Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

KEDD, 1998. MÁJ. 19. UNIVERSITAS III. • Egy híján huszonöt Szenátus alakul Jövó hétfőn tartja ala­kuló ülését a Szegedi Fel­sőoktatási Szövetség (to­vábbiakban: szövetség) vezető testülete. A szená­tusban a tagintézmények - a József Attila Tudomá­nyegyetem, a Szent­Györgyi Albert Orvostu­dományi Egyetem, a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola, a KÉE Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kara, valamint a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kola Szegedi Konzerva­tóriuma - arányos képvi­selettel rendelkeznek. A huszonöt tagú szenátus titkos szavazással és egyszerű szótöbbséggel maga választja meg el­nökét. A Felsőoktatási Törvény 59/A-D fejezete a szenátust jelöli meg mint az integrációt irányító testületet, az elnököt pedig az intézményi szövet­ség vezetőjének és törvényes képviselőjének tekinti. A sze­nátus, összetételét tekintve, hivatalból delegált, illetve választott tagokból áll. Előb­bibe tartoznak a szövetség tagintézményeinek rektorai és főigazgatói, valamint az egyesített Hallgatói Önkor­mányzati Szövetség elnöke, utóbbiba pedig két nem okta­tó dolgozó, hat hallgató, va­lamint tagintézményenként annyi képviselő, ahány karral a felsőoktatási intézmény képviselteti majd magát az egységes Szegedi Egyetem­ben. Mindez azt jelenti, hogy a szenátusnak összesen hu­szonöt, szavazati joggal bíró tagja lesz. Tanácskozási jo­got kapnak a szövetség tár­sult tagjai (a Szegedi Bioló­giai Kutatóközpont és a Hit­tudományi Főiskola vezető­je), a szövetség, a stratégiai bizottság és a felügyelő ta­nács elnöke, valamint az in­tézményi adminisztráció, a közalkalmazotti tanács és a reprezentatív szakszerveze­tek képviselői. A szenátus tit­kos szavazással és egyszerű szótöbbséggel maga választja meg elnökét, akinek szem­élyére az Universitas Egye­sülés igazgatótanácsa tesz ja­vaslatot. A megválasztott el­nök megbízatása a szövetség működésének időtartamára szól. A szenátus döntéseit tagintézményi konszenzus alapján hozza. Amennyiben valamely intézményre nézve a döntés sérelmes, az intéz­ménynek vétójoga van. Ez azonban személyi és integrá­ciós kérdésekben nem érvé­nyes. Sőt! Abban az esetben, ha valamely tagintézmény a vétójog ismételt gyakorlásá­val veszélyezteti az integráci­ós célok elérését, a szenátus kezdeményezheti a művelő­dési miniszternél a tagintéz­mény szövetségből történő kizárását. Az erre vonatkozó határozatot a szenátus titkos szavazással hozza, amelynek érvényességéhez minősített többség szükséges. Ezek után nézzük, hogy kiket delegáltak az egyetemi, illetve főiskolai tanácsok a szenátusba. József Attila Tu­dományegyetem: dr. Mészá­ros Rezső egyetemi tanár, a JATE rektora, dr. Molnár Im­re egyetemi tanár, az Állam­és Jogtudományi Kar dékán­ja, dr. Farkas Beáta egyetemi docens, a Közgazdasági Tan­székcsoport vezetője, dr. Ba­lázs Mihály egyetemi docens, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, dr. Hatvani László egyetemi tanár, a Matemati­kai Tanszékcsoport vezetője, Németh Lénárd EHÖK elnök és Garamhegyi Abel tanárse­géd, a doktoranduszok képvi­seletében. Szent-Györgyi Al­bert Orvostudományi Egye­tem: dr. Dobozy Attila tan­székvezető egyetemi tanár, a SZOTE rektora, dr. Mészáros Ferenc tanszékvezető egyete­mi tanár, az Általános Orvos­tudományi Kar dékánja, dr. Erős István tanszékvezető egyetemi tanár, a Gyógysze­résztudományi Kar dékánja, dr. Boda Márta főiskolai ta­nár, a Főiskolai Kar főigazga­tója, valamint Benke Csaba a hallgatók és Unginé Kántor Katalin a betegellátást repre­zentáló dolgozók képviseleté­ben. Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola: dr. Békési Imre egyetemi tanár, a JGYTF főigazgatója, dr. Ga­lambos Gábor tanszékvezető főiskolai tanár, dezignált fő­igazgató, dr. Seres László tanszékvezető egyetemi ta­nár. tudományos főigazgató­helyettes és Jancsák Csaba, a HÖK elnöke. KÉE Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar: dr. Szabó Gábor egye­temi docens, a SZÉF főigaz­gatója, Bajúszné dr. Kabók Katalin főiskolai docens, ok­tatási és ifjúsági főigazgató­helyettes, dr. Török János gazdasági igazgató és Kapos­vári Andrea, a HÖK elnöke. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzerva­tóriuma: Weninger Richárd főigazgató. Kerek Ferenc tan­székvezető főiskolai docens és Lajos István, a HÖK elnö­ke. Információink szerint az egyesített Hallgatói Önkor­mányzati Szövetség még nem választott elnököt, (gy a HÖSZ egyelőre nem tudja delegálni magát a szenátusba. Szabó C. Szilárd Csúcstechnika • Szombathely (MTI) Öt szombathelyi középis­kola összefogásával létreho­zott konzorciuma 45 millió forintot nyert a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Szakképzési Intézet pályáza­tán - tájékoztatott Németh István, az ügyben illetékes is­kola igazgatója. A nagy összeg felhasználásával egy csúcstechnikát képviselő fémmegmunkáló robotot vá­sároltak és szereltek fel a Puskás Tivadar Szakképző Iskola tanműhelyében. A be­rendezés már meg is kezdte a működését. A korszerű fém­megmunkálót Kiss Péter munkaügyi miniszter adta át rendeltetésének. Mint hang­súlyozta, a berendezéssel már most évente 250-300 szom­bathelyi diák gyakorlati okta­tását emelhetik magasabb szintre. Wágner András Szombathely polgármestere az ünnepségen hangsúlyozta: nagy jelentősége van annak, hogy a városban működő tan­műhelyekben olyan képzést kapjanak a diákok, ami a csúcstechnológiát alkalmazó multinacionális cégek mun­kavállalóiként is jól haszno­síthatnak. A robot értéke ön­magában is meghaladja a 30 millió forintot, ráadásul ah­hoz három önállóan is műkö­dőképes CNC-eszterga is tár­sul. A gépparkot tíz terminál­lal rendelkező számítógépes hálózattal kapcsolták össze, így kilenc tanuló gyakorolhat egy időben a berendezése­ken, tanári felügyelet alatt. „Apám karóráját is államosították" Dr. Barcsay István - egy gyógyszerész-famíliából. (Fotó: Mohos Angéla) Barcsay István dédap­ja 1863-ban kapta meg a gyógyszerészi okleve­let. Azóta a családban apáról fiúra száll a gyógyszerészet, immár négy generáción át. A Szeged második patiká­ját háromnegyed évszá­zadon át tulajdonló famí­liának ma nincs gyógy­szertára. A dédunoka, dr. Barcsay István, a He­liomed Rt. kereskedelmi igazgatója. - Régi erdélyi család a mienk, amelyik évszázado­kon keresztül katonáskodott és politizált éppen olyan eredményességgel, amely a magyar történelemre általá­ban jellemző volt. A déda­pám volt az, aki véget vetett ezeknek a „daliás időknek", és úgy döntött, hogy valami­lyen polgári foglalkozás után néz. 1863-ban Budapesten gyógyszerészi oklevelet szer­zett. (Érdekes, hogy én éppen 120 évre rá kaptam meg a diplomámat.) Először Nyí­regyházán, majd Debrecen­ben dolgozott, mint patikus­segéd. 1875-ben vásárolta meg Szegeden „Az Isteni Gondviseléshez" címzett gyógyszertárat. Ebben az volt az érdekes, hogy a patika „re­ál jogú" volt, vagyis a tulaj­donosnak nem feltétlenül kellett gyógyszerésznek len­nie, és az öröklésben sem volt ez feltétel. Ez volt Sze­geden a második gyógyszer­tár; 1812-ben alapították. Adófizetők 9 Megvan még ez az épület és a patika? - Sem az épület, sem a pa­tika. A gyógyszertár eredeti­leg a Botond étterem melletti árkádos ház helyén állt, vagyis rendkívül frekventált helyen, hiszen a Széchenyi téren volt akkoriban a piac. A két háború között, a tér ren­dezése során a patika átkerült a Radnóti Könyvesbolt épü­letébe. Ez sem volt kevésbé forgalmas hely, hiszen ott működött a püspök-bazár. 1913-ig a dédapám vezette ezt a gyógyszertárat, majd át­vette tőle a nagyapám. 9 Mit gondol, miért ép­pen ezt a foglalkozást vá­lasztotta a dédapja? Hol volt akkoriban a gyógy­szerészek helye a társada­lomban? - A dédapám a város első három adófizetője között volt, vagyis Szeged legtehe­tősebb polgárai közé tarto­zott. Az első betegsegélyező pénztárat is ó hozta létre. Ez azt mutatja, hogy egy jó pol­gári foglalkozás volt a pati­kusság, a város vezető gyógyszerészei pedig jómó­dú, köztiszteletben álló sze­mélyiségek voltak. • Mit jelentett akkoriban az, hogy valaki a város polgárának vallotta ma­gát? - Erre a nagyapám jó pél­da. Amellett, hogy patikát vezetett, előszeretettel foglal­kozott az akkor nagyon nép­szerű finn-magyar rokonság kutatásával, végigutazta a Lappföldet. Nagy vízbarát volt; ő alapította a Szegedi Úszóegyletet és a Szegedi Evezős Egyletet. Nagy mo­torhajós túrákat szervezett a Tiszán. Valószínűleg bor­zasztóan élvezte az életet a patikán kívül is. Édesapám 1946-ban vette át tőle a gyógyszertár vezetését. • Mi történt az államosí­tás után? - A patikát 1950-ben, „puccsszerűen" államosítot­ták. Apám mindig levette az óráját, és betette a pénztárgép fiókjába. Jöttek, és mivel az óra a pénztárgépben volt, azt is elvették. Ezzel a családunk számára elkezdődött az alkal­mazotti lét, amit nekem is folytatnom kellett. Apám el­őször kis, falusi gyógyszertá­rakban volt vezető, mert arra nagyon vigyáztak, hogy a volt tulajdonosok nehogy sa­ját patikájukban maradjanak. Később megunta ezt a „nagy tisztességet" elment Veszp­rémbe, a Nehézvegyipari Ku­tatóintézetbe. Azután megnő­sült, és mivel édesanyám sze­gedi volt, visszajöttek, és nyugdíjazásáig a Heliomed jogelődjénél, a Gyógyszertári Központnál dolgozott szak­felügyelóként, osztályvezető­ként, főgyógyszerészként. Végigjárta a szakmai ranglét­rát azzal, hogy esélye sem volt, hogy igazgató legyen. Pendlizett 9 Érdekes, hogy minde­zek után ön is ugyanezt a hivatást választotta. - Az igazság az, hogy kö­zépiskolában jó tanuló vol­tam, de fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni. Mi­vel az egész család patikus, a keresztapám és az unokatest­véreim is, kézenfekvő volt, hogy én is gyógyszerésszé legyek. A pályám érdekesen alakult, majdnem mindent kipróbáltam, amit a gyógy­szerészi végzettséggel lehet. Tudományos intézetben kezdtem: a SZOTE Gyógy­növény- és Drogismereti tan­székén. Ez azonban „cifra nyomorúság" volt, igen ala­csony fizetést kaptam, a gyerekek pedig jöttek. El­mentem pendlizni, patikáról patikára járva egy-két hétig helyettesíteni az éppen hi­ányzó gyógyszerészeket. Ez érdekes és kellemes időszaka volt az életemnek. Ugyanak­kor megvolt bennem a vágy, hogy megmutassam az oroszlánkörmeimet, ezért szakmai versenyeken vettem részt - eredményesen. Ennek köszönhetően még harminc éves sem voltam, amikor megkaptam a megye máso­dik legnagyobb patikáját, a vásárhelyi éjjel-nappalost. Nagyon szép öt év követke­zett 1988-tól 93-ig, úgy érez­tem, most meg lehet váltani a világot. A gyógyszer-támo­gatási reform, a számítógé­pes adatfeldolgozás, a kész­letnyilvántartás, a vonalkód bevezetése arra az időszakra tehető. Azután jött egy tele­fon, és Fráter Lóránd, a SZOTE rektora hívott, hogy átmennék-e vezetni az Egye­temi Gyógyszertárat. Három hónap gondolkodás után igent mondtam, feltehetően a hiúság is szerepet játszott a döntésben. Három évig ott dolgoztam, de rá kellett jön­nöm, hogy nem tudom meg­váltani a világot, a kórházak alulfinanszírozottságát nem tudom megváltoztatni. Az el­képzeléseimet nem tudtam megvalósítani, ezért eljöttem A Hungaropharmánál he­lyezkedtem el, közben a köz­gazdasági egyetemen szak­közgazdászi képesítést sze­reztem. 1996 nyarán jött az ajánlat a Heliomed kereske­delmi igazgatói tisztére. Nagy örömmel jöttem, mert minden Szegedhez köt. Az­óta itt dolgozom. 9 Nem fájdalmas az, hogy egy négygenerációs patikus família végül eltá­volodott a gyakorló gyógyszerészségtől? - A család nem önszántá­ból mondott le a gyakorló gyógyszerészségről. Az álla­mosítás után egészen mások voltak a szakmai karrier-le­hetőségek, mint annak előtte vagy utána. Azok a gyógy­szerészek, akikben komoly szakmai ambíció volt, in­kább a központok felé pró­báltak elmozdulni, hogy ott szakfelügyelők vagy fő­gyógyszerészek legyenek a káderigazgatók mellett. A patikákban sem anyagi, sem szakmai értelemben nemigen volt kiugrási lehetőség. Édesapámban megvolt ez az ambíció. Nem azon keser­gett, hogy elveszítette a vá­ros egyik legnagyobb forgal­mú patikáját, hanem meg­próbált az új körülmények között is meghatározó szak­mai szerephez jutni. Az ő munkáját dicséri a Dugonics gyógyszertár, az Odessza la­kótelepen, a tarjáni vízto­ronynál vagy a Debreceni ut­cában lévő patika, a Taka­réktár utcai gyógyszertár fel­újítása. Világmegváltás 9 Miért nem használták ki a rendszerváltás és a privatizáció kínálta lehe­tőségeket és kértek vissza, vettek vagy alapítottak gyógyszertárat? - Abban az időszakban nem voltam olyan helyen, hogy esélyem lett volna a pa­tikához jutásra. A privatizá­ció azokat a gyógyszerésze­ket hozta helyzetbe a szemé­lyi jog megszerzésénél, akik az adott gyógyszertárban dol­goztak. Ezt a koncepciót fo­gadták el. Fájdalmasnak azt tartom, hogy négy generáció­nyi szegedi szolgálat nem számított, és az édesapám számára ezzel végleg lezárult annak lehetősége, hogy ismét patika-tulajdonos legyen. • Nem gondolt arra, hogy új gyógyszertárat alapítson? - Azt hiszem, erre az a legjobb kifejezés, hogy „be­lehaltam a szépségbe". 1993 és 96 között, vagyis a privati­záció tekintetében meghatá­rozó években éppen az egye­temen voltam. Bele voltam feledkezve a kihívásba, a vi­lágmegváltásba. Új gyógy­szer-gazdálkodási rendszert vezettünk be, be kellett lakni az új Egyetemi Gyógyszertá­rat, elkészült egy infúziós üzem, vagyis rengeteg gyö­nyörű feladatunk volt. Talán ez az oka annak, hogy nem éreztem meg az idők szavát. Mire feleszméltem, a gyógy­szertárak számát korlátozó jogszabály miatt lemaradtunk a patika-alapításról. 9 Mi a tanulsága a Bar­csay család történetének? - Ha van, akkor a legfon­tosabb az, hogy más és más viszonyok között is megtalál­ták az elődeim a boldogulá­sukat a gyógyszerész szak­mában. Nagyon örülnék, ha valamelyik gyermekem to­vább vinné a családi hagyo­mányt. A reményt, hogy pati­kát hagyhatok rájuk, nem adom fel. Keczer Gabriella Német kitüntetés • Szeged (MTI) Magyar kutatónak ­Koncz Csabának - ítélte oda az Északrajna-Vestfáliai Tu­dományos Akadémia ez évi akadémiai díját. A szegedi biológus Düsseldorfban, a Tudomány Házában a na­pokban vette át a kitüntetést. Koncz Csaba jelenleg a kölni Max-Planck Intézetben vé­gez kutatómunkát, de egy­idejűleg csoportot vezet a Magyar Tudományos Aka­démia Szegedi Biológiai Központjában is. A díjjal azt a tevékenységét ismerték el, amellyel nagyban hozzájá­rult a növényi molekuláris biológia, valamint a géntech­nológia fejlődéséhez. Kutatá­saival bebizonyította, hogy a steroidok, mint alapvető hor­monok, nemcsak az állati szervezetekben, hanem a ma­gasabb rendű növények éle­tében is szerepet játszanak. A jövö vállalkozói • Budapest (MTI) Az 1996-ban létrehozott Általános Vállalkozási Főis­kola második évfolyamos hallgatói „A jövó vállalkozói - a vállalkozás jövője" cím­mel kiállítást, tanácskozást és vitafórumot rendeztek Buda­pesten, a Villányi úti Konfe­renciaközpontban. A kiállítá­son csaknem húsz különböző profilú cég mutatkozott be. A látogatók megtekinthették a másodévesek emberi erőfor­rás tantárgycsoport keretében készített munkáit, továbbá az úgynevezett bázisintézmé­nyek (a diákok támogatását vállaló cégek) tevékenységét szemléltető tablóit. A Csiha Judit privatizációs miniszter által megnyitott rendezvé­nyen előadások hangzottak el az európai integráció és a vállalkozásfejlesztés össze­függéseiről. A főiskola diák­jainak szervezésében divat­bemutatót tartottak az üzleti élet különböző alkalmaira il­lő női és férfi viseletekből. Nyolcvanéves a tanítóképzés Jászberény (MTI) A helyi tanítóképzés me­gindulásának nyolcvanadik évfordulójára emlékeztek Jászberényben. Az ünnepi alkalomból leleplezték a fő­iskolán gróf Apponyi Albert domborművét, és róla nevez­ték el a felsőfokú oktatási in­tézmény dísztermét is. A gróf a jász város parlamenti képviselőjeként, kultuszmi­niszterként elévülhetetlen ér­demeket szerzett a jászberé­nyi tanítóképzés megindítá­sában. Az ünnepi tanácsülé­sen Benedek Sándor főigaz­gató hangsúlyozta: a tanító­képző nemcsak azt tekinti eredményének, hogy a térség 6-10 éves korosztályát jó­részt a falai között diplomát szerzett pedagógusok oktat­ják, hanem azt is, hogy a környék tudományos és kul­turális centrumává nótte ki magát. Könyvbemutató • DM-információ Martonyi János „Európa, nemzet, jogállam" című könyvét mutatják be a Sík Sándor könyvesboltban má­jus 21-én este fél hétkor. A szerzővel dr. Farkas Beáta, a József Attila Tudománye­gyetem docense beszélget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom