Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-16 / 139. szám

8 INTERJÚ KEDD, 1998. JÚN. 16. • Hobo ösvényei zene s költészet között A hármas oltár keleti szárnya (Fotó: Miskolczi Róbert) Képes rádió r "bb milliárd forintos tartozása okán az MTV közel negyven műsort szüntet meg, többet pedig ritkáb­ban tűz műsorra. A hiány oka egyértelműen a tervezett­nél nagyobb kiadások és a vártnál kisebb bevételek kü­lönbözete. A legutóbbi felmérések alapján a nézők elég szép számmal pártoltak át a különböző kereskedelmi tévé­adókhoz az egyre nézhetetlenebbé váló állami csator­nákról, így viszont még többen pártolhatnak, és még ki­sebb értéke lesz a reklámidőnek. Vagyis nem az előre­menekülés, a jobb szervezés, az átgondoltabb költség­tervezés, hanem a további leépítés a tendencia, ami, ha így halad tovább, akkor az állami csatornákon folya­matos monoszkópot láthatunk, vagy legfeljebb egy be­mondónőt, aki elmondja nekünk a levetítésre szánt fil­mek tartalmát, fölolvassa a híreket, elmeséli, miről szólnának a vitaműsorok, szóval olyan egyszemélyes képes rádióba menne át. Néhány műsor azért még min­dig marad: Szomszédok, Kisváros, Família Kft., csak­hogy a „színvonal" ne essék oly nagyot, nyilván. Aztán volt ott két egészen nézhető beszélgetős műsor, amelyek költségei, lévén stúdióbeszélgetések, meg se közelíthették az emelkedett sorozataink költségeit. A két műsor, az Aktuális és a Mélyvíz ritkábban jelentkezik majd. A közszolgálati tévék lassan elérik azt a szintet, hogy beszélni sem lesz érdemes róluk - nemhogy nézni. Padmaniczky Szilárd • Mizsei István a „lapjárásról" Mi történt valójában a Délhírnél? Szeptember végén Bu­dapesten, a Merlin Szín­házban mutatja be Föl­des László Viszockij est­jét. A közel húsz verset a legendás szerző által írott zenével, Tóth János Rudolf hangszerelésé­ben, dramaturgizált for­mában viszik színpadra. A közelmúltban a régi zsinagógában Hobo és alkalmi zenekara „Adja­tok húst a kutyáknak" címmel a készülő est ze­nei anyagát játszotta. A rövidnadrágos csavar­gónak - ha élete éveit venné számba - nem lenne elég tíz­szer egyenként kinyújtania egy kezének ujjait, hogy az­után újra ökölbe szoríthassa őket. Már szemüvegen ke­resztül nézi Viszockij vers­sorait, és a haja is őszül, de ha kell, még fölveszi a rég divatjamúlt tornacipőt és a bíborszín selyeminget. A mesterek 0 Jim Morrison, Allén Ginsberg, József Attila és most Vlagyimir Viszockij. Mi bennük a közös, ami­vel megérintettek? - Mivel a szöveg oldalá­ról jöttem a zenébe, nagyon erősen hatott rám, amikor megéreztem, hogy a rockze­ne, vagy blues által kifejtett hatásban micsoda iszonyatos súllyal vannak jelen a dal­szövegek. Engem ez mindig izgatott, mint ahogyan a köl­tészet és a rockzene közötti átvezető ösvényeket, alagu­takat is igyekeztem meglelni. A blues letisztult, egyszerű voltánál fogva tökéletesen alkalmas arra, hogy egy gon­dolatvilágot közvetítsen a hallgatóság felé. A '60-as években telve voltam sza­badságvággyal, és ezt az éle­térzést sugározták felém pél­dául Morrison sorai is. Ez az érzés valami hihetetlenül nagy gellert kapott amikor rájöttem: a magyar költészet­ben - és különösképpen Jó­zsef Attilában - olyan erő van, amely át tud sugározni a saját korán. Adyt, Kosztolá­nyit vagy Pilinszkyt ugyan­úgy költőóriásnak tartom, ám őket nem a zene oldaláról közelítem meg. József Attila, Morrison, Ginsberg és Vi­szockij többet adnak nekem, mint amit pusztán az általuk művelt műfajoktól, a költé­szettől, a zenétől, s a filmtől kaphattam volna. Ginsberg mint egy cselekvő ember, fi­lozófus, vagy Morrison aki a filmezést a zenéért, a zenét a költészetért odahagyva élt, és József Attila, akit a legna­gyobb költőnek tartok, olyan formában erősítették meg azt a bennem kialakult, egyéb­ként is konok világképet, hogy úgy éreztem, a saját munkáim mellett ezeknek a mestereknek a művészetét is szolgálnom kell. De ugyan­ilyen hatást gyakorolt rám Tom Waits, Lou Reed, Ian Anderson, vagy a film vilá­Nagyothallók napja • DM-információ A Siketek és Nagyothal­lók Országos Szövetségének Csongrád megyei szervezete első (zben rendezi meg a na­gyothallók napját a szövet­ség Bartók Béla téri székhá­zában. A rendezvény ma délután 3 órakor lesz. gából Fellini, a képzőművé­szek közül Csontváry Koszt­ka Tivadar vagy Hyeronimus Bosch. Az ő művészetüket azonban nem tudom közvetí­teni, egészen egyszerűen azért, mert nincs hozzá tehet­ségem. Boldogan énekelnék Jethro Tull-t, de nem tudok. Ezért azután azok a mesterek alkotják az én hármasoltáro­mat, akiknek az üzenetét a saját eszközeimmel is át tu­dom adni. Az oltár nyugati szárnya Jim Morrison, közé­pen József Attila áll, és mel­lette, keletről, Viszockij. Eb­be a hármasságba senki más nem fér bele. Ahogyan Jó­zsef Attila sugarai átsütnek a mába a '20-as, '30-as évek ködén át, ahogy Jim Morri­son megéli az amerikai sza­badságvágyat, és ahogyan Viszockij próbálja legalább a lelkét megszabadítani a Szovjetunió börtönéből, az olyan egységet, valóban egy hármasoltárt alkot, amely előtt egy olyan csavargó, mint én, csak térdre borulhat. • Vannak-e párhuza­mok Viszockij élete és a tiéd között? Viszockijhoz hasonlóan életem jelentós részében pró­báltam szabadulni attól az orosz, illetve szovjet kultúrá­tól, amely rabságban tartotta ezt az országot. Amikor Vi­szockij verseire gondolok, nem pusztán nagyszerű köl­teményeket látok magam előtt, hanem egy bajba jutott ember segélykiáltásait hal­lom. A Viszockijtól kapott lázálmok forrasztották teljes egységbe a mestereim szelle­miségét, és arra törekszem, hogy egyszer egy közös műsorban adhassam eló a műveiket. Ha ezt úgy sikerül Közéleti • Munkatársunktól A Közéleti Kávéház hol­napi, szerdai programjára ­este 6 órakor a Royal külön­termébe - várják az ér­deklődőket. Az est témája lesz: a Dél­Alföld idegenforgalmi vonz­erejének javítási esélye ­„A régió idegenforgalma" megcsinálnom, hogy azok, akik nem ismerik ezeket a verseket, azt fogják majd gondolni, hogy a sorok egyetlen szerzőtől valók, ak­kor valóban érdemes volt dolgoznom. Hiszen számom­ra valóban egyet jelentenek ezek a fantasztikus művé­szek. Viszockijhoz öregedve 0 Volt-e valami tudatos­ság abban, ahogyan sor­ra vetted mestereidet. Vagy másképpen fogal­mazva: József Attilától indulva az idők során hozzá kellett öregedned Viszockijhoz? - A sorrend teljesen vélet­lenszerű. Viszockijra egé­szen egyszerűen azért került éppen most sor, mert Moszk­vából a Taganka színházból a közelmúltban kerestek meg, hogy csináljak egy Vi­szockij lemezt. Ekkor kezd­tem igazából foglalkozni a verseivel, anélkül, hogy az életét, azt, hogy milyen szí­nész volt, tanulmányoztam volna. Ez nem rám tartozik, Morrison vagy József Attila élete sem foglalkoztatott iga­zán, arra koncentráltam, amit csináltak. Borzalmasan rossz felvételek maradtak fönn Vi­szockijról, többnyire egy szál gitárral kíséri magát. A hangszert a szövegmondás­nak rendelte alá, talán még nálam is szövegcentrikusabb volt. De olyan iszonyatos in­tenzitás van az énekében, a szövegmondásában, amelyet csak akkor tud valaki vissza­adni, ha benne is megvan er­re az érzékenység, a belső energia. Úgy hiszem, én bí­Kávéház címmel -, illetve Szeged ré­gióközponti szerepének nö­velésével összefüggő felada­tok. A rendezvény vendége: Nacsa József, a Magyar Tu­risztikai Egyesület Csongrád megyei elnöke, 3 Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság alelnöke. rom ezeket a tulajdonságo­kat, és bírtam őket a pályám kezdetén, húsz esztendővel ezelőtt is. Az persze lehetsé­ges, hogy akkor egy kicsit másképpen csináltam volna meg egy Viszockij-estet, de alapvetően akkor is ugyanazt jelentette volna nekem az ő szellemisége, mint most. Ak­kor is rendelkeztem azzal az energiával, amellyel eljuttat­tam a dalokat a közönségig, és ezt azóta sem veszítettem el. 0 Vlagyimir Viszockij csaknem két évtizede ha­lott, és Magyarországon csak kevesek ismerik. Mit mondhat ő még a mai embereknek? - Én akkor kezdtem Jim Morrisont játszani - 1985­ben -, amikor Magyarorszá­gon néhány slágeren kívül semmit sem tudtak az 6 ze­néjéről, költészetéről. Min­dennek ellenére döbbenetes volt a fogadtatása Morrison művészetének, csakúgy, mint Viszockijénak, akit a mai napig szinte senki sem ismer az országban. Viszoc­kij számomra is olyan, mint annak idején a Rolling Sto­nes volt, akikről az égvilá­gon semmit sem tudtam, de amikor meghallottam a zené­jüket, az olyan óriási hatással volt rám, hogy azonnal bele­vetettem magam a dologba. Viszockijjal való találkozá­som ugyanilyen, és bízom abban, hogy a közönségnek is hasonló élményt tudok nyújtani. Persze, most már sokmindent tudok Viszockij­ról, de szándékosan nem be­szélek róla a koncerteken. Mert mielőtt bármiféle szín­házi, vagy kulturális legen­dával ruháznánk föl őt, vagy • Munkatársunktól Ma, kedd este nyolc óra­kor ismét jelentkezik a váro­si televízió vallási műsora, a Lélektől lélekig. A műsor­ban a népszerű drámaíró és költő, Gyurkovics Tibor be­szél az elmúlt ötven év mun­kájáról, valamint bemutatja istenes verseinek gyűjtemé­elmondanánk, hogy a kom­munizmus áldozata volt, azt akarom, hogy a közönség a dalait érezze meg. Ha ez nem megy, úgyis mindegy, mit mondanék róla. Ha pedig megérzik a dalokat, minden más beszéd teljesen fölösle­ges. 0 Sikerül tisztelned a mestereket anélkül, hogy az előadásmódodban ne hasonlíts rájuk? • - Budapesten, az orosz kultúra házában mondta ne­kem előadás után a büfésnő, akinek egyébként - nem ri­gófütty - zeneakadémiai, ze­neszerzői képesítése van, hogy számtalan orosz és más nemzetiségű művésztói hal­lott már Viszockij dalokat, de szerinte én voltam az egyetlen, aki a magam mód­ján próbáltam előadni eze­ket. Ez a rövid beszélgetés elég volt nekem ahhoz, hogy visszaigazolva érezzem a gondolataimat. A művészet nem lázadás 0 A rendszerváltás után kicsúszhatott volna a lá­bad alól a talaj, hiszen olyan dolgok ellen lázad­tál, amelyek '89 után ér­telmüket vesztették. Va­jon, ha Viszockij nem hal meg '80-ban, még mindig élne a legendája? - Sohasem valami ellen lázadtam. Azért mondtam verseket, csináltam bluest, hogy valamit elmondjak. Na­gyon megtisztel, hogy láz­adónak tituláltak, de én csak akkor kezdtem el lázadni, amikor nem engedték, hogy verseket mondjak, s olyan zenét csináljak, amilyet aka­rok. Mivel én nem a politikai szembenállás miatt zenéltem, nemhogy a talajt nem veszí­tettem el a lábam alól, de '89 után számomra könnyebb is lett minden. Attól, hogy az ember nem támad, vagy nem védekezik, még lehet művész. Hiszen a művészet szólhat éppen az összetarto­zásról, a szeretetről, vagy ál­mokról. Az, hogy azután ki hogyan lesz hiteles, hogyan illik bele a saját pózába, ami­re annyira büszke, ez már egy másik kérdés. Velem szemben a legtöbbször az hangzik el vádként, hogy már nem vagyok ugyan­olyan, mint régen. És én erre azt mondom, hogy remélem is. Nem hiszem, hogy hu­szonegy év leforgása alatt nekem folyamatosan arra kellene törekednem, hogy azt az énemet reprodukáljam, aki valaha voltam. Ez unal­mas, és én elég hamar meg­unom a saját műveimet: ha kész vannak, elhagyom őket. Viszockij művészete is egé­szen biztosan változott vol­na, de - akárcsak József Atti­la - még évtizedek távlatából is aktuális. Hiszen ő sem csi­nált semmi mást, pusztán el­mondta azt, amit az életről gondolt. Kéri Barnabás nyét. Májusban a szegedi templomok egy hónapon át kínáltak hívő és nem hívő zenekedvelőknek szebbnél szebb koncerteket. Az adás második részében a nézők az alig egy hete véget ért Egy­házzenei Napok zárókon­certjéből, Handel Messiásá­ból hallhatnak részleteket. • Munkatársunktól A közelmúltban a Ma­gyar Posta Rt. tulajdoná­ban lévő Délhir Rt. 47 dolgozója adta be fel­mondását és lépett át a Kiadói Lapterjesztő Ke­reskedelmi Kft. által ala­pított Déli-Hírker Kft.-be. Arról kérdeztük dr. Mi­zsei Istvánt, a Délhír Rt. volt és a Déli-Hírker Kft. jelenlegi ügyvezető igaz­gatóját, hogy ö és kollé­gái elöntését mi motivál­ta. - Az általunk eddig magas színvonalon kiszolgált ki­adók - amelyekkel igen kor­rekt üzleti kapcsolatokat ala­kítottunk ki - a Posta dönté­sét nem fogadták el, és saját terjesztő hálózatuk intenzív fejlesztésébe kezdtek a postai terjesztés rovására. Ebben a helyzetben éppen azon part­nereinkkel kerültünk volna szembe, amelyek számunkra az árubiztonságot és a megél­hetést garantálják, hiszen hír­lap nélkül a legjobb teijesztő sem tud megélni. Ne higgye senki, hogy ezt a döntést akármelyikünk is könnyedén, egy vállrándítással intézte volna el. A Délhir Rt. orszá­gos szinten is felfelé ívelő ágban volt, rengeteg tapasz­talt kollégát és bennünk bízó hírlapárust hagytunk magunk mögött. A három megyében 9 nyugati színvonalú önki­szolgáló hírlapüzletet alakí­tottunk ki, lezártunk egy há­lózat-rekonstrukciós progra­mot, ami hosszú időre megőrzi és konzerválja a ki­váló csapat közös sikereit. 0 Az új helyzetben mi­ként kerültek kapcsolatba a kiadókkal? - Partnereink, elismerve eddigi eredményeinket, fel­kértek bennünket arra, hogy velük együttműködve bővít­sük ki a kiadói teijesztő háló­zatot. Fontos szempont volt: a francia többségű tulajdono­si szerkezet mellett nem lá­tunk garanciát arra, hogy a lapterjesztésben résztvevő kis- és középvállalkozók fo­lyamatos lapellátását biztosí­tani tudjuk, hiszen a termé­kek túlnyomó többségének előállítása nem az ó kezük­ben van. 0 A Déli-Hírker Kft. ren­delkezik ilyen garanciák­kal? - A cég tulajdonosi köre azon kiadókból áll, amely ki­adók által kiadott lapok piaci részaránya az árusforgalom 75 százalékát teszi ki, ami száznál is több kurrens sajtó­terméket ölel fel. Vala­mennyi országos és megyei napilaptól kezdve csak így tudjuk garantálni a legnép­szerűbb magazinokat, s a sport-, a rejtvény- és a műso­ros újságokon túl a külföldi lapokat és még számos sajtó­termék folyamatos és teljes körű ellátását. Az áruspiac döntő hányadát alkotó ki­adók szerződésmódosításban kezdeményezték, hogy a postai terjesztésben zajló árusforgalmat az átadott lap­mennyiség szűkítésével fo­kozatosan a saját terjesztői hálózat felé tereljék át. Szak­embergárdánk mögött több évtizedes hlrlapteijesztési ta­pasztalat áll. Az előző tulaj­donosnál, a Magyar Posta Rt. keretein belül is kimagas­ló és elismert munkát végez­tek kollégáink. 0 Az utóbbi napokban az a hír terjedt el, hogy önök nem önszántukból hagy­ták ott a munkahelyeiket. így lenne? - Magam is hallottam, hogy hirtelen távozásunk mögött többen titkokat véltek felfedezni - mondta az ügy­vezető igazgató. - Egy ilyen döntést nem szabad idő előtt nagy dobra verni. A Délhír Rt. sikeresen zárta a '97-es évet, sőt, az 1998. év első öt hónapjában az időarányos tervet messze túlteljesítette, így a tulajdonos a jutalmak kifizetése mellett döntött, amely összegeket a felmon­dásukat beadott dolgozók is megkaptak. Az elmúlt napok tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy a vállalkozók továbbra is bíz­nak a Déli-Hírker Kft.-hez került régi dolgozókban, a kialakult személyes kapcso­latokban és egyre többen kötnek velünk szerződést. Részletesebb tájékoztatást az érdeklődők a Déli-Hfrker Kft. 62/424-683 telefonszá­mán kaphatnak, ahol a hír­lapárus vállalkozók által már jól ismert munkatársak ­Iványi Józsefné, Petró János, Jászkuti Miklós, Holkó Ist­ván és sokan mások - kész­séggel adnak további infor­mációkat. Lélektől lélekig

Next

/
Oldalképek
Tartalom