Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-08 / 132. szám

HÉTFŐ, 1998. JÚN. 8. A HELYZET 7 Kisimre Ferenc Egy falat kenyér L

ekváros kenyeret majszol egy 10 év körüli kislány a villamos megállóban. Nem nehéz megállapítani, hogy jóízűen teszi. Négy óra felé jár az idő, nyílván most tart haza az iskolából s még messze van, amikor a család együtt leül az asztal mellé, hogy elfogyassza a vacsorát. Társa, hasonló korú fiú, nagy szemeket mereszt a lekváros kenyérre, sűrűn nyel közben. Nesze egy falás, mondja a fekete hajú, hatalmas hátitáskát cipelő leányka. A fiú először csak úgy ímmel-ámmal nyúl a falat felé, de aztán megembereli magát, legyőzi szorongását és határozott, férfias mozdulattal veszi el a lekváros csemegét. Koszi, mondja, s tovább figyeli miként tűnnek el a finom falatok a diáklány szájában. Aztán hirtelen besiklik a villamos a megállóba. A kislány leakasztja a válláról a táskát, elővesz egy kis nejlontasakot, beleteszi a lekváros kenyeret. A fiú készséggel segítkezik, előre engedi diáktársát a felszállásnál, aztán elsuhan velük a járgány. Néhány nap múlva, ugyanaz a helyszín, más szereplőkkel. Két felnőtt hölgy beszélget a váróban, hangosan, feltűnően. Ezen egyébként nem is lehet csodálkozni, mármint a kívülállóknak, mert mindkettő fején ott díszeleg a walkmannak nevezett zenélő szerkentyű, s az abból kiszüremlő muzsikát a közelben állók is élvezhetik. Egyébként ez nem is lenne zavaró, hiszen napjaink, vagy inkább hétköznapjaink, olyan tartozéka ez immár, mint korábban a kerékpáron hordozott és bömböltetett táskarádió. Inkább másra kapkodják a fejüket a várakozók. Jelesül arra, hogy az egyik nagylány minden második szava ...szd meg'.-gel kezdődik. Akkor is, amikor a barátjáról, a barátnőjéről, sőt, még akkor is, amikor a szüleiről tesz említést. A legizgalmasabb azonban az a mondat, amelyben többször is szerepel ez a ...szd meg! „kötőszó". Körülbelül így hangzik: Tudod, ...szd meg!, tele van már a t...öm azzal a ki...szőtt kocsival, csak azért nem járgányozhatok rajta az egyetemre, mert egyszer, ...szd meg!, megállítottak a zsaruk, piás voltam, elvették a jogsimat. Na és? Majd visszakapom. Most az öregek nem adják ide az autót, ..szd meg!, mert félnek, hogy ismét elkapnak, de már nem piázok, ...szd meg! Hát nem szörnyű?, kérdi barátnőjétől, aki helyeslőleg bólogat, nem válaszol azonnal, jól meggondolja, hogy mit mond. Aztán kimondja a verdiktet: De az, ...szd meg! Szóval jól elvannak, meg a leendő utasok is, akik egyike-másika már élvezi az egészet és mosolyog a leányok magasröptű értekezésén. Aztán a kevésbé bőbeszédű, aki csak lakonikus válaszokra képes, hatalmas szendvicskiflit vesz elő s elkezd enni. Falni. A másik pedig szóval tartja, egy kis szöveggel, de még több kötőszóval. Megérkezik a sárga tuja. A lányok nagy igyekezettel készülődnek a felszálláshoz, bár ebben némileg akadályozza őket a birodalmi lépegetőnek, vagy holdtaposónak nevezett magas talpú lábbeli. Amikor a kiflit majszoló lány a villamos ajtajához ér, még egy nagyot harap az ételbe, aztán egyszerűen eldobja. A kocsi pedig nagy csörömpöléssel indul tovább. Aprócska gyerek voltam, amikor nagyapám kenyeret szelt nekem. Egy darabka az asztal mellé hullott az illatos, friss fehér kenyérből. Az öreg felvette, jól szemügyre vette, nem piszkolódott-e be netán, aztán megcsókolta és a többi mellé az asztalra helyezte... Hajlamtér Van abban valami ellentmondás, hogy a magyar pesszimista nép, ugyanakkor a legtöbb ember imádja a horoszkópokat olvasni, a különböző előrejelzéseket, egyszóval, a jövőt fürkészni. Persze, az ellentmondás azon nyomban feloldható, ha a jövőre való tekintettel mindig a katasztrófákat, az erős sújtású bajokat keresik egyvégtében. Arra azért valószínűleg mindenki kíváncsi, hogy a 2000-re jósolt világvég midőn teljesedik, illetve nem teljesedik. A napokban láttam, írták (ami nem szentírás, de nagy kedvvel utána lehet járni), hogy 2000 május 5-én nem mindennapi bolygóállás várható. A Nap, a Hold, a Föld és a naprendszer másik öt bolygója egy egyenes mentén helyezkedik majd el. Belátható, ritka alkalom az ilyen. A bolygóegyüttállásra szakosodott kutatók megvizsgálták, hogy mi történt eddig a hármas, négyes, ötös együttállásoknál, és bizony nem sok jóval kecsegtetnek, ha kecsegtetnek. Az ilyen együttállások mindig valamilyen komoly horderejű természeti katasztrófákkal jártak együtt: földrengések, szökőárak, vulkánkitörések. A legutolsó hatos együttállás időszámítás előtt 4000-ben volt, s hogy akkor milyen katasztrófa sújtotta a Földet tán maga az emberiség. Én mindenesetre megjegyzem ezt a dátumot, s ha nem történik globális katasztrófa mondjuk, nem felejtem el az abc-t -, mindenképpen összevetem a jóslatokkal; kiderül, mennyire jól saccol az asztrológia a „hajlamosítás" terén. Podmaniczky Szilárd Erőszak a fészerben • Budapest (MTI) Fiatalkorúval erőszakoskodó férfiakat keres a rendőrség. A két férfi május 30-án, a kora délutáni órákban a főváros X. kerületében egy fiatalkorú lányt egy fehér színű sötétített üvegű Lada 1200 típusú személygépkocsiba kényszerített, és ismeretlen helyre szállított, ahol égy fészerben fogva tartották. Ezt követően többször megerőszakolták a lányt, akinek június l-jén sikerült megszöknie. A sértett csak az egyik tettesről tudott személyleíráast adni. Eszerint a férfi 35 év körüli, 160-165 centiméter magas, köpcös testalkatú, hosszúkás arcú, sötét bőrű, kék szemű. Haja barna, göndör, átlagos hosszúságú, zselézett. A bűncselekmény idején kék farmert, fekete-barna-fehér mintás inget, fekete bőr félcipőt viselt. Szökésekor a lány a férfi bal combját megszúrta. A két férfi törve beszélt magyarul. Egyiküket társa Ramzinak szólította. • Hétköznapok A lakók szeretete mindent pótol A perzselő napsugár nem jut át a fenyő- és platánfák koronáin, így azután a pihenés, a könnyű időtöltés is kellemesebb itt kint, mint a szobákban. Míg Csikós Lászlóné, az Acél Utcai Idősek Otthonának igazgatója kalauzol bennünket az intézmény udvarán, a sétányokon, gyakran az jut az eszembe, hogy valóságos füvészkertben épült ez a város zajától is óvott épületegyüttes. Mészáros Ferencnél, Marika osztályos nővért keressük. Az A pavilonnak nevezett részleg irodájában találunk rá, ahol éppen utasításokat ad a nővéreknek, közben mosolyogva válaszol az idős bentlakók egy-egy kérdésére, illetve megpróbál eleget tenni kérésüknek. Több mint tíz éve teszi ezt ebben az intézményben... • A látottakból ítélve, nem lehet unalmas egy munkanapja. Meséljen el egyet közülük. Például a tegnapit. - Szinte mind egyforma, ezért mindegy, hogy melyikkel kezdem... Általában fél 5-kor kelek. Az otthoni dolgok mennek maguktól. • Ezt hogyan érti? - Azt, hogy már tudom, mit kell tennem. Van egy kis jószág otthon, azt ellátom, meg a ház körüli teendők, amelyek minden háztartásban vannak. A gyerekeim felnőttek, velük már nincs gond. Aztán elindulok a munkahelyemre. • Honnan? - Itt lakom, szerencsére, a közelben, nem tart az út sokáig. Kerékpárral közlekedem, azért is, mert ha hazafelé bevásárolok, nem kell cipekednem. • Az időseket ellátó személyzet munkáját hogyan irányítja? - Tíz nővér, a takarítószemélyzet tartozik a felügyeletem alá. Ezenkívül tartani kell a kapcsolatot a gazdasági irodával, a varrodával, a mosodával, hogy a napi tiszta ruha és más egyéb szükséges holmi mindig ott legyen. Azt hiszem, az alábbi példa jól érzékelteti munkánk természetét. Az osztályon 36-40 embert fürdetünk minden reggel, azokat, akik magatehetetlenek, s szinte mindegyiket pelenkázzuk. Meg azokat is, akik egyedül nem tudnak megfürödni. Ehhez sok erő és idő kell, mert a fürdetés után fel kell öltöztetni őket, megigazítani az ágyukat, utána kiültetni őket a reggelihez. • Ha valakinek kedve van sétálni a kertben, nyilván megteheti? - Igen, csak a lakók között sok a bócorgós. • Hogyan? - Olyanok, akik elcsavarognak. Az intézmény kerítésén kívülre ugyan nem tudnak kimenni, de azért ügyelni kell rájuk, mert a körletben ugyanúgy szétszélednek, mint a gyerekek, s nekünk vigyáznunk kell rájuk. • Délután következik a szieszta... - Nekünk semmiképpen nem az. Ebéd után ugyanis jön Szemerédi doktor úr, addigra előkészítjük a vizsgálatra jelentkezőket. Aki viszont sziesztázni akar, megteheti. De ez ugyanolyan munkával jár, mint a reggeli után elmondottak. • Munka után, mondjuk háromkor, hazaérkezik. Mire gondol először? - Minden visszapörög bennem. Az itteni munka, annak minden részlete. Nem fizikai, hanem lelki fáradtság vesz erőt rajtam. • Marika nővér elégedettnek érzi magát? - Ha a fizetésről nem beszélünk, akkor igen. Mert ha az ember csak azért dolgozna itt, akkor nem sokan dolgoznának... Szerintem mind az egészségügyi, mind a technikai személyzet tagjai szeretnek ebben a környezetben. Szóval, elégedettnek érzem magam. • Van-e valamilyen vágya, álma a nővérnek? - Azt szeretném, ha béke lenne a világon. Meg azt is, hogy az idős embereknek olyan jó soruk legyen, mint nálunk és úgy szeressék őket, mint itt. Kisimre Ferenc • Közlekedési gyermeknap a Széchenyi téren A bringások és a vakáció Nem mindegy, hogy bóját, avagy autókat kerülgetnek a gyerekek. (Fotó: Karnok Csaba) Negyedik alkalommal rendezte meg a közlekedési gyermeknapot a Szegedi Közlekedési Társaság. Szombaton százával tódultak a gyerekek a Széchenyi térre, ahol kellemes órákat tölthettek el. Játszottak, vetélkedtek, rengeteg ajándékot kaptak. A legnagyobb élményt talán az eseményeket záró délutáni hajókázás, vonatozás jelentette. Az SZKT negyedik alkalommal rendezte meg Szegeden a közlekedési gyermeknapot. Az elmúlt években az időjárás elég mostohán bánt a szervezőkkel, ám szombaton nem lehetett kivetni valót találni benne. A programok sorát az L and D mazsorettcsoport nyitotta. Látványos táncuk után Ványai Éva alpolgármester és Lukács János megyei főkapitány szólt a gyerekekhez és szüleikhez. Mindketten figyelmeztettek rá: a szünidőben is vigyázni kell, nehogy baleset történjen, a játék hevében könnyen megfeledkeznek a diákok az alapvető közlekedési szabályokról. Miközben a bringások kerülgették a bójákat, a szellemi sport kedvelői a bábuk mellé telepedtek. Lékó Péter nemzetközi nagymester játszott sakkszimultánt a vállalkozó kedvűekkel. A Százszorszép Gyermekház csoportjai is bemutatkoztak, a szegedi vadaspark állatait simogathatták a bátrabbak. A gyermeki fantázia áldozatául esett egy derék Trabant, amelyet cudarul kipingáltak az alkotó kezek. Még jó, hogy vízfestékkel... Iskolás csoportok vetélkedtek egymással, közlekedési totót tölthettek ki a gyerekek. A zenéről, a hangulatról - egyebek mellett - a MOM trió és a Móra együttes gondoskodott. Délután háromszáz leányt és fiút csalogattak kirándulásra a szervezők. A társaság egyik fele nosztalgia-villamossal és vonattal utazott Algyőre, ahová hajó szállította a gyereksereg másik részét, ott aztán járművet cseréltek. Lukács János ezredest, Csongrád megye rendőrfőkapitányát arról kérdeztük, mi lehet a haszna egy közlekedési gyermeknapnak. - A biztonságos tömegközlekedés a mottója ennek a rendezvénynek - magyarázta. - Ennek apropóján szeretnénk megszólítani mindazokat, akik ezért az ügyért tehetnek: a szülőket, a társszerveket. Most különös aktualitást ad a témának a vakáció kezdete. Óriási veszélyeket rejt magában a közlekedés a gyerekek számára, különösen, ha hiányzik a szülői felügyelet. A megelőzésre, a figyelem felhívására nagyszerű alkalom ez a rendezvény is. A legtöbb balesetet a kerékpáros gyerekek szenvedik el. A Széchenyi téri programra többen érkeztek biciklivel. Jób Dani 8. osztályos a tanárképző főiskola gyakorlójában tanul. • Milyen közlekedési szabályokat ismersz? - Az autók között nyugodtan kanyarodok le, mert tudom, hogy a kisebb ívben fordulónak elsőbbsége van. Meg még egy-két ilyen dolog. • Kitől tanultad ezeket? - Apukámtól. Amikor autóval megyünk, akkor figyelek, igyekszem minél többet ellesni tőle. Sajnos Szegeden kevés a kerékpárút, pedig az biztonságot ad. Ravasz Gábor a Madách iskolába jár, az ügyességi verseny kedvéért bringázott ki az SZKT gyermeknapjára. • Az iskolában tanultatok-e közlekedési ismereteket? - Nem - ingatta a fejét Gábor. - Én is apukámtól tanultam meg, amit tudok. Szerintem jó lenne, ha a suliban tanulnánk KRESZ-t, esetleg vizsgáznánk is belőle. Egy közlekedési gyermeknapon még ilyenre is elragadtatja magát egy fiatalember: növelné az iskolai órák számát! Mellesleg: erre tényleg szükség lenne. V. Fekete Sándor Mészáros Ferencné: A gondoskodás mellett szeretetet is várnak tőlünk a lakók. (Fotó; Sthmiót fÁndrea)