Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

SZOMBAT, 1998. MÁJ. 30. PÜNKÖSD 7 Pünkösdi­O lyan szép ez az ünnep, mint maga a pünkösdiró­zsa. Kóborolhat erre felhő, könnyezhet is ha úgy gondolja, akkor is kifog sütni a Nap - mert pünkösd van. Valamennyiünk számára. Nagyestélyiben van ilyenkor a tavasz, mintha misz­tikus nászt táncolna az ember a természettel. Az ókori Izraelben a legnagyobb munkán, az aratáson voltak túl ilyenkor, a zsengéket, az új termést, az új kenyeret ünnepelték, s az ószövetségi elbeszélések szerint, e na­pon kaptuk a Tízparancsolatot is. A zsidók ezt a napot a tóraadás ünnepének nevezik. A keresztény kultúr­körben Jézus tanítványai, az apostolok pünkösdkor ta­pasztalhatták meg a Szentlélek ünnepélyes és nyilvá­nos kiáradását. Ez így idáig a hívők ünnepe. No és mi marad a töb­bieknek? Ők is megszerezhetik pünkösdöt. Nem nehéz, ha az eredetből fejtenek fel maguknak értelmet - közös érté­kekre is bukkanhatnak. A Léleknek tulajdonított aján­dékok ugyanis nem is olyan tömjénszagúak ám, hisz már a Szentírás sem csak hitbéli megtáltosodásról, ha­nem bölcsességről, értelemről, tudományról, tanácsról, erősségről, jámborságról beszél. S melyikünktől állná­nak távol az olyan lelki „gyümölcsök", mint a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hű­ség, a szelídség, a szerénység, vagy az önfegyelem? jtt fféle titkos erők ünnepe lenne hát pünkösd, ami­LJ kor illendő gondolni megoldott feladatainkra, hirtelen megvilágosodásainkra, valamitől bátor elha­tározásainkra, a múzsa csókjaira, örömeinkre és meg­vigasztalódásainkra, igazi és lelki pünkösdirózsáinkra. Örfi Ferenc • A folyó, amely mindig új hullámot vet A teremtetlen ajándék Gustave Doré: A szentlélek eljövetele Pünkösd ünnepének ma is van üzenete, fejti ki Holló István móravá­rosi plébános. Az egy­kor pünkösd napján hi­tet nyert apostolok évről évre megünnepelt pél­dája az egyház számára is a folyamatos megúju­lást jelenti. Az interjúból kiderül még, hogy a pünkösdi jelképek, a tűz, a víz, a galamb vagy a felhő a bibliai idők távolából szálnak ma is. • Holló atya, ebben az interjúban a küszöbön álló pünkösd üzenetéről szeretném kérdezni. Min­denekelőtt kíváncsi va­gyok, az ön számára mi­lyen jelképekben mutat­ható meg ez az ünnep? - A pünkösd hagyomá­nyos jelképe a tűz, amint az lángnyelvek formájában az apostolokra is alászállt. Le­het, hogy a jelkép ijesztő számunkra, hisz a tűzesetek annyi pusztulást tudnak okozni, itt azonban átvitt ér­telemről, a szív lelkesedésé­ről van szó. Jézus maga mondja, hogy azért jött, hogy tüzet gyújtson, Szent Pál pedig azt írja, hogy „a lelket ki ne oltsátok". A tűz olyan meleget jelent, amely a másikat nem tönkreteszi, hanem átmelegíti. Sajátos módon a víz is pünkösdi jel­kép; ez keresztséggel kap­csolatos. Mindnyájunkat egy lélek itatott át, ltja Szent Pál; s gondoljunk arra, hogy az első századokban a kereszt­ség a vízben való alámerítés­sel történt. Ez a víz megtisz­tít. Ezek mellett a pünkösdi jelképek közül talán legis­mertebb a galamb; Jézus megkeresztelésénél is ga­lamb szállott alá. Ennek ószövetségi előképe Noé ga­lambja, amely a vízözön után csőrében olajággal je­lezte, hogy ismét termé­kennyé vált a föld. A galamb jelképesen az új élet re­ménységét hozta el. Holló István: „Az ajándék ajándékozásra késztet." (Fotó: Nagy László) 9 Különös, hogy egy pünkösdi jelképnek ószö­vetségi előzménye van. - Ugyanilyen, ószövet­ségre visszavezethető jelkép a felhő is. Jézust, amikor a táborhegyen színeváltozását adta az apostoloknak, felhő borította el. A mennybeme­netelekor szintén felhő ta­karta el. A nyugati ember számára ugyan a felhő bo­rongós, rossz időt jelent, de azoknak, akik a bibliai föl­dön éltek, a védelmet nyúj­tott a tűző nap ellen. A felhő az oltalmat is jelképezi, hi­szen nincs ember, aki Isten személyes látását szemtől szembe kibírná. A ószövet­ségiek azt mondták, ,jaj ne­kem, ha személyesen látom az Istent". Még a napba néz­ni is veszélyes, hát még, ha az örök világossággal néz szembe az ember. 9 Lássuk, mi is a pün­kösd bibliai története! A pünkösdvárás, ugye, már húsvétkor megkezdődik? - Az ünnep nevének ere­dete - a görög pentecoste ­is mutatja, a pünkösd a hús­vét utáni ötvenedik nap. Jé­zus kereszthalála után negy­ven nap alatt több alkalom­mal is megjelent a kétségek között élő apostoloknak, hogy bizonyságot adjon, hi­szen az ember számára a fel­támadás meghökkentően szokatlan jelenség. Negyven nap után testi létével elbú­csúzott a földtől, de jelezte, hogy a szentlélek eljön. Az apostolok egybegyűlve vár­tak, és az ötvenedik napon lángnyelvek alakjában való­ban leszállt a szentlélek. Ek­kor csodálatos változás kö­vetkezett be: az addig féle­lemmel teli apostolok bátrak és tanúságtevők lettek - egé­szen a vértanúhalálig. • Mit gondol, mit mond ez a mai embernek, an­nak, akinek szükségtelen, hogy vértanú legyen? - Nemcsak vértanúság van, hanem tanúság is. Egy­szerű, hétköznapi tanúság. Akkor is tanúskodunk, ami­kor észre sem vesszük, csak színlelés nélkül éljük a ma­gunk életét. Nem szerepe­lünk, nem játszmákban ve­szünk részt, hanem csak lé­tünkkel tanúskodunk. 9 És mit mond az egy­háznak? - Az a változás, ami az apostolokban történt, lénye­gében az egyház sorsa is. Mondhatnám, az első pün­kösdre minden évben újabb következik: nem egyszerűen csak a megemlékezés, hogy mi történt kétezer évvel ez­előtt, hanem az is, hogy itt és most folytatódik a jelenség. Az egyház újból és újból szembesül az újraéledés le­hetőségével. A pünkösd az egyház folyamatos megúju­lásának is ünnep.e. Lám, a második vatikáni zsinat újabb jele volt e megújulás­nak. 9 Megmagyarázná, mit is ért a katolikus egyház a szentlélek lényege alatt? - A szentlélek a szenthá­romságban számunkra a leg­közelebb álló isteni személy, benne közeledik hozzánk az Isten. Benne találkozhatunk az Atyával és a Fiúval, akik ugyancsak általa kapcsolód­nak össze. A szentlélek a nagy teremtetlen ajándék. Maga az ihlet. És, ha aján­dék, akkor minket is ajándé­kozásra késztet. Aki a szent­lélekkel találkozik, életével és tetteivel maga is ajándé­kozóvá válik. Tulajdonkép­pen a szentlélek az egyház lelke. Az egyházé, amely ál­landóan az ő eljövetelében él. Olyan mint egy hatalmas folyam. Ugyanaz a folyó, mégis mindig új hullámot vet, nem ismétli magát. És mindig időszerű. 9 Ma például miként? . - A szentlélek valósítja meg a szeretet, amely lénye­gében eggyé teheti az embe­riséget. Nincs két egyforma ember, és mégis. Ez Isten nagyszerű terve. Szentlélek nélkül távol az Isten és Krisztus a múlté, az Evangé­lium csak holt betű, az egy­ház egyszerű szervezet; szentlélek nélkül a misszió csak propaganda, a liturgia csak emlékezés, a keresztény cselekvés pedig csak rab­szolgamorál. A szentlélekkel viszont újraéled a minden­ség, kihordja és világra hoz­za az új eget és az új Földet. Panok Sándor Pünkösd: amikor eljött a Szentlélek A pünkösd története - csakúgy mint a húsvété - jóval több mint 3000 évvel ezelőtti történelmi időkre nyúlik vissza. Isten rendelte el ezeket az ünnepeket választott népének, a zsi­dó népnek (Kivonulás könyve 23, 34. fejezet). A „pentekosztész" (= pünkösd) szó arra utal, hogy ez az ünnep a húsvét utáni ötvenedik napon volt. Kezdetben az aratás ünnepe, amikor örvendezve a föld termésének hálát adtak Isten atyai gondoskodásáért. A történelem minden addigit elsöp­rő pünkösdje Jézus feltámadása után ötven nappal, mennybemenetele után tíz nappal volt: ezen a napon a Szent­lélek Isten jött el földre! Misztérium ez, a titkok titka, és em­beri elménk képtelen felfogni ezt a maga teljességében '. Történelmi tény, hogy Jézus hoz­zánk hasonló ember formájában élt e földön. Nem volt semmije; ahogyan saját magáról mondta egy alkalom­mal: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Ember­„Én veletek leszek" fiának azonban nincs hová lehajtania a fejét" (Máté 8:20). Fiatalon, két go­nosztevővel együtt kivégezték ... Itt véget is érhetne a történet, hiszen ezer meg ezer hasonló eset örökre a feledés homályába merült. Jézusról azonban nem csak hogy nem feledkezett meg az emberiség, hanem szerte a világon hívők milliói élő Uruknak vallják őt, könyvtárakat megtöltő mennyiségű könyveket írnak róla, magasztalják őt szavakkal és énekkel! Jézus a történelmi időszámí­tás középpontja is: „Krisztus előtt", és „Krisztus után" számoljuk vissza­felé illetve előre az éveket, és Isten esküdt ellenségei is kénytelenek na­ponta leírni az évszámot ... Jézust egyszerűen nem lehet kiirtani a világ­ból, mint ahogy nem lehetett soha fel­számolni Jézus Krisztus egyházát sem - pedig sok földi hatalmasság megkí­sérelte! Mielőtt felemeltetett volna a mennybe, a feltámadt Jézus azt a pa­rancsot adta a megmaradt tanítványa­inak, hogy tegyenek követőivé minden népet! A tizenegy ember érthetően megdöbbent! Hogyan?! Se kocsi, se vonat, se repülő, se rádió, se televízió, se telefon, se posta, se pénz, se fegy­ver, se befolyásos barát....' Jézus viszont kijelentette nekik: „Nekem adatott minden hatalom ' mennyen és földön. ... Én veletek le­szek minden napon a világ végezeté­ig" (Máté 28.). Jézus azt is megmondta: egyelőre ne tegyetek semmit, „ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent­lélek!" (Az Apostolok cselekedetei 2.). És a Szentlélek tíz nap múlva, a húsvét utáni ötvenedik napon megtar­tott ősi ünnepen, a pünkösd ünnepén jött el! Ezen a napon háromezer kü­lönböző nemzetiségű ember tért meg, akiknek nyilvánvalóvá lett: Jézus él! Jézus Úr! Jézus visszajön! Az apostolok csele­kedetei, 2. fejezet. Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mind­egyikükre. Ekkor mindnyá­jan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szólja­nak. Ekkor az ég alatt talál­ható mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartóz­kodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkod­tak és csodálkoztak: „íme; ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan Galileaiak? Ho­gyan halljuk hát mégis mind­annyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíli­ának, Egyiptomnak és a Cire­ne körüli Líbia részeinek la­kói, a Rómából való jövevé­nyek, zsidók, prozeliták, kré­taiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Is­ten nagy tetteit." Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Vajon mi ez?" Mások azonban gú­nyolódva azt mondták: „Tele vannak édes borral!" Akkor Péter, aki a tizen­egy tanítvánnyal ott állt, fel­emelte szavát, és beszédet in­tézett hozzájuk: „Zsidó férfi­ak, és Jeruzsálem összes la­kója! Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a har­madik órája van, hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott: »És ez lesz az utolsó napokban, - mondja az Úr -, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiai­tok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgá­imra és szolgálóimra kiárasz­tom Lelkemet azokban a na­pokban, és prófétálni fognak. Csodákat fognak tenni oda­fönn az égen és jeleket lenn a földön, vért, tüzet, és füstpá­rát. A nap sötétséggé fog vál­tozni, a hold pedig vérré, mi­előtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. És ez fog történni: mindaz, aki segítsé­gül hívja az Úr nevét, üdvö­züld Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názá­reti Jézust, azt a férfiút, akit Isten Igazolt előttetek erők­kel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjá­tok, Isten általa művelt kö­zöttetek, ezt az embert isten­telenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten el­határozott terve és előretudá­sa szerint átadatott. Ezt a Jézust Isten feltá­masztotta, s ertnek mi mind­nyájan tanúi vagyunk. Mi­után tehát Isten jobbja felma­gasztalta őt, és elnyerte az Atyától a Szentlélek ígéretét, kiárasztotta azt, akit ti láttok és hallotok. Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizo­nyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszí­tettetek!" Amikor ezeket hal­lották, szívükben megrendül­tek. így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz; „Mit te­gyünk, férfiak, testvérék?"­Péter azt felelte nekik: „Tart-. satok bűnbánatot, és mind­egyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűne­itek bocsánatára; akkor meg­kapjátok a Szentlélek ajándé­kát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül min­denkit meghív magához a mi Urunk Istenünk." Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a go­nosz nemzedéktől!" Azok te­hát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbe­lül háromezer lélek csatlako­zott aznap hozzájuk. Ők pedig állhatatosan ki­tartottak az apostolok tanítá­sában, a kenyérszegés közös­ségében és az imádságokban. Félelem fogott el minden­kit: számos csoda és jel tör­tént az apostolok által. A hí­vek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birto­kaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, minden­kinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, há­zanként végezték a kenyér­szegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették maguk­hoz az eledelt. Dicsérték Is­tent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözölendők szá­mát; Összeállította: Takács Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom