Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-17 / 140. szám

4 FOCIFESZTIVÁL 1998. JÚN. 17., SZERDA Üldözök és ## üldözöttek • Délmagyarország, 1997. december 27. MM Imádom a gyerekeket! MM laMarÉgái Ha felkéminek a labdarúgásban jártas embereket, nevezzenek meg tiz, az utánpótlásban dolgozó edxót, az biztos, hogy nyolcnak a listáján szerepelne Serii Sándor neve. Annak a tréneré, aki immár 27 éve foglalkozik utánpótlás-neveléssel. Huszonegy évet húzott le a Fradinál, hatot a BVSC-nél, közben pedig tizenhárom éven keresztül irányította az MLSZ különböző utánpótlás korú gárdáit. Szeptember óta a Tisza Volán FocisuliVSI '85-ös korosztályával foglalkozik. • Melyik sikerére emlékszik vissza a legszívesebben? - kérdeztük az 53 éves szakembertől. - Lehel, hogy csak szerencse kérdése az egész, de amerre én megfordulok, ott mindig „felbukkan" valami jó eredmény. Sok minden kedves számomra, de a legbüszkébb a '84-es moszkvai ifjúsági EB-n aratott gydzelemre vagyok. Abban a csapatban kilenc olyan futballista játszott. aki nálam lett először korosztályos válogatott. • Magyarország nem szűkölködik a tehetségekben. Azonban ezek a srácok felnőtt szinten - tisztelet a kivitelnek - nem tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Vajon miért van ez igy? - Nagyon korán elkényeztetik őket a vezetők. Hamar telerakják a zsebüket SeHi Sándor edzA a Ferencváros és a BVSC után a Tisza Volán Focisuli-VSI fiataljait igyekszik minél jobb labdarúgókká nevelni, (fóti: Gyenes Kálmán) pénzzel, ennek hatására a legtehetségesebbek abbahagyják a tanulást. Ezt nem tarlom helyesnek; a pólósok, vagy mondjuk a vtvók, a sport mellett az életre is tudatosan készülnek. • Utánpótlás szinten mégsem kell szégyenkezni az elért eredmények miatt - Nem, mert rengeteg tehetség van az országban. A bajok akkor kezdődnek, amikor a gyerekek kiöregednek az utánpótlás korból, de még nem tudnak bekerülni az elsó csapat keretébe. Jó magyar szokáshoz htven, a vezetők inkább a környező országokból igazolnak idősebb játékosokat, a saját tehetség pedig elkallódik... Megmondom őszintén, nem táplálok túlzott reményeket az új felállású MLS7, iránt. Már előre tudom, hogy azt szajkózzák majd, hogy ilyen meg olyan fontos az utánpótlás-nevelés, aztán szépen lassan elfelejtkeznek az ígéreteikről... • Szeptember óta dolgozik a Tisza Volán Focisuli-VSI-nit. Milyen tapasztalatokat szerzett ennyi idö alatt? - Nyugodtan mondhatom, jól döntöttem, amikor elfogadtam Varga József és Molnár László barátaim invitálását. Remek körülmények közepette dolgozhatok, sokkal jobbakban, mint a Fradinál. A vezetőkön is látszik. hogy mindig a többre, a jobbra törekszenek. Sok kollégámhoz hasonlóan, én is u képzést tarlom a legfontosabbnak. Ebbe nem csak az utánpótlás-nevelést értem, hanem az edzők képzését is. Az a tréner, aki nem igyekszik állandóan megújhodni, az nem sok jóra számíthat; csakis megszállottan szabad „csinálni" a labdarúgást. A jó munka később biztosan megtérül: egy edző számára nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor látja, hogy a gyerek évről évre jobb, ügyesebb. Jól érzem magam az én '85-öseim között, a kicsik igénylik a melót, már volt olyan edzés, amikor megkérdezték: Sanyi bácsi, ugye, nem marad el a futás?... • Soha nem dolgozott a felnőtt futballban. Miért? - Annyira imádom a gyerekeket, hogy az idősebbek között „nem érezném otthonosan magam". Pedig volt rá több ízben is lehetőségem, még élvonalbeli gárdák is megkereslek. Nem vállaltam, most pedig már a korom miatt sem váltanék. SsAlpAI LásxIA • „Miért játszat ez a hülye engem hátul?!" Kovácsra Robespierre sorsa vár Molnár Ferenc a brazilok egészségére iszik. (Fotó: Miskolczi Róbert) Nem kell főbbet várni húsz évet annál, hogy egy afrikai csapat világbajnokságot nyerjen, hiszen atlétikában és kosárlabdában már átvették a hatalmat - állítja Molnár Ferenc, egykori ifjúsági és utánpótlás-válogatott labdarúgó, a nái válogatott exszövetségi kapitánya, a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség nöi bizottságának elnöke, aki szerint Kovács Attilára Maximilien Robespierre sorsa vár. Molnár Ferenc, egykori ifjúsági és utánpótlás-válogatott labdarúgó szerint minden korban fontos a sikerélmény Miért pont a gyerekeknél ne lenne az? Ezért tartja jó kezdeményezésnek a Tisza Volán focisuli által rendezett tornát. - Arra szeretném kérni a szülőket, hogy bízzanak azokban a szakemberekben, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Felesleges bekiabálni meccs közben a fiuknak, hogy „Menj fel a szélen, Karcsikám!", mert lehet, hogy Karcsika nem véletlenül áll egy helyben. Vannak olyanok is, akik otthon telebeszélik a gyerek fejét mindenfélével: „Karcsikám, miért játszat téged középhátvédként az edzód, amikor téged az Isten jobbszélsőnek teremtett?!" Aztán a 10 éves Karcsika másnap lemegy az edzésre és sandán néz a trénerre: „Tényleg, miért játszat ez a hülye engem hátul?" Szerencsére nincs sok ilyen szüló, és csak köszönet illet mindenkit, aki foglalkozik a gyermekével. Előbb-utóbb ebből a magyar labdarúgás is profitál. • Mit szól az MLSZ megújulásához? - Végre rájöttek, hogy váltani kell. Mint minden változás, ez is cirkusszal jár. Eddig sok ember jól megélt a labdarúgásból, így Kovács Attila fellépése komoly anyagi érdekekbe is ütközik. Egyébként nem az elnök személye a fontos, hiszen a nagy reformereknek az a sorsuk, mint Robespierre-nek: a guillotine alatt végzik. De legalább elindítanak valamit ezek az emberek és nem állnak be a sorba. Az utódjaiknak már könnyebb lesz a dolguk. • Mi a véleménye a szakmát művelő edzőkről? - Divat játékrendszereket próbálnak ráerőltetni játékosaikra a magyar nemzeti bajnokságok szakemberei. A magyar edzők közül sokan nem értenek a játékosok terheléséhez sem. Az 1994-es világbajnokság előtt tíz nappal végignéztem a német válogatott edzését. Tizenöt százalékos emelkedőn kellett futniuk százszor harminc métert. Úgy gondoltam, hogy Kohlerék ezek után menni sem tudnak. Mégis, szinte az összes meccsüket az utolsó tíz percben nyerték meg. • Az utóbbi években nagy összegű támogatások jelennek meg a magyar labdarúgásban. Ennek lehet pozitív hatása? - Senki sem ellenőrzi ezeket a pénzeket. A kisszállási Csont FC például egyik pillanatról a másikra megszűnt, mert a tulajdonos előzetes letartóztatásba került, pedig egy időben mindenki azt hitte, hogy meg sem állnak az NB Iig. A feketegazdaságból származó pénzek több kárt okoznak, mint hasznot. Az is nagy baj, hogy nagyon sok csapat megszűnt. A mi időnkben kilenc szegedi csapat szerepelt a megyei I. osztályban, az elmúlt idényben viszont csak egy ilyen együttes akadt. Ha a város nem támogatja a labdarúgást, akkor a vállalkozók sem fognak az ügy mellé állni. • A magyar női válogatottal Európa- és világbajnoki selejtezőket játszott. Ez a szakág is a férfihoz hasonló gondokkal küzd? - Ezt a játékot Magyarországon nem veszik komolyan. Németország a női labdarúgás középmezőnyébe tartozik, a berlini kupadöntőn mégis 50 ezer néző szurkolt. Ha egy volt atléta Magyarországon a focira akar váltani és hanyatt esik azon igyekezetében, hogy belerúgjon a labdába, akkor ennek ellenére fél év múlva NB Ies bajnoki mérkőzést játszhat. Szerencsére itt is elindult a komoly utánpótlásnevelés. A női válogatottal részt vettem egy brazil edzőtáborban. Ilyenkor a fogadó ország biztosítja a felszerelést. A házigazdák két zsákot hoztak a pályára. Az egyikben bőrlabdák voltak, a másikban pedig tömör gumilabdák. Amikor látták az értetlenségünket, akkor elmondták, hogy Brazíliában minden csapatnak van egy homokos pályája is, amelyen az edzések levezetéseként húsz percet játszanak. És csodálkozunk, hogy ilyen az erőnlétük?! • A homokfocin nevelkedett brazilok megnyerik a világbajnokságot? - A mai labdarúgásban meg kell tanulni verekedni. Amikor a brazilok erre rájöttek, a legjobbjaikat átküldték Európába. Azóta bárhol a világon esélyesként lép pályára. De az afrikaiakat sem szabad leírni, akik akár világbajnokságot is nyerhetnek, ha a kivételes technikai képességük mellett megtanulnak fegyelmezetten játszani. A kosárlabdában és az atlétikában már nincs ellenfelük. A fociban erre nem kell többet várni húsz évnél. Tóth-Szenesi Attila