Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-11 / 135. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 11. HELYI TÜKÖR 7 • Magándetektívek nyomában A szakma még nem tisztult le Május l-jén lépett életbe a magánnyomozókról, valamint a biztonsági szolgálatokról szóló jogszabály. A törvény az eddigi alacsonyabb szintű szabályozást váltotta fel, általában szigorúbb rendelkezésekkel. A magándetektívek élete azonban továbbra sem egyszerű, mivel a magyar gazdaság egyelőre nem tudja őket eltartani. Ami pedig lehetőségeiket illeti: az állami nyomozó hatóságok mellett labdába sem rúghatnak. A magándetektívek a legtöbb ember képzeletében mint romantikus hősök jelennek meg, akik valamilyen kedves hóbortjuk mellett vérfagyasztó gyilkosságokat derítenek fel. Közben isznak, nőznek, borostásak, és fanyar humorral ellensúlyozzák örökös kialvatlanságukat. Legalábbis ennyi derül ki a regényekből, valamint a jó és kevésbé jó bűnügyi filmekből. Ami a valóságot illeti: magándetektívek természetesen léteznek, csak éppen sokkal unalmasabb az életük, mint ahogy azt az átlagember elképzeli. Szegeden valamivel több, mint egy tucat magánnyomozó dolgozik, akik közül Beslin Lászlót kértük meg arra, hogy beszéljen a szakmájáról. 7. Tudni kell, hogy ez év május l-jétől már törvényi szinten szabályozzák a magándetektívek és velük együtt a biztonsági szolgálatok működését. Korábban törvényerejű rendelet formájában rögzítették a működés feltételeit, s Beslin László úgy véli, a törvényi szabályozás sokkal szigorúbb a korábbinál. Megfogalmazódott például, hogy személyés vagyonőri, illetve magánnyomozói tevékenységet csak az végezhet, aki feddhetetlen. Ennek pontos kritériumrendszerét egy közel húszéves törvényerejű rendelet fogalmazza meg: akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt szabadságvesztésre ítéltek, az öt év múlva esedékes mentesítést követően még 15 évig nem kaphat a tevékenység folytatásához szükséges igazolványt. A törvény előírja a profiltisztaságot: más gazdasági tevékenységet, vagy szolgáltatást nem végezhet a magánnyomozó, csak ami munkájával közvetlen összefüggésbe hozható. Ezt a tételt többen kifogásolják, mondván, sérti a vállalkozási szabadságot. Az érintettek tervezik, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak az ügyben. Ez utóbbi feltétel több okból is gondot okoz a magánnyomozóknak. Beslin László is rámutatott arra, hogy a detektíveskedésből nem lehet megélni. Az országban ma működő 200-300 magánnyomozói iroda is nehezen tudja magát eltartani, ezért szinte mindegyik biztonsági szolgálatot működtet, vagy pedig szakképzést folytat. Egy BM-rendelet értelmében magánnyomozó lehet áz, aki büntetlen előéletű, nagykorú, cselekvőképes, legalább középiskolai végzettségű magyar állampolgár, belföldi lakhellyel, külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik. A legtöbb kérdés természetesen azzal függ össze, hogy mit tehet meg egy magánnyomozó. - Adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet - foglalta össze Beslin László. - Az igazolvány felmutatásával hivatalos iratokba, nyilvántartásokba betekinthet, ha erre felhatalmazást kapott, és ezt a megbízó is megtehetné. A magánnyomozó nyilvános helyeken, közterületen videózhat, fényképezhet, magánlakásban, magánterületen pedig csak az érintett beleegyezésével teheti mindezt. A jogászok által is vitatott téma, hogy az így készített felvételeket, megszerzett információkat vajon fel lehet-e használni nyilvánosan. Megítélésem szerint a magánnyomozóra ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint az újságírókra. Vagyis ezeket az adatokat csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha nem sértenek személyiségi jogokat. A magánnyomozót titoktartás is kötelezi, tehát a harmadik személyről gyűjtött személyes adatokról csak a megbízót tájékoztathatja. Összefoglalva: a magánnyomozó mindent megtehet, amit a megbízó is megtehetne, ha értene hozzá, s ha lenne rá ideje. A magándetektíveket jellemzően üzleti partnerekről szóló információk gyűjtésével bízzák meg. Azért szükségesek ezek az adatgyűjtések, mert a megbízó így akar tudomást szerezni arról, hogy üzletfele korrekt, fizetőképes partner lesz-e. A külföldi befektetők főként arra kíváncsiak, hogy a magyar cégvezető lojális-e, nem játssza-e ki a befektetőt. Sok kósza hírrel ellentétben a magánnyomozó nem alkalmazhat titkos eszközöket. Nincsenek hatósági jogosítványai, nem tarthat házkutatást, nem vehet senkit sem őrizetbe. Persze, a bűncselekményen tetten ért személyt elfoghatja, de azonnal át kell adnia a hatóságoknak. Beslin László véleménye szerint ahhoz, hogy a magánnyomozói szakma igazán letisztuljon és a helyére kerüljön, legalább 8-10 évnek kell eltelnie. 2. Kíváncsiak voltunk egy „igazi" nyomozó magándetektívekről alkotott véleményére is. Dr. Márton István alezredes, a Szegedi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta, hogy a magándetektívek nem jelentenek konkurenciát az állami rendőrségnek. A két intézmény közötti egyik lényeges különbség, hogy míg a rendőrség köteles a tudomására jutott ügyekben nyomozás indítani, addig a magánnyomozók megválogathatják, hogy mivel kívánnak foglalkozni. Ezzel összefüggésben Márton alezredes megjegyezte, hogy örülne, ha a detektívek a tudomásukra jutott bűncselekményekről tájékoztatnák a rendőrséget, ez azonban nem jellemző. Összeütközésekre nem szokott sor kerülni az állami és a privát nyomozók között, ami abból fakad, hogy a rendőrség pozíciója jóval erősebb, mint a magánnyomozóké. Arató László Quintus játssza Minarikot Szenvedélyes (munka)viszonyok Quintus Konrád Minarikkal vallja: kell egy csapat! (Fotó: Miskoiczi Róbert) Mándy Iván regénye, Sándor Pál és Tóth Zsuzsa filmforgatókönyve alapján a Szegedi Nemzeti Színház rendezője Telihay Péter, és dramaturgja, Faragó Zsuzsa alkalmazta színpadra a Régi idők fociját. Elóbemutató lesz, június 11 -én és 12-én adják a kamaraszínházban, majd 15én Kisvárdán, a határon túli magyar színházak 10. jubileumi fesztiválján mutatják be. A jövő évadban októbertől kezdődően játsszák. Telihay Péter rendező a díszlettervezésbe is beszállt Menczel Róbert mellé, Tresz Zsuzsa a jelmeztervező. A főszereplőt, Minarik Edét Quintus Konrád játssza. A színész azt mondja, rokona a fociőrült mosod ásnak, hiszen ő meg színházőrült és Minarikkal vallja: kell egy csapat! • Látta a filmet? - Egyszer, régen. Nem nagyon emlékszem rá, szerencsémre. • Miért nevezi szerencsének a feledékenységét? - Nem kéne rám sütni, hogy feledékeny vagyok, nem lenne igaz. Csak azt akartam mondani, hogy akkor régen nem úgy néztem a filmet és benne Garas DezsőMinarikot, hogy azt gondolhattam volna: egyszer majd eljátszom én is ezt a szerepet... Különben is, Telihay rendezése más, amolyan itteni és mostani és telihays, vagyis ötletes, vagány, pofátlan. • És milyen Minarikot ismert meg a próbákon ? - Hasonlítok rá. Minarik mániákus. Focicsináló. Csapatcsináló. Közben a világ elmegy mellette. A csapat is kifogy alóla, mert a csapat tagjai ebben a világban mozognak, van saját életük, különféle érdekeik, szerelmeik, bánataik, örömeik. Hétköznapiak. Nem mint Minarik, akinek semmi más nincs. Csak a foci, csak a csapat. 9 Quintusnak? Csak a színház? - Persze. Most éppen a színház. De ezt nem tartom különleges állapotnak, mert azt gondolom, mindenki ilyen, vagyis szenvedélyes. Az ember egy bizonyos életkorban mondjuk a Mini együttesért rajong, aztán elvakultan hisz a családtervezésben - mit tudom én, miben még. Mindenkinek vannak mániás hitei. Azt tudom, hogy amikor kapok egy kedvemre való feladatot, azaz megérint a dolog, elkezd izgatni, akkor elkap a lendület és semmi más nem számít, csak ez az egy: megcsinálni! Szeretem az ilyen állapotokat, mert tele vannak jóleső meglepetésekkel. Szeretek rácsodálkozni saját magamra: gondolta a fene, hogy ezt is tudom, hogy erre is képes vagyok! Azt hiszem, a valódi munkának feltétele, hogy szenvedélyes viszony fűzzön bennünket ahhoz, amit csinálunk. Nem kell félreérteni, nem a végtermék értékéről beszélek, ahhoz én nem vagyok elég okos, hogy megítéljem. Csak azt mondom, hogy a mániákusan, szenvedélyesen űzött tevékenység - legyen az bármiféle, székláb-faragás, narancshámozás vagy űrutazás: jó érzés. • Ehhez képest az a hír járja, hogy nem újít szerződést a szegedi színházzal, mi több, egyelőre más színházzal sem akar szerződni. - Nem szeretnék most erről beszélni, legföljebb az évadzáró után. Most Minarik érdekel és nem az, hogy mi lesz utána. Egyébként a szenvedélyek természete akár egy rendes történet: elkezdődik, csúcsra ér, lecseng. Teljesen normálisnak gondolom, hogy ilyen alkattal, mint az enyém, ennyi munka után, mint amennyi az utóbbi szegedi szezonjaimban adatott, egyszer csak úgy érzem magam, mint Minarik, amikor elfogy a csapata. Kész, kifújt. Egyelőre. Míg nem jön a következő mánia. • Mi lesz a Liget gyermekfesztivállal? - Csináljuk, Kancsár Józseffel, és nemcsak az idén, hanem a következő években is szeretnénk. Az egy másik csapat, egy másik mánia és annak még nincs vége. Sulyok Krzsóbot • Verdi-opera ősbemutatója Szegeden Az elfeledett Stiffelio, a gyönyörű darab A felsővárosi templomban Pál Tamás zeneigazgató dirigálásával zenetörténeti jelentőségű bemutatót tartott a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata: Magyarországon először szólaltatták meg - egyelőre koncertszerűen - Verdi méltatlanul elfeledett operáját, a Stiffeliót. A címszerepet Albert Tamás, Linót Farkasréti Mária, Stankart Réti Ab tila, Jorgot Altorjai Tamás, Raffaelét Wendler Attila, Federicót Kovács H. István, Dorotea szerepét Merényi Nicolette énekelte. A háromfelvonásos melodráma librettóját Souvestre és Bourgeois „Le Pasteur, ou l'Evangile et le Foyer" című drámája nyomán Verdi állandó munkatársa, Francesco Maria Piave velencei költő írta, aki egy olasz színházban látta a francia szerzőpáros darabját. Javaslatára Verdi sietve munkához látott, és szűk fél év alatt megkomponálta és a trieszti társulatnak betanította a darabot. Közben új operáján, a Rigolettón is dolgozott. A Stiffelio ősbemutatóját 1850. november 16-án a trieszti Teatro Grande-ben tartották. Tisztes sikert aratott, hiszen még huszonegyszer játszották, és a következő egy-két évben más olasz és spanyol színházak is műsorra tűzték. A Stiffelio tehát nem bukott meg, mégis eltűnt a színházak műsoráról, talán mert Verdi következő három darabja, a Rigoletto, A trubadúr és a Traviata elsöprő sikert aratott. Az opera cselekménye a 19. század elején játszódik, főhőse Stiffelio, egy evangélikus lelkipásztor, aki elvei miatt elhagyni kényszerült hazáját, s egy Salzburg környéki várúrnál, Stankarnál talál menedéket, akinek leányát, Linát feleségül kapja. Amikor térítő úton jár, Linát elcsábítja a nemes Raffaele úrfi. Az opera tulajdonképp egy lélektani dráma, a házasságtörő nő vergődését és a megcsalt félj gyötrődését állítja középpontba. A darab végül megbocsátással zárul, Stiffelio Jézus tanítását idézi, aki rámutatott a bűnös asszonyra, és így szólt: „Aki közületek nem vétkezett, az vesse rá az első követ." - Meggyőződésem mondta Pál Tamás zeneigazgató, a bemutató dirigense a darab legfőbb ereje a szüzsében rejlik, ami a maga korában hihetetlenül újszerűnek számított. Egy evangélikus lelkész feleségének házasságtörését, az ezzel kapcsolatos szenvedélyeket és végül a megbocsátást akkoriban nehéz volt nem lesütött szemmel végighallgatni. Verdi sokkal kevésbé volt szerelempárti, mint Donizetti és Rossini. Nála az erkölcs és az etika fontosabb szerepet játszottak, a házasságtörés morális problematikája is rendkívül izgatta. Ez az egyetlen darabja, amely happy enddel zárul. Bevallom, teljesen el vagyok tőle ragadtatva. Meggyőződésem, hogy a Stiffelio fantasztikus világkarrier előtt áll, Bécsben és New Yorkban már nagy sikerrel bemutatták az elmúlt években. Amikor évekkel ezelőtt Montpellier-ben René Koering ultramodern operáját dirigáltam, az ottani bariton főszereplő épp készült a Stiffelio bemutatójára, s megkért, hogy segítsek neki. Boldogan vállalkoztam a korrepeticióra, s ámulva bámultam, milyen gyönyörű darab. Azt gondolom, az első koncertoperák után ma már elég érett a szegedi operatársulat arra, hogy egy idehaza teljesen ismeretlen, csodálatos remekmű bemutatását vállalni meije. (A tegnapi premier után csütörtökön és pénteken este is hallható a Stiffelio a felsővárosi templomban.) Hollós! Zsolt • Előadás holnap délután Cirkuszjegyek a Délmagyarországtól A Délmagyarország szerkesztőségének támogatásával holnap délután 3 órától több száz gyerek díjtalanul nézheti meg a Magyar Nemzeti Cirkusz szegedi előadását. Az ajándékjegyek szétosztásában a Gyermeksors Alapítvány segített: iskolák, óvodák és nevelőotthonok növendékei közül választották ki a leginkább rászorulókat. A jó szervezésnek köszönhetően valamennyi jegy elfogyott már. Tegnapi lapszámunkban arról írtunk, hogy a Délmagyarország miért szervez különféle akciókat a segítségre várók, elesettek támogatására. A Magyar Nemzeti Cirkusz szegedi vendégszereplése is jó alkalomnak bizonyult arra, hogy örömöt szerezzünk a nehéz körülmények között élő gyerekeknek (és természetesen szüleiknek is). A rendkívül színvonalas produkcióval előálló cirkusz július 12-i (pénteki), délután 3 órakor kezdődő előadására megvásárolt jegyek egy részét a Gyermeksors Alapítvány közvetítésével juttattuk el a gyerekekhez. Barcsi Antal, az alapítvány titkára érdeklődésünkre elmondta: valamennyi oktatási intézménybe elküldték a jegyigénylésről szóló fölhívást, ezenfelül kérték az alapítvánnyal kapcsolatban álló társintézmények támogatását is. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet a nevelőotthonokkal lépett kapcsolatba, de a jegyosztásban a SZIT1 Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület is fölajánlotta segítségét. A gyors szervezésnek köszönhetően valamennyi jegy hamar gazdára talált. A Tabán Általános Iskola 62, az Árpád Nevelőotthon 27, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet 20, a Gutenberg János Általános Iskola 15, a Makkosházi Általános Iskola 20, az Orczy István Általános Iskola 20, a Hunyadi János Általános Iskola 20, a Rókus II. sz. Általános Iskola 60, a Makkosházi Általános Iskola 16, az Alsóvárosi Általános Iskola 9 jegyet kapott. Néhány belépőt (szám szerint 31 darabot) az alapítványhoz forduló magánszemélyek között osztottak szét. Ezenfelül a Délmagyarország szerkesztősége a Dr. Waltner Károly Egészségügyi Gyermekotthonnak 100, az Európai Magyar Fiatalságért Alapítványnak pedig 50 belépőjegyet adott át. A belépők tehát elfogytak, a DM ajándék-előadása pedig holnap (pénteken) délután 3 órakor kezdődik. Jó mulatást! Ny. R.