Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 4. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Zsebmetszőket les a kamera Csarnok a Marson Talponállós tájkép, kukaörömökkel...(Fotó: Nagy László) Kezdjük talán egy találós kérdéssel. Épült Szegeden 1971-ben, alapterülete 1 ezer 825 négyzetméter és nagyon csúnya. Talán akad, aki elsőre eltalálta, a többieknek meg elárulom: ez bizony a Mars téri piaccsarnok. Nem csalás, s nem ámítás - már 27 éve szolgálja a szegedi vásárlókat a város gyomrának nevezett téren, s bár többen csodálkoznak azon, hogy még nem Toppantotta össze a az ide nap, mint nap kilátogató tömeg, vélhetőleg még egy pár évig ez az építmény képviseli a Marson, az ezernyi kis bodega, faházikó és bádogbutik világában a fejlett infrastruktúrát. Ezt a minősítést egyébként dr. Katona Andrástól, a Szegedi Nemzetközi Vásár- és Piacszervező Kft. ügyvezető igazgatójától hallhattam tegnap, akit arra kértem, gyűjtse csokorba a piaccsarnokhoz fűződő élményeit. De mielőtt közreadnánk a direktori tapasztalatokat, barangoljunk együtt a bádogvilág sűrűjében. Mert sűrű az, ugyebár, van errefelé, hajnaltól, egészen a délutáni zárásig. Míg egyes forgalomszámlálók szerint Szeged legforgalmasabb pontja a Kárász utca, mások letennék a nagy esküt - itt igazi ám a tömeg, mert nem szegedi az, aki hetente legalább egyszer nem gyalogol végig a Mars téri piaccsarnok exkluzívnak még véletlenül sem nevezhető utcáján. Nos, arról nem készítettünk statisztikát, hogy tegnap délelőtt hányan baktattak a Kárász megkínzott aszfaltján, de arról beszámolhatunk, hogy a bádogmarket mind az 1825 négyzetméterére találtatott vendég. A húsvéti ünnepekre készülődve legtöbben természetesen a húsos pavilonok előtt vártak sorukra, s talán éppen azt számolgatták, hány lakást is kell eladniuk, hogy meg tudjanak venni egy füstölt sonkát. Jó kuncsaftnak lacipecsenyét... Honi gyarapodásunkat szemléltetendő pedig egymásba gabalyodtak a hirdetőtáblák, amelyeken ugyan egyetlen boltos sem hirdette a vesepecsenyét, de megtudhattuk, hogy csirke far-hátból, szárnyból meg lábból van akkora felhozatal, hogy népesebb hadseregek személyi állománya is dudára ehetné magát. Persze azért elkél itt a sültkolbász, a hurka, meg a ropogós oldalas is tudtuk meg Szabó Jánosáétól, aki már 24 éve kínálgatja a lacipecsenyét a piaccsarnok visszatérő vendégeinek. - Mert ide bizony visszajönnek az állandó kuncsaftok - nyugtázta mosolyogva a forgalmat a kereskedő asszony. - Hiszen emelkedhettek bármennyire is az árak, még mindig a csarnok a legolcsóbb bolt a városban, s itt egy helyen megveheti a vásárló mindazt, amit az ebédlőasztalra álmodott. Nem is lenne ezzel a házzal nagyobb baj, ha egyszer jó alaposan kitakarítanák, meg mondjuk lefestenék a tető rácsait - mutatott a mennyezet felé ugyanis bármilyen hihetetlen, azok a vasak egyszer még fehérek voltak. Elnézve a tetőtéri színorgiát, s persze a vásárlóközpont falait, ellenségei sem foghatják rá a csarnokra, hogy patika tisztasága miatt elriaszt sok vevőt. De mint a fotózásra fölfigyelő alkalmi ismerősünk panaszolta, néhány sorral arrébb, nem is az elhasználódott épületszerkezetek miatt dühöngnek legtöbben. - A zsebesekről írjon uram, azokról készítsenek képeket! Hadd lássa meg a világ, kik elől kell eldugni a bukszát - kaptuk a teljesen ingyenes témajavaslatot, ám hiába forgattuk a fejünket, a jól ismert zsebturkálók közül egyet sem tudtunk fölfedezni. Talán megfáradtak tisztes munkálkodásuk közepette, vagy éppen azon tanakodhattak valamelyik közeli szeszipari búfelejtőben, miként is lehetne az Európai Unióba készülődő piacgazdaság igényeihez igazítani munkamódszereiket. - Meg a cigisek! Azokról se hallgassanak - kiabált utánunk az úr -, mert azoktól meg be se férni néha erre a piacra. S nehogy már csak árnyas kiskocsmák asztalánál legyen szent a vendég kívánsága Katona András igazgató úr szobájában máris továbbítottuk a panaszokat. • Vagyis piaccsarnok elhasználódott épület, és bűnözés.... - Én pedig folytatnám azzal, hogy rozoga az elektromos rendszer, viszont vendégek biztonságára ügyelnek a videokamerák, s biztonsági szolgálatunk - kaptuk a direktori választ. - Amikor egyébként szóba kerül a Mars téri piaccsarnok, mindig azt szoktam mondani, hogy ez az épület tulajdonképpen nem is felel meg piaci funkciójának. Hiszen talpalatnyi hely sincs benne arra, hogy mondjuk az őstermelők kitehessék portékáikat a padokra, ahogy azt joggal elvárhatnák vásárlóink. De bár ez lenne a legnagyobb hiányosság. Sokkal inkább az az elszomorító, hogy a Mars csarnoka semmilyen szempontból nem felel meg a korszerű követelményeknek, s miközben - mint említettem - végletekig terhelt az elektromos hálózat, a szellőztetés nem megoldott, szúk a terem, s hiába költünk az épület foltozgatására, ennek vajmi kevés a látszatja. Nem véletlenül. Ugyanis a világ 1971 óta nagyon sokat változott, a vásárlók igényei össze sem hasonlíthatóak a negyed évszázaddal ezelőtti elvárásokkal. S bár a reklámtáblák azt sugallják, hogy valamit azért változott a csarnokdizájn, ezen az épületen már csak egy dolog segítene - ha minél előbb lebontanák. Az meg csak fokozhatja az elkeseredést. hogy ez a komplexum képviseli, minden hibájával együtt, a Mars téri bodegák világában a fejlett infrastruktúrát. Persze fölfoghatjuk optimistábban is a helyzetet: csarnokunk muzeális értékű, könyöklős támaszkodóival konzerválta azt a talponállós világot, ami egykoron a szegedi városkép része volt, de mára már csak itt található meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a látványt az utókor kegyeibe ajánlom, hiszen éppen azon fáradozunk, hogy az egész piactér megújuljon, s eltűnjék többek között ez a bádogcsarnok is. Amerikai betoncipő • Mielőtt elmélyednénk a rekonstrukciós tervekben, talán szóljunk a csarnok nem éppen köztiszteletben álló vendégeiről, a zsebesekről, s a bádogcentrumot körbeálló cigarettaárusok mind népesebb csapatáról - A szegedi piac közbiztonságát elemezve valamiről azért ne feledkezzünk meg: a piacok a világ minden pontján veszélyes üzemnek számítatnak. Járhat a turista a Távol-Keleten, Észak-Afrikában, vagy éppen az Egyesült Államokban, azt tapasztalja, hogy a bűnözők nagyon otthonosan mozognak ebben a világban. Csak éppen más fajsúlyú bűnöket követnek el. Hogy amerikai élményeimet fölelevenítsem - a Los Angeles-i piacon egyetlen zsebtolvajjal sem találkozhat a vendég, mert hogy ott a sokkal nagyobb tételben dolgozó, lopott árukat forgalmazó bandák uralják a terepet. Ha egy piti bűnöző akarná megzavarni köreiket, gyorsan ráeszmélne, milyen kényelmetlen is betoncipőben úszkálni a közeli tengeröböl fenekén. Szerencsére ez a fajta, nehézsúlyú bűn még nem honosodott meg a Mars téren, bár egyre inkább tapasztalni aggasztó jeleket. Hogy mást ne mondjak: pár éve még névről ismertük az összes zsebmetszőt, aki a csarnokban leste, melyik táskából is emelhetné el a pénzt. Ma már nemcsak az ország minden tájáról, de még külföldről is ide sereglenek a zsebben kotorászó szakmunkások. Mestereknek véletlenül sem nevezném őket, hiszen hol van már az a szép ántivilág, amikor a bűnözők krémjét alkották a szakmájukra sokat adó zsebesek. Egyébként a csarnokban nem ók költöztették elsőként a látványosan dolgozó bűnt. Emlékezzünk csak a valutaváltókra, akik a kapualjak, meg utcasarkok után itt találtak komfortos munkahelyre, csak éppen a pénzvilág változása szakmai átképzésre kényszerítette őket. • Mondjuk beszálltak a cigibizniszbe? - Ez is előfordulhatott. Egy tény: a füstölnivalóval házalók ma már olyan nagy számban foglaltak illegális standokat maguknak a Marson, hogy néha közlekedni sem könnyű közöttük. És ők bizony már mind szervezettebben vesznek részt a svarcüzletekben, pontosan, négyzetméterre megjelölhető saját helyük van a téren, s munkálkodásukat a cigikereskedelemre gondosan ügyelő vezetők ellenőrzik. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy határról hozott portékájával csak úgy, főnöki engedély nélkül beállhat a cigiutcába. • Ha ennyire fóltérképezett a bűn, miért nem lehet kisöprűzni a térről, s igy a csarnokból is? - kínáltam a kérdést Katona igazgató úrnak, s épp ekkor toppant a szobába Balogh László, a szegedi önkormányzat közbiztonsági tanácsnoka. Hallván, miről is folyik a diskurzus, azonnal bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hol fogjunk csempészt? - Már másfél éve annak, hogy a bűnvadászathoz a technikát hívtuk segítségül. Akkor szerelték fel ugyanis a csarnokban azt a kamerarendszert, amely pontosan rögzíti, kik támadnak más vagyonára. Ma már kimondható: a kamerás bűnvadászat sikerrel járt, a zsebesek és cigisek egyre inkább kiszorulnak a csarnokból. Következő lépésként pedig azt tervezzük, hogy a piac más forgalmas pontjain is kamerák felügyelik majd a rendet mondta a tanácsnok. De hozzátette: - Meggyőződésem, hogy a Mars téri bűnözés lebirkózásához mind a piacigazgatóság, mind a város vezetés, s a rendőrség ereje is kevés. Ugyanis amíg a törvénykezés nagyon elnéző a bűnözőkkel szemben. Ma a vásár igazgatója még véletlenül sem tilthatja ki a Mars téri piacról azokat, akiről pontosan tudja, hogy csak és kizárólag a lopás vagy a seft miatt járnak ide. Ilyen bűnözői jogvédelem mellett pedig komolyabb sikerre ne is számítsunk. Nagy baj az is, hogy amikor a bűnbandák fölszámolásra kerül a sor, egyesek azonnal állampolgári jogokat hangoztatnak, s etnikai kérdést csinálnak mondjuk a zsebmetszők üldözéséből. Ha elfognak netán egy cigányzsebes, azonnal találtatik valaki, aki az érdekében jogvédőkhöz fordul. Ami pedig a cigifutárokat illeti: meggyőződésem, hogy már a határon, vagy legalábbis annak körzetében kellene föltartóztatni a csempészeket, s akkor nem lenne mit árulni a Mars téren. Mert az igaz, hogy a vámosok nem sokat kezdhetnek azzal a cigiseftessel, aki a törvényben megengedett mennyiségű füstölnivalót hozza be az országba. De azt a kocsit már minden gond nélkül megállíthatják a fináncok is, a rendőrök is, amelyikben összegyűjtötték a portékát, s éppen Szeged felé gurul a sok-sok karton csempészáruval. Ehhez a lebuktatáshoz pedig csak annyi kellene, hogy valaki pontosan följegyezze a svarcfuvart bonyolító autók rendszámait, s riassza a városhatárban szolgálatot teljesítő kollégáit mondta Balogh László. Katona igazgató úr pedig így szegte be a Mars téri bűnt analizáló beszélgetést: - Valóban sokat enyhített gondjainkon a kamerarendszer, s köszönet illeti a rendőrséget is, amiért a Mars téren ismét van már körzeti megbízotti iroda. De azt senki nem hiheti komolyan, hogy amíg ilyen nagy az árkülönbözet a boltban megvásárolható cigaretta és a csempészholmi között, s amíg ilyen nagy a kereslet az olcsóbb portékára, az összesbűnüldöző ereje is elég lehet ahhoz, hogy megtisztítson egy olyan teret a zugárusoktól, ahol Szeged lakóinak közel fele rendszeresen megfordul. Több milliárd kerestetik • Ilyen bűnügyi zárszó után akkor beszéljünk inkább a csarnok jövőjéről Mert mint ön is mondta, szép dolog a muzeális érték, de a szegediek mégis inkább arra vágynak, hogy egyszer egy modern, jól fölszerelt, tiszta vásárcsarnokban válogathassanak az árukból. - Természetesen ezt szeretné a vásárigazgatóság is elérni. Csak éppen ehhez az egész Mars tér rekonstrukciója szükségeltetik. A háromfunkciós teret - ahol ugyebár most piac, nemzetközi vásár és egy buszpályaudvar él együtt, kerítései közé szorítva - át kellene építeni. Ám az nagy talány, hogy egy ilyen, többmilliárdos beruházáshoz honnan teremtsük elő a pénzeket. Az egyértelműnek tűnik, hogy Szeged városa nem tudja magára vállalni az összes költséget, ezért a megoldás csak az lehet, ha a kereskedők is áldoznak e célra. Már készül egyébként egy részletes rendezési terv, s Nóvák István, Szeged főépítésze is buzgón munkálkodik azon, hogy az álomból minél előbb valóság váljék, de én úgy látom, hogy néhány évig még meg kell elégedniük a Mars térre kilátogató vásárlóknak a régi piaccsarnokkal. Addig is igyekszünk a felújítási pénzeinket úgy csoportosítani, hogy minél többet fordíthassunk a bádogcentrum közállapotainak javítására. A kereskedőinket meg azzal nyugtatnám meg: ha mégis sikerülne annyi pénzt összegyűjteni, hogy megkezdődhessék a Mars tér újjáépítése, azoknak mindenképp helyet fogunk biztosítani az új vásárcsarnokban is, akik régi ügyfelei a piacnak... Bátyi Zoltán Szabó Jánosné 24 éve kinálgatja már a piaccsarnokban a húsokat