Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

2 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 1998. MÁJ. 4. A nagy európai cirkusz sztárvendégekkel tűzdelt tár­sulata újabb fellépésen vett részt a hosszú hétvé­gén, mert ők így emlékeznek a munka ünnepéről. Ezút­tal hazai pályán, Brüsszelben döntöttek az állam- és kormányfők az Európai Unió talán legfontosabb kérdé­sében. Mert lehet itt szó bővítésről és az európai eszme, a szolidaritás dicsőítéséről, vagy beszélhetünk az EU-n belüli felzárkóztatásról, avagy a mezőgazdasági politika szociális alapokra helyezéséről, a lényeg mégis a pén­zen van. Egy születőben lévő új nagyhatalom, az Euró­pai Unió csakis akkor érheti el és tarthatja meg befo­lyásoló erejét a világban, ha szilárd a gazdasága. Amikor egy évtizeddel ezelőtt EU-berkekben felröp­pentek a hírek a közös pénzről, az egységes elszámolás­ról, s arról, hogy mindez 2002-ben teljes mértékben megvalósul, szóval akkor nagyon sokan kételkedve fo­gadták a szándékot. De az uniós szakemberek, élükön a német bankárokkal, komolyan gondolták, hogy itt ele­gendő lesz egyetlen, közös pénz. S amikor most azon folyt a vila, hogy holland, vagy francia legyen az első bankelnök, ez a párbeszéd már csak egy presztízscsata utolsó felvonása volt. Hiszen az európai pénzintézet központja Frankfurtba helyezésével, már lehetett tudni, hogy ez a bank egy német „találmány", s ahogy a né­met szakemberek kitalálták, úgy fog működni. £ zt támaszíja alá, hogy a németek bankelnöki posztért sem nagyon kapaszkodtak, sőt, még azt is kijelentették, hogy különösebb szívfájdalom nélkül haj­landók megválni a márkájuktól. Ami azt illeti, hasonló esetben a mi kedves forintun­kat is szívesen feláldoznánk az euró oltárán. Xic 0ÜKdt Kasszasiker, Brüsszelben Örményország visszaadja • Jereván (MTI) Az új örmény elnök pénte­ken elrendelte a Németország­ból a második világháború vé­gén zsákmányolt és a kauká­zusontúli volt szovjet köztár­saságba került kulturális érté­kek visszaadását. Róbert Ko­csarján utasította az örmény külügyminisztériumot, vala­mint a biztonsági- és vámszer­veket, hogy gondoskodjanak a szóban forgó kincsekvissza­szállításáról. Öngyilkos bankár • Tokió (MTI) Öngyilkos lett a japán köz­ponti bank egyik vezetője, aki az intézménybeli korrupcióel­lenes vizsgálatot irányította. Kamosida Takajuki, a nemzeti bank hét ügyvezető igazgató­jának egyike fölakasztotta ma­gát tokiói otthonában. Három éve felügyelte a Bank of Japan belső ügyeit. Ő számolt be a múlt hónapban 98 olyan tiszt­ségviselő megdorgálásáról, akik mértéktelenül fogadtak el színházba, golfpartira és egyéb pompás szórakozásra szóló meghívásokat a felügye­letük alá tartozó pénzintéze­tektől. Berlini randalfirozás • Bonn (MTI) Több mint 300 fiatalt vett őrizetbe a német rendőrség szombatra virradóra Berlinben a szélsőbaloldaliak évek óta ismétlődő május elsejei randa­lírozása után. A rendőrök víz­ágyúk, könnyfakasztó gráná­tok bevetésével tudtak csak véget vetni a rombolásnak és a boltok fosztogatásának. A szélsőségesek álarcos csoport­jai számos üzlethelyiség abla­kait bezúzták, súlyosan meg­rongálták egy takarékpénztár bejáratát is. Behatoltak egy számítógép-üzletbe, amit tel­jesen kifosztottak. A további rendbontásokat megakadá­lyozni igyekvő rendőröket kö­vekkel és palackokkal dobál­ták meg. Rendéri akció, holtakkal • Pristina (MTI) A szerb rendőrség újabb akciót hajtott végre a hét vé­gén Koszovóban, Drenica kör­nyékén. Albán források sze­rint a nehézfegyvereket is használó biztonsági erők há­rom koszovói albánt megöl­tek. Mindhárman egy család tagjai voltak, s éjszaka haltak meg, amikor ágyúlövedék ta­lálta el házukat Vojnik falu­ban. A család további három tagja is megsebesült, de túlélte a robbanást. A szerb erők egy másik falut, Stupeljt is megtá­madták az éjjel, ahonnan két­tucatnyi család elmenekült Bombariadó a múzeumban • Vatikánváros (MTI) A Vatikáni Múzeum mint­egy ezer látogatájának kellett sürgősen elhagyni az épületet szombaton bombariadó miatt. A Sixtusi Kápolna megtekin­tésére váró tömegnek az épü­let előtt kellett várakoznia, mígnem a rendőrség kiderítet­te, hogy az ismeretlen telefo­náló riasztása - szerencsére ­hamisnak bizonyult. A rendőr­ség átvizsgálta az épületet, és ezután újra engedélyezte a tu­risták belépését a világhírű múzeumba. A rendőrnők elvitték A törökországi Isztambulban egyenruhás rendőrnők elvittek egy tüntető nőt, miután a május elsején felvonulók összecsaptak a kivezényelt rohamrendörökkel. Három amazon elbírt eggyel... (MTI Telefotó) Útjára indult az EMU • Brüsszel (MTI) Az Európai Unió állam­és kormányfői vasárnap úgy döntöttek, hogy 1999. január elsején, ti­zenegy állam részvételé­vel útjára indulhat a Gaz­dasági és Pénzügyi Unió (EMU). A közös pénzzel működő uniót Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Né­metország, Olaszország, Portugália és Spanyolor­szág alapítja meg. A kormányfők több mint tí­zórás vita után nyolc évre a holland Wim Duisenberget nevezték ki az EMU pénzügyi politikáját irányító Európai Központi Bank elnökévé. Ar­ról is határoztak, hogy Dui­senberget a francia Jean-Clau­de Trichet váltja majd fel az elnöki székben. Elfogadtak egy nyilatkozatot, amelynek értelmében a jövőben nemze­tek közötti rotációs alapon ne­vezik ki a bank igazgatótaná­csának tagjait. Egyúttal négy évre a francia Christian No­yer-t nevezték ki alelnöknek, mfg a finn Sirkka Ha:ma:la:inen, a spanyol Eugenio Domingo Solans és az olasz Tommaso Padoa-Schioppa ötéves, a né­met Otmar Issing nyolcéves megbfzhatást kapott az igaz­gatótanácsban. A találkozó után a soros EU-elnökséget képviselő Tony Blair brit miniszterel­nök, Jacques Santer. az Euró­pai Bizottság elnöke és Jósé Marta Gil-Robles Gil-Delga­do, az Európai Parlament el­nöke egyaránt az értekezlet történelmi jelentőségét méltat­ták. Blair és Santer hangsú­lyozták annak fontosságát is, hogy a bankelnökről olyan döntés született, amely a leg­teljesebb mértékben megfelel az EU maastrichti szerződésé­ben foglaltaknak. Mindketten leszögezték, hogy az elnökség és a bizottság nem fogadott volna el olyan kompromisszu­mot, amely nem áll összhang­ban az egyezmény előírásai­val. Ez a veszély egyébként amiatt állt fenn, mert Jacques Chirac francia elnök szerette volna, ha írásban kap garanci­át arra: Duisenberg négy év után megválik posztjától. Chirac mindenesetre a ta­lálkozó utáni sajtóértekezletén elégedettnek mondta magát, amiért országának négy évig alelnöke, azután pedig elnöke lesz az EMU legbefolyáso­sabb szervének. Azért azon­ban nem vállalt garanciát, hogy Duisenberg utódja sem kívánja kitölteni az előirt nyolcéves megbízatást. Nem vonta viszont kétségbe, hogy a holland szakember tartja a szavát, és 2002-ben visszalép az elnökségtől. Ez utóbbira Duisenbergnek az állam- és kormányfők, il­letve a pénzügyminiszterek előtt szóbeli nyilatkozatot kel­lett tennie. Chirac mellett Bla­ir is azt hangoztatta: nem olyan embernek ismeri a hol­land bankárt, aki megszegi szavát. A törpeállamok is • Róma (MTI) A mostani hétvégi csúcs­találkozón az euró bevezeté­sét elhatározó tizenegy or­szág döntése érinteni fogja Európa törpeállamait is. A Monacói Hercegség, San Marino városállam, a Vati­kán és Andorra ugyanis szin­tén az eurót akarja törvényes fizetőeszközzé tenni, mégpe­dig az állami pénzügyek és gazdasági állapotok vizsgála­ta nélkül, azaz a maastrichti kritériumok figyelem kfvül hagyásával. Ezek az államok ugyanis ugyanazt a valutát használják, mint az őket kö­rülvevő országok. A Vatikán­ban és San Marinóban lírá­ban fizetnek. Monacóban frankkal, Andorrában a peze­tát és a frankot egyaránt elfo­gadják. • Szlovák romák Brit menedékjog • London (MTI) „A szlovák rendőrség rasszista támadásaira" hivatkozva tartózkodási jogot adott négy mene­kült szlovák roma család­nak egy brit bíróság, amelynek precedens érté­kű végzése alapvető ha­tással lehet a kelet-euró­pai cigány menedékkéró­ket gazdasági menekül­teknek tartó/ s kitolonco­lásukra törekvő brit kor­mány politikájára. A négy család a délkelet­angliai Dover kikötőjét tavaly ősszel elözönlő szlovákiai ro­ma menekülthullámmal érke­zett Nagy-Britanniába, s ügyüket a Menekültügyi Jogi Központ nevű brit'tárdadalmi­emberjogi szervezet karolta fel. A szervezet bíróság előtt támadta meg a londoni bel­ügyminisztérium kitoloncoló döntését, s az eljáró bfró a hét végén kelt végzésben valós­nak ismerte el a négy család menedékkérelmében megfo­galmazott, hazai üldöztetésük­ről szóló érveket. A bevándorlási ügyekben illetékes londoni jogi fórum határozata szerint „Szlovákiá­ban a roma közösség folyama­tos támadásoknak van kitéve, a szlovák rendőrségen belül el­terjedt jelenség a fajgyűlölet, ami fölött a magasabb hatósá­gok is szemet hunynak". A végzés szerint „a legutóbbi szlovákiai politikai fejlemé­nyek és a helyi cigányság rom­ló körülményei" megfelelő alapot adnak annak vélelmezé­sére, hogy a roma családoknak folyamatos és súlyos mértékű visszaélésekkel kellene hazá­jukban szembenézniük, s meg­alapozottnak tűnik félelmük attól is, hogy hazatértük után üldöztetésnek lennének kitéve. Doverbe tavaly ősszel több száz szlovák, s kisebb részben cseh cigány érkezett, miután egy tévéműsor hatására elter­jedt közösségeikben, hogy a brit hatóságok jóindulattal fo­gadják a kelet-európai roma menekülteket. A brit munkás­párti kormány azonban szinte rögtön hozzákezdett hazato­loncolásukhoz, s több hivata­los figyelmeztetést is kiadott ­a legutóbbit éppen néhány he­te - arról, hogy a további ér­kezők is bizonyosan hasonló fogadtatásra számíthatnak. A kitoloncolásokkal szemben most meghozott precedensfté­let azonban alapvetően befo­lyásolhatja a még brit földön lévő - a The Guardian című vezető baloldali brit lap szom­bati ismertetése szerint mint­egy kétszáz - szlovák roma menedékkérő sorsát. A londo­ni belügyminisztériumnak öt napja van arra, hogy a végzés ellen fellebbezzen. Égig érő hegyek tövé­ben ért el bennünket a reggel, nem győztük te­kergetni a nyakunkat. Csodák földjének is mondja időtlen idők óta minden hazánkfia. Ami­kor nagyapáink az első világháború előtt, alatt és után erre is eljutottak, ha­sonlóan ámuldozhattak. Apró nekifutással akár a templomtornyot is átugor­hatnánk. Ne tessék Háry János egyenesági utódlá­sával vádolni, nem füllen­teni akarok, és a nagyot­mondás szándéka is távol áll tőlem. Szikla párká­nyán fut az út, és tövében mindjárt templom emel­kedik. Magasabban va­gyunk, mint rajta a ke­reszt. Folyók nevei is hadi króni­kákból köszönnek vissza ránk. Itt folyik a Tagliamento, tábla is jelzi. Folyik? Csörgedezik csak. Igaz, hosszú percekbe telik, amíg a medrén átfut a buszunk, először hatalmas kö­vek sorakoznak benne, később apróbb kavicsfélék már, de vfz akkora csak benne, a torony után apró nekifutással azt is átugorhatnánk. Pedig tavasz van, a vizet árasztás ideje. Kontinentális szárazság tanúi vagyunk még mindig, ahogy ősszel is azok voltunk, legutóbbi erre járá­sunk szeptemberében. Lehet, hogy itt meg se kottyan az ilyesmi, mert a kőhegyek tete­jén legföljebb tlz centis a ter­mő réteg, sok nedvességet úgyse tudna őrizni, de lentebb, ahol már síksággá öblösödik a határ, kontinentális katasztrófa unió mintakertje is lehet a mi­énk? Na, erre rálesünk, mint dorozsmai ember a vaíjúra. Ideáig nem ért el a festék­fújók piaca? Tüneményszép tiszta falak sorakoznak, hídlá­bak és egyebek, pöttynyi ráfú­jás nélkül. Vagy normálisab­bak az emberek, vagy drága a festék? És annyi díszfaiskola, cserepes csemetékkel megrak­va, amennyi talán a világon sincsen. Szoborerdő is, arra szánva, hogy ne kerti törpéket kelljen kiraknia bárkinek a kertjébe. Ha egy előtt megáll­nánk, talán továbbmennünk se kellene, kicsiben mind meg­van, ami egész Itáliában szóba jöhet. A föstékkel elsiettem a dol­got. Már Pisában járunk, ami­kor észreveszem, az aluljáró falát úgy kipingálták, húsvéti tojásfestő versenyre is elme­hetnének, akik művelték, de ezt csak a cirkalmak menny­iségére értem. Előttem szín­tiszta borzadály, akár a szege­di partfal. Akkor is az, ha van­nak tudálékos egyének, akik korunk népművészetét vélik fölfedezni az igyekezetben. Minden művészet szent dolog előttem, a népművészet még inkább, de még csak lelki ro­konságot se tudok érezni egyetlennek a látásán se. Le­het, hogy a hiba bennem van, de az is lehet, hogy a tudálé­kosok futottak előre. Az ókori hieroglifák kecses alkotások ezekhez képest, és megfejteni való értelmük van. Aki ezeket is olvasni akarná, akár ked­vezményes belépőt válthatna bármelyik aranyketrecbe. Pisáról azonban holnap. (Folytatjuk.) Horváth Dezső • Rámában minden más (2.) Belenéztünk az EU-ba Pisa tornya, mint a csipke szele érződik. Ámbár itt is igaz lehet a hazai kádencia: amit az időjárás elront, azt ne­ki kell helyreigazítania. Virág­zik a cseresznye, a virág pedig a jövő legszebb Ígérete. Ott­hon még csak bimbózott, ami­kor elindultunk. Idegenvezetőnk szóban előre jár, már a ránk várható nagyheti római eseményekről beszél. Nekem, éppen április 4-én, az a vicc jutott eszembe, amikor Lázár György járt a pápánál, kibékülni. Az egy­házfő mondta volna a kor­mány fejének, hogy egyházi ünneppé nyilvánítja április 4­ét. Annyira köszönte a magyar miniszterelnök, hogy bejelen­tette: hálából egész évünket nagyböjtté nyilvánítja. Elmúla rólunk ez az ünnep, de a legnagyobb böjt még mindig tart. Egyik vicc adja a kilincset a másiknak. Brezsnyev is járt a Vatikánban, és lelkendezett, amikor valamit fölismert ben­ne. - Medve! - kiáltott, ami­kor medvét látott. - Oroszlán! - és helyeselt most is a kísérő­je. - Gorilla! - lelkendezett megint. - Nyet, nyet, velencei tükör! - mondá kegyes kísérő­je­A folyóknál hagytuk abba, illetve az uniónál. Indulás előtt sokat beszélt otthon a rá­diónk arról, hogy csatlakozás előtt mennyi forintra rúghat természetünk fölzárkóztatása az áhított Nyugathoz. Gondol­junk csak a Holt-Marosra! Szó, ami szó, láttunk egypár kristálytiszta patakot is, akár inni is kedvünk támadt volna belőle, de olyan mocskosokat is, hogy kimondani is vétek. És ők ilyen vizekkel is csatla­kozhattak? Tüneményesen szépen ápolt szőlőtáblák mel­lett is elmegyünk, meg olya­nok mellett is, leginkább a mi kertünkhöz hasonlítottak, ahol a gaz őslakosnak számft, és előjogait kímélettel háborga­tom. Ennyi erővel akár az

Next

/
Oldalképek
Tartalom