Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-29 / 150. szám

HÉTFŐ, 1998. JÚN. 29. A DÉL SPORTJA III. • Imre Mátyás jelenti Párizsbál lordanescu, a kopasz „Tábornok" A Tunézia-Románia mérkőzés kis híján óriá­si meglepetéssel szol­gált, igaz, az észak-afri­kaiak azzal sem mentek volna sokra, ha legyőzik a „Kárpátok Maradoná­ja" által vezérelt arany­hajú lordanescu-gárdát. A hajfestés amúgy egy barterszerződés része volt, az angol meccs előtt ugyanis megígérte a „Tábornok", hogy győzelem esetén ko­paszra borotválja a fe­jét, cserébe viszont Ha­giéknak nemzeti színűre kell festeniük a hajukat. A kék-sárga-pirosból az­tán csak a középső szín ma­radt... A román játékosok amúgy szavatartó emberek: még mindig nem állnak szó­ba hazájuk újságíróival, a külföldi tollforgatók így kedvükre csemegézhettek a sztárok között. Ki gondolta volna például, hogy Gheorghe Hagi előbb ad interjút egy magyar, mint egy román „firkásznak"? • Ön szerint ugyan­annyit ér-e a román válo­gatott Hagi, Popescu és Ilié nélkül? - Három játékosról van szó, akik ugyanúgy a csapat tagjai, mint bárki más. Ne­héz lenne azt mondani, hogy nélkülünk más lenne-e a vá­logatott, de nem is akarunk ilyesmiről beszélni, jelenleg így formálunk egy csapatot, és kész. Azt hiszem, a fiata­labb játékosok már nem egy­szer bebizonyították, hogy szükség esetén ugyanolyan jó futballra képesek, mint mi. • A Tunézia elleni mecs­csen két teljesen ellenté­tes Romániát láttunk az első, illetve a második félidőben. - Tunézia hamar rúgott egy gólt, és megmondom őszintén, azért hajtottunk a második félidőben, mert nem akartunk kikapni. Nem volt szükség nagyobb telje­sítményre, a második játék­részben viszont bebizonyí­tottuk, hogy mit tudunk iga­zából. Legyőztük már Angli­át, Kolumbiát, nekünk ez tö­kéletesen elég volt, a ma esti az csak egy barátságos edző­meccs volt, egy jó gyakorlá­si lehetőség. Most már Hor­vátországra gondolunk. • A meccs végén úgy tűnt, hogy már nem iga­zán van kedve játszani... - Igen, de úgy hiszem, hogy ez normális, hiszen a kívánt eredményt már elér­tük, és sokkal fontosabb meccsek várnak ránk, nem akartam én sem kihajtani magam. Feleslegesen minek futottam volna a labda után? • Mi a román futball jövője? - Azt hiszem, ugyanilyen erős marad még jó ideig, hi­szen mint azt az előbb emlí­tettem, számos fiatal tehet­ség bontogatja szárnyait, ép­pen ezért úgy vélem, hogy még sokáig a csúcson ma­radhatunk. Tovább kell foly­tatni a megkezdett munkát, és akkor még jobbak lehe­tünk. Értendő ez egyelőre a világbajnokságra, aztán később a román labdarúgás jövője érdekében. 9 Mi a legfontosabb vál­tozás a négy évvel ez­előttihez képest? - Rutinosabbak lettünk. Ha már interjú, folytassuk a sort egy a román sport egyik másik nagy alakjával, aki - ki tudja milyen meg­gondolásból - egy kék-fehér sállal a nyakában köszöntöt­te Moldovanékat. Az illető úriember egyébkent tavaly indult Bukarest polgármester választásán, és kis híján megnyerte. Úgy hívják: Ilié Nastase... • Ilié, megnézi a román válogatott összes mérkő­zését? - Sajnos nem mindegyi­ket, mert a wimbledoni te­nisztornán kell ott lennem, csak ma ugrottam át, mert sikerült némi szabadidőt ke­rítenem, ráadásul az eső is esett Wimbledonban. • És így első ránézésre mi a véleménye a csapat­ról? - Azt, hogy hiába mond­ják, hogy Éz egy öreg csapat, szerintem nagyon jól játszik. Gólokat rúg, eddig veretlen, mi kell ennél több? • Nem gondolja, hogy Hagi visszavonulásával a román futball ugyan­annyit veszít, mint ro­mán tenisz azzal, amikor ön befejezte pályafutá­sát? - Hiányozni fog, persze, de nem értek egyet azzal, hogy utána úr keletkezik a román futballban. Ilié is na­gyon jól játszik, még akkor is, ha némi különbség termé­szetesen még van köztük. Rajta kívül számos más játé­kosnak van lehetősége kül­földi proficsapatnál tanulnia a futballt, közülük is lehet bárki egy új Hagi. Mindent összevetve: nem hiszem, hogy Hagi távozásával meg­halna a román labdarúgás. • Melyikük tetszik önnek a legjobban az új generá­ció játékosai közül? - A magam részéről Iliét és Moldovant szeretem a legjobban, mindketten na­gyon gyors, eleven csatárok. Ráadásul nem kell sok hely­zet nekik, elég egy-két alka­lom is, hogy betaláljanak. • Ki lesz az első négy csapat idén? - Nehéz erre tippelni, mindenki a brazilokat tartja a legnagyobb favoritnak, de szerintem Anglia sem annyi­ra rossz, Németországról sem szabad megfeledkezni. Nem tudom eldönteni, lehet, hogy egy meglepetéscsapat lesz a befutó. • Egy könnyebb kérdés: ki nyeri Wimbledont? - Pete Sampras. Ezt láthatjuk • Munkatársunktól A franciaországi labdarú­gó-világbajnokságon már nyolcaddöntők is a harmadik játéknaphoz érkeztek, s a mai két összecsapás igazi csemegét kínál a sportág szerelmeseinek. íme, a mai program: 16.30, Montpellier. Né­metország-Mexikó (Élő: MTV1, ZDF, France3, Eu­rosport). 21 óra, Toulouse: Hollan­dia-Jugoszlávia (Élő: MTV 2, ZDF, France3). Összefoglaló: Eurosport 19.3(^-20.30, 1-1.30. Csúsz­tatva: Eurosport 23 óra (Hol­landia-Jugoszlávia). A régi-új világbajnokot láttuk? Lehota István nem is oly' régen még Magyar­ország legdrágább focis­tája volt, rengeteg egye­sületben megfordult, 211 NB l-es meccsen lé­pett pályára, melyeken 33 gólt szerzett. A leg­nagyobb sikerének egy élvonalbeli bronz és egy Magyar Kupa-győzelem számit. Jelenleg letele­pedett Szegeden, a Bu­dalakknál lakatosként dolgozik, de a labdarú­gástól sem szakadt el: a megyei II. osztályú Gi­lax-Szentmihály játékos­edzője. Ö figyelte szak­mai szemmel a nyolcad­döntők dél-amerikai testvérharcát, a Brazí­lia-Chile összecsapást: - Már a himnuszoknál sejteni lehetett, hogy remek mérkőzés lesz - kezdte érté­kelését Lehota István. ­Amilyen átszellemült arccal, fanatizmussal énekelték a chileiek „nemzeti dalukat", különösen Zamorano, az so­kat elárult. Nem is adták meg magukat, a megillető­döttségnek nyoma sem lát­szott a játékukon. Az is ér­dekes volt, hogy a brazilok, a támadó foci királyai tulaj­donképpen - a kapust is be­leszámítva - hét védővel, vagy olyan szellemű ember­rel léptek pályára. Ronaldón kívül, csak a nagyon halvány Bebeto szerepelt támadó­ként, s mikor az utóbbit le­cserélték Denilson szemé­lyében középpályás jött a helyére. Persze Roberto Carlos és Cafú szinte szélsőt játszik, s fontos szereplője a kontrára építő „arany-zöld" taktikának. Az „inkák" ellen César Sampaio (fejelés közben) két góljával király lett, lehet, hogy (világ)bajnok is lesz?... (MTI Telefotó) is ennek köszönhették talála­taikat. Rányomta a bélyegét a találkozóra, hogy a selecao már a 27. percben 2-0-ra ve­zetett César Sampaio révén, s a továbbjutás sorsa eldőlni látszott. Bár a chileiek nem adták fel, de nem alakult ki „vérre menő" küzdelem, Ro­jasék is a szép, a technikás focit favorizálták, s ezzel mi, szurkolók jártunk a legjob­ban. Egyenes derékkal, emelt fővel akartak búcsúzni és ez - az 1-4 ellenére si­került nekik. Zamorano és Salas megtett mindent, de nem kaptak támogatást, kü­lönösen Sierra maradt ezzel adós, akit a szünetben a szö­vetségi kapitány „lekapott" a pályáról. A többiek pedig szürkék, nem képesek eldön­teni egy ilyen fontos derbit. A mérkőzés 2-0-nál kicsit leült, ezt az indokolja, hogy a mai labdarúgóvilágban, ahol a pénz uralkodik, a ve­zetést megszerző gárda nem rohan fejjel a falnak, nem kockáztat feleslegesen. Az lendített ismét a színvonalon, hogy Zagallo bevetette De­nilsont, aki megcukrozta a „kávét". Ezzel együtt eddig ezt tartom a vb legjobb meccsének: öt gólt, látvá­nyos focit hozott, s lehet, hogy a régi-új világbajnokot láttuk... Egyénileg a chilei­ektől Zamorano és Salas pro­dukciója tetszett, a másik ol­dalról pedig sorolhatnám az egész csapatot: Ronaldo, Ro­berto Carlos, Cafú, Leonar­do, César Sampaio, Dunga, Denilson... Remélem sok jó meccs következik még, s kedvenceim, a hollandok sem okoznak majd csalódást. I. P. • Ezt várja a mai meccsektől Tisza József Tovább zakatol a német „gépfoci" Tisza József nem űzte soha ezt a szép sport­ágat, de vérbeli, úgy is fogalmazhatnánk: profi szurkoló. A Csongrádi ÉSSE elnöke 1997 óta szponzorálja kiválasz­tottjait, akik a '97/98­as pontvadászat végén három bajnoki arannyal (a különböző korcsopor­tokban) hálálták meg ezt neki. Szívesen vállal­kozott arra, hogy a hétfői nyolcaddöntök esélyeit latolgassa. • Figyelemmel kíséri a vb eseményeü? - kérdez­tük a sportvezetőt. - Amennyire üzleti köte­lezettségeim megengedik, igen. Van-e kedvencem? Már „ősidők óta" a hollan­doknak szurkolok, Cruyff és társai voltak a bálványaim, ma már csak nosztalgiából drukkolok a narancsmeze­seknek. Ez a csapat már nem olyan jó... • Nézzük a hétfői nyol­caddöntőket: Németor­szág-Mexikó. - Egyértelműen európai sikert várok, a gépies német foci legyőzi a játékosabb, szellemesebb közép-ameri­kait. Nem szeretem azt a lab­darúgást, amit Tarnaték pro­dukálnak, de azt el kell is­merni: az utolsó percig hajta­nak. Jó példa erre a plávik elleni összecsapás (is): 60 percig Sztojkovicsék szinte azt csináltak amit akartak, utána beindult a német dará­lógép... Mexikó sem okozhat meglepetést, Camposékát is „feldolgozzák"... Tisza József, a CSÉSSE elnöke (az álló sor jobb oldalán) a felnőtt aranycsapat tagjainak társaságában. (Fotó: Gyenes Kálmán) • S következik a ked­venc válogatottja, éppen Jugoszláviával szem­ben... - Nagyon nehéz meccs lesz! Bármi előfordulhat, az utolsó percig birkóznak majd egymással és egy gól fog dönteni valamelyik együttes javára. A szívem azt súgja, hogy Winterék jutnak tovább, de a remek egyéniségekből álló, eddig az embargók miatt a világ­versenyektől száműzött déli szomszédaink sem esélyte­lenek. Azért mégis Hollan­dia nyolcba kerülésére tip­pelek. Imre Péfer Jürgén Klinsmann, a né­metek csapatkapitánya to­vábbra is magabiztosan nyi­latkozik a válogatott esélyei­vel kapcsolatban: - Amikor mi felpörgetjük a játékot, akkor nincs olyan ellenfél, amelyik le tudna győzni minket. Mostantól nincs javítási lehetőség, ha kikapunk, mehetünk haza. Ám ettől lesz izgalmas a do­log. Ez a nyomás extra ener­giákat mozgósít bennünk ­vélekedett a 33 éves támadó. - Az teljesen mindegy, hogy sok szurkolónak nem tetszik Klinsmannék pro­dukciója, a lényeg hogy nyernek, és ha nyernek, ak­kor azt biztosan teszik - fo­galmazott röviden a mexikói szövetségi kapitány, Manuel Lapuente. A várható összeállítás: Németország: Köpke ­Kohler, Wörns, Mattháus, Heinrich - Hamann, Hel­mer, Hássler, Tarnat ­Klinsmann, Bierhoff. Mexikó: Campos - Par­do, Suárez, Davino, Luna ­Ordiales, Villa, García As­pe, Peláez - Hernández, Blanco. A mérkőzést a portugál Manuel Melo Pereira veze­ti. • A holland válogatott még nem felejtette el a Mexikó elleni csoportmérkőzését, amelyen magabiztos 2-0-ás vezetés után volt kénytelen megelégedni a 2-2-es dön­tetlennel. - Mexikó megtanított bennünket arra, hogy a mér­kőzés végéig támadnunk kell, és egy pillanatra sem szabad kiengednünk - össze­gezte a tapasztalatokat Guus Hiddink, a holland váloga­tott szövetségi kapitánya. A csoporttalálkozók so­rán a jugoszláv együttes is 2-0-ás vezetés után játszott 2-2-es döntetlent, igaz, a mexikóinál erősebbnek tar­tott és a vert helyzetből min­dig felállni képes német vá­logatottal szemben. - Utolsó leheletünkig fo­gunk küzdeni a hollandok ellen. A legjobb formánkat a legjobb csapatoknak tarto­gatjuk - mondta Zseljko Petrovics, a jugoszláv válo­gatott hátvédje. A várható összeállítás: Hollandia: Van der Sar ­Reiziger vagy Winter, Stam, F. de Boer, Numan - R. de Boer, Jonk, Davids, Over­mars - Cocu, Bergkamp. Jugoszlávia: Kralj - Mir­kovics, Petrovics, Djorovics, Mihajlovics - Jokanovics, Sztankovics, Jugovics, Sztojkovics - Mijatovics, Kovacsevics vagy Milose­vics. A találkozó bírája a spa­nyol Jósé Manuel Garcia Aranda lesz. A mérkőzések jegyzökönyve • Munkatársunktól Szombaton és vasár­nap már a nyolcad­döntőkkel folytatódott a franciaországi labdarú­gó-világbajnokság küz­delemsorozata, s eddig eget-földet rengető meg­lepetés nem született, az esélyesek léptek tovább a legjobb nyolc közé, bár Paraguay alaposan megizzasztotta a házi­gazdákat, akiknek a „golden goal" valóban aranyat ért... Szombat Olaszország­Norvégia 1-0 (1-0) Marseille, Vélodromme, 60 ezer néző. Vezette: Hey­nemann (német). Olaszország: Pagliuca ­Bergomi - Cosatcurta, Can­navaro, Maidini - Moriero (Di Livio), D. Baggio, Di Bi­agio, Albertini (Pesotto) ­Del Piero (Chiesa), Vieri. Norvégia: Grodás - Berg, Eggen, Johnsen, Björnebye ­Mykland, H. Flo (Solksjaer), Riseth, Rekdal, Leonhardsen (Strand, Solbakken) - T. A. Flo. Gólszerző: Vieri (18. p.). Cesare Maidini, az olasz válogatott szövetségi kapitá­nya: - Nagyon jól játszot­tunk. A nyolcaddöntőben már minden találkozó rendkí­vül nehéz, és a norvégok el­leni különösen az volt. Egil Olsen, a norvég együttes szakvezetője: - Ala­csony színvonalú mérkőzé­sen, rosszul játszó olasz csa­pattól szenvedtünk vereséget. Brazília-Chile 4-1 (3-0) Párizs, Parc des Princes, 49 ezer néző. Vezette: Batta (francia). Brazília: Taffarel - Cafú, Júnior Baiano, Aldair (Gon­calves), Roberto Carlos - Le­onardo, César Sampaio, Dun­ga, Rivaldo - Ronaldo, Bebe­to (Denilson). Chile: Tapia - Fuentes ­Cornejo, Margas, Reyes, Áros - Sierra (Estay), Acuna (Musrri), Miguel Ramírez (Vega) - Zamorano, Salas. Gólszerzők: César Sam­paio (11. és 27. p.), Ronaldo (45. p. ll-esből és 70. p.), ill. Salas (69. p.). Mario Zagallo, a brazil válogatott szövetségi kapitá­nya: - Annak köszönhetjük a győzelmet, hogy nyugodtan játszottunk. Sokat lendített játékunkon az eltiltását letöl­tött César Sampaio visszaté­rése. Ivan Zamorano, a chilei válogatott csatára: - A világ­bajnokságon bebizonyítottuk, hogy tudunk futballozni. Bol­dog vagyok és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy tagja le­hettem a chilei válogatottnak. Vasárnap Franciaország­Pa raguay 1-0 (0-0) - hosszabbításban, aranygóllal Lens, 42 ezer néző. Vezet­te: Mohamed Ali Bujszaim (egyesült arab emirségekbe­ü). Franciaország: Brathez ­Thuram, Desailly, Blanc, Li­zarazu - Deschamps, Petit (Boghossian) - Henry (Pi­res), Djorkaeff, Diomede (Guivarc'h) - Trézéguet. Paraguay: Chilavert ­Arce, Gamarra, Ayala, Sara­bia - Acuna, Paredes (Cani­za), Enciso, Campos (Yeg­ros) - Benitez, Cardozo (A. Rojas). Gólszerző: Blanc (114.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom