Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-08 / 107. szám

PÉNTEK, 1998. MÁJ. 8. SZOLGÁLTATÁS 9 Kedves Kömyékbéliek! T J gye> hogy Önök is úgy érzik, tegnap még tél U volt, hideg havas idő s mára - itt a nyár. És nem is a kertek alatt jött, szinte lopakodva, hanem teljes kiegyenesedésében, nyalkán érkezett. Nap­ról-napra hosszabbodnak a nappalok, hogy csak olyat mondjunk, amit mindenki tapasztal és a ha­tár is rég magára kapta már tarka pongyoláját. A semlyékek tocsogóihoz megérkeztek a vízimadarak s hangjuk lármájával köszöntenek. Gondolom, ezeket Önök is tapasztalják. Főleg akkor, ha már földben a krumpli, elvetve a kukori­ca, megmetszve a szőlő, bepermetezve a gyümöl­csös, kigazolva a fóliasátor és a jószágok pedig el­telten pihennek a helyükön. Ilyenkor a tavaszra könnyen mondjuk: gyere, te kis ravasz! Csakhogy! Sokszor van úgy, hogy „bekavar" - nyugodtan mondják ki úgy, ahogy szoktuk - a szentkúti bú­csú. A csendes tavaszi zsongásban is ideges kapko­dással rohanunk. Semmi se alakul, úgy, ahogy szeretnénk. Nem hogy újulna, inkább megy tönkre minden köröttünk. Akármibe fogunk, abból csak a neheze esik ránk... és így tovább, ne is soroljam, ugye? Nos, ha ez ember belekerül a bajok tavaszi darálójába, legjobb, ha leállítja magát, kiül a ház elé és sütteti a hasát a nappal. Szépen lebarnul, pi­henget, belegondol a világ dolgaiba és hagy min­dent úgy, ahogy van. Főzet magának, vagy készít önhatalmúlag valami fincsi kaját, kortyolgat hozzá ezt, azt és keresztbe tett lábbal elpilled. Élvezi az élet tavaszi csendjét. A határ üdeségét, a virágok színpompáját, a madarak dalolását. \Jos, ennek az ideje volt a munka ünnepe, a X Y majá lis napja. Ha hiszik, ha nem: ezen is túl vagyunk. Remélem, hogy kipihenték pár percre a tavaszi hajtás fáradalmait, élvezték annak minden szépségét. Mindazért, persze, hogy az ünnep telté­vel újból indulhasson majd a verki, hiszen mind­járt itt a nyár. Nem ijesztgetve ezzel Önöket, kö­szönt minden Kedves Környékbélit: • Illúzió volt csupán? Ismét a „Rózsavízről" Matekverseny Kisteleken • Munkatársunktól Negyedik alkalommal rendezte meg matematikai tehetségkutató területi ver­senyét a kisteleki II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola. A vetélkedőn - melyet a Csongrád Megyei Közokta­tási Alapítvány is támoga­tott - Balástya, Üllés, Bor­dány, Sándorfalva, Móraha­lom, Ópusztaszer, illetve a házigazda általános iskola tanulói mérték össze tudá­sukat. A versenyföladatokat Tatár István Apáczai-díjas nyugalmazott vezető szak­felügyelő állította össze, s egyben ő töltötte be a zsűri­elnök tisztét is. Eredmények: 5. osztá­lyos kategória, 1. Sere Pé­ter (Kistelek, 2. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, felkészítője Papp Mária) és Szűcs Nóra, 3. Szabó László (mindketten Mórahalomról érkeztek, felkészítő tanáruk Szűcs Katalin) 6. osztályos kategória: 1. Búza Mihály (Sándorfalva, felkészítője Lakatos Ká­rolyné), 2. Zádori Erika (Üllés, tanára Tasi Zoltán­ná), 3. Pataki Tímea (Kiste­lek, felkészítője Papp Má­ria) 7. osztályos kategória: 1. Széli Károly, 2. Császár Dániel (mindketten a sán­dorfalvi általános iskola di­ákjai, tanáruk Tóthné Kis Magdolna), 3. Csűri Márta (Balástya, fölkészítője Bö­röcz Flóriánné) 8. osztályos kategória: 1. Farkas Milán (Üllés, tanára Maróti Mihályné), 2. Mar­ton István (Sándorfalva, fölkészítője Veress Antal­né), 3. Tóth Gábor (Balás­tya, tanára Gállné Leiner Il­dikó) A szép feladatmegoldá­sért különdíjat kapott a ba­lástyai Király Anita és Ki­rály András, illetve a kiste­leki Ványa Melinda. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, FA At 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fö u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Újabb terv van, de nem tudni, mikor lesz belőle valami. (Fotó: Gyenes Kálmán) Idén lesz tíz esztende­je, hogy írhattam a régi Rúzsajárás akkori leg­újabb reménységéről, a termálkútról. (Tudom, hogy a Magyar Helység­névtár, mint törvénytár csak az idétlen Rúzsát engedi leirni, mert ami­kor Rúzsajárásból Csór­va átmenettel önálló falu lett, csak rövid u-betü volt az írógépen, hosszú nem. Ha nem írhatom hosszúval, a régebbi vál­tozatot használom, de szívesen ajánlanám a le­endő képviselő figyelmé­be: legalább a faluja ne­vét irhássá jól mindenki. Annyira benne vagyunk mindenféle rehabilitálás­ban, egyetlen betűt is le­hetne.) Megvizsgáltatták a kút levét, ásványvíz minőségűnek találták, és egész üdülőtelepet ál­modtak rá. Azóta a nagy álmok vagy meg­valósultak, vagy tovább alszanak. Papp János akkori tanács­elnökkel látogattunk el anna­kidején a kúthoz. Részvény­társaságot álmodott ő, ma­gam, bátortalanul, szocialista részvénytársaságnak titulál­tam, és nem nagyon hittem benne. A Takarékszövetke­zet, a termelőszövetkezet, az Úttörő Szövetség szerepelt akkor még a lehetséges be­szállók között, és nem tudom hányan voltak még. Forgó­rendszerű úttörő tábor is lett volna a Lapos-dűlő sarkán, valóságos ígéret földje. Jó terv azonban nem vész el, csak átalakul. A három évvel ezelőtt készült újabb rende­zési tervük szerint jó egy ki­lométerrel beljebb szeretné­nek csodaházakat építeni. Minden házcsoport udvará­ban úszómedence lenne, és egy telepi uszoda ráadásként. Külföldiek igényeire számí­tanának, de azt hallottam, a természetvédelem indítvá­nyára nem kapták meg a le­endő kútra a vízjogi enged­élyt. Fürdés után a földbe visszasajtolni a csurgalékvi­zet kockázatos lenne, elve­zetni pedig csak környezeti károk árán lehetne. A polgármesteri hivatal­ban láttuk ezt a tervet is. • Mi lett a régi kúttal? - Átadtuk a termelő­szövetkezetnek. Először ar­ról volt szó, hogy virágkerté­szetet telepítenek rá, aztán csirketelep lett. • Ásványvízen nevelőd­nek a csirkék? - A palackozás gondolata is elúszott. Tőkeerős érdek­lődőre nem találtunk. Elmentünk a termelő­szövetkezet elnökéhez is. Azt mondta, drága pénzen vették meg a szénhidrogén érdekében megfúrt, de arra meddő kutat, és végül tízezer négyzetméter alapterületű csirkenevelő készült. • Kemping, üdülőtelep, mind elúszott? Csirke­gyár mellé ki építene üdülőt? - Ötszáz méteren belül va­lóban nem szabad, de el lehet azt a vizet akár két kilomé­terre is vezetni. Tárgyalásban vagyunk egy olasz-német ér­dekeltségű céggel, még nem tudok nyilatkozni róla. • Jó ásványvízből egyre kevesebb van. Rengetegei hozunk be külföldről, né­ha csak csapvíz minősé­gűt. - Költségvetés palacko­zásra is készült, de nem akadt biztos piaci háttér, ezért aludt el a dolog. Van egy amerikás magyarunk is, erős szálakkal kötődik fa­lunkhoz. Alkotóházat is ala­pított, neki is van elképzelé­se gyógyászati hasznosításra is. Az ötlet tehát él. Hasznos lenne a szövetkezetnek, hasznos a falunak, és talán az egész megyének is, ezt mindenki tudja, de nehéz mostanában előre lépnünk. A csirketelepet fűtő ter­málvíz csurgalékvízként a domaszéki főcsatornába jut. Valakik kiszélesítették a tor­kolatát, kis medence képző­dött így, és abban áztatják fáradt tagjaikat. Külföldiek is vannak közöttük, alkal­manként hazaiak is. Akinek előtte fájt a válla, utána állí­tólag nem fáj. Más fájósok másra mondják ugyanezt. Nagy fürdőtelepek múltjában is található népi vizsga. Ki­próbálták, és jónak találták. Eddig jutottunk. Pedig kö­zel volt Rúzsajárás ahhoz, hogy Rúzsavizes szerencse kapja föl a nevét. Várjuk a következő tíz évet. Horváth Dezső \ J igyon régen, még a XX. század 1Y utolsó évtizedében, haíalmas el­határozások születtek. Egészen ponto­san a fedélzeti komputergyártásáról nem annyira, de birkapörköltjeiről ezerszer inkább híres magyar Alföld egyik településén szent esküvéssel fo­gadták a kisvárost irányító szenátorok: építtetnek polgáraik nagy örömére olyan sportcsarnokot, hogy az oda be­lépőknek sarkig tátott száj reparálásra használatos kézi készüléket kell rend­szeresíteni Belé is fogtak a nagy terv megvaló­sításába, s mire kettőt kukorékolt a kö­zeli falu legtüzesebb szélkakasa, emel­tetett egy derék vasváz a városka jól látható, zöldmezős telkére. Az épít­mény méreteit tekintve nem vetekedhe­tett ugyan a nyalka párizsiak Eiffel­tornyával, de ahhoz mégiscsak szüksé­geltetett volna legalább kétszáz Döbrö­gi uram, hogy körbe tudja ölelni be­tonalapjának tájékán. Am Döbrögi sehol, Lúdas Matyi is réges régen mélyfagyasztva exportálta libáit. Csupán az átok vállalt három műszakos szolgálatot fent említett kis­városunkban, s rá is telepedett rögvest a sportcsarnoknak vázát képező vas­monstrumra. S mint akit azért fizet­nek, hogy megakadályozzon minden komolyabb fejlődést, elriasztotta a kör­nyékből mindazt, aki akár csak erős felindulásból is befejezhette volna a Vázálom szépreményű beruházást. Miközben Magyarország legkisebb falucskájá­ban is májusfákat állítottak már a ki tudja hány pályázat ezer körömmel összekapart pénzeiből épült tornászdák előtt, kisvárosunkban leginkább csak fejeket csóválni jártak a népek. Egy­két évig még morcoskodtak a fölösle­gesen vasvázba ölt forintok miatt, két­három esztendőig suttogtak is, bűnt és bakot keresvén a városkát csúfító vas­rondaságot szidván. Majd a hangok el­csöndesedtek, a birkapörköltek lenye­lődtek, s mire ráköszöntött széltől gya­lult Alföldünkre az új évezred, a legvé­nebb, pletykákban őszült nagymamáék sem tudták, ki és miért is vasvázasítot­ta azt a bizonyos, központi fekvésű tel­ket városukban. Az emlékek széthullá­sával elérkezett az agyafúrt vállalko­zók ideje. Egyikük lovastúrákat szerve­zett messzi földről érkezett taljánok­nak, kíváncsi szemű labancoknak, be­mutatván a mind rozsdásabb vasakat akképpen, hogy egykoron ezek mögött raboskodott Rózsa Sándor, de talán még kökényszemű babája is. Még ügyesebb utazási irodák már honfog­laló Árpád vezér fősátraként illesztet­ték Piroschka-túrájukba a vasvázat, s káeftébe szerveződött kacagányos vité­zeket fogadtak föl, akik - látván a tu­ristásbuszok érkezését - éktelen kaja­bálásba kezdtek, majd az ősi vasvázis­tenekre hivatkozva megerőszakolták a szüzeket, kirabolták az aggastyánokat, s mindezért csupán ezer forint plusz áfát kértek, mondván: a vasváz szelle­me legyen veletek. Természetesen a környék helytörté­nészei és buzgó pedagógusai sem akar­tak kimaradni az őseiktől örökölt vas­monstrum fólmagaszialásából. Iskolai szavalóversenyeket hirdettek ,A vasváz emlőin nevelkedtünk" címmel, s a ve­télkedő győztese át is vehette azt a há­romkötetes monográfiát, ami a kelet­európai vasvázak eszközlésének módo­zatait tárgyalta a betonalapok fogana­tosításnak tükrében. A városka lakói pedig könnyes szemmel nézték azt a történelmi monodrámát (sok csatajele­nettel, ugyebár...), amely azon hánya­tott sorsú népekről szólt, amelyek még soha nem tapasztalhatták meg, milyen is az élet, vasvázak árnyékában. E kisvárosi örömködben csupán egyetlen ezerráncú öregember próbál­ta fölpanaszolni: mégiscsak jobb lett volna, ha annak idején fölépül városá­nak tornacsarnoka. De ki ért rá ily balgaságokat hallgatni, amikor a hely­béli asszonykórus éppen rázendített a városka himnuszára: Kicsi a mi tel­künk, de nagy a vasváz rajta... Bátyi Zoltán Láttuk, hallottuk... • Munkatársunktól Ha azt mondjuk, hogy a májusi ünnepek szé­pek voltak, nem állunk messze az igazságtól. Előtte esett, utána esett ­mármint az eső - de az­nap gyönyörűen sütött a nap és mindenki kedvé­re majálisozhatott. Ehe­tett, ihatott és adózha­tott a játék szenvedélyé­nek. Hogy azóta, mi tör­tént, tudja meg más is... Balástya Mint hallhatták zenés éb­resztővel indult a május Ba­lástyán. A sportpályán bográ­csos főzőversenyre várták a családokat és baráti társasá­gokat. Amíg a szülők készí­tették a különféle étkeket, ad­dig a gyerekek sárkányt ere­gethettek, görkorcsolyázhat­tak és kerékpáros ügyességi versenyen vehettek részt. A móka sem hiányzott, de in­dulnak a dolgos hétköznapok - értesítette szerkesztőségün­ket Laczkó István - mind­azért, hogy a következő falu­ünnepélyre, a június 14-én megrendezendő hagyomá­nyos balástyai búcsúra ké­szüljenek. Akkor kezdődik minden elölről. Amint hírlik: összeáll a balástyai kövérek focicsapata és nemes ellen­féllel, éppen a szegedi sajtó­csapattal - akik szintén nehéz fiúk lettek mára - méri össze erejét. Ópusztaszer Tóth Sándor éremkiállítá­sát Tóth Béla író nyitja meg az Ópusztaszeri Nemzeti Em­lékpark Verecke-termében, ma, pénteken délelőtt 11-kor. Tóth Sándor a magyar szob­rászat klasszikus hagyomá­nyainak folytatója, a honi éremművészet Munkácsy-dí­jas, külföldön is elismert kép­viselője. Bár a művész mind­össze másfél évtizeden át élt Szegeden, érmei témaválasz­tásában most is szorosan kö­tődik a Tisza tájékához. A művész, aki Nyíregyházán megalapította a nemzetközi éremművészeti alkotótelepet, most 600 érmet állit ki Ópusztaszeren. Szatymaz Tárlat nyílott a művelődé­si házban, V. Szabó Erzsébet és Bérezi Tamás amatőr fes­tők, valamint Lakóné Szabó Olga, Marosi Kata, Virághné Márta Nóra keramikusművé­szek alkotásaiból. Mindazért, hogy a májusi népünnep­élyek, a májusoló játékok kellően tisztelve legyenek a magasnak mondott kultúra által. Hiszen nem mérhető minden a zsákbafutás, a kö­télhúzás eredményességével - netán a sörivó versenyen elért harmadik hellyel ­szükséges a szellemi táplálék is. (A Gőzerő együttes, a sán­dorfalvi citerások fellépése, a kisiskolások táncbemutató­ja mind ezt a célt szolgálta.) Máshol Mint minden valamire ne­vezhető faluban, így Zsom­bón is, már talán feledték a munka ünnepének megün­neplésére tartott játékokat. Röszkén, Öttömösön, Ásott­halmon, Rúzsán, Üllésen, Bordányban, Forráskúton, Dócon már a júniusi összejö­vetelekre készülnek, akár a sándorfalviak, akik mondhat­ni: nem is tartottak majálist. Ok a juniális ünnepére állí­tották be a falu apraját, nagy­ját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom