Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-22 / 119. szám

PÉNTEK, 1998. MÁJ. 22. TERMÉSZETVÉDELEM 11 Zöld zóna r

eljesen megértem azokat, akik vállukat vonogatják a természetvédelem szó hallatán. Igazuk van. Én is ezt tenném, ha nem tudnám, miről van szó. Csakhogy tudom, ezért aztán megpróbálok másokat is ráébreszteni. Már tudniillik arra, mi minden van, él, létezik környezetünkben, ami fantasztikus élményt nyújthat a szemlélődőnek. Aki sasmadarat akar látni, darutollat szedni, látni, miképp dürrögnek a túzokok, vagy nem akar semmit, csupán nagyokat lélegezni, elég, ha kimegy a pusztába. Ha nagyon biztos akar lenni a dolgában, jó ha fóltárcsáz egy számot - a jelen oldalunk alján a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatóságának számait közöljük, lévén, e területet mutatjuk most be s a vonal túlsó végén készséggel elmondják, hova, mikor érdemes és lehet menni, mit célszerű tudni a meglátogatandó területről, mily szabályokat kell betartani, s az élmény máris garantált. Majdnem elképzelhetetlen oly út ki, a természetbe, melynek során ne pillantana meg az ember olyan teremtést, melyről az áll a nagykönyvben: ritkaság. Az persze előfordul, mire a lelkes érdeklődő fölkapja a fejét a hozzáértő szavára - „Nézd! Ott, ott repül!" - nos, az illető madár látótávolságon túl van, illetőleg fölcsavarodott az egekbe; de nézni, látni is tudni kell. Könnyen megtanulható. ritermészetvédelmi összeállításnak - hasonlóval pár Hé hetenként előjövünk majd - vannak korlátai (hogy mást ne mondjak, természetképet a riportfotózás módszereivel készíteni aligha lehet), a természetjárókedvet mindenesetre igyekszik fölkelteni. Küszöbön a nyár, a vakáció, a szabadságolások ideje. A szabadban szerzett élményekből, a megismerésből pedig szervesen következik, hogy az ember immár nem vonogatja a vállát, ha azt a szót hallja: természetvédelem. Hanem 6 maga is védi a természetet. » Természet ember összetart: Körös-Maros Nemzeti Park Mézpázsit és templomrom Cserebökény, Szín Ferenc és társai juhászata. - A környezetbarát gazdálkodás jól megfér a természetvédelemmel - mondja Tóth Tamás, a nemzeti park munkatársa. (Fotó: Schmidt Andrea) Mozaikosan Az igazgatóság épülete - Szarvas, Anna-liget. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója és Juró Beatrix. (Fotó: Schmidt Andrea) A nemsokára Csongrád megyei területekkel is bővülő, mozaikos elrendezésű Körös-Maros Nemzeti Park megőrzi, esetenként „visszatermészetesiti" a területén található jellegzetes élőhelyeket, azok növényés állatvilágát. A park igazgatósága fontosnak tartja tevékenységének bemutatását, s igy a természetvédelem népszerűsítését is. A Körös-Maros Nemzeti Park kilencvenhét január 16án alakult meg; jogelődje az azelőtt három éve létrejött Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság - tudtuk meg Tirják László igazgatótól. A park székhelye Szarvason található, fölépítése mozaikszerű, azaz több, egymással nem összefüggő részből áll. Az összesen 42 ezer hektáros park nagyobbrészt Békés megyére teijed ki, de jelentős területei vannak Csongrádban is - mindenekelőtt Szentes határában (Cserebökényi puszta), és Makó térségében (Csanádi puszták, s a Marosártér). A kardoskúti Fehér-tó területe jórészt ugyan Békéshez tartozik, de egy hányada vásárhelyi határ. Két fő élőhelytípus különíthető el a nemzeti parkon belül. Egynegyede a vizes élőhelyeket jelenti - a megyében a Maros hullámtere tartozik ide, továbbá két maradványjellegű mocsár, és olyan vízállások, melyeknek a tavaszi-őszi madárvonulásra, a fészkelésre nézvést meghatározó szerepe van. A terület háromnegyede pedig pusztai jellegű, ezen belül előfordulnak ősi puszták, melyek évezredek óta változatlanok; illetve a másodlagosan kialakultak, ezeket a folyószabályozás hozta létre. A közeli jövőben bővül a park, részint a Maros-völgyben, ahol a 430 hektáros védett terület nagysága 3000 hektárnyira nő, részint a megyehatáron lévő kardoskúti Fehér-tóhoz tartozó óvott terület is megnagyobbodik. Negyvenheten dolgoznak egyébként az igazgatóságon, köztük a természetvédelmi őrszolgálat tagjai - mobiltelefonnal, maroklőfegyverrel, egyenruhával ellátva, hatósági személyhez kötődő jogosítványokkal. Föladatuk: a terület ökológiai állapotát, a hatósági előírások betartását ellenőrizzék. Nemsokára polgári természetvédelmi őrszolgálat is alakul. Az igazgatóság a legkülönbözőbb társadalmi szervezetekkel együttműködik, s iskoláknak, csoportoknak segítséget nyújt a természeti értékek megismerésében. (Az igazgatóság cfme: Szarvas, Anna-liget I. kk. 9; levélcím: 5541 Szarvas Pf.: 72; tel.: 66/313-855, 66/312459; fax: 66/311-658.) Mézpázsitos mocsár, ürmös puszta váltja egymást, vakszik vakít a napsütésben. A Körös-Maros Nemzeti Parkot járjuk, a megye legészakabbi részén, hol az Ös-Maros medre mellett, hol kunhalom, hol templomrom tövében. Még zöld a puszta, hanem nyáron... Nyáron kisül, rezeg fölötte a lég. Rezeghet, mert ez a dolga, a természetvédőknek pedig az, hogy megőrizzék jelen állapotában a sok százféle növény- és állatritkaságnak otthont adó területet. Őrzik is - egyetértésben az itt élőkkel. A környezetbarát gazdálkodást folytató pusztai ember jól kijön a természetvédőkkel. Előbbutóbb pénzt is hozhat a konyhára a Nyugaton már elterjedt ökoturizmus. Szarvasról jövünk, a Körös-Maros Nemzeti Park központjából, ahol az itt folyó természetvédelmi munkákról tájékoztatott Tirják László igazgató. Most a pusztában vagyunk, Cserebökény terehalmi részén, Szentes haNemsokára hivatalosan is a Körös-Maros Nemzeti Park részévé válik a megye legdélibb részén lévő, a Makó-térségi Magyarcsanádhoz tartozó Bökény Maros-ártere. - Már vásároltunk is Bökényben egy ingatlant, fölszerelése jelenleg folyik, rövid időn belül megjelenhetnek ott a kutatók - mondta Tirják László igazgató. Farkas Jánosné, Magyarcsanád polgármestere pedig úgy tájékoztatott: a község önkormányzata örömmel üdvözli az itt majd munkát végző kutatók tevékenységét. A nemzeti park léte, az itteni élővilág föltárása elősegítheti az ökoturizmus terjedését. A természetvédelmi 'ritkaságok iránt érdeklődő kül- és belföldi vtndégek pedig jövedelemforráshoz juttathatják a községet. tárában. - Ez itt az Ős-Maros medre - int kísérőnk, Tóth Tamás területi munkatárs, természetvédelmi őr egy laposabb, náddal benőtt területre -, a Maros valaha erre is kanyargott... - Azt is mondja: ha a jövőben lehetőség nyílik rá, mocsárrekonstrukciós programot indftanak itt be, újjáélesztve az egykori vízi világot. - Ott egy sárga billegető - teszi hozzá hirtelen; barázdabillegetőhöz hasonló, ámde citromsárga madár röppen föl előttünk a dűlőúton. Ez itt fürtös gyöngyike - teszi hozzá (nem madár: növény), lábunk elé mutatva. Hallgassák csak! Ez fürj hangja, pitypalattyol. - A fürjecske láthatatlan marad, csupán hangja hangzik hátunk mögül, de úgy, mintha előttünk szólna. - Ugartyúk éppúgy van itt, mint hamvas rétihéja s kékvércse - hallom. (Idefelé jövet, fotós kolléganőmmel, itt is, ott is láttunk árok mentén, nádas fölött papírkönnyedén libegő héjamadarakat. Azok barnák voltak, fejüket röpülés közben kíváncsian forgató, barna rétihéják. Ahol ellibegett egyegy, elhallgatott a nádirigó. Csak kakukk szólt, láthatatlan. - Kakukk, Kakukk!...). Kísérőnk még megemlíti dr. Bod Péter, a szentesi kórház nyugalmazott főigazgatója nevét, aki nagyon sokat tett a terület omitológiai föltárásáért, és megyünk tovább. Műúton halad a kocsi, délnek, visszafelé - megelőz minket dr. Demeter, a szarvasi polgármester -, a határban zöld kunhalom itt is, ott is, köztük az ország legnagyobb kunhalma, tizenhat méter magas. Elhagyjuk a komor ecseri templomromot, tetején gólyafészek. Egy Ecser nevű kun falu volt itt egykor. - Tavaly nyáron találtam egy Árpád-kori templommaradványt, félmárvány sarokkövét bevittem a szentesi múzeumba - mondja kísérőnk, egyébként természetvédelmi ökológusi szakot végzett az egyetemen. Közlekedési eszköze félversenykerékpár, nyakában messzelátó, kezében mobiltelefon. Lelkesedése, szaktudása határtalan. Immáron Rekettyés-réten vagyunk, a fábiánsebestyéni határban, még mindig Cserebökényben. Ürmös puszták, mézpázsitos mocsarak fognak körül, a levegőben szalakóta bársonyhangja, amott szárnyaló goda. A dűlőúton, két vakszik közt gyalogcincér. Szín Ferenc tanyája - a gazda nyakában az épp esztendős Gabriella -, arrébb a juhhodály, kétmillióért fölújított nádtetővel. - Hát nem jobb volna, ha csak a megtekintéséért is pénzt lehetne kémi? kérdi kísérőnk a gazdát, aki bólogat: dehogynem. (Előbbutóbb ez lesz belőle, az ökoturizmus felé halad a világ). Északnak fordulunk megint. Dancsó Jánossal régen találkoztam, örömmel hallom, szépen cseperedik unokája, a fél-ében bőrű Isaac Oroyowe Onoriode, s már testvére is van, Gréti. - Kompromisszumot kötöttem a természetvédőkkel - mondja gazda. - Libáimat egy százötven méteres folyosón áthajthatom a park területén - teszi hozzá. Ismét délnek haladva beköszönünk Forrás Ilona gazdaságába, őt is rég láttam; évekkel ezelőtt ott voltam édesapja, az elhunyt Forrás Mihály, a híres juhász temetésén -, azóta Ilona is nevet szerzett a juhászat terén. És ami nagyon fontos: látva látni, jól megfér itt a környezetbarát, hagyományőrző gazdálkodás és a i gmodernebb, nyugat-európai sulű természetvédelem. • Orchidea, pártás daru, százezer vadruca Hol, mi? A cserebökényi puszta, a kardoskúti Fehértó, a csanádi puszták, a Maros-ártér számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak élőhelyet a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül. Néhol hatalmas madártömegek vonulnak át, másutt ritka madarak fészkelnek, ismét másutt hegyvidéki növényekre lelünk, melyeknek igazából az erdélyi havasokban van az otthona. S így tovább. A cserebökényi puszta Szentes és Fábiánsebestyén határában - védettségét a még meglévő pusztai tájkép, az ősgyepek és mocsarak jelenléte, illetve a különleges madárvilág indokolja. A terület legfőbb botanikai értékeit a csatornákban, a mocsárfoltokban fönnmaradt vízi növénytársulások adják. Közel kétszázharminc madárfajt figyeltek meg már itt. A terület rendszeresen költő madara a kék vércse, a haris, a szalakóta, átvonuló a pusztai ölyv, és a réti sas. A kardoskúti Fehér-tó környéke, a valamikori Vásárhely-puszta e megyéhez tartozik - régészeti emlékei, pusztai növény- s állatvilágegyüttese, és a madárvonulásban betöltött rendkívül fontos szerepe miatt védett. Bevonták a vizes élőhelyek védelméről szóló ramsari egyezmény körébe, s a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek közt is nyilvántartják. Negyven-ötvenezer vonuló vadliba, százhúszezer vadréce nem ritkaság itt, és elvetődött ide már a pártásdaru is. A csanádi puszták nagyrészt a mi megyénkben találhatók, Csanádalberti, Csanádpalota, Királyhegyes, Makó-Rákos környékén. Mi minden látható itt? A löszpusztagyepeken tavaszi hérics s vetővirág díszlik, a Liliomos nevű ősmocsárban orchidea is él: a pompás kosbor. E puszták, hasonlóan a cserebökényihez, egy európai jelentőségű madárvonulási folyosó részei, ahol pihenő- és táplálkozóhelyet lelnek a darvak, a récefélék, a parti madarak. Mindenképp meg kell említeni: a terület fészkelőhelyet nyújt a túzoknak, a hamvas rétihéjának. Előfordul itt a fokozottan védett földi kutya is. A Maros-ártér rövid magyarországi szakaszának természetvédelmi megóvása országos érdek. A terület jórészt erdő, sok helyütt őserdő, művelés itt sohasem folyt; a védett nyári tőzike több helyütt föllelhető. Az Erdélyt átszelő folyó árvizei hegyvidéki élőlényeket sodornak idáig. A romániai szakaszon, a magyar határtól pár kilométerre feltűntek a bucók - e halfajok előfordulása a vízminőség javulását jelzi -, a Makó és Nagylak közti szigetek pedig gémtelepeknek adnak helyet, ahol kiskócsag éppúgy él, mint kárókatona. A védett terület egyik kiemelkedő értéke a bánáti csiga. A vidra lábnyomait gyakran látni a Maros iszapjában - őt magát annál ritkábban. De van. Az oldalt irta és szorkesztotte: Farkas Csaba A bökény táj is várja a kutatókat Maros-part: aláírás előtt Bővül a nemzeti park. Farkas Jánosné magyarcsanádi polgármester, s Végh Imréné, Juliska néni, a bökényi kutatóház előtt. (Fotó: Schmidt Andrea)