Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

PÉNTEK, 1998. JÚN. 19. KITEKINTŐ 7 NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengéié, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/27S-I88. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogaras! u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Úi u. I . Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel : 62/255-504. A vasárnapi búcsúmeccsen a döntetlen talán igazságtalanabb lett volna a Kitekintő válogatott (rádiós, tévés és falubéli búcsús kol­légákkal megerősített csapatának) bemutatkozó (és egyben búcsú?!) meccsén. A balástyai öregfiúk egylete - főként annak kisteleki tagozata - 5 gólt rúgott és csak 4-et kapott, jelezvén: a fiúk még tudják, hogy hol a labada. Az ünnepi meccs résztvevői, álló sorban, balról-jobbra: Balog József, Földeák László, Béres Pál, Varga-Gera játékvezető páros, Balogh Zoltán, Kordás Nándor, Vámos Péter (Laczkó Istvántól kicsit takarva), Csepregi Zoltán, Pozsik László (idős Bánfi Ferenc mögött), Hegedűs László. Guggol: Kovács András, Tóth István, Zsótér Ferenc, Vigh Zoltán, Gilicze László, Guba János, Bárkányi Mihály, Dékány Gábor, Göröncséri Attila. Elöl, középen: Vigh Sándor. (Hiányzik a képről Török László, Nagy László és Majoros Tibor.) (Fotó: DM Archív) Most jön majd! a lóvilág Ismerik a közmon­dást? Nyomtató lónak nem kötik be a száját. A nyomtatónak biztosan nem - hol van már a ló­val való nyomtatás?! -, de az ekekapázónak igen. Igaz, a modernség jegyében fogant nagyzo­lásunkban az ekekapá­zást is elküldtük már a régiségek közé, de lám, föltámadóban van me­gint. A gyapjasi határban Bár­kányi Lajos krumplitáblájá­ból úgy fordul ki a ló és az eke, hogy a lónak fonott há­lóból való zsák van a száján. Olyan, amilyenben a makai­ak a hagymát tartják. • Az ökörnek is szájko­sara volt régen, de lovon azl se láttam. Szájzacskót se. - Ha nem kötném be, ide kapna, oda kapna, és mindig leharapna valamit. • Kiment már a divatból a lóvilág. Géppel kapál­nak. - Nem kiment, most jön divatba. Számolja ki, meny­nyit fogyaszt gázolajból a legegyszerűbb gép is. • A ló sincsen ingyen. - Csikónevelésre álltam rá, ló tehát egyébként is van. Egyszer az egyiket fo­gom be, máskor a másikat. Van két fias lovam, meg egy hasas, egy kanca csi­kóm, meg egy csődör, a Ki­csi. Minek a csődör? Kímé­lem vele a kancákat. Most ő van soron. Apaállatom ak­kor is volt, amikor disznók­kal foglalkoztam. Amikor pedig bikát hizlaltam, a tel­jes állomány bika volt. A bikázást azért hagytam ab­ba, mert rogyásra dolgoz­hattam magamat, a haszon mégis a téeszé lett. • Eredetileg? - Esztergályos voltam, az autójavítóban tanultam, az­tán a téeszben dolgoztam. Csak géppel dolgozó em­ber tud ennyire odafordulni a lóhoz. És zacskót is csak ő tud húzni a szájára. H. D. Zacskóval kötötték be Kicsi száját Gyapjason. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ünnep után • DM-információ A balástyai búcsú - mi­után békében, boldogságban lezajlott kimondhatjuk: ­múltával dicsérhető! A Köz­ség Közművelődéséért és Fejlődéséért Alapítvány ku­ratóriumának jelzéséből megtudtuk, hogy a búcsú a jó búcsúk sorába soroltatott. Ötvözte a hagyományt a mai szokásokkal. Olvastuk ösz­szegzésükben, hogy a búcsú a falu védőszentjének ünne­pe. Az egyházi ceremónia ilyenkor ünnepibb a szoká­sosnál. Régen, a búcsúkor, a templomi mise után a falu apraja-nagyja kedvére for­gózott a bolondkocsin, sétál­gatott, beszélgethetett a sát­rak között és költhette a pénzét a céllövöldésnél, a cukorkásoknál vagy épp a kirakodóknál lelt búcsúfiára. Este bállal, vígsággal zárták a napot. Ennek a ricsajo­sabb, látványosabb búcsú­nak találták el a módját a balástyaiak. A minap a két kövesutat összekötő utcába és a futballpálya környékére telepedtek a mai búcsúsok. (Volt ott minden, ami szem­szájnak ingere.) De szinte az egész faluban volt látnivaló. Kezdetkor a polgármesteri hivatal előtt a falu zené­szeiből összeállt zenekar ját­szott. Később a futballpá­lyán több korosztály mérte össze tudását. A friss bajnok serdülők a szentmihályiak­kal, a falu már elbúcsúzta­tott „öreg játékosai" a sze­gedi média képviselőivel, a maiak pedig a rúzsaikkal vívtak hősies küzdelmet. Es­te állt a bál, s azon korosztá­lyuk magyar bajnokai indí­tották a táncot, majd a nap végén - új módiként - zenés tűzijátékkal zárták le a falu nyári ünnepét. Búcsúmeccs a balástyai búcsún?! • „Termékszerkezetet" váltott Szatymazon Budai Sándor Szóda helyett fajtakísérlet Tizenhat éve biztosan ismerem a szatymazi Bu­dai Sándort, de csak szódásként emlegették. Talpraesett lelemény kel­lett a szódacsináláshoz is, meg az eladáshoz is, de pár éve azt hallot­tam, „termékszerkeze­tet" váltott, gyümölcsöt termel. Egyik táblájában csöpögtető öntözést is láttam. Idén fölmondta a szódásságot, és hogy kí­sértésbe ne essen, a töltőgépet azonnal el is adta. • Kiderült volna, hogy szódavízzel öntözni se le­het? - Azt még nem próbál­tam, de a gyümölcs biztosan nem szeretné. Te biztosan nem tudod, hogy apám is, nagyapám is, és talán az ő nagyapja is földdel bajlódott, nekünk tehát kötelességünk volt visszavennünk az örök­ségünket. Ha akkor nem nyúltunk volna utána, ami­kor lehetett, talán örök életre elszalasztottuk volna az al­kalmat. Két gyerekünk van, és unokáink, őket se zárhat­juk ki az örökségből. Hogy kell nekik, vagy nem, az le­gyen az ő gondjuk, nekünk kötelességünk fölkínálni. Sajnos, a szódásságnak is a nyár a szezonja, meg a gyü­mölcstermesztésnek is, így amazt hagytam abba. • Itt van a vőd is, Kertész Sándor. Szólaljon meg ő is. - A mentősöknél voltam, a rohamkocsit vezettem. A kényszer vitt rá, hogy átnyer­geljek. Megfájdult a gerin­cem, nem tudnám a hord­ágyat emelgetni. • Derékgyógyító szerepre se sokan fogják a mező­gazdasági munkát. - A gyümölcsösládát, ha nem nehezebb tíz kilónál, még elbírom, de a betegnek nem mondhatom, tessék le­fogyni annyira, hogy emel­hessem. A két Sándor közül az idősebbik folytatja. - Azért szeretem a mosta­ni munkát, mert a fákat nem lehet becsapni. Ha keve­sebbet adunk nekik, mint Budai Sándor és Kertész Sándor hajtást válogat az őszibarackosban. (Fotó: Gyenes Kálmán) amennyit kérnek, mindjárt megérezzük. 9 Kimondani könnyű, megvalósítani nehezebb. Neked lesz több a mun­kád, ha tökéleteset akarsz. - Az a legnagyobb baj, hogy minden igyekezetünket sarokba vághatja a tavaszi fagy, vagy a nyári jégverés. És még panaszra se mehe­tünk. ­• A biztosítás? - Fagykárra nincsen, jég­verésre meg olyan drága, in­kább reménykedünk, hogy elmarad. Két helyen van gyümölcsösünk, ha az egyi­ket elveri a jég, megmarad a másik. • Társultatok Szél Pistá­ékkal. Ebben mi a jó? - Nekünk többszörös hasznunk van belőle. Pista bácsi akkora tekintély a szakmában, hozzá foghatót messze földön nem találunk. Közelében lenni nemcsak gyönyörűség, de kimondott haszon is. Fajtakísérletünk is van, abban pedig az a jó, hogy először próbálhatjuk ki a legújabb fajtákat. • A piac vevő az új faj­tákra? Ha elő tudná állítani vala­ki a kocka alakú barackot, nagyon új lenne, és hatalmas haszna lenne belőle. Szemre választ elsősorban a vevő, és azt veszi, amelyik szebb, szí­nesebb, másabb és nagyobb. • Emlékszem rá, pár év­vel ezelőtt telefonált egy asszony Makóról, hogy hozzák vissza az ízlete­sebb régi fajtákat. - A nagybani piacon mel­lettünk árult valaki azokból. Mi kétszer fordultunk, ő még mindig azt kínálta. • Lecövekeltetek tehát az őszibaracknál. És ha el­fagy, mindjárt tavasszal? - Látod, ezért nem cöve­keltünk le. Paradicsompapri­kát termelünk még. Amikor szünet van a barack munká­lataiban, elbajlódunk a pa­lántaneveléssel és a kiülte­téssel, és akkor térünk vissza hozzá, amikor már lefutott a barack. Búzát is termelünk, mert a paprikánál a vetésfor­gó elengedhetetlen. • És ha mindegyik beüt, kész tönkremenés. Nem tudjátok eladni. - Sajnos, az értékesítés még mindig gyerekcipőben jár. Jött egy német keres­kedő, azt mondta, helyben ad annyit érte, amennyit a nagy­bani piacon kapunk. Világjó ajánlat, kimaradna a piac az életünkből, de csak akkor fi­zet, ha kint el tudja adni. A kockázat tehát egyedül min­ket terhelne, neki csak a biz­tos haszon jutna. Ebbe se mehetünk bele. Ha eljönnél egyszer a nagybani piacra, láthatnád, néha vérebekkel kutyáztatnak ki bennünket onnan is. Az lenne a jó, ha diszpécser lenne minden fa­luban, aki meg tudná monda­ni, mikor érdemes egyáltalán piacra menni. 9 Volt, aki ilyen fölada­tokat is szánt volna a gaz­dajegyző hálózatnak. A hivatal kinyújtott karja lett belőlük. A legna­gyobb panasz mégiscsak az: nem jut minden em­ber asztalára az ősziba­rack. Olyan drága. - Tudjuk és érezzük. És elhiheted, mi sajnáljuk leg­jobban. Számolj egyszer utá­na, mennyibe kerül egyetlen permetezés, vagy egyetlen j>ép egynapi üzemanyaga? És nem egyszer permete­zünk, nem egy napig dolgo­zunk géppel. Még mindig ott tartunk, hogy a magunk munkája a lehető legrosz­szabb órabérrel van megfi­zetve akkor is, ha nagyszerű a termés, és jól el lehet adni. Ráadásul a kettő ritkán jár együtt. 9 Panasz, panasz, pa­nasz. - Igazad van, ezt tudjuk legjobban. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom