Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 4. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Zsebmetszőket les a kamera Csarnok a Marson Talponállós tájkép, kukaörömökkel...(Fotó: Nagy László) Kezdjük talán egy ta­lálós kérdéssel. Épült Szegeden 1971-ben, alapterülete 1 ezer 825 négyzetméter és nagyon csúnya. Talán akad, aki elsőre eltalálta, a többi­eknek meg elárulom: ez bizony a Mars téri piac­csarnok. Nem csalás, s nem ámítás - már 27 éve szolgálja a sze­gedi vásárlókat a város gyomrának nevezett téren, s bár többen csodálkoznak azon, hogy még nem Top­pantotta össze a az ide nap, mint nap kilátogató tömeg, vélhetőleg még egy pár évig ez az építmény képviseli a Marson, az ezernyi kis bode­ga, faházikó és bádogbutik világában a fejlett infrastruk­túrát. Ezt a minősítést egyébként dr. Katona And­rástól, a Szegedi Nemzetkö­zi Vásár- és Piacszervező Kft. ügyvezető igazgatójától hallhattam tegnap, akit arra kértem, gyűjtse csokorba a piaccsarnokhoz fűződő él­ményeit. De mielőtt közre­adnánk a direktori tapaszta­latokat, barangoljunk együtt a bádogvilág sűrűjében. Mert sűrű az, ugyebár, van errefelé, hajnaltól, egé­szen a délutáni zárásig. Míg egyes forgalomszámlálók szerint Szeged legforgalma­sabb pontja a Kárász utca, mások letennék a nagy esküt - itt igazi ám a tömeg, mert nem szegedi az, aki hetente legalább egyszer nem gyalo­gol végig a Mars téri piac­csarnok exkluzívnak még véletlenül sem nevezhető ut­cáján. Nos, arról nem készí­tettünk statisztikát, hogy teg­nap délelőtt hányan baktat­tak a Kárász megkínzott asz­faltján, de arról beszámolha­tunk, hogy a bádogmarket mind az 1825 négyzetméte­rére találtatott vendég. A húsvéti ünnepekre készülőd­ve legtöbben természetesen a húsos pavilonok előtt vár­tak sorukra, s talán éppen azt számolgatták, hány lakást is kell eladniuk, hogy meg tud­janak venni egy füstölt son­kát. Jó kuncsaftnak lacipecsenyét... Honi gyarapodásunkat szemléltetendő pedig egy­másba gabalyodtak a hirde­tőtáblák, amelyeken ugyan egyetlen boltos sem hirdette a vesepecsenyét, de megtud­hattuk, hogy csirke far-hát­ból, szárnyból meg lábból van akkora felhozatal, hogy népesebb hadseregek szemé­lyi állománya is dudára ehet­né magát. Persze azért elkél itt a sültkolbász, a hurka, meg a ropogós oldalas is ­tudtuk meg Szabó Jánosáé­tól, aki már 24 éve kínálgat­ja a lacipecsenyét a piaccsar­nok visszatérő vendégeinek. - Mert ide bizony vissza­jönnek az állandó kuncsaf­tok - nyugtázta mosolyogva a forgalmat a kereskedő asszony. - Hiszen emelked­hettek bármennyire is az árak, még mindig a csarnok a legolcsóbb bolt a városban, s itt egy helyen megveheti a vásárló mindazt, amit az ebédlőasztalra álmodott. Nem is lenne ezzel a házzal nagyobb baj, ha egyszer jó alaposan kitakarítanák, meg mondjuk lefestenék a tető rácsait - mutatott a mennye­zet felé ugyanis bármilyen hihetetlen, azok a vasak egy­szer még fehérek voltak. Elnézve a tetőtéri színor­giát, s persze a vásárlóköz­pont falait, ellenségei sem foghatják rá a csarnokra, hogy patika tisztasága miatt elriaszt sok vevőt. De mint a fotózásra fölfigyelő alkalmi ismerősünk panaszolta, né­hány sorral arrébb, nem is az elhasználódott épületszerke­zetek miatt dühöngnek leg­többen. - A zsebesekről írjon uram, azokról készítsenek képeket! Hadd lássa meg a világ, kik elől kell eldugni a bukszát - kaptuk a teljesen ingyenes témajavaslatot, ám hiába forgattuk a fejünket, a jól ismert zsebturkálók közül egyet sem tudtunk fölfedez­ni. Talán megfáradtak tisztes munkálkodásuk közepette, vagy éppen azon tanakod­hattak valamelyik közeli szeszipari búfelejtőben, mi­ként is lehetne az Európai Unióba készülődő piacgaz­daság igényeihez igazítani munkamódszereiket. - Meg a cigisek! Azokról se hallgassanak - kiabált utá­nunk az úr -, mert azoktól meg be se férni néha erre a piacra. S nehogy már csak árnyas kiskocsmák asztalánál legyen szent a vendég kívánsága ­Katona András igazgató úr szobájában máris továbbítot­tuk a panaszokat. • Vagyis piaccsarnok ­elhasználódott épület, és bűnözés.... - Én pedig folytatnám az­zal, hogy rozoga az elektro­mos rendszer, viszont vendé­gek biztonságára ügyelnek a videokamerák, s biztonsági szolgálatunk - kaptuk a di­rektori választ. - Amikor egyébként szóba kerül a Mars téri piaccsarnok, min­dig azt szoktam mondani, hogy ez az épület tulajdon­képpen nem is felel meg pia­ci funkciójának. Hiszen tal­palatnyi hely sincs benne ar­ra, hogy mondjuk az őster­melők kitehessék portékáikat a padokra, ahogy azt joggal elvárhatnák vásárlóink. De bár ez lenne a legnagyobb hiányosság. Sokkal inkább az az elszomorító, hogy a Mars csarnoka semmilyen szem­pontból nem felel meg a kor­szerű követelményeknek, s miközben - mint említettem - végletekig terhelt az elekt­romos hálózat, a szellőztetés nem megoldott, szúk a terem, s hiába költünk az épület fol­tozgatására, ennek vajmi ke­vés a látszatja. Nem véletle­nül. Ugyanis a világ 1971 óta nagyon sokat változott, a vá­sárlók igényei össze sem ha­sonlíthatóak a negyed évszá­zaddal ezelőtti elvárásokkal. S bár a reklámtáblák azt su­gallják, hogy valamit azért változott a csarnokdizájn, ezen az épületen már csak egy dolog segítene - ha mi­nél előbb lebontanák. Az meg csak fokozhatja az elke­seredést. hogy ez a komple­xum képviseli, minden hibá­jával együtt, a Mars téri bo­degák világában a fejlett inf­rastruktúrát. Persze fölfog­hatjuk optimistábban is a helyzetet: csarnokunk mu­zeális értékű, könyöklős tá­maszkodóival konzerválta azt a talponállós világot, ami egykoron a szegedi városkép része volt, de mára már csak itt található meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a látványt az utókor kegyeibe ajánlom, hiszen éppen azon fáradozunk, hogy az egész piactér megújuljon, s eltűnjék többek között ez a bádog­csarnok is. Amerikai betoncipő • Mielőtt elmélyednénk a rekonstrukciós tervek­ben, talán szóljunk a csarnok nem éppen köz­tiszteletben álló vendége­iről, a zsebesekről, s a bádogcentrumot körbeál­ló cigarettaárusok mind népesebb csapatáról - A szegedi piac közbiz­tonságát elemezve valamiről azért ne feledkezzünk meg: a piacok a világ minden pontján veszélyes üzemnek számítatnak. Járhat a turista a Távol-Keleten, Észak-Af­rikában, vagy éppen az Egyesült Államokban, azt tapasztalja, hogy a bűnözők nagyon otthonosan mozog­nak ebben a világban. Csak éppen más fajsúlyú bűnöket követnek el. Hogy amerikai élményeimet fölelevenítsem - a Los Angeles-i piacon egyetlen zsebtolvajjal sem találkozhat a vendég, mert hogy ott a sokkal nagyobb tételben dolgozó, lopott áru­kat forgalmazó bandák ural­ják a terepet. Ha egy piti bű­nöző akarná megzavarni kö­reiket, gyorsan ráeszmélne, milyen kényelmetlen is be­toncipőben úszkálni a közeli tengeröböl fenekén. Szeren­csére ez a fajta, nehézsúlyú bűn még nem honosodott meg a Mars téren, bár egyre inkább tapasztalni aggasztó jeleket. Hogy mást ne mond­jak: pár éve még névről is­mertük az összes zsebmet­szőt, aki a csarnokban leste, melyik táskából is emelhetné el a pénzt. Ma már nemcsak az ország minden tájáról, de még külföldről is ide sereg­lenek a zsebben kotorászó szakmunkások. Mestereknek véletlenül sem nevezném őket, hiszen hol van már az a szép ántivilág, amikor a bű­nözők krémjét alkották a szakmájukra sokat adó zse­besek. Egyébként a csarnok­ban nem ók költöztették el­sőként a látványosan dolgo­zó bűnt. Emlékezzünk csak a valutaváltókra, akik a kapu­aljak, meg utcasarkok után itt találtak komfortos mun­kahelyre, csak éppen a pénz­világ változása szakmai át­képzésre kényszerítette őket. • Mondjuk beszálltak a cigibizniszbe? - Ez is előfordulhatott. Egy tény: a füstölnivalóval házalók ma már olyan nagy számban foglaltak illegális standokat maguknak a Mar­son, hogy néha közlekedni sem könnyű közöttük. És ők bizony már mind szervezet­tebben vesznek részt a svarcüzletekben, pontosan, négyzetméterre megjelölhető saját helyük van a téren, s munkálkodásukat a cigike­reskedelemre gondosan ügyelő vezetők ellenőrzik. Nagyon téved az, aki azt hi­szi, hogy határról hozott por­tékájával csak úgy, főnöki engedély nélkül beállhat a cigiutcába. • Ha ennyire fóltérképe­zett a bűn, miért nem le­het kisöprűzni a térről, s igy a csarnokból is? - kí­náltam a kérdést Katona igazgató úrnak, s épp ek­kor toppant a szobába Ba­logh László, a szegedi ön­kormányzat közbiztonsági tanácsnoka. Hallván, mi­ről is folyik a diskurzus, azonnal bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hol fogjunk csempészt? - Már másfél éve annak, hogy a bűnvadászathoz a technikát hívtuk segítségül. Akkor szerelték fel ugyanis a csarnokban azt a kamera­rendszert, amely pontosan rögzíti, kik támadnak más vagyonára. Ma már kimond­ható: a kamerás bűnvadászat sikerrel járt, a zsebesek és cigisek egyre inkább kiszo­rulnak a csarnokból. Követ­kező lépésként pedig azt ter­vezzük, hogy a piac más for­galmas pontjain is kamerák felügyelik majd a rendet ­mondta a tanácsnok. De hoz­zátette: - Meggyőződésem, hogy a Mars téri bűnözés lebirkó­zásához mind a piacigazga­tóság, mind a város vezetés, s a rendőrség ereje is kevés. Ugyanis amíg a törvényke­zés nagyon elnéző a bűnö­zőkkel szemben. Ma a vásár igazgatója még véletlenül sem tilthatja ki a Mars téri piacról azokat, akiről ponto­san tudja, hogy csak és kizá­rólag a lopás vagy a seft mi­att járnak ide. Ilyen bűnözői jogvédelem mellett pedig komolyabb sikerre ne is szá­mítsunk. Nagy baj az is, hogy amikor a bűnbandák fölszámolásra kerül a sor, egyesek azonnal állampolgá­ri jogokat hangoztatnak, s et­nikai kérdést csinálnak mondjuk a zsebmetszők ül­dözéséből. Ha elfognak ne­tán egy cigányzsebes, azon­nal találtatik valaki, aki az érdekében jogvédőkhöz for­dul. Ami pedig a cigifutáro­kat illeti: meggyőződésem, hogy már a határon, vagy legalábbis annak körzetében kellene föltartóztatni a csem­pészeket, s akkor nem lenne mit árulni a Mars téren. Mert az igaz, hogy a vámosok nem sokat kezdhetnek azzal a cigiseftessel, aki a törvény­ben megengedett mennyisé­gű füstölnivalót hozza be az országba. De azt a kocsit már minden gond nélkül megállíthatják a fináncok is, a rendőrök is, amelyikben összegyűjtötték a portékát, s éppen Szeged felé gurul a sok-sok karton csempészáru­val. Ehhez a lebuktatáshoz pedig csak annyi kellene, hogy valaki pontosan följe­gyezze a svarcfuvart bonyo­lító autók rendszámait, s ri­assza a városhatárban szol­gálatot teljesítő kollégáit ­mondta Balogh László. Katona igazgató úr pedig így szegte be a Mars téri bűnt analizáló beszélgetést: - Valóban sokat enyhített gondjainkon a kamerarend­szer, s köszönet illeti a rend­őrséget is, amiért a Mars té­ren ismét van már körzeti megbízotti iroda. De azt sen­ki nem hiheti komolyan, hogy amíg ilyen nagy az ár­különbözet a boltban megvá­sárolható cigaretta és a csempészholmi között, s amíg ilyen nagy a kereslet az olcsóbb portékára, az összes­bűnüldöző ereje is elég lehet ahhoz, hogy megtisztítson egy olyan teret a zugárusok­tól, ahol Szeged lakóinak közel fele rendszeresen meg­fordul. Több milliárd kerestetik • Ilyen bűnügyi zárszó után akkor beszéljünk in­kább a csarnok jövőjéről Mert mint ön is mondta, szép dolog a muzeális ér­ték, de a szegediek mégis inkább arra vágynak, hogy egyszer egy mo­dern, jól fölszerelt, tiszta vásárcsarnokban válo­gathassanak az árukból. - Természetesen ezt sze­retné a vásárigazgatóság is elérni. Csak éppen ehhez az egész Mars tér rekonstrukci­ója szükségeltetik. A három­funkciós teret - ahol ugye­bár most piac, nemzetközi vásár és egy buszpályaudvar él együtt, kerítései közé szo­rítva - át kellene építeni. Ám az nagy talány, hogy egy ilyen, többmilliárdos be­ruházáshoz honnan teremt­sük elő a pénzeket. Az egy­értelműnek tűnik, hogy Sze­ged városa nem tudja magá­ra vállalni az összes költsé­get, ezért a megoldás csak az lehet, ha a kereskedők is ál­doznak e célra. Már készül egyébként egy részletes ren­dezési terv, s Nóvák István, Szeged főépítésze is buzgón munkálkodik azon, hogy az álomból minél előbb valóság váljék, de én úgy látom, hogy néhány évig még meg kell elégedniük a Mars térre kilátogató vásárlóknak a régi piaccsarnokkal. Addig is igyekszünk a felújítási pén­zeinket úgy csoportosítani, hogy minél többet fordíthas­sunk a bádogcentrum közál­lapotainak javítására. A ke­reskedőinket meg azzal nyugtatnám meg: ha mégis sikerülne annyi pénzt össze­gyűjteni, hogy megkezdőd­hessék a Mars tér újjáépíté­se, azoknak mindenképp he­lyet fogunk biztosítani az új vásárcsarnokban is, akik régi ügyfelei a piacnak... Bátyi Zoltán Szabó Jánosné 24 éve kinálgatja már a piaccsarnokban a húsokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom