Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-30 / 151. szám

KEDD, 1998. JÚN. 30. A HELYZET 13 Gondoskodó munkaadó • Szeged kapui (4.) A betonhegy felöltözik A hatalmas falat nemsokára szigetelőlemezek borítják be... (Fotó: Karnok Csaba) Mint a gép Befordultam a sarkon, mint aki jeges szalámiért rohan, és akkor egy pillanat alatt, a pillanat müve alatt jól látszódtak a dolgok. Sehol egy szalámi, helyette befizetni vittem a szerencseszelvényeket, pont annyi pénzzel a lötyögős oldalzsebben, amennyi a befizetési pénz A saroktól néhány lépésre egy lépcsőn ősz szakállú öreg üldögélt kardigánban, tenyerét maga elé tartva keresgélt szemével a levegőben, hogy belenézzen az érkező szemébe, hogy az lássa rajta, mennyire ember, érezze is, és érezze magában a szánalmat, és adjon, valamit adjon. Az öregen túl, de az öreggel egyvonalban Puhl Sándor egysíkú képe, amelyen a híres focibíró éppoly tartással nyújtja előre a kezét, mint az öreg, csakhogy az ő arca abszolút derűs, mint aki soha életében nem kapott még kötényt. Két ember ugyanazzal a kéztartással, és mindkettő kér, hogy adjak. A különbség csupán csak annyi, ha a Puhl által reklámozott játéknak adok, arra fizetek be, akkor még nyerhetek is, viszont ha az öreg markát választom, az nem tartogat odds-okat, sem nyereményt - esetleg mást. Itt most folytathatnánk a rém agyafúrt történetekből összeácsolt Ön dönt! című műsort, hogy akkor ön melyik tenyeret választaná. Mert kellett. Én is választottam, „mint a gép". Podmaniczky Szilárd A bajai Duna Kötöttárugyárban törődnek a dolgozók egészségével, hiszen a cég érdeke, hogy ne táppénzesek sokaságát viselje el, hanem egészséges emberek munkájából profitáljon. A gyár példaértékű kezdeményezése, hogy több, a betegségek megelőzését szolgáló, prevenciós szüróprogrammal gondoskodik dolgozói egészségének védelméről. Régen vége annak az időnek, amikor egy „fél ország" táppénzre ment, ha kicsit is unta munkahelyi teendőit. Manapság az, akinek van munkahelye, olyannyira félti állását, hogy még akkor sem veszi igénybe a fizetett betegszabadságot, amikor valóban indokolt lenne. Inkább dolgozik betegen, mintsem elveszítse munkahelyét. Az egészség, ha nagyon lassan, de kezd értékké válni nálunk is, s igaz, hogy még mindig az önrombolás jellemez egy igen nagy társadalmi réteget, már nyomokban felfedezhetők az egészség megőrzésére, védelmére tett törekvések. Igaz ez a munkavállalóra és a munkaadóra egyaránt. Vélhetően egy folyamat kezdetét jelenti, s követésre érdemes mindaz, amit az amerikai érdekeltségű, bajai Duna Kötöttárugyárban, az ott dolgozók egészsége érdekében tesznek, s amiről a gyár humánpolitikai igazgatójától, Farkas Jánostól hallottunk. A bajai kötöttárugyár Európa egyik legnagyobb kötő-konfekció üzeme, s egyben BácsKiskun megye legnagyobb munkaadója, ahol több mint 2 ezer embert foglalkoztatnak. A gyár nemcsak kiváló termékei okán, hanem egészségvédő programjai miatt is kiemelkedik a magyarországi cégek sorából. Az egészségvédő, prevenciós program egy esztendővel ezelőtt indult, amikor a Nemzetközi Nőnapon sajátos módon ünnepelték a cég nődolgozóit, s megszervezték a gyár több mint ezer asszonyának rákszűrését. A gyár vezetői abból, a külföldön már igazolt tényből indultak ki, hogy a munkahelyi jelenlét előnyöket kínál a tömeges szűrésre, hiszen a dolgozónak nem kell szabadnapot kivenni ahhoz, hogy elmenjen egy egészségügyi intézménybe rákszűrésre, hanem a helyébe „viszik" a vizsgálatot. Kidolgozták a legkisebb munkaidő kieséssel járó és a legkevesebb költséggel megvalósítható méhnyak-, és emiórákszűrő programot. A kötöttárugyár vásárolt egy, a világon pillanatnyilag legkorszerűbbnek számító, csontritkulást vizsgáló berendezést, amellyel a veszélyeztetett korban levő, 40 év feletti dolgozók szűrését végzik. Annak érdekében, hogy a Dunai Kötöttárugyár egészségvédő programjai ne maradjanak a gyár kapuin belül, a cég országos mozgalmat indított el, s megszervezte a Gondoskodó Munkaadók Klubját. A cél az, hogy egyesítsék azokat a cégeket, amelyeknek szándékában áll megvalósítani a bajaiak egészségügyi prevenciós programjait. K. K. Amikor a hetvenes évek elején elkészült az épület vasbeton váza, a szegedi polgárok elhűlve méregették a körtöltéshez támaszkodó monstrumot. Ugyan milyen arca lesz Szegednek, ha ilyen óriásházakat húznak föl ezután a város minden kapujában? - kérdezgették sokan aggódva. Ám fölöslegesen féltek a - panelvilág rettenetes nyomulása megakadt, s a 1 Öles néven elhíresült betonhegy magányosan hirdeti a világnak: milyen csudákra is volt képes a tervgazdálkodás építőipara. Mai riportunkban arra keressük a választ, miért is szorgoskodnak olyan nagyon az építőmunkások most e házban, az Olajbányász téren? A földszinten szigetelőanyagokat rakodtak, az egyik emeleten a fűtésvezetékek csöveit építették be, a másikon megrokkant faablakok helyére illesztették az új, műanyag nyílászárókat. Érdeklődő munkásemberek gyűrűjűben pedig két építési vállalkozó, Tóth István és Csontos István beszélte meg az aznapra rendelt tennivalókat. Tulajdonképpen ilyen röviden is összefoglalható a 101-es árnyékában ellesett építőipari idill, csak félő, hogy ennyi információval aligha elégíthetjük ki a Szeged baktói kapuját fürkésző kíváncsiskodókat Ezért is kértük Tóth urat, az épületfelújítással fővállalkozóként megbízott 3T Főép igazgatóját, hogy vezessen végig bennünket az óriásházon. 220 milliót fizet ki a város • Elárulná mire és mennyit is költ e beruházás során a város? - tereltük gyorsan a pénzügyekre a szót. - Élőbb talán az építkezés megrendelésének okairól szólnék. A 101-es néven közismertté vált bérházat még a hetvenes évek elején építették, így nem csoda, hogy az ezredfordulóra bizony alaposan elhasználódott nem is egy szerkezete. A vasbetonvázat, s a falakat ugyan nem viselte meg az idő, de a fűtési rendszere elavult, a nyílászárók is megadták magukat, míg az egész épületről elmondható, hogy nem felel meg a hőszigetelési szabványoknak. Ezért aztán a Szegeden zajló házfelújítási program keretében a város önkormányzata pályázatot írt ki a 101-es renoválásárá. A 220 millió forintba kerülő munkálatok építészeti terveit Koltai Béla, gépészeti terveit pedig Rohács Gábor készítette el, míg fővállalkozóként az én cégem kapta a kivitelezési megbízást. Természetesen ehhez a nagyszabású munkához több alvállalkozó segítségét is igénybe vesszük mondta el Tóth István. • S mitől nagyszabású mostanság egy szegedi házfelújítás? - Beszéljenek erről inkább a számok. A 13 szintes, 159 otthonnak és a tarjáni rendőrőrsnek helyet adó házban 9 kilométer réz és vascsövet építünk be, 2500 négyzetméternyi ajtót és ablakot cserélünk ki, s 700 új radiátor költözik a lakásokba. Ami pedig a ház külső burkolatát illeti: 5 ezer 200 négyzetméternyi, összesen 400 köbméter hőszigetelő anyag kerül a falakra. Mintha egy hatalmas paplanba csomagolnánk be az egész épületet - magyarázta Tóth úr egy hőszigetelő elem darabját mutatván. - Ez az anyag borltja hamarosan a homlokzatokat, s mivel a színtervek szerint többnyire fehér és sárga vakolat díszíti majd, a 101-es unalmas szürkesége is eltűnik a kivitelezés befejezése után. • Még csak pár hete vonultak ide föl a munkások s máris a befejezést említi? - Nem véletlenül. Rendkívül szoros határidőkhöz igazodva folyik itt a munka, s lesz olyan időszak is, amikor 80-100 munkás dolgozik egyszerre a házon azért, hogy október 15-re elkészüljünk minden elvállalt munkánkkal. Ez aztán a tempó! - kerülgetjük a kiemelt régi ablakok roncsait az egyik emelten, ahol éppen Sebők Gézáné lakásában illesztik a falba az új, műanyag nyílászárót a munkások. Sebők néni is a gyors munkán ámuldozik, s megnyugodva veszi tudomásul: a szerelés befejezése után azonnal kijavítják a munkálatokkal járó összes fal sérülést. Lumpenek elől zárva... • Hogyan viselik a lakók az építkezéssel járó felfordulást? - igyekezetem kideríteni a 101-esben uralkodó közhangulatot. S aki most azt hiszi, hatalmas panaszáradat elől kellett menekülnöm, kiábrándítom: Sebők néni éppúgy csak dicséretekkel szolgált, mint Mayer Lászlóné házfelügyelő. - Örül itt mindenki, hiszen az itt lakóknak lesz kényelmesebb az életük, meg aztán nem mindegy az sem, hogy néz ki az a ház, amiben élünk - mondta Mayerné. Csak pár hónapja felügyeli a 101-est, de mint aki tudja, hogy házuk jóhírén bizony már esett egy-két folt az elmúlt években, máris védelmébe vette a 101-es falunyi polgárát. - Rendes emberek élnek itt, s amióta biztonsági őrök is vigyáznak a rendre, már a lumpen alakok sem táboroznak le nálunk. Mert bizony régebben olyan is előfordult, hogy valaki mondjuk egy szemétledobóban alakította ki ideiglenes otthonát. Nagyon fogunk vigyázni arra, hogy az építkezés befejezése után a hívatlan vendégek még véletlenül se pusztíthassanak ebben a házban - ígérte a házmester, aki szerint az se nagy baj ám, hogy egy rendőrőrs is lakik a 101-esben. S ha már Tóth úr kalauzolásával bejártuk Szeged e hatalmas betonkapuját, miért ne leskelődtünk volna be a tarjáni yardra? Ahol Kéri József százados, őrsparancsnok és dr. Kószó Zoltán őrnagy, a bűnügyi alosztály vezetője is csatlakozott a házfelújításnak örülök népes táborához. Kifestik a yardot? - Hat éve foglaltuk itt el az első irodákat, s bizony nem nagyon találni olyan szegletet az őrsben, amelyik ne szolgálna rá egy alaposabb tatarozásra - mutatott körbe a rendőrközponton Kéri százados. De különösebb idegenvezetés nélkül is egy szempillantás alatt föltérképezhető - a tobzódó luxus miatt aligha kap egy rendőr is idegrohamot a tarjáni őrsön. Nagyon derék dolog, hogy az új nyílászárók, a hőszigetelés és a fűtésrendszer korszerűsítése a bűnvadászok komfortérzetén is javít majd, de ahogy elnéztem a falakat, egy alaposabb festés ellen sem tiltakoznának a rendőrök. - Reméljük, arra is jut majd pénz - köszöntek el a tisztek, s előre is elnézést kértek azoktól az ügyfelektől, akiket a nagyüzemi tatarozás miatt érne egy kis kényelmetlenség őrsükön. Tóth István pedig búcsúzáskor még egy fontos információval látott el. Az új fűtési rendszer és a felújított vlz-vezetékhálózat lehetővé teszi az egyedi elszámolást, vagyis a 101-esben a házrekonstrukció befejezés után már mindenki csak annyi melegért, s vízért fizet, amennyit valóban fel is használt. Nagy öröm ez, értettünk egyet. S hogy mit szólnak e fejlődéshez azok, akik nem túl lelkesek a közüzemi számlák kifizetésekor, s már következő telünkön megtudhatják, milyen is az, ha elzáiják lakásukban a fűtést? Ja, kérem, ez már egy másik riport témája lehetne. De egy szépen felújított házban, ugye, ilyen rosszalkodás még véletlenül sem fordul majd elő...? Bátyi Zoltán Agrárkamarai „egyablakos" • Budapest (MTI) A Magyar Agrárkamaránál az idén 5000-7000 új egyéni vállalkozói igazolvány kiadására számítanak, amelyhez az egyéni vállalkozók már az úgynevezett „egyablakos" rendszerben juthatnak hozzá — közölte Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara főtitkára hétfői budapesti sajtótájékoztatóján. - Az „egyablakos" rendszer bevezetése a vállalkozói igazolványok kiadásánál az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében történt hangsúlyozta a főtitkár. Az új szisztéma országosan az agrárkamara 104 területi irodájában vehető igénybe. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági vállalkozásba, vagy a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripari tevékenységbe egyénileg kezdők számára már nem szükséges végigjárni a különböző hivatalokat, hanem egyetlen adatlap kitöltésével kérhetik és kaphatják meg vállalkozói igazolványukat. Az új igazolvány kiadása 5000 forintba, míg a módosítás és a bevonás 2000 forintba, a másolatkészítés pedig 3000 forintba kerül a kérelmezőnek. Az új szolgáltatás bevezetése a kamarának közvetlenül mintegy 20 millió forintjába került, ám ha a szükséges informatikai eszközök beszerzését is hozzávesszük, akkor ez az összeg eléri a 200 millió forintot. In memóriám Bende Zsolt Az elmúlt hét végén 72 éves korában váratlanul elhunyt Bende Zsolt Liszt-díjas operaénekes, kiváló művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára. A kitűnő baritonista Révhegyi Ferencné és Sipos Jenő növendékeként szerzett diplomát a Zeneakadémián, pályáját 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként kezdte. Hamar felfigyeltek rá, s elcsábította az Operaház, ahol később a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig a repertoár csaknem valamennyi jelentős szerepét végigénekelte. Remek Figaro, Papageno, Posa márki és Anyegin volt. Közreműködött több kortárs magyar opera ősbemutatóján. Derűs egyéniségé, eleganciája, nagyszerű színészi képességei és behízelgő baritonja miatt a közönség nagyon szerette. Rendkívüli népszerűségét annak is köszönhette, hogy szívesen játszott operettekben, Ízlésesen énekelt magyar nótát, s a rádió rendszeresen sugározta felvételeit 1974-ben a Zeneakadémia docense lett, majd 1991-ben egyetemi tanári címet kapott. Amikor 1989 januárjában Capulet szerepét énekelte Gounod Rómeó és Júliájának bemutatóján, pedagógusi munkájának elismeréseként egy ismeretlen növendéke debütált mellette Júliaként: Rost Andrea. A mára világhírűvé vált dfva nemzetközi sikerei után is az ő útmutatásai alapján készült szerepeire. Május közepén Szegeden járt, hogy a nemrégiben elhunyt pályatársáról, Simándy Józsefről elnevezett országos énekverseny zsűrijében rész vegyen. Nyugalmát, derűjét és életkedvét látva senki sem számított arra, hogy a július 5-i gálán már nem lehet ott a városháza udvarán. H. Zs. Néhány háttel ezelőtt a szegedi Simándyénekverseny zsűrijében. (Fotó: Nagy László)