Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

SZERDA, 1998. JÚN. 10. A HELYZET 13 Műkincs­csempészet • Utazás előtt tájékozódjunk! Luxus, vaságyakon? • Szegedi gasztronómiai körséta (2.) Botond, a magyaros étterem A büszkeségnek számító terasz: ma már csak elvétve akad a belvárosban. (Fotó: Nagy László) Még valójában be sem köszöntött az igazi, nyári utazási szezon, de már többen akadnak, akik keserűen emlékez­nek majd idei turistaút­jukra. Egy ilyen - sajnos negatív értelemben ­példaértékű eset kap­csán próbálunk most rá­mutatni arra, miként él­hetnek vissza egyes szervezőirodák az uta­sok jóhiszeműségével. Néhány hete kereste meg szerkesztőségünket R. I. és felesége, akik a budapesti Anacapri utazásszervező cég által - szegedi irodán ke­resztül - meghirdetett dél­olaszországi úton vettek részt. Bár ne tették volna! A tíznapos, látnivalókban és ellátásban kifogástalannak ígérkező túrájuknak ugyanis csak az első fele valósulha­tott meg. Természetesen az is azért, mert - többek kö­zött - Róma értékes műem­lékei, vagy Szicilía termé­szeti szépségei eleve adottak voltak. Amit viszont a szer­vezők ígértek, mint például a luxusapartmanban történő elhelyezés, azt korántsem biztosították. Márpedig - és erről meggyőződtem magam is, amikor esetleges utasként érdeklődtem a feltételekről ­kétszer kétágyas, kétfürd­őszobás, luxusapartmanos elhelyezésről beszélt a buda­pesti iroda alkalmazottja. A kárvallott házaspár is csak kint értesült arról, hogy az egyik szoba a konyhával kö­zös légterű, ráadásul a másik szoba lakói ezen helyiségből felvezető lépcsőn át jutottak saját lakrészükbe. Am hiába tették szóvá, hogy az írásbeli és szóbeli tájékoztatóktól el­térő elhelyezés számukra el­fogadhatatlan, az utaskísérő nem tartotta illetékesnek ma­gát arra, hogy intézkedjen! Másnap - véletlenül - talál­koztak az utazási iroda hely­színen lévő vezetőjével is, aki sejtetni engedte, hogy megvizsgálják kérésüket. A felcsillant remény azonban hamar köddé foszlott, ami­kor az utaskísérő este azt mondta: miután nem Buda­pesten, hanem Szegeden fi­zették be a részvételi dijat, forduljanak az ottani irodá­hoz, ők nem tudnak foglal­kozni a problémájukkal. E megdöbbentő választ, illetve a panaszt azonban - az érin­tettek kérése ellenére - nem voltak hajlandók jegyző­könyvben is rögzíteni, holott erre törvényi előírás van! A szervezőiroda vezetőnője ar­ról is „megfeledkezett", hogy alapvetően ők - és nem az út értékesítésében közre­működők - kötelesek pont­ról pontra teljesíteni a szer­ződésben vállalt feltételeket. Sőt: még arra sem hivatkoz­hatnak, hogy esetleg külföldi partnerük nem cselekedett a szerződésnek megfelelően! Az utasok így arra kénysze­rültek, hogy - több társuk aláírásával hitelesítve - ma­guk írjanak jegyzőkönyvet. A kinyílt sodronyú vaságy­ról, vagy egy másik szállás­helyen az emeletes ágyakkal ellátott faházakról (ott ké­nyelmes szállodai elhelye­zésről szólt a „mese"), még fotókat is készítettek. A pa­naszát viszont csak azoknak orvosolták, akik közvetlenül a pesti irodában fizették be az út árát. Joggal felvetődhet persze a kérdés: vajon azo­nos összeg megtérítése ese­tén miért van különbség utas és utas között. Erre nincs vá­lasz. Mint ahogy arra sem, hogy egy ilyen hosszú útra miként lehet olyan busszal elindulni, amelynek műszaki állapota nem tökéletes. Ez ugyanis nemcsak az utasok épségét veszélyeztetheti, de - a késések miatt - a terve­zett programok is csupán részben valósulhatnak meg. A házaspár által elmesélt gondok e néhány kiragadott részletének tanulsága pedig nem lehet más, mint hogy igyekezzünk alaposan tájé­kozódni - még mielőtt a pénzünk mellett a kellemes­nek ígérkező utazás emléke is „elúszik" - a szervezőiro­da megbízhatóságáról. De jó lenne az is, ha az említetthez hasonló utazási irodák tulaj­donosai, vezetői elgondol­kodnának üzletpolitikáju­kon. Hiszen egy ilyen sztorit hallva, aligha mer bárki is az általuk meghirdetett progra­mokon részt venni. Különö­sen, ha kezükbe kerülnének azok a minősíthetetlen stílu­sú és logikus érvekkel egyál­talán nem alátámasztott vá­laszlevelek, amelyeket haza­érkezésük után a panaszosok kaptak. Természetesen az el­múlt hetekben mi is megpró­báltuk elérni az iroda veze­tőnőjét, aki azonban soroza­tosan letagadtatta magát. En­nek ténye nem vitatható, hi­szen az iroda alkalmazottja szerint a perceken belül be­érkező hölgyet, alig fél órá­val később - bár vélhetően ő volt a vonal túlsó végén ­már római tartózkodása mi­att nem lehetett elérni. így álláspontjukat csak az emlí­tett, a feltett kérdésekre vá­laszt nem adó - általunk is elfogadhatatlannak, illetve közlésre érdemesnek nem igazán minősíthető - leve­lekből ismerjük. Mindezek után csupán ab­ban lehet reménykedni, hogy az Országos Fogyasztóvédel­mi Főfelügyelőséghez is el­juttatott panasz kivizsgálásá­nak eredményeként - vagy a netán kiszabott büntetést kö­vetően - a jövőben nem lesz­nek hasonló „áldozatai" leg­alább ennek, az elsősorban olaszországi utak szervezésé­re létrehozott irodának. N. Rácz Judit A Széchenyi téren haj­danán a város egyik leg­kedveltebb és legnagyobb terasza hívogatta turistá­kat és a szegedieket. Az egykori Szeged étterem ajtaján évek óta ott a la­kat, mára csak egy terasz maradt a főtéren, vigyáz is rá a Botond étterem. Minden tavasszal felújít­ják, odafigyelnek a búto­rokra, a virágokra, s ügyelnek, hogy friss műfű zöldelljen a vendég lába alatt. Ötnyelvű étlap, 120 étellel csalogatja az idegent, büszkén mondja Bánfi László üzletve­Másfél éve folyik a fel­számolási eljárás a sze­gedi székhelyű kereske­dőháznál, a Tisza Füszért­nél. Az 1995-ben még toplistás cég alól pillana­tok alatt kibicsaklott a sámli: az egykor négy­száz dolgozót foglalkoz­tató társaságnál mára tí­zen maradtak. A vagyon nagyjától gyorsan „meg­könnyítették" a hitelezők az ellehetetlenült céget. Huszonhét dolgozó más­fél éve pereskedik járan­dóságért: a Szegedi Mun­kaügyi Bíróság még ta­valy szeptember 24-én hozott számukra pozitív ítéletet, majd ezt január­ban a megyei bíróság másodfokú ítélete is meg­erősítette. Pénzt azonban máig nem láttak az elbo­csátott kereskedők, akik közül többen munkanél­küliek és égető szüksé­gük lenne minden forint­ra. A furcsa kimenetelű peres­kedésről az érintettek csak el­keseredve és fejcsóválva tud­nak beszélni. Nem értik, ha a bíróság meghozta az Ítéletet, miért nem fizetik ki a pénzü­ket? Az tény, hogy a felszámolás megkezdésekor a tízmilliárdos cég kasszájában mindössze 17 ezer forintot talált a felszámo­lással megbízott Délprodukt Kft. vezetése. Az akkor még munkaviszonyban lévő keres­kedők fizetését sem tudták könnyen előteremteni, miköz­ben néhány hónappal előtte még a kétszázezer forint körüli zető a fogásokat, melyet más­hol nem kóstolhat meg a ven­dég. ínycsiklandó felsorolás következik, élén a tárkonyos, pikáns borjúragulevessel, me­lyet a tenkeshegyi szűzérmék követnek - a különleges fű­szerezés a konyhafőnök féltett titka -, vagy a hölgyek ked­vence, a rozmaringos naran­csos sertésszelet. A hideg gyümölcslevesbe is visznek rafinériát, a hagyományos meggyleves helyett ananászt, őszibarackot, ribizlit tesznek a nyáron kiválóan hűsítő leves­be. Akad néhány kifejezetten egyszerű étek, amely otthoni ízeket ígér reklámáron, s rit­kán találkozunk velük étter­középvezetői fizetés sem volt ritka az ingatag cégnél. Mint minden felszámolás során, most is a dolgozók, a kereske­dők húzták a legrövidebbet: ne­kik már csak a maradékelv alapján jutott valamicske az új­rakezdéshez. - Több peres ügyünk akadt már a dolgozókkal - állítja Sáf­rány Mihály, a Délprodukt Kft. ügyvezetője. - A többség igé­nyét már maradéktalanul kifi­zettük, s akikkel perben állunk, azok járandóságát is számfej­tettük már, egyelőre egy elkü­lönített számlán tartjuk. • Akkor miért nem kapják meg a bírósági ítélet elle­nére sem a volt a dolgozók a pénzüket? - Huszonheten perelnek to­vábbra is bennünket. Ők meg a felszámolás megkezdése előtt kerültek utcára, a füszért régi kollektív szerződése alapján. Es éppen ez a csavar a do­logban. Hiába ítélte meg a bíró­ság számos dolgozó esetében a több százezer forintos bérhátra­mekben, ilyen például a tojá­sos galuska, fejes salátával. Miként a felsorolásból is kitű­nik, a Botond elsődlegesen magyaros étterem, ám néhány nemzetközi fogás is szerepel az étlapon. Az pedig csak ter­mészetes, hogy a vendég kéré­sére a meglévő alapanyagok­ból bármit elkészítenek. Az ízekért Bödő Gyula, a konyha ura felel, aki 15 évig a Hungá­ria konyhafőnöke volt. Nemcsak az ételekre, a mi­nőségi italkínálatra is odafi­gyelnek. A nyári melegben 8­10 fajta sörből választhatunk, s minden ételhez megtalálhat­juk a megfelelőt a zömében magánpincészetekből szárma­iékot és végkielégítést, a felszá­moló - szintén a törvényekre hivatkozva - másként véleke­dik. A felszámolás előtt ugyan­is a dolgozókra nézve rendkívül kedvező kollektív szerződés szabályozta a felmondás esetén járó kifizetéseket. A Munka törvénykönyve szerint járó összeg háromszorosát is haza­vihette az, aki a sor elején kényszerült elhagyni a céget. - Nem is vitatjuk, hogy mi jár a pereskedő dolgozóknak. Higgye el, mi szívünk szerint mindent, azonnal ki is fizet­nénk. • És miért nem teszik meg? - Mert kötik a kezünket a törvények! Az ügyvezető szerint ugyan­is - s erről állásfoglalást is kér­tek több hivataltól - a törvényi­leg előírt felmondási időt és végkielégítést minden további nélkül kifizetik, hiszen ez „zöld utat" élvez egy felszámo­lás során, ám a kollektív szer­ződés alapján járó pluszt úgy­zó 40 borfajta között. A ci­gányzenét leginkább a turisták értékelnék, ám belőlük igen­csak kevés akad. Nem panasz­kodik Puskás László ügyveze­tő, de megjegyzi, hogy ugyan a város négyszeresére emelte a helyi adót, de nem érzik, hogy ezért kapnának is cseré­be valamit, mondjuk aktív, vendégeket idecsaló várospro­pagandát. A Botond a maga részéről egyébként mindent megtesz, hiszen Puskás Lász­ló a Délmagyarországgal és a Szegedi Nemzetközi Vásárral közösen évről évre tető alá hozza a borfesztivált és a sör­fesztivált. M. P. nevezett „D kategóriás" köve­telésnek minősítik és a sor vé­gére helyezik. Ez a gyakorlat­ban annyit tesz, hogy az elbo­csátottak a bíróság által meg­ítélt pénzüknek legfeljebb har­madához juthatnak hozzá, a na­gyobb résznek gyakorlatilag bottal üthetik a nyomát, hiszen csak akkor kerülnek sorra, ha marad valami a többi hitelező után. Ez pedig a valóságban szinte kizárt. - A volt dolgozók is hibá­sak abban, hogy még nem ju­tottak a pénzükhöz, hiszen a bí­rósági ítélet után többüket is felszólítottuk, szerezzék be a megfelelő igazolást arról, hogy közben kaptak-e munkanélküli segélyt, vagy elhelyezkedtek-e, hiszen ez kell a korrekt szám­fejtéshez. A huszonhét dolgozó jelen­legi követelése több millió fo­rint, a bíróság ugyanis azt is megállapította, hogy a társaság annak idején jogellenesen mondott fel nekik. Most a fel­számoló perújításra készül, • Budapest (MTI) Az illegális műkincskeres­kedelem szempontjából Ma­gyarország korábban tranzitor­szágnak számított, az utóbbi években azonban megjelentek nálunk is a csempészéssel és hamisítással foglalkozó bűnö­zői körök - mondta kedden Forgács László országos rend­őrfőkapitány a Budapesten rendezett szakmai konferenci­án. A bűncselekményekben fellelhetőek a szervezett bűnö­zés jelei a műtárgyak eltulaj­donításakor és illegális értéke­sítésékor egyaránt. Napjainkban jelentős szá­mú és értékű műalkotás kerül be az országba, elsősorban a tőlünk keletre fekvő orszá­gokból. Kipróbált csatorná­kon, szervezett csempészút­vonalakon hozzák-viszik a műkincseket, erről tanúskod­nak a rendőrség információi. A csempészet és az illegá­lis kereskedelem ellen a rend­őrség eddig is fellépett, de a hatékonyabb munka érdeké­ben áprilisban az ORFK-n belül megalakult kulturális örökség védelmi alosztály ­hangsúlyozta a tábornok. A megnyitó után Forgács László újságírók kérdésére válaszolva elmondta: nincs pontos nyilvántartás a Ma­gyarországon fellelhető mű­kincsekről. Ezt a hiányt kikü­szöbölendő, a teljesebb feltá­rás érdekében jött létre még tavaly a Belügyminisztérium és a művelődési tárca közti megállapodás. A rendőrség minden eszközzel arra törek­szik, hogy eredményt étjén el a Seuso-kincsek utáni nyo­mozásban. A művelődési mi­nisztérium miniszteri biztost, míg az ORFK egy speciális szakembert bízott meg a to­vábbi felderítő munka össze­hangolásával. még akkor is, ha az ügyvezető úgy vélekedik, minden felszá­molás legnagyobb vesztesei a dolgozók. - Szó sincs arról, hogy mi nem karunk fizetni, ezt bizo­nyítja az is, hogy a felszámolás óta közel 130 milliót fizettünk ki bérre, végkielégítésre és közterhekre. A dolgozók - közöttük Kiss Sándorné - egészen másként vélekednek a történtekről, sze­rintük a felszámoló igyekszik a jogszabályok mögé bújva kiját­szani a helyzetet. - Tavaly felajánlották, hogy három részletben kifizetik azt, ami jár nekünk. Alá is írtuk, még sem lett a dologból sem­mi. Állandóan csak igazoláso­kat kérnek, de nem fizetnek. A pénz egy részét ugyan már megkaptuk, de nekem ma is közel négyszázezer forinttal tartoznak - mondja a máig munkanélküli segélyből élő asszony, aki 22 évig dolgozott a füszértnél. Ráadásul 51 éve­sen a munkaügyi központ sem talál állást számára, így égető­ea szükségük lenne a pénzre. - Ilyen a világon sincs ­csóválja a fejét az asszony. - A bíróság ítéletét egyszerűen semmibe veszik. Egyszer már elismerték, hogy jogos, amit kérünk. A napnál világosabb, hogy úgy játszanak velünk, mint macska az egérrel. A furcsa állóháború még el­tart egy ideig, hiszen a felszá­molásnak koránt sincs vége. A különféle perek miatt ugyanis elképzelhetetlen, hogy a tör­vényben előírt két év alatt vé­get érjen a Tisza Füszért törté­netének legutolsó felvonása. Rofui Gábor Viktor és Győző • Budapest (MTI) A következő kormány szeretné a kultúrára, a tudo­mányra és a fejlesztésre for­dítható forrásokat jelentősen megemelni - jelentette ki új­ságírók előtt Orbán Viktor kedden, mielőtt megbeszé­lést kezdett Vörös Győző egyiptológussal az ELTE Természettudományi Karán. A Fidesz miniszterelnök­jelöltje látogátását azzal in­dokolta, hogy a magyar ré­gésznek köszönhetően világ­raszóló szenzáció született az elmúlt hónapokban Egyip­tomban, de az esemény nem kapott kellő figyelmet és kormányzati elismerés sem követte. A fiatal kutató vezette azt a magyar expedíciót, amely Egyiptomban feltárta Montu­hotep Szankharé fáraó mint­egy 4000 éves sziklasírját. Kijátszott kereskedők a sor végén? A felszámolás számai (millió forintban) A Tisza Füszérttel szemben bejelentett teljes hitelezői igény 663,8 A felszámolás során eddig befolyt bevételek 443,0 A felszámolás eddigi összes költsége 228,6 kifizetett bér közterhek EBBŐL: (Forrás: A felszámoló Délprodukt Kft. által készített mérlegbeszámoló) - végkielégítés

Next

/
Oldalképek
Tartalom