Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-11 / 109. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁJ. 11. BELFÖLD 3 Mesetábor • Tiszasas (MTI) Aki nem hiszi, jáijon utá­na címmel mesetábort (nép­mesekutató tanácskozást) szervez Tiszasason a békés­csabai Életfa Kulturális Ala­pítvány és a rendezvény ház­igazdája, a Pitypang Egyesü­let. A június 25-ike és 28-ika közt sorrakerülő találkozón előadások hangzanak el a magyar mesekincsről s a programban bábos meseföl­dolgozás és mesemondó asszony bemutatkozása is szerepel. A tiszasasi népköl­tészet-kutató országos ta­nácskozáson A világvándora herceg című magyar népme­sét elemzik a résztvevők, s a zárónapi bábelőadáson is ez a mese kerül a tábor közön­sége elé. Válogató • Sopron (MTI) Válogató versenyt tartot­tak fizika tantárgyból a nem­zetközi diákolimpiára esé­lyes középiskolások számára szombaton Sopronban. Ezút­tal a válogató is nemzetközi­vé bővült: a magyar csapat a román csapattal mérte össze tudását. Mintegy negyven tehetséges fiatal vállalkozott az írásbeli, az elméleti és a gyakorlati feladatok megol­dására. A román csapat a nemzetközi diákolimpiákon mindig az élvonalban szere­pel, mérkőzésük a fiatal ma­gyar „fizikusokkal" jó össze­vetést és az olimpiai esélyek reális felmérését jelenti. A Sopronban legeredménye­sebben szerepelt magyar nö­vendékek képviselik hazán­kat a fizikai nemzetközi di­ákolimpián július 2-8. között Reykjavíkban. Benépesült a Tisza-tó • Tiszafüred (MTI) A nyárias meleg bekö­szöntével szinte egycsapásra benépesült az ország egyik legnépszerűbb horgászvize, a Tisza-tó. Különösen nagy lett a forgalom Tiszafüred térségében, ahol nemcsak a horgászok, hanem a vízi tu­rizmus szerelmesei is hódol­hatnak a természet nyújtotta örömöknek. Megélénkültek a tóparti kempingek, panzi­ók, amelyeket napsütéses időben már szombaton is szépszámú vendégsereg ke­resett fel. Az idei szezonban egy időben már négyszáz fős sporttábort is képesek fogad­ni. Újdonságnak számít, hogy az idén ornitológiai tá­borokat is szerveznek diá­koknak és a vizi túra vezetői tanfolyamokra szintén vár­ják a jelentkezőket. Rejtvényfejték • Tatabánya (MTI) Csaknem százan törték a fejüket szombaton Tatabá­nyán a helyi Petőfi Tömeg­sport Egyesület Rejtvény­fejtők Klubja által rendezett országos egyéni versenyén a Szarka István emlékkupá­ért. A feladatokat az Orszá­gos Rejtvényfejtő Klub és a Füles című újság szakembe­rei állították össze. A kez­dők kategóriájában Bakos Ferenc (Martfű), a haladók­nál Ferenczy Jánosné (Já­szapáti), a mesterjelöltek között Mezey László (Deb­recen), míg mesterkategóri­ában Szilágyiné Tóth Éva (Pécs) végzet az első he­lyen. Ferencesek a szelídségért A ferencesek gulyása nemcsak azért ízlett mindenkinek, mert nem kellett érte fizetni... (Fotó: Nagy László) Negyedik alkalommal gyűltek össze szombaton a szegedi, Mátyás téri fe­rences rendház lakóinak meghívására azok a csa­ládok, amelyek tagjaiból a mai, feszültséggel ter­hes, könyörtelen közöm­bösségre kárhoztató kor még nem ölte ki az egy­másra figyelés, az egy­másért való felelősség­vállalás szent kötelezett­ségét. A sok száz megjelent apró, s nagyobbacska gyermek, szülő, s nagyszülő önfeledten töltötte a napot a Mátyás tér tágas parkjában, a házigazda ferences testvérek szeretettel­jes gondoskodása mellett. Ritkán lát az ember olyan nagyszámú vendégsereget, amely az elmúlt szombaton a Mátyás templom körül nyüzs­gött. A házigazdák, a családi napot életre hívó ferences testvérek szinte csak futva közlekedtek ezen a napon, el­intéznivalóik végeláthatatlan sora azonban nem riasztotta őket a herkulesi föladattól, s bár csuhájuk csak úgy lobo­gott utánuk, ha megszólíttat­tak, mosolyogva feleltek a föltett kérdésekre. A hagyományos családi na­pon - mint ahogyan a korábbi években is - a játék kapott fő­szerepet. Bár a testvérek a gö­rög mítoszok világából Mino­tauruszt nem idézhették meg, egész nap népszerű volt a szal­ma-labirintus, jókedvvel zaj­lottak a soijátékok, s a délben fölszolgált gulyáshoz hasonla­Kukoricázás Az árnyat vető templom oldalában ácsorogtam Ágoston testvérrel, hűs őszibarackszörpöt iszogatva, amikor egy kellemes megjelenésű hölgy penderült elénk, a családi nap szervezőjét keresve. Ágoston test­vér tudakozódására, hogy vajon milyen ügyben lehet a látogató segítségére, meglepő választ kapott: a hölgy pattogatott kukoricát szeretett volna árulni a parkban. A felelet sem volt szokványos: Ágoston testvér ugyanis elmondta, természetesen megadják az engedélyt a ten­geri pattogtatására, ám csak akkor, ha azt ingyen töltik a staniclikbe a családi nap résztvevői, azaz mindenki számára. A hölgy - kinek arcára döbbenet ült - előbb rám nézett, segítséget kérve, majd úgy tűnt, tréfára vet­te a dolgot, amikor a fagyis előtt kígyózó sorra tekin­tett. Azt ugyanis már végképp nem tudta elhinni, hogy a gombócokért sem kell fizetnie senkinek. Pedig való­ban nem kellett. Ezek után sarkon fordult, s kissé dü­hösen távozott. Talán nem tévedek, ha azt írom: senki sem sajnálta, hogy nélkülöznie kellett az üzleti alapon pattogatott kukoricát. tos sikert hozott a kora esti tér­színház. A jó hangulat, s a programok mellett a testi táp­lálékról is a testvérek gondos­kodtak, hiszen ahogyan a gu­lyás a tányérokba, úgy a fagyi a tölcsérbe és a hűs szörp is a pohárba a ferencesek jóvoltá­ból került. Terített asztalnak pedig ott volt a Mátyás tér zöld gyepe, melynek szegleteit vén fák borították árnyékba. A fiatal Bagyinszki Ágoston test­vér épp egy ilyen, zsebkendő­nyi árnyékra mutatott, amikor - mint az egyik házigazda ­hellyel kínált a füvön. # Milyen igény hívta élet­re a családi napot? - Furcsa, de épp az erő­szaknak köszönhetjük, hogy létrejött ez a rendezvény, és immáron negyedik alkalom­mal vonzza a családokat a Mátyás templom tövébe. Há­rom esztendővel ezelőtt adott otthont a város az utcai harco­sok igen népszerű viadalának. Sokak kérésének eleget téve hívtuk akkor életre a családi napon, hogy bizonyítsuk: a családi élet szentsége, a sze­lídség fölveheti a versenyt a világot egyre inkább uraló erőszakkal. Nem ellenrendez­vény volt ez, csupán egy al­ternatíva: a szülők dönthettek, gyermekeikkel együtt az erő­szakot, vagy a vidám játéko­kat választják. A siker akkora volt, hogy már az első családi nap hagyományt teremtett. • A mai világban a csalá­dokban is egyre hétközna­pibbá válik a feszültség, az erőszak, Hogyan tehetnek ez ellen? - Plébániánkhoz számtalan család tartozik, akikkel időről időre együtt vagyunk, szinte együtt élünk velük, közössé­get alkotunk. A családi napon azonban olyanokkal is talál­kozunk, kikkel egyébként nincs kapcsolatunk. De ha ezen a játékos napon sikerül megfogniuk a közös játék szellemiségét, az egymásra fi­gyelés fontosságát, az ellenfél kötelező tiszteletét, akkor már tettünk valamit az erőszak el­len. A játék az emberi élet nélkülözhetetlen föltétele, s ha a felnőttek nem felejtik el a játékot, és valahol gyermekek maradnak, nem fogják magu­kat otthon érezni az agresszió­val telített világban. • Éppen most ért véget a pártok választási kampá­nya, mely során egytől egyig fölemlegették a csa­lád szerepének fontossá­gát. Tenni azonban csak nagyon kevesek hajlandók a családokért. - Nem vagyok otthon a po­litikában, de azt tudom, hogy a politikát az érdekek mozgat­ják. Ezért nagyon távol áll az igazi játék érdek nélküli vilá­gától. Mi pusztán egy játéko­san eltöltött szombati nappal szeretnénk megajándékozni a családokat, remélve, hogy ez­zel a csekélységgel boldogab­bá tesszük őket... Kéri Barnabás • Fő a főnökök feje Áruló rendörök • Budapest (MTI) Szigorú vizsgálatot rendelt el Berta Attila, Budapest rend­őrfőkapitánya annak a belső árulónak a felderítésére, aki egy szűk körű eligazítás után néhány perccel tájékoztatta a sajtót az állami nyomda veze­tőjét zsaroló bűnöző elfogásá­ra tervezett akcióról - ezt az Országos Választási Bizottság vasárnap délutáni ülésén jelen­tette be a főkapitány. Hangsúlyozta, hogy a vá­lasztások tisztaságát, eredmé­nyét semmiképpen nem befo­lyásolja, hogy vélhetően a gyártósorról néhány tucat sza­vazólap illetéktelen kezekbe kerül. Eddigi ismereteik sze­rint a nyomda vezérigazgatóját akarták egyesek megzsarolni ezzel az egyértelműen pénzt követelő akcióval. A zsaroló által igényelt ötmillió forintot a tárgyalások során 3,5 millió forintra csökkentették. Az Or­szágos Választási Bizottság tagjainak arra a felvetéseire reagálva, hogy miért nem kap­tak tájékoztatást az ügyről, a fő­kapitány elmondta, hogy szol­gálati felettesének, az országos rendőrfőkapitánynak csütörtök jelentést tett. Tudomása sze­rint a Belügyminisztérium Or­szágos Választási Irodájának vezetője pedig ezután értesült a szavazólapokkal összefüggő zsarolási esetről. Berta Attila úgy vélte, hogy neki hivatalo­san nincs lehetősége arra, hogy ilyen esetben tájékoztas­sa az OVB-t. A rendőrségnek egyébként sikerült több nyil­vános telefonfülkében is ujjle­nyomatot és szagmintát vennie a zsarolótól, s rendelkeznek a vele folytatott beszélgetések magnófelvégtelével is. Ezer forint, ebédre • Telekgerendás (MTI) Meg akarta vendégelni a helyi szavazókörben feladatot ellátókat egy telekgerendási választópolgár. Letett az asz­talra ezer forintot, hogy abból ebédeljenek meg a szavazat­számláló bizottság tagjai - tá­jékoztatta az MTI-t. A telekgerendási polgár ak­kor sem volt hajlandó a pénzét visszavenni, amikor erre kérte a testület elnöke. Kijeletette: ő ezt az összeget a bizottság megvendégelésére szánta, ebé­deljenek meg belőle. A szava­zatszámláló bizottság ezt kö­vetően úgy döntött: az ezer fo­rintot eljuttatja a helyi válasz­tási irodának, hogy onnan a pénzt visszaküldhessék a „gá­láns" választópolgárnak. Magyar-román újszövetség • Budapest (MTI) A közeljövőben elkészül az első magyar-román újszövet­ség, amelynek költségeit fele­fele arányban a Romániai Fe­lekezetközi Bibliatársulat és a Magyar Biblia Társulat fedezi. Erről szombaton Békefy La­jos, a református egyház hazai és nemzetközi hírszolgálatá­nak vezetője tájékoztatta az MTI-t. Mint elmondta: az elő­készületek négy éve kezdőd­tek, és a közreműködők évente munkatalálkozókon beszélik meg az aktuális feladatokat. múlt lüMifll Harisnyasapka M ost aztán küldjük nyugdíjba a rettegőket! S feled­jük el örökre mindazokat, akik vészmadárként jó­soltak nemzeti sorstragédiát a magyarságnak, akik ije­dős buzgalommal állították, hogy ezt az országot elmos­ta már a bűn, a korrupció, s tönkretette sok nyegle, mi­haszna politikai kalandor. Hiszen eltelt 1998 legfonto­sabb hete, tudják, az a választásoknak rugaszkodós, s lám, lézengtünk olyan nagy nyugalomban, hogy már at­tól tarthattunk, a nagy ásítozástól kihullik összes fo­gunk. Békés egykedvűséggel vehettük tudomásul: bár közer­kölcseink őre szerint útjainkon már egymásba ér a pros­tituáltak lakkcsizmája, Szegeden mindössze kétszer kel­lett ítélkezni kurtizánidomárok fölött. Hogy volt közöttük olyan, aki kutyával küldte szexboldogságba a táncosnő­ből bájlánnyá átképzett magánalkalmazottját? Istenem, hát megesnek effélék a nagy magyar nyugalomban, s ha figyelembe vesszük, hogy a pornófilm forgatókönyve szerint akár ló is kaphatott volna főszerepet az újszegedi lepedőbirkózásban, akár már legyinthetünk is. No, persze nem mindannyian. Hiszen annak a váci bácsikának, akit egy apa s fia közös erővel vert agyon elmúlt hetünkön, már nem mozdul a keze. Mint ahogy azok a pénzktsérő fegyveresek is inkább az intenzív osz­tály nyugalmára vágynak karlengetős örömködés he­lyett, akiket géppisztolytűzzel kényszerttették 100 millió forint átadására Pest határában. Ám mielőtt még fölhá­borodnánk, bűn országát kiabálva, el ne feledjük: a vá­ci gyilkosokat rögvest elkapták a rendőrök, s a páncél­kocsira trenírozott gengszterekről is sokat tudunk már. Például azt, hogy elmenekültek. Ám ez a tény csak nem zavarta meg nagyon nyugodt hetünket. Hiszen nagy erő a bizonyosság: Magyarországon félhetnek oly sokan, ám aki pénzt rabol, sajtómágnást gyilkol, Mercedest, vagy éppenséggel lépcsőházakat robbant, legfeljebb csak attól tarthat, hogy egy tavaszi nátha ágyba dönti, netán megint nem nyer a kaparós sorsjegyen. rj e miért is bántanák szegényeket, amikor lövöldö­Lf zős, bombagyártós lelkesedésük új munkahelyeket teremt. Magyaros egykedvűségben telt hetünkön példá­ul újabb elitkommandó nőtt ki harcias politikusok köz­megegyezős szándékából. Lesz hát megint vagy két tucat harisnyasapkásunk, aki rendőrnapon jelesre vizsgázik hátra bukfencből, s elsőre torkon lövi a bádogból kivá­gott bankrablót. S lesz nekik parancsnokuk is, aki ha­vonta beszámol a Magyar Köztársaság kormányának számtalan munkasikerről, elmondja, hogy a Halászbás­tyát például még nem is szelték föl, a Duna-hidak is áll­nak, s bár a Tiszát csak azért nem lopták még el, mert fertőzött vizekre momentán kicsi a fizetőképes kereslet, azért a közbiztonság szilárd. Ami pedig e nyugodt he­tünkön kivégzett ukrán üzletembert illeti: a környezeté­ben egyetlen babakocsit tologató kasszafúró sem sérült meg. Vagyis teljességgel érthetetlen, miért rendelnének szívesen már a közepesen gazdag családok is páncéltörő rakétával fölszerelt harckocsikat óvodába igyekvő gyer­mekük mellé, s miért ásná el magát tolvajtól rettegő fé­lelmében a nagymamácska, amikor a postás átnyújtja néki azt a gigantikus összeget, amit nyugdíjnak hívnak. De kérdem én, mekkorára nőhet majd a mi, múlt hé­ten tapasztalt nyugalmunk és boldogságunk hétfőtől? Hiszen aki csak három televíziós csatorna választási tgérgetőbajnokságát is végigbámészkodta, jól tudja: ke­rülhet mifelénk bárki is hatalomra, a jólét elől a cirku­szi reflexművész sem tudja már elkapni a fejét. A kor­tesbeszédekből, kifényesedett arcú párvezetők mosolyá­ból remélhetőleg mindenki számára kiviláglott, új kor­mányunk megalakulása után a gazdagság, a közbizton­ság, iparunk fejlesztése, s persze a százkilométer számra épülő sztrádákkal dicsekedő úthálózat-fejlesztés csak azon vitázhat, melyikük is ért el nagyobb eredményeket. Hogy van, aki azt állítja: a politikusi szereplésekből mindössze annyi vált nyilvánvalóvá - a dilettánsokat, a közhelygyártókat és a beszédhibásokat még mindig nem sikerült eltiltani a közszerepléstől? No, az ilyen felese­löknek minden bizonnyal a magyar földön tapasztalha­tó kiegyensúlyozottság, a nyugalom, s persze a máris két ököllel tapintható jólét vette el az eszét. Szavukra ne hallgassunk, őkelméket inkább kukoricára térdepeltes­sük, s mondassuk ki velük százszor: regionális infrast­ruktúra-politika. S amíg ők ily közérdekű bikkfanyelvből szigorla­toznak, üdvözöljük régi, kedves, párt- és rendszer­semleges vendégeinket, a szúnyogokat. Ugyanis, ha nem vették volna még észre, a választás napjára megér­keztek újra. Ahogy szoktak, váratlanul, sok eső után, az első nagyobb meleggel. S bár tavalyi inváziójuk közben sajtótájékoztatók hosszú sora, no meg irtásukra irtó nagy buzgalommal készülő szakemberek tucatja szólt arról, miként is fogunk lecsapni rájuk még ártatlan lár­vakorukban, jelentem, tegnap délelőtt a csípőgépek - az ellenük bevetésre készülő vegyszerekről mit sem tudva ­megnyerték első csatáikat. Lakótelepi közbozótosok ár­nyékában járja hát a nép szúnyogtáncát, miközben ar­cán piros pöttyekkel virágzik boldogság. De miért is ne virágozna? Hiszen nyugalom van, bé­ke, kibontakozás. S Pécsett is csak néhány szavazóurná­ra festettek horogkeresztet... f zoltán/

Next

/
Oldalképek
Tartalom