel. Ez volt az első olyan szerepem, amelyben egy kiállhatatlan, unszimpatikus, féltékeny és bosszúálló nőt kellett játsza­nom. 0 Civilben ennek épp az ellenkezője... - Évekkel ezelőtt, a be­mutató idején küszködtem is ezzel a feladattal, de most már sokkal jobban veszem az ilyen akadályokat. Noha civilben ma is távol áll tőlem ez a mentalitás, sok­kal érettebb színész lettem, könnyebben tudok megol­dani tőlem teljesen külön­böző karaktereket és soha nem tapasztalt szituációkat. 0 1996 májusában, ami­kor Szikora János új színházi csapata bemu­tatkozó gálát rendezett a Szegedi Nemzeti Szín­házban, mint régi szege­dit, önt is meghívták. Ki­rály Leventével a He­gedűs a háztetőn című musicalből adtak elő egy részletet. Pillanatok alatt hihetetlen mélységekig jutott, és sikerült meg­érintenie a nézőket. Szűnni nem akaró vas­taps köszöntötte... - A gála dramaturgja, Fa­ragó Zsuzsa választotta a je­lenetet. Még gondolkoztam is rajta, vajon hogyan fogja fogadni a közönség, hogy egy vidám gálaesten egy szívbemarkoló produkcióval lépek fel, amikor tőlem a jó­kedvet, a fergeteges bolon­dozást szokták meg. De cso­dálatos volt régi kedves kol­légámmal, Leventével Tev­jét és Hodelt, apát és lányát játszani. Rögtön megérez­tem a színpadról, hogy azo­nos hullámhosszra kerül­tünk a nézőkkel. A régi em­lékek is inspiráltak. Szív­szorító pillanatok voltak, úgy éreztem, az egész éle­tem benne van abban a jele­netben. Azóta is mindig bol­dogan jövök Szegedre, mert megkülönböztetett figye­lemmel és szeretettel fogad­nak. 0 Arra nem gondolt, hogy az operettek, vígjá­tékok után egy nagy drá­mai szerepben is bemu­tatkozzék? - Dehogynem! Most is volt például a szinkronban egy nagyszerű szerepem, ami kifejezetten drámai adottságokat kívánt, és hi­hetetlenül jólesett. Sokkal nehezebb, igényesebb fel­adat volt, mint a megszokot­tak. A megszokottak is ne­hezek, sőt egyre nehezeb­bek, mert nem ugranak ki maguktól, mint az ördög a dobozból. Egyre többet tu­dok a szakmáról, ami szin­tén nem könnyíti meg a helyzetemet. Hiszem, hogy a drámai szerepek is megta­lálnak egyszer. 0 Mi a titka hihetetlen vitalitásának? - Örököltem a szüle­imtől, és sokszor szeren­csém volt a pályámon. Há­lás volt nekem a színházam és a közönség is. A sok visszajelzésből pedig táplál­kozni tud az ember. Nemré­giben kaptam meg a Déry­né-dfjat, s az Operettszínház egyik előadása végén adták át. Az egész közönség fel­állt, úgy tapsolt. Épp har­minc éve játszom ott, s más­kor is előfordult már, hogy egy produkciót ilyen fogad­tatásban részesítettek, de akkor az egy csapat sikere volt. Most úgy éreztem, a szeretet csak nekem szól. Az ilyen élményeket az em­ber elraktározza, és éveken át erőt tud meríteni belőlük. • És a külső fiatalság titka? - Az uborka, a kivi és a különböző kenceficék is so­kat jelentenek, de minden­nél fontosabb a belső kisu­gárzás. Nem hiszek abban, hogy mesterségesen, csupán külső ráhatással lehetne be­folyásolni az élettani folya­matokat. Mint ahogyan az ember mesterségesen sze­retni sem tud, hiába igyek­szik. A szerelmet, az ihletet és a tehetséget nem lehet szintetikus úton előállítani. 0 A jövő héten még négy estén láthatja a kö­zönség a fürdőudvarban, utána hol tölti a nyarat? - A Szabin nők elrablását játsszuk a rendezésemben előbb a városmajori színpa­don, majd Miskolctapolcán. Régóta tervezem, hogy el­megyek New York-ba előadásokat nézni, megláto­gatni a barátaimat, de nem biztos, hogy lesz időm meg­szervezni az utat. Remélem, pihenni és nyaralni is tudok ezekben a napokban Szege­den. Kár, hogy a kedvenc úszóházamat elsodorta az ár: Hollősi Zsolt KÉSZ-Heliport együttműködés • Munkatársunktól A KÉSZ Kft. és a német ZWL AG, mint a Technik­Park Heliport Kft. ingatlan­hasznosító vállalkozás tulaj­donosa, együttműködési megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a jövő­ben különböző beruházási projekteken közösen vesznek részt. Az együttműködés lét­rejöttét Kecskemét polgár­mestere is támogatta. Ezzel hosszabb, megegyezéssel be­fejezett tárgyalási folyamat zárult le. A két vállalkozás ugyanis korábban perben és haragban állt egymással, a jogi út mellett peren kívüli tárgyalásokat is folytattak. Eközben sikerült a két fél ál­láspontját közelíteni egymás­hoz. A megállapodás értel­mében a KESZ Kft. minden peres eljárást beszüntet a Technik-Park Heliport Kft.­vel szemben, továbbá az érintett cégek visszavonják egymással szembeni igényei­ket és vádjaikat. Mint köztu­dott, mindkét cég fontos be­ruházásokat valósított meg Kecskeméten. Ezek bővíté­séről, továbbfejlesztéséről is határozat született. Szóbeszédben a foci • Munkatársunktól A nyári szünet előtti utol­só adásával jelentkezik va­sárnap este a Globe Televízió és a Délmagyarország közös produkciója, a Szóbeszéd. A közéleti háttérmagazin a szo­kásostól eltérő időpontban, este nyolc órakor jelentkezik, tekintettel arra, hogy kilenc­kor kezdődik a labdarúgó-vi­lágbajnokság döntője. A té­ma is ehhez kapcsolódik, vagyis a fociról lesz szó az egy félidősre, azaz 45 perces­re tervezett műsorban. Szó­beszéd témája lesz nem csak a világbajnokság értékelése, hanem a labdarúgás jelen helyzete, az utánpótlás és a finanszírozás kérdései, vala­mint a fociszeretet, mint éle­térzés megvitatása. A beszél­getőpartnerek: Dlusztus Imre, a Délmagyarország főszer­kesztője, a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, és Darvasi László író. A há­zigazda Arató László, a Dél­magyarország újságírója. A futballbarátok hívásait a 495­555-ös és a 495-666-os szá­mon várják a műsor szer­kesztői. Mit támogat a közgyűlés? Katona feje Dr. Katona Andrásnak van vagy nyolc diplomá­ja. Dolgozott a kereske­delemben, a turisztiká­ban, a közigazgatásban, sót ez utóbbit (az ál­lamigazgatási jog terüle­tén) az egyetemen oktat­ta is. Felmenői között arisztokraták és művé­szek, házi könyvtárában négyezer kötet található. A németet anyanyelvi szinten beszéli, de fran­ciául sem rossz a kiejté­se. Veszélyes társalgó, mivel mindenről tud egy keveset, vagy, ami jel­lemzőbb: meglepően so­kat. Teljes szívvel szereti Szegedet, s nem tud nem dolgozni érte. 1994-ben, a helyhatósági választások előtt a szocialis­ta-szabaddemokrata párt­kettős keresve sem találhatott volna jobb, „megcsinálha­tóbb" polgármesterjelöltet az épp szétesőben lévő ellentá­borral szemben. Akkoriban, egy nagyon rövid időre nem az számított, hogy ki melyik kutyának is a kölyke, hanem, hogy mit tud. Mivel Katona az entellektüelek külünleges, korrekt és munkabíró fajtájá­ba tartozik, bízni lehetett benne akkor is, amikor a ha­talom vérszagától begőzölve egyszerre nyolc-tlz polgár­mesterjelölt jelent meg a bal­oldali horizonton, s közülük a főiskolai főigazgatói vá­lasztásokon rendre sétaga­loppban győzedelmeskedő matematikus, Szalay István maradt az igazi. Mondjuk, bízni lehetett benne, mert Katona az egy egész hónapig tartó MSZP-SZDSZ-polgár­mester-jelöltség után sem fordult el a konstruktivitás­tól: belátta, hogy vissza kell sorolni szürke eminenciás­nak, s mint ilyen, tárgyalt, szervezett, anyagot és prog­ramot írt jelöltutódjának, dr. Szalaynak, ám amikor kide­rült, hogy az új polgármester­nek Katona szintetikus elmé­je nem kell többé, mert áll már a nagykoalíció, mint ki­feszített győzelmi zászló, a vásárigazgató átigazolt a megújult Polgári Szegedért Egyesületbe, ahol, mert már csak ilyen, elkezdett dolgoz­ni. Katona ma ezért kellemet­len a szocialistáknak. Rész­ben legyőzendő bálvány, részben elhallgattatásra ítélt koronatanú. Azért kell legyőzni, mert az ő feje üze­net: „lám, ilyen erős va­gyok!", s azért kell elnémíta­ni, legyöngíteni valamiféle bemocskolással, mert nagyon jól kiismeri magát a szocia­lista párton belüli, naponta változó erőegyensúlyokon. A szegedi szocialisták so­hasem szerették egymást. Annyi gyűlölködő, egymást lenéző és hiteltelenítő mon­datot, gesztust és tettet egyet­len pártközi konstelláció sem tudott felmutatni - még eb­ben a tehetségtelen és épp ezért izzadásig szorongó közgyűlésben sem -, mint amit az állampárt utódpártján belülről lehetetett érzékelni. Ez a párt akkor veszítette el a morális tartását, amikor kényszerű búcsút intett neki Csákány Béla, Balázs Mi­hály, majd Anderle Ádám. Ezek az urak az európai bal­oldaliságot vitték magukkal professzori dolgozószobájuk­ba, s maradt a mucsai mutyi­zás szelleme: ha adsz, én is adok, de előbb kaparjunk együtt. Ma nincs ember, aki megmondaná: mik is azok a szocialista értékek Szegeden, ami nélkül, lássuk be, egyet­len modern társadalom sem létezhet, s azt sem tudni, hogy valójában kik ezek és mit akarnak. Szalayt ameri­kai vakációja alatt árulta el kampányfőnöke. Kozma, aki tanácsnokként nem a város, hanem a saját hatalmi straté­giáját építgette, Nemcsók ön­kormányzati lakásügyét szo­cialista tisztségviselők szivá­rogtatták ki, Fritz hátára most elvbarátai kenegetik azt a bűzös anyagot, amit a szo­cialista vodkagyáros-olajha­misító vállalkozói kör gyúrt. Básthy független polgármes­terjelöltként kíván kicsi káro­kat okozni, ha már szóba sem állt vele a főnöke, vele, aki jóformán egyedül ismerte a járást a városháza számai kö­zött, Géczi még mindig a lé­tezés sértettje, mint Rilke, s ezáltal akkor veszít pozíciót, amikor elvileg az ő ideje jött el, Botka most a megyei közgyűlésben rajzolgatott eu­rorégiós térképre vetíti brüsszeli csipkés árnyát, a bites fiúk alig várják, hogy Horn, Szekeres meg a többi politikai nagypapa távoztával ők ülhessenek a pesti hinta­szék lábához, s hogy ne le­gyen túl hosszú a sor: Révész hallgat, Szemők meg figyel. Valaki majd csak hibázik. De a szavazógép működik, mint ahogy tegnapelőtt is, jól lezsírozva-levajazva a jövőbeni, kondérközeli he­lyek reményében. Mert lás­sunk világosan: ha egy percig is érdekelné a szocialistákat, hogy mi történik a Mars té­ren (a kofákkal, a zsebeseket üldöző rendőrökkel, a csar­nokok és bódék bérlőivel, a benzingőzben dekkoló bejá­rókkal és piacozókkal, a vá­ros közlekedési csomópontjá­val, az ország második legna­gyobb vásárával, mellesleg pedig Szeged szégyenével), akkor 1. már rég megoldották volna a túlzsúfolt, hármas hasznosítású tér gondját (lásd Tesco vagy Penny Markét), 2. két hónappal ezelőtt, midőn ügyvezetői megbízást méltóztattak megújítani, ta­láltak volna egy jó pártkato­nát a vásárigazgatói posztra, aki megvalósítja a párt (jelez­zük: nemlétező) Mars téri programját, s 3. nem akkor kapnak észbe, amikor a közgyűlés fideszessé avan­zsált fenegyereke, Szilvásy „Laci bácsi" elkészült az Eöt­vös Cirkusz Mars téri jelenlé­tét firtató interpellációjával. Katona feje másért kellett. Ez lett volna Szalay István üzenete a szétesett szocialis­táknak, hogy ő az úr a ház­ban. A városlakó pedig annyit lát, ha még nyomon követi a témát, hogy a közgyűlés már megint órákat pocsékolt el drága idejéből pártügyekre, amikor szemetet görget mindenfelé a szél, amikor hiányzik a víz a szökőkutakból, amikor a ki­jelölt kerékpárutak trolibusz alá terelik a kerekezőt, ami­kor tisztítatlanul ömlik a vá­ros szennyvize a Tiszába, amikor a körtöltésen belül fa­lusi utcák százain kergeti a szél a porral házasodó gyom­magot, amikor bankok, far­merüzletek és csempeboltok pöffeszkednek a kiülős étter­mek és belvárosi mütyűrbol­tok helyén, amikor pénzinté­zeti és egyéb fontos (pl. tu­risztikai) központok mene­külnek el a városból, amikor nincs stratégiája, sem pedig jövőképe a szép csöndben el­adósodó önkormányzatnak. Tegnapelőtt a valami ellen mindig összetartó szocialis­ták között akadt egy képvi­selő, aki nem értett egyet Ka­tona András leváltásával. Most kezdhetjük őt sajnálni. Arató László

Next

/
Oldalképek
Tartalom