Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁJ. 4. A HELYZET 15 Turisztikai pályázatok • Visszapillantás az elmúlt 70 évre> Kovács K. Zoltánnal „Fizikailag kinn éltem, lélekben azonban idehaza" Kovács K. Zoltán: „Lassan azonban rájöttünk arra, hogy Nyugat, mint olyan, nincs." (Fotó: Miskolcxi Róbert) • Budapest (MTI) Hamarosan megjelenik a turisztikai célelőirányzat felhasználásáról szóló új IKIM-rendelet, illetve ennek megfelelően az idegenforgalmi pályázatok támogatásának új rendje - közölte Antalóczy Györgyné, a Magyar Turizmus Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettes az MTI-vel. Antalóczyné elmondta: az új rendelet már túlvan a tárcaközi egyeztetésen, és rövidesen érvénybe lép. A tervezet szerint a jövőben a pályázóknak figyelembe kell venniük a célelőirányzatok összehangolásáról szóló 263/1997. (XII. 27.) kormányrendelet előírásait is. Ez különösen a fejlesztésekhez adott támogatásoknál okoz többletterhet a pályázóknak. Szigorodnak a pályázati feltételek, és a pályázati döntéseket egyeztetni kell a fejlesztésben érintett más tárcákkal is. Nem pályázhat majd az, akinek bármilyen köztartozása van. Ha a pályázó támogatási szerződést kötött, és a támogatási szerződés érvényessége alatt bármikor adók módjára behajtandó köztartozása keletkezik, a támogatás folyósítáVagy húsz középiskolás diák nem azzal töltötte május elsejét, hogy a ligetben lófrált vagy a vursliban murizott. Fehér inget öltöttek, és tanáraikkal együtt beültek a JATE fizika tantermébe, hogy megmutassák, mit tudnak. Pénteken tartották ugyanis a kísérleti fizika pályázat döntőjét. A József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizika tanszéke pályázatot hirdetett középiskolás hallgatók számára „Kísérletek a hőtan témaköréből" címmel. A versenyre nem, vagy kevéssé ismert kísérletekkel lehetett nevezni. A hallgatók írásban beküldték a kísérletek leírását, ennek alapján a zsűri kiválasztotta azokat, akik a második fordulóba bejutva élőben is bemutatták a kísérleteket. A harminc pályázó közül május elsejére tizennégyet hívtak be a második fordulóra. Az egész országból,. sőt, Erdélyből is jöttek versenyzők a JATE-ra. Volt, aki utánfutón hozta a kísérlethez szükséges eszközöket. Először a kísérleteket mutatták be, majd a mérési eredsát le kell állítani. A pályázathoz új adatlap készül és megváltozik a pályázatok nyilvántartása is a Magyar Turizmus Rt.-nél. A pályázatok gyorsabb előkészítése érdekében a Magyar Turizmus Rt. létrehozta a Támogatásokat és Pályázatokat Kezelő Igazgatóságot. Újdonság lesz az is folytatta Antalóczyné -, hogy egyes speciális esetekben, vagyis amikor nincs mód a pályáztatásra, pályázaton kívül is lehet támogatásokat adni az OIB javaslata alapján, miniszteri engedéllyel. A tervezet szerint a vissza nem térítendő támogatás, az igazolt kiadás és költsége 70 százalékáig adható, jelenleg ez a határ 50 százalék. Kivételt képez az idegenforgalmi képzés (oktatás), kutatás. Ez esetben a támogatás mértéke elérheti a 100 százalékot is. A kiemelt jelentőségű beruházásoknál - például a gyógyturizmus és a konferencia-turizmus területén - a kamattámogatáshoz 25 százalékot képviselő saját forrást kell igazolni. A jövőben szigorúbban ellenőrzik majd, hogy a támogatásból vásárolt eszközöket turisztikai célokra használják-e. ményeket és a következtetéseket ismertették a zsűrivel. A hallgatók igen alapos felkészültséggel, előre elkészített írásvetítő-fóliákkal, a mérési eredményeket ábrázoló grafikonokkal jöttek. Éppen ezért a tanszék vezetője és a zsűri úgy döntött, nem három, hanem hat díjat oszt ki. Az első helyezett a mezőkovácsházi Gulyás Nándor lett. A két második helyezett a Seregélyes Csaba - Végh Tamás kettős Dunaújvárosból és Friedl Zita Sopronból. A harmadik helyen hárman osztoztak: Buchta Krisztián (Budapest), Máté Szabolcs (Románia) és Osztényi József (Túrkcvt). A versenyzőket felkészítő tanárok is a diákokkal azonos jutalomban - 15, 10 illetve 5 ezer forintban - részesültek. Szatmári Sándor tanszékvezető elmondta, hogy a pályázat célja a kísérleti fizika iránti érdeklődés felkeltése volt. Tudvalevő, hogy a természettudományos tárgyakat az utóbbi időben egyre kevesebb középiskolás választja továbbtanulásra. A pályázati részvételből viszont kiderült, vannak még elkötelezettek. K. G. Hogyan lett az óvári gazdászból, Kovács K. Zoltánból a Szabad Európa Rádió szerkesztője? Hogyan került be 1947-ben a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt színeiben a parlamentbe? Miért kellett rá két évre elmenekülnie az országból? Milyen lehetett annak a férfinak a sorsa, aki csaknem negyven esztendőt töltött emigrációban? Erről beszélgettünk a 74 éves Kovács K. Zoltánnal, aki a napokban tartott előadást az Alsóvárosi Templomban, a Ferences evangéliumi estéken. - Mosonmagyaróváron születtem. Ott jártam a piaristákhoz gimnáziumba. Úgynevezett szegénydiák voltam, ami azt jelenti, hogy nem kellett tandíjat fizetnem. Egy ideig kredenciálisa, sekrestyése is voltam a piaristáknak, s részt vettem a ház körüli teendőkben. Azért lettem gazdász, mert az akadémia - a későbbi agrárfőiskola, illetve egyetem - ott volt Magyaróváron, és máshol nemigen volt lehetőség továbbtanulni, meg aztán erősen kötődtem a faluhoz is. 1946-ban szereztem meg a diplomámat. A családi hátterem miatt a szociális kérdések mindig érdekeltek. A parlament korjegyzője Olyan diákmozgalmakban vettem részt, ahol rendszeresen találkoztunk a természettel, a társadalommal és a szociális kérdésekkel. Szerencsémre volt egy nagyon tehetséges, széles látókörű piarista hittanárom, aki felhívta a figyelmünket a szociális kérdésekre, problémákra, sőt, azon túlmenően olyanokat is oktatott, amelyek nem tartoztak szorosan a hittanhoz. így ismertette az egyház társadalmi tanítását, s tőle hallottam először a francia perszonalista . filozófusról, Bergsonról. A dolog tehát úgy nézett ki, hogy ezek a tanítások mélyebben hatottak rám mezőgazdasági tanulmányaimnál. - Később foglalkoztam népműveléssel is, és 1945 után földreformot hajtottam végre Magyaróvár körzetében. Az új gazdákat úgynevezett ezüstkalászos szakmai tanfolyamokon tanítottam, s így vált egy kicsit ismertté a nevem a környéken. 1947-ben, amikor a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt elhatározta, hogy indul a választásokon, kaptam egy üzenetet arra vonatkozóan, hogy hajlandó lennék-e támogatni a pártot. Én akkor már az agráregyetem demonstrátora voltam, tehát szakmai pályára készültem. A párt a negyedik-ötödik helyet szánta nekem a megyei listán, mondván, ezzel növelem a népszerűségüket. A társadalmi, ellenzéki hangulat olyan erős volt és még hatottak a két világháború közötti keresztény szociális mozgalmak (mint például a KALOT és a KALASZ) -, hogy a választásokon még az utánam következő jelöltek is bejöttek a listáról. így kerültem be huszonhárom évesen a parlamentbe. Én voltam a korjegyző, azaz a legfiatalabb képviselő. Nagyon nehéz körülmények között politizáltunk. 1948 őszétől kezdve az Államvédelmi Hatóság ellenőrzése alatt álltunk. Éjjel-nappal kísértek bennünket, és figyelték minden lépésünket. Nem volt kétségünk aziránt, hogy ha lejár a mandátumunk, lefognak bennünket. Ez volt az oka annak, hogy 1949 februárjában tizenegy képviselőtársammal együtt elmenekültem az országból. A nyugati határ déli részén akkorra már felhúzták a vasfüggöny. A mennyasszonyommal és öt képviselőtársammal a drótsövény alatt bújtunk át, s hagytuk el az országot. Tettük mindezt annak reményében, hogy az emigráció nem fog sokáig tartani, merthogy a Nyugat nem engedheti meg, hogy Magyarországon a kommunista rendszer eluralkodjék. Arra gondoltunk, hogy kint folytatjuk a politikát, és akkor segítünk, illetve közreműködünk az ország szabadságának visszaszerzésében. A SZER agrárszakértője A politikai valóság azonban sokkal keményebbnek bizonyult, s az emigrációból egy egész élet lett. Harmincnyolc évig éltem Nyugaton. - Bajorországba azért mentem, mert 1943-ban mint fiatal gazdász ott voltam gyakornok, s aira gondoltam, hogy vissza tudok kerülni abba a gazdaságba, ahonnan nagyon kedvesen bocsátottak el. A körülmények azonban annyira megváltoztak, hogy ott senki ismerőst nem találtam, úgyhogy elölről kellett kezdeni az életet. Voltam rakodómunkás, kertész és házmester. Fokról fokra küzdöttem fel magam. Aztán 1951-ben szerencsém is volt, amikor Münchenben megalakult a Szabad Európa Rádió, ahová agrárszerkesztőt is kerestek. Szakmai és politikai múltam ajánlás volt arra, hogy még abban az évben tagja lettem a Szabad Európa Rádió szerkesztőségének. Főleg agrárműsorokat készítettem, de foglalkoztam ifjúsági kérdésekkel, családpolitikával és egyházi adásokat is szerkesztettem. Mondhatom azt, hogy menet közben tanultam meg a rádiós szakmát. Mindemellett politizáltam is. Az emigrációban ugyanis nagyon erős keresztény népmozgalmat szerveztünk. Az volt a célunk, hogy a nyugati közvéleményt, s főképpen a politikai közvéleményt rendszeresen tájékoztassuk a magyarországi eseményekről, az ország kiszolgáltatottságáról, a társadalom elnyomásáról és az egyes ember nehéz helyzetéről. Tettük mindezt annak reményében, hogy a Nyugat segítőkészsége a szabadság visszaszerzésére növekedni fog. Lassan azonban rájöttünk arra, hogy Nyugat, mint olyan, nincs. Vannak nyugati országok, de nincs egységes nyugati külpolitikai és hatalmi politikai stratégia. Rá kellett jönnünk, különösen 1956 után, hogy a magyar nép forradalma és szabadságharca sem volt elég ahhoz, hogy a nyugati hatalmak cselekvően szóljanak bele a közép-európai térség sorsába. Ez óriási tanulság volt számunkra. Megtanultuk azt, hogy az a koncepció, hogy a Nyugat a közép-európai térséget, s benne Magyarországot is felszabadltja - illúzió. Ezt követően tudtuk, hogy a szabadság többféle történelmi erő összhatásaként térhet vissza a közép-európai térségbe. Lényegében ez is történt. - 1986-ig dolgoztam a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében. Akkor még nem lehetett előre látni, hogy Magyarországon összeomlik a kommunizmus, bár az idő tájt már az volt a benyomásom a hazai szamizdat tevékenység, a párton belüli viták és a gazdasági reformkísérletek eredményeként, hogy a rendszer bomlóban van. Élérkezettnek láttam az időt arra, hogy ebben a bomlási folyamatban pozitív értelemben részt vegyek. Az eszmetörténet tudósa 1987 végén tértem haza először Magyarországra. Addig nem jöhettem, mert egyrészt veszélyes lett volna, másrészt az amerikai munkaadóm sem engedélyezte. S bár 1986-ban nyugdíjba mentem, 1993-ig, a Szabad Európa Rádió megszűnéséig külső munkatársként dolgoztam a szerkesztőségben, úgyhogy megélhettem azt, hogy 1989 után Magyarországról tudósíthattam. 1993ban feleségemmel együtt végleg hazatelepedtünk. Pártpolitikával itthon nem akartam foglalkozni, s a Barankovics Alapítványnak voltam a tanulmányi tanácsadója. Budán élünk, és nagyon jól érezzük magunkat. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai bölcsészeti karán tanítok keresztény szociális eszmetörténetet. Mindemellett a Duna Televízió kuratóriumának vagyok az alelnöke. A közélet tehát egyelőre kitölti— az életemet. Azt szeretném elmondani, hogy én nem nagyon éltem a nyugati társadalomban, hiszen a rádiós munkám mindig a magyar eseményekhez kapcsolt. Fizikailag tehát kinn éltem, lélekben azonban idehaza. Az a szubjektív érzésem, hogy a Szabad Európa Rádió hozzájárult ahhoz, hogy a közép-európai térségbe visszatért a szabadság és a demokrácia. Akkor is, ha ez a szabadság és demokrácia lassan érik, és a tanulságok szerint nem valósul meg olyan gyors mértékben és színvonalon, ahogy az Nyugaton a második világháború után organikusan, a tapasztalatok hasznosításával, politikai váltógazdálkodással megvalósult. De szerintem rajta vagyunk az úton. Siflbó C. Szllárd Erösebb hegyközségek • Badacsonytomaj (MTI) A bortörvény értékesítésre vonatkozó rendelkezése, gátolja a kistermelök bekapcsolódását a borturizmusba, eladhatatlanná teszi termésüket - hangoztatta a Szölö és Borvárosok Szövetségének első közgyűlésén szombaton Badacsonytomajon több résztvevő is. A történelmi borvidékek közigazgatási és gazdasági szakemberei túl szigorúnak tartják azokat az feltételeket, amelyeket a bort mérő pincék részére előírtak és ugyancsak betarthatatlanok szerintük a kisgazdaságokban a kannás bor forgalmazásának szabályai is A törvény értelmében például nem mérhet bort pincéjében egyetlen szentgyörgy-hegyi vagy badacsonyi bortermelő gazda sem, mert nem vezet hozzá portalanított út - hozták fel a példát állításuk igazolására. - A kannás bor ellenőrzésre, plombálásra szállítása pedig oly mértékben megnöveli a költségeket, amit a kistermelő már nem btr el. A tizenhét város képviselői egyetértettek abban, hogy a hegyközségek el tudnák dönteni, ki alkalmas a bor kimérésére és ellenőrizni tudják a kannás borok minőségét is. Ehhez azonban ki kell bővíteni hatáskörüket. A felvetett problémák azt igazolják a szakértők szerint, hogy szükség lesz a bortörvény módosítására. A szőlő és borvárosok képviselőivel egyetértett Orosz Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke is. A Badacsonyi Hegyközség vezetői törvényi segítséget kérnek a borvidék további zsugorodásának megállításához. A szépfekvésű szőlőültetvények ugyanis egyre fogynak és helyüket a nyaralók, üdülők veszik át. Ma a badacsonyi borvidék 1600 hektárnyi szőlőültetvénye háromezer ember tulajdonában van, s a terület egyharmadát senki nem műveli. Hasonló gondokkal küszködik a füredi borvidék is. A szőlő jövedelmezősége alacsony, nyaralónak, üdülőnek azonban drágán eladhatók ezek a telkek. Védekezés a Felső-Tiszán • Nyíregyháza (MTI) A Felső-Tisza vízgyűjtő területén lehullott néhol 20 milliméter mennyiségű csapadék hatására nem csökkent tovább az elöntött területek nagysága, változatlanul eléri a 3450 hektárt - közölte Fazekas László, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője szombaton. Az elöntött területből 800 hektárt tesz ki a vetés, míg a szántóterület nagysága meghaladja az 1200 hektárt. Az igazgatóság területén 8 belvízi szakaszon továbbra is fenntartják a II. fokú belvízvédelmi készültséget. A védekezési munkákat folyamatosan végzik. így eltávolítják a vízfolyási akadályokat, stabil és hordozható szivattyúkat állítanak üzembe, valamint feltöltik a belvíztározókat. Az elmúlt nap folyamán 19 szivattyútelepük üzemelt, másodpercenként 14,8 köbméter összteljesítménnyel. Az így átemelt víz mennyisége meghaladta a 830 ezer köbmétert. A védekezési munkában összesen 139 fő - ebből 9 közmunkás - vett részt. Meleg helyzet. A hótanpályázat döntő pillanata. (Fotó: Schmidt Andrea) • Kísérletezzünk és gondolkozzunk! Ifiá fizikusok a JATE-n