Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-17 / 64. szám

10 A HELYZET KEDD, 1998. MÁRC. 17. • Látogatóban a légierő-hadműveleti központban Szikla, az atombiztos harcálláspont Fellebbent a fátyol a minap néhány tucat ma­gyar újságíró előtt. A lé­gierő által megrendezett médianapon ugyanis nemcsak szóban tájé­koztatták az egybegyűl­teket a magyar honvéd­ség tábornokai, de a zsurnaliszták első alka­lommal léphettek be a veszprémi hegység mé­lyén megbúvó hadműve­leti központba is, mely mind a mai napig titkos objektumnak számit. Közel 40 év után, tavaly szeptemberben vált újra ön­álló haderőnemmé a légierő, ekkor alakult meg a haderő­reform részeként a Magyar Honvédség légierő-vezérka­ra. A színes, látványos - lé­gibemutatóval egybekötött ­médianapon mutatkozott be a sajtó képviselői előtt a lé­gierő. A helyszín stílusosan egy reptér, mégpedig Szent­királyszabadja, ahol a Ba­kony harcihelikopterezred nagytermében gyűltek össze a zsurnaliszták. - A magyar légierő telje­síteni tudja a NATO által tá­masztott feltételeket - jelen­tette ki a haderőreformról szóló tájékoztatójában Ko­sitzky Attila altábornagy, a légierő vezérkari főnöke. A fegyvernem modernizációjá­ra azonban szükség van, a radarok cseréje megkezdő­dött, hamarosan tucatnyi (!) öreg orosz állomást fog ki­váltani két (!) korszerű, há­romdimenziós radar. A kí­váncsi újságírók nem kap­hattak mindenre választ, hi­Az amerikai katonák is alaposan szemügyre vették az orosz haditechnikát. (DM-fotó) szen a régóta húzódó va­dászrepülőgép-tender is pél­dául a politikusok illetékes­ségi körébe tartozik, ám a kérdésre Kositzky Attila el­mondta, hogy a tender kiírá­sa nem odázható tovább: „A MIG-21-esek 2001-2002­ben leállnak, akkor pedig nem marad más vadászgé­pünk, csak a 28 darab MIG­29. Ha ez elegendő lesz a NATO-nak, nincs gond, de ha nem, akkor legkésőbb jö­vőre lépni kell, hiszen a ki­írástól az első gépek rend­szerbe állításáig legalább két év eltelik." Keveset tudhattunk arról, hogy r.énány esztendeje a délszláv válság idején való­jában mekkora volt a jugo­szláv veszély. A barcsi bom­bázással kapcsolatban mind a mai napig nem tudják az illetékesek, hogy milyen gép hatolt be a magyar légtérbe, s mi volt a valódi célja. Talla István ezredes, a légierő ve­zérkarfőnök-helyettese vi­szont elmondta, hogy 1991­94 között összesen 41 légtér­sértés történt - évente egyébként átlagosan mind­össze 2-3 szokott előfordulni -, 639 alkalommal rendeltek el I. fokú készültséget, s 181 ízben kellett felszállni emiatt a vadászgépeknek. A rendkí­vüli helyzet összesen 285 millió forint pluszkiadással járt. Az újságírók testközelből is szemügyre vehették a csa­patoknál rendszeresített re­pülőgépeket és helikoptere­ket, melyek utána légibemu­tatót is tartottak. Mégsem ez volt a nap legérdekesebb programja, hanem az, ami­kor az újságírókkal tömött busz Veszprém szívében, a vár tövében fékezett. A hegy mélyében található ugyanis a Magyar Honvédség légiere­jének hadműveleti központ­ja. A katonák által csak „Sziklának" nevezett erődít­ményben őrizték a második világháború alatt a Szent Házasságot kötött Dr. Botos József és Vlgh Margit, Török Zsolt és Kardos Aranka Zsuzsanna, Salamon László és Kiszner Marianna. Méri Antal Mihály és Szűcs Va­léria, Széles László és Horváth Kornélia Ilona, Dimov István és Nyári Adrienn Ibolya, dr. Po­lyák Béla György és Kélity Ida, Tóth Márton László és Kakas Szilvia, Faragó Roland Zsolt és Veszelovszki Edit Gabriella, Papp Sándor András és Kóvári Ágnes, Csizmadia János és Föl­di Mónika, Kandó János és Or­bán Magdolna, Prónai András Ferenc és Slajkó Eugénia, Kecs­kés István és Fajkusz Erika, Vánkay Attila 1-ászló és dr. Ki­rály Szilvia Éva, Rohács Lajos és Körmendi Edit, Szabó Csaba és Bobck Brigitta. Született Csányi Lászlónak és Török Ágnes Katalinnak Dávid. Mé­száros Jánosnak és Szekeres Anitának Mariin, Gyuris Imré­nek és Csányi Ágota Mártának Ágota, Nagy Róbertnek és Zsi­govics Ildikónak Fanni, Galzó András Zsoltnak és Horváth Eszternek Gréta. Ambruzs Tibor Attilának és Vacskó Irénnek Henriella. Borsos Zoltánnak és Szűcs Saroltának Dániel, Már­ton Gézának és Balázs Ibolyá­nak Szinlia, Molnár László Zol­tánnak és Fehér Edit Krisztiná­nak Balázs. Ábrahám Zsoll Krisztiánnak és Nagy Anikónak Tamás, Varga Györgynek és Balog Katalinnak Kata. Demeter Lajosnak és Berta Editnek Atti­la, Porobic Harisnak és Porobic­Gregus Melindának Zita, Ko­lozsvári Ferencnek és Tóth Ka­talinnak Tibor. Császi Attilának és Tamási Ildikónak Álmos At­tila, Vidács Tibornak és Kovács Évának Ádám Tibor, Kovács Norbertnek és Bálint Tündének Ákos, Dobó Mártonnak és Gye­nes Csilla Mónikának Anita Szlella, Kalmár Ferencnek és Gera Éva Juliannának Eszter Ju­lianna, Deák Ferencnek és Si­családi események pos-Szabó Juditnak Donát Fe­renc, Bódi Lászlónak és Gárdián Tündének Boglárka. Répássy Ferenc Gábornak és Tothazán Mónikának Bolond Örs, Szat­mári Árpád Imrének és Burai Brigittának Alexandra. Hangya Tibornak és Legény Erzsébet­nek Noémi, Illés Józsefnek és Csepella Ildikónak Gréta Ildikó, Fodor Róbertnek és Barát Ág­nesnek Zoltán. Balázs András­nak és Göndös Mónikának Bar­bara. Kovács Ferencnek és Po­nyecz Andrea Gizellának Nor­bert, Bálint Lászlónak és Ördög Andrea Katalinnak Bianka. Marsinszky Zoltánnak és Cseh Tímeának Zoltán Dávid, Varga Gábor Lászlónak és Fábján Ildi­kó Tündének Petra, Tóth József­nek és Balogh Erikának Alex és Alexandra, Elek Zsoltnak és Márton Ildikónak Viktor, Szabó Jánosnak és Kőszegfalvi Móni­kának Bálint János, Nikodéntusz Tibornak és Nagy Juditnak Krisz.tol'er Tibor, Börcsök Gábor Józsefnek és Juhász. Juditnak Tamás Gábor, Tarjányi Károly­nak és Csenke Gabriellának Viktor, Keresztesi Istvánnak és Gojdár Erzsébet Katalinnak Do­lina Zoé, Temesvári Zoltán Csa­bának és Szőri Évának Anita. Peták Lászlónak és Kormányos Szilviának Tamara, Márton Atti­lának és Ivaskó Líviának Ágnes. Volosz Vaszil Jurjevicsnek és Ficaj Marija Mihajlovnának Va­szilij Vasziljevics, Barát Sán­dornak és Pakai Csillának Oli­vér, Hajós Tibor Józsefnek és Varga Tímeának Fédra, Bozsák Antalnak és Dudás Mónikának Norbert, Brutyó Sándornak és Hebők Tünde Editnek Sándor Zoltán és Tünde Edit, Tóth Ti­bornak és Kónya Zsuzsannának Patrícia, Kádár Istvánnak és Ko­vács Editnek Gabriella Kata. Csonka Zoltánnak és Rózsa-Ba­kacsi Ibolyának Tamás. dr. Pálfi Endrének és dr. Szekeres Edit­nek Daniella, Szűcs Ervin Lász­lónak és Gál Ildikónak Ádám. Czakó Lóránlnak és Ónozó Editnek Anna, Németh István­nak és Nádasdi Évának Máté, Turai Zoltánnak és Turai Andre­ának Márk Tamás, Csanádi Lászlónak és Seres Szilvia Mó­nikának Lilla, Cseh Lászlónak és Szabó Máriának Kristóf, Papp Sándornak és Spitalszky Ildikó Katalinnak Dávid, Uzo­nyi Gyulának és Kótai Emesé­nek Bettina, Selymes Imrének és Szabó-Balogh Ildikónak Szil­via, Kondász Györgynek és Rácz Gabriellának Andrea Zita, Kis Sándornak és Csicsely Évá­nak Klaudia. Pataki Andrásnak és Molnár-Farkas Gabriellának Attila nevű gyermeke. Meghalt Német József, Borsik József­né Váradi Erzsébet Mária, Lacz­kó Mihály, Farkas István, Kiris Istvánné Nagy Rozália, Gábor Sándor József, dr. Rózsa Vince, Szűcs János, Kiss Mihályné Hegyközi Katalin, Katona Já­nosné Szojka Hermina. Pokorny Rezső, Vincze Jánosné Pintér Gizella, Sisák Jánosné Fekete Ilona, Weiczl Konrádné Ács Jú­lia, Daróczi József, dr. Marincs Ferencné Máriaföldi Jolán, Ács Gáborné Molnár Ilona, Bálint Mihály, Pecsenya Mihály, Ma­dar Pálné Szitó Mária, Builás Antalné Bódi Ilona, Ácsai Lajos János, Godó János, Baracsi Gyula, Tóth Eszter, Szabó Juli­anna, Finta Kálmánné Kiss Má­ria, Vlgh Ferenc, Bakos Antal, Rózsa Miklós, Kakas Ferenc Alajosné Bélteki Klára Magdol­na. Szalai Józsefné Csikós Má­ria, Kordás Zoltán Imre, Papp Gyula. Farkas-Csamangó Kál­mánné Kopasz Julianna, Tutrai István János, Szűcs Andrásné Sánta Mária, Mazurák Mihályné Madai Ilona, Berta Sándor, Pap Jobbot, a Szent Koronát és az arany tartalékot. A vastag páncélajtókon keresztül ha­ladó, zegzugos labirintuson tekergő tudósítókat nem kel­lett győzködni arról: a hely atombiztos. A hatalmas bun­kerben természetesen szó sem lehetett fotózásról, bár tény, hogy néhány hónapon belül alaposan megváltozik a vezetési központ. Most tele­pítik ugyanis amerikai segít­séggel a korszerű ASOC re­pülésirányító berendezést, mely hatalmas kivetítőn, számítógépek segítségével ábrázolja majd a hazánk fe­letti pillanatnyi repülési helyzetet, s azonnali infor­mációkat tud szolgáltatni a NATO-nak. Jelenleg máso­dik világháborús technológi­ával dolgoznak, a hatalmas üvegfal mögött álló fejhall­gatós katonák tükörírással jegyzik fel a légi célokat a térképre, majd szivacsaikkal törlik onnan őket, ha elhagy­ták a légteret... A harcálláspont a magyar légvédelem szíve, mindent látnak, mindenről döntenek. Az ügyeletes tiszt az egyet­len ember, aki érvényes tűz­parancssal rendelkezik . A felelősségnek nem örülnek a katonák - jobb lenne, ha ez is a politikusok kezében ma­radna, jegyzik meg - ám szerencsére, Magyarország légterében csak ellenséges harci tevékenységet folytató gépre nyithatnak tüzet. Hogy erre mikor került utoljára sor, arra a legöregebb tisztek sem emlékeztek. Takács Viktor János, Börcsök Andrásné Bör­csök Julianna. Bihari István, Dómján Józsefné Tóth Rozália. Siha Istvánné Dóczi Julianna, Tóth Jánosné Ábrahám Rozália. Simon Nándorné Fődi Mária, Tóth László, Varga Ferencné Bába Irén, Kocsis Ilona, Vida Józsefné Tulkán Mária, Nóvák Árpádné, Csala Rozália, Dobó Antalné Németh Anikó, Kakuszi György Tiborné Rácz Mária, Gonda Csaba, Horváth Ignácné Kiss Erzsébet, Flach István, Ka­ló István, Kollár Pálné Wéber Katalin, dr. Szűcs Ferenc, dr. Oláh Imre, Révész Zoltán, Kere­kes Sándomé Szűcs Ilona, Hódi Jánosné Szilágyi Rozália, dr. Dani Mihály, Vass István, Sági Zoltán Lajos, Ónodi Pálné Péli Eszter, Megyeri Imre, Kerekes Ferencné Berényi Erzsébet, Sza­bó Jenőné Szabó Julianna, Sár­kány Lajosné Kádár-Németh Matild, Erdélyi Béláné Hege­dűs-Torma Margit, Solymosi Lajosné Újszászi Márta Anna, Rózsa Tibor, Móra Vincéné Do­rogi Julianna, Kálmán Antal, Ábrahám Istvánné Fehérváry Györgyi, Varga Árpád Károly, Szilágyi Ferencné Vlg Ilona, Koós Sándor, Újvári Ferenc, Dobó Tamás, Németh Miklósné Balog Katalin, Katona Mihály Antal, Csigér Pál, Kováts Irén, Juhász Istvánné Kovács Irén Rozália, Virág László, Ocskó Péter Pál, Katona Antalné Bálint Veronika, Hirsch Boldizsárné Kovács Mária, Fazekas Istvánné Sipos Piroska, Varga Károly, Négyökrű Ferenc, Fürtön Ist­vánné Fülöp Julianna, Tari Sán­domé Bálint Etelka, Ács János Péter, Német Bertalanné Lázár Ilona Róza, Boros Kálmánné Brunner Kutasi Margit Judit, Makra István, Papdi Imre, Fodor István, Széli Antal, Kardos Sán­dor, Horváth Imréné Forráskúti Mária Rozália, Nagy Ilona, Hor­váth Mártonné Sebestyén Ilona, Ördög Ferenc. Gonda János, Fa­ragó Ferenc, Kurucsai Antal, Méhes Imréné Schefcsulók Juli­anna, dr. Tapody Dömötör, La­kos István, Nagy János, Tóth Sándor, Elekes József. • Természetvédelem és vízgazdálkodás az Alföldön Sza bá ly ozo tt rendszerek • Szolnok (MTI) A vizes élőhelyek ter­mészeti értékeinek vé­delme mindaddig első­séget élvez, amíg a víz nem veszélyezteti az embert és a lakókör­nyezetet - hangsúlyoz­ták az Alföld természet­védelmének és vízgaz­dálkodásának kapcso­latát elemző hétfői szol­noki tanácskozás részt­vevői. Rámutattak: a természet­védők és a vízügyi szakem­berek rendszeres konzultá­ciója azért fontos, mert az Alföldön a folyószabályo­zás és a mocsarak lecsapo­lása révén kereken 1,5 mil­lió hektár víz által szabályo­zott rendszer alakult át. A munkák vízügyi szem­pontból nagy eredménye, hogy kialakult egy átfogó ár- és belvízvédelmi rend­szer, létre jött a mezőgazda­sági termelést biztonságo­sabbá tévő öntözőcsatorna­hálózat. Ennek ára azonban, hogy a természettől hatal­mas területeket hódítottak el. Magyarországon az 1960-as évek végén ismer­ték fel, hogy a víztől elhódí­tott területek gondjait a ter­mészetvédők önmagukban nem képesek megoldani, ezért a vízgazdálkodásért felelősökkel való összefo­gásra van szükség. A tanácskozáson ennek jegyében több előadás hang­zott el az Alföld kiemelt ré­szein - a Hortobágyon, a Ti­sza-tavon, a Kiskunsági Nemzeti Parkban és a Tisza hullámterein - esedékes, a természeti értékeket helyre­állító programokról. Megismertettek a részve­vőkkel több sikeresen befe­jezett kezdeményezést is, így például a hortobágyi Fe­kete réten elvégzettet. A te­rület az élőhely rehabilitá­ció révén fokoztosan „visszaszerezte" régi ma­dárvilágát, és ismét a ma­dárvonulások fontos állo­másává vált. Gyimesi Kálmán a TETŐ alatt • Munkatársunktól Ma, március 17-én 19 órától Gyimesi Kálmán ér­demes művész lesz a vendé­ge a TETŐ kisebbségi szer­vezetnek a Bolyai utca 11. szám alatt. A Bánk bán és 1848 kap­csán a nemzetről, a kultúrá­ról és a nemzeti kultúráról beszélgetnek a szervezők és a művész - mely alkalomra minden érdeklődőt szeretet­tel várnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom