Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-13 / 137. szám

horoszkóp T KOS: Jó napra ébred, sőt nagyon jóra. Kellemes idő van, ettől rögtön derűsebb a kedve. Estére barátai társaságba hívják, ahol" sikereket arat. BIKA: Kiváló alkalom a lustálkodásra és az ön számára annyira kedves semmittevésre. Ha módjában áll, ma éljen úgy, mint egy király. I IKREK: Napfényre van szüksége, csendes zugot keres, ahol magában ünnepelheti születése napját. Végiggondolja eltelt éveit. RAK: Szinte szükségletként jelentkezik önnél, hogy gondoskodjék valakiről. Persze az sem mindegy, hogy kiről. Válassza ki a legkedvesebbet. OROSZLÁN: Szerető gondoskodás veszi körül, aminek nagyon örül. Nem képes most a külvilágra figyelni, teljesen kielégíti a családi légkör. SZŰZ: Ideges, fáradt esténként, derítse fel, hogy mi az oka ennek. Ha a család bajai nyomasztják, vegye rá párját, hogy segítsen megoldani. MERLEG: A teljes kikapcsolódás jellemzi ezt a mai napot, sőt még a holnapit is. Engedje szabadjára a képzeletét, a végén felszabadul. SKORPIÓ: Ha a körülmények nem kényszerítik rá, ne induljon hosszabb útra a hétvégén. Inkább maradjon itthon, s tegyenvegyen a lakásban. NYILAS: Ma —igazán formájában van. Meglepi kedvesét szokatlan ötleteivel. ígéretes hétvége várható, igazán jól kipiheni magát, feltöltődik. BAK: Amikor fáradt sokkal sötétebb színben lát mindent. Ne sajnálja az időt a pihenésre, mert egy üdítő kirándulás rövid idő alatt megtérül. VÍZÖNTŐ: Ha rosszkedvű, nyugodtan múlassa az időt néhány pohár vörösbor melett. Jobb, ha egyedül próbálkozik megemészteni a problémáját. HALAK: Kiválóan érzi magát otthon, szerettei között. Szeret lustálkodni is, s ezt most kiélvezi rendesen. Pontosan ilyen hétvégére számított. 06-80/821-821 W. INGYEN HÍVHATÓ TELEFONSZÁMUNKON FELVILÁGOSÍTÁST KAPHAT A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG, ELŐFIZETÉSÉVEL, LAPÁRUSÍTÁSÁVAL ÉS TERJESZTÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSRE! Hétfőtől péntekig: 7.30-18 30-ig! ama Utolsó csengetés Makkosházán Utolsó tanítási nap a Makkosházi Altalános Iskolában. Nagy a sürgés-forgás, ünnepségre készülődnek a gyerekek, a tanárok. Kocsispéter Károlyt keressük az iskola előcsarnokában. Karcsi bácsi?, Ö biztosan a nagyteremben van, mondja egy szőke diáklány és rögtön fut is keresni alanyunkat. Nincs ott. Az udvaron sincs. Végül azután Bujdosó János, az iskola igazgatója lesz a vezetőnk és egy kis műhelybe irányít bennünket. Ez az iskola karbantartó munkahelye. Ott van Karcsi bácsi. A műhelyben minden megtalálható," ami egy „mindenesnek" kell. A szerszámok, kellékek, apró bútorok között Kocsispéter Károly (50) hű segítőtársa: Fickó. A németjuhász barátságosan szemlél bennünket, csak a fejét emeli meg, konstatálja, hogy gazdájának barátságos vendégei érkeztek, így folytatja tovább a zavartalan henyélést. - Senkit sem bánt, mondja Károly, idomított eb, csak a csavargókat űzi el a környékről. Erre tanítottam. Szelíd, a gyerekeket is nagyon szereti, játszik is velük. • Reggel azonban biztosan nagyon várja, hogy bejöjjön a gazdi? - Jövök is korán. • Mikor? - Mivel itt lakom a környéken, meg koránkelő is vagyok, fél öt körül beballagok a munkahelyemre. • Mivel kezdi a napot? - Körbenézem az iskolát, ellenőrzöm, hogy történt-e betörés. Mert ilyen is van. Sajnos. Betörik az ablakokat, lefeszítik az ablakfélfákat vagy a rácsokat. Azután összegyűjtöm a szemetet, amit a gyerekek játék közben a „délutáni és esti műszakban" itthagytak, Péter Lajos bácsival, az udvarossal rendet teszünk a körletben. • Ekkor következik a benti munka... - Igen, ilyenkor a tantermeket, mellékhelyiségeket ellenőrzöm. A letört vécékagylót kicserélem, a dugulást elhárítom, az ajtókilincseket megreparálom. • A reggeli becsöngetés után? - Lehozom ide a sérült székeket, asztalokat, meg a zárakat és itt a műhelyben javítom meg őket. Egy-egy új zár 600-1000 forint, akkor inkább megjavítom a régieket, azzal is megtakarítunk valamennyit. 0 Mióta dolgozik itt? - Amióta az iskola megnyílt - 14 éve. Én vagyok az első karbantartója, ismerem is, mint a tenyeremet! Szinte együtt lélegzem vele. Ezért esik rosszul, ha valami baj éri. Néhány évvel ezelőtt például betörtek a tanáriba és az igazgatói irodába, mindent feldúltak, pénz után kutattak. Aztán egy vandál csoport 35-40 fát tört el és tépett ki, pedig az iskola udvarában lévő 360 darab fát a gyerekek segítségével én ültettem el 12 évvel ezelőtt. 0 Biztosan szereti a gyerekeket is. - Hogyne szeretném őket. Nekem is van családom, feleségem és két gyerekem. Hogy vannak-e kedvenceim? Vannak. Általában az alsósok között. De ők is ragaszkodnak hozzám. Elvált szülők gyerekei, vagy akik apahiányban szenvednek, elmondanak mindent nekem, gondjaikat, örömeiket. Azt is, ha ötöst kapnak, meg azt is, ha rossz jegyet, mindent megosztanak velem. Még kiránduláson is voltam egy hatodik osztállyal, azt mondták: jövőre is én menjek velük! • Egyszóval: elégedett. - Igen. Közel a munkahelyem, szeretem a munkám, a környezetem is elfogad, meg ilyen korban már mihez kezd az ember. Lakatos a szakmám, ezt tudom csinálni. Nyilván szeretnék én is jobban élni, meg a 24 éves Zsigulit kicserélni. Hamarosan el kell adnom, ugyanis a fizetésemből nem tudom már fenntartani. 0 Nem érzi majd egy kicsit egyedül magát, ha beköszönt a nagy csönd az iskolában és nem lesznek itt reggelenként a gyerekek? - Nemrégiben felújítottam a kosárlabdapalánkokat, jönnek majd ide a gyerekek. Kiabálni fognak, hogy: Karcsi bácsi bejöhetünk? S én beengedem majd őket. Azok a gyerekek, akik nem mehetnek el nyaralni, nincs nekik miből, azok itt lesznek és gyerekzsivajtól lesz minden hangos. Meg vigyázni is fogok rájuk. Nálunk még soha nem volt cukros bácsi, meg kábítószeres próbálkozás. Messze elkerülnek bennünket. Ebben a Fickó is segít nekem... Kislmre Ferenc Fickó, a hü segítőtárs, „akció" közben. (Fotó: Karnok Csaba) A vizsgázó lányok /

únius elejét számoljuk, és a mi drága városunk tele van vizsgázó lányokkal. A vizsgázó lányok fehér Siluette ingben és éjfekete szoknyában vannak, s legyen bármilyen embertelen is a hőség, harisnya feszül hosszú, inspiratív combjukra. A vizsgázó lányok kitűnő társalkodók. Mindent tudnak a világról. Én is elbeszélgettem az egyikkel. A kékkettes buszon találkoztunk. - Szia - köszöntem. Megmondanád, mennyi az idő? - vágtam máris a közepébe. A lány elmosolyodott, és bólintott. - A pithagoreusok tulajdonságok alapján osztályozzák a számokat. A páratlan számok hímneműek. Az összes páros szám nőnemű. Tökéletes szám a 6-os. Barátságos szám például a 284 és a 220. A 17-es pedig egyenesen irtóztató, mert ez a szám összefügg Ozirisz főisten halálával - a lány elhallgatott. Én meg kicsit zavarban voltam. Ozirisz főisten halála? Inkább az élet. - Valóban szép időnk van - bólogattam tehát. S éreztem, jó úton járok, mert a lány kissé elpirult. Papírdarabkát kapott ki a keblei közül, belepillantott, és máris mondta. - A volgai bolgároknál ha valaki fajtalanságot követett el, akkor négy karót vertek a földbe, a tagjait a karókhoz kötözték, és fejszével hasították szét a törzsét, tarkótól az ágyékig. A testdarabokat póznákra lógatták. Például Koppányi is fólnégyelték - a lány elrakta a papírkát. Én meg lelkesedve fitogtatni kezdtem a tudásomat. - Most olvastam egy igen szórakoztató jobboldali lapban, hogy él az országban egy jóravaló sámán, aki az előző életében például Koppány volt. Hirtelen észbe kaptam. A kislány talán sámánista? Próbáltam menteni a menthetőt. - Azt is mondta ez a sámán, hogy nem soká előlép a kündü, a magyarok szent királya. Mert olyan a politikai helyzet! - Közelebb hajoltam, és megéreztem a lányon a Miyake parfüm édes illatát. - Tudod, lehet, hogy én vagyok a kündü. Mit mondtál, téged hogy is hívnak? A lány rámemelte átható tekintetét, és sóhajtott. - Mária Terézia szigorúbban büntette a házasságtörést. Viszont az erőszakos nemi közösülés esete ritkán szerepelt a bíróságok előtt, mert talán nem is volt szükség erőszakra. De nem volt enyhítő körülmény, ha a nő utólag megbocsátott. - Pedig a megbocsátás nagy dolog! - ellenkeztem. A lány kinézett a busz ablakán. A Tisza fölött jártunk éppen. Úgy beszélt, hogy közben a haját igazgatta. - Az erekció paraszimpatikus hatásra jön létre. Az ejakuláció központja a lumbális gerincvelőben van, és összetett szimpatikus és paraszimpatikus irányítás alatt áll. Az orgazmus az ejakulációt kísérő szenzoros aktivitás. - Ne siessünk annyira, kérlek - köhécseltem, mire a lány a szoknyája belső hajtásából újra előkapott egy papírkát. Belenézett, és úgy bólintott, mint aki a legkönyebb tételt húzta. - Szív Ernő, tárcaíró. Felszínes és könnyed, olykor férfisoviniszta hangvételű írásaiban az életet, és az élet hibáit dicsőíti. Korszerűtlen. Kezdeti sikerek után mély... - Ez most nem érdekes! - ráztam a fejem izgatottan. - Inkább beszéljünk arról, mi is a neved! - Szív Ernő, tárcaíró született 1962-ben, meghalt... A

zt hiszem, ekkor kiáltottam akkorát, hogy a busz rögvest megállt, s ijedtükben kinyíltak még az ajtók is. - A tárcaíró temetésén... - folytatta volna a lány. - Elég, ne tovább! - és kiugrottam a kékkettes buszból. Szív Ernő A cirkusz: a gyerekeké A cirkusz jelképévé lett elefántot sok szegedi gyerek megülte. (Fotó: Mohos Angéla) „Ezt minden gyereknek látni kell! Még szerencse, hogy elhívhattam két barátnőmet!" - lelkesedett a kislányom. „A jegesmedvék igaziak voltak?!" - kérdezte a kisfiam haverja. „Nem, inkább az ugrócsoport. Az volt a legklasszabb!" „Én a halálkerék forgásakor izgultam a legjobban!" „Vagány volt a lovas mutatvány is!" - egymás szavába vágva értékelték a gyerekek a Magyar Nemzeti Cirkusz szegedi produkcióját. „A lényeg, hogy a gyerekeknek tetszett! Ami persze nem is csoda. Látványos és hajmeresztő mutatványok, igényes kivitelezés. Élő zene, slágerek a világszámok aláfestéseként. Igazi együttes játék. Ez jellemzi a Magyar Nemzeti Cirkusz vendégjátékát" - így összegezte az okoskodó felnőtt a látottakat, miközben a Délmagyarország Kft.-től ajándékba kapott jegyeknek köszönhetően sok száz, cirkuszbaráttá lett nézővel együtt hazafelé tartott pénteken délután. Mert a cirkusz: a gyerekeké. Miattuk adjuk föl felnőttes elveinket, s megyünk „a" cirkuszba. Miközben sajnáljuk a méltóságuktól megfosztott, idomított allatokat, eszünkbe jut a mi gyerekkorunk „endékás" cirkuszi szuperprodukciója - az oroszlánokkal. Mtg fanyalogva tapsolunk a bugyuta bohóctréfán, föltör bennünk a harminc évvel ezelőtti kacagás, mert „vaan máásik...". S máris itt vagyunk a mában. A piros-fehér-zöld sátorkupola alatt a gyerekeinkkel együtt nézzünk lélegzetvisszafojtva az artisták, Deniza és Iván halálkerekes mutatványát; vörösre tapsoljuk a tenyerünket az egyensúlyozó művész, Edith Folco ügyességét, aztán meg a kötélen függeszkedő lányok, Deniza és Dolly kecsességét, a Constantin ugrócsoport erőt mutató bátorságát csodálva. Hódolunk - a cirkuszművészetnek. Mert nézőit a Szegeden most vendégszereplő vándorcirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz társulata arról győzi meg, hogy amit csinálnak, az művészet. Ha komolyan veszik magukat és a nézőt. Ha igényes környezetben, fergeteges tempóval, az erőfeszítést feledtető, begyakorlott mozdulatokkal - dolgoznak idomárok, bohócok és akrobaták. Ha a magyar mellé illesztik az olasz, a német cirkuszi attrakciót. Ha mindezzel feledhetetlenné teszik a Richter családra, a cirkuszi generációs hagyományokra épülő társulat fellépését, s így meggyőzik a fanyalgókat. A „nemzeti cirkusz": világszám! Ú. I.