Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

SZOMBAT, 1998. MÁRC. 7. SZEGEDÉRT ALAPÍTVÁNY 11 • Kósáné dr. Kovács Magda a szocialisták választási esélyeiről „A politika nemcsak politizálásból áll" „A halasztás a békekötés jele a kongresszuson." (Fotó: Schmidt Andrea) Amikor tavaly nyáron idén tavaszra halasztot­ták a szocialista párt kongresszusát, „helyzet" volt. Belülről is támadták a pártelnököt, szét akar­ták választani a pártel­nöki és miniszterelnöki funkciót, számon kérték rajta a választási ígére­teket, elsősorban a szo­ciális jellegűeket. A ha­lasztás taktikája, úgy látszik, bevált, mert lám, a március 6-ai kong­resszus előtt a pártelnök belülről kikezdhetetlen, sót, Horn Gyula a meg­nevezett miniszterelnök­jelölt. Politikustársaival járja az országot; lakos­sági fórumokon és nagygyűléseken arról beszél, hogy a választási ígéretek többségét sike­rült betartani. A közvéle­mény-kutatási adatok pedig azt sejtetik, hogy a szocialista párt esélyes a választási győzelemre. Az esélyekről beszélget­tünk Kósáné dr. Kovács Magdával, az MSZP ügy­vezető alelnökével. • 1994 tavaszán, tehát éppen négy esztendeje az MDF nevű, erősebbik kormánypárt ügyvezetője. Lezsák Sándor pecázott egy Bács megyei tó part­ján, két fogás között adott interjút kecskeméti újság­íróknak. Pártja választási esélyeit negyven százalé­kosra taksálta. Az MDF 1994 nyarán elvesztette a hatalmat, a választásokon alig tíz százalékot kapott. Jelenleg azért harcol, hogy a Fidesz árnyéká­ban becsúszhasson a par­lamentbe. Nemrégiben az MSZP nevű erősebbik kormánypárt ügyvezetője. Kovács Magda szintén víz mellett járt, s győri újság­íróknak ezt mondta: „Hi­szek abban, hogy pártunk akár a szavazatok ötven százalékánál többet is megszerezhet." Ez a nézet nem áll távol az ellenzéki politikusoktól sem, legföl­jebb ők nem bizakodva, hanem sajnálkozva fogal­mazzák meg. Úgy rémlik, mintha rájátszanának a szocialista politikusok derűlátására. Lehet, hogy az ellenzéki rókák kiének­lik a sajtot a szocialista holló szájából? - Semmi sem árt jobban, mint az elbizakodottság. Len­gyelországban a baloldali párt kormányzati pozícióból indult neki a választásoknak, biztos győztesnek látszott. A jobboldali pártok egységesen léptek föl ellene, s most ők kormányoznak. Vagy itt van az angol Munkáspárt esete, egy ciklussal korábbról. Min­den közvéleménykutatási adat arról árulkodott, hogy ő lesz a győztes, aztán meg­semmisítő vereséget szenve­dett. Okult a csúfos kudarc­ból, s most a Munkáspárt kormányoz Nagy-Britanniá­ban. • És Lezsák Sándor 1994-es derűlátása? - Indokolatlan volt. A közvélemény-kutatási adatok nem támasztották alá a de­rűlátását. De ha horgászás helyett néhányszor a 6-os vil­lamoson utazik, az emberek elejtett megjegyzéseiből is megtudhatta volna, hogy nem számíthat győzelemre. Most, 1998-ban a közvélemény-ku­tatások szerint az MSZP a le­gesélyesebb. Azt a bizonyos győri mondatot mégis meg­bántam, mert csínján kell bánni a számszerű jóslatok­kal. A választások után könnyen az ember fejére ol­vassák, amit könnyelműen kimondott. • Hogyan fogalmazná meg tehát a szocialista párt esélyeit? - Óvatosan. így: az MSZP élvezi a választópolgárok meghatározó részének bizal­mát. De csak akkor lesz győztes, ha vezető politikusai nem pecázni járnak egy csön­des tópartra, hanem beszél­getni az emberek közé. Ha nem gondolják azt, hogy már csak az eredményhirdetés van hátra. • Kevésbé vagyok szigorú a politikustársaival szem­ben. A helyi újságokból ugyanis kiviláglik, hogy hajlamosak országot jár­ni. Január 10-én például feltűnően sok szocialista politikus hagyta el a fővá­rost. Először nem értet­tem, hogy miért éppen ezt a szombati napot szánják vidéklátogatásra, aztán a sajtókivágatokból és külö­nösen a fényképekből ki­derült az ok. Országszerte ezen az estén vette kezde­tét a farsangi szezon. - Magam is érzékelem a báli nyomást. Pillanatnyilag három meghívásom van: Dombóvárról, Nyíregyházá­ról és Budapestről. Töredel­mesen bevallom, kettőre el is megyek. A bál ma már nem azt jelenti, mint hajdanában. Nem a félénk úrilányt vezetik be a társasági életbe, hanem például politikusok találkoz­nak azokkal, akik rokonszen­veznek a pártjukkal. A nyí­regyházi sportcsarnok nem telne meg a helybéli szocia­listákkal, de az MSZP sza­bolcs-szatmári szimpatizán­saival már igen. S bár érzem a megjegyzéséből kicsendülő iróniát, mégis azt mondom: jó ötlet a szegfűbálok soroza­ta. Nem árt, ha a választópol­gárok minél több arcát fede­zik föl a közéleti személyi­ségnek. A politikus állítólag olyan, mint egy ember. S ha ez igaz, akkor igenis ápoljon emberi kapcsolatokat. Ha úgy adódik, én bizony fölké­rem táncolni az MSZP me­gyei irodavezetőjét, aki kevés pénzért fél életét közügyek­kel tölti. A politika nemcsak politizálásból áll. Néhány napja Balatonbozsokon jár­tam, a nyugdíjasok báljára hívtak meg. Annyira elment a hangom, hogy szinte meg sem tudtam szólalni. Ennek ellenére a bozsoki asszonyok örültek nekem, mert látták, hogy élvezettel nézem a cso­dálatos hímzéseiket és eszem a fölséges süteményeiket. 9 Szűrös Mátyás volt ide­iglenes köztársasági el­nök és volt parlamenti el­nök, 1985 óta ország­gyűlési képviselő a püs­pökladányi választókör­zetben. Most attól tart, hogy kicsöppenhet a ho­natyák közül, mert nem ő az MSZP megyei listave­zetője, hanem a főváros­ból „exportált" Nagy Sándor. Sérelmét így álta­lánosította a Hajdú-Biha­ri Napló február 23-i szá­mában: „Azt tapasztalom, hogy a pártfunkcionáriu­sok előtérbe helyezték magukat. De végül is a listát összeállítók munká­járól a választópolgár mond ítéletet májusban a szavazatával." - Csakugyan baj van a lis­taállítással, de nem úgy, ahogy Szűrös Mátyás gon­dolja. Én még emlékszem 1990-re, amikor szitokszónak számított a kijárás. A lobbi­zással vádolt képviselők szinte szemlesütve jártak a Parlament folyosóin. Csakha­mar kiderült, persze, hogy a választó a helyi érdekek kép­viseletét várja el választott politikusától. Újraválasztásra azoknak van esélyük, akik energiájukat a helyi ügyek megoldására összpontosítják. Rendszeresen végigjárják a választókörzetüket, megláto­gatják az önkormányzatokat, egy ciklusban akár többször is megfordulnak ugyanazon a településen. Egyáltalán nem biztos, hogy azokat kell a megyei lista élére állítani, akik amúgy is népszerűek és egyénileg indulnak. Inkább azokat a politikusokat, akik a kormányzati vagy pártfelada­tok miatt kevesebbet forgo­lódnak az emberek között. • És mi baj van a listaál­lítással? Arra utal talán, hogy 1998-ban is megis­métlődött az, ami 1994­ben? Négy éve a csongrá­di körzetben élő szocialis­ták javasolták ország­gyűlési képviselőnek az újságíró Hajdú Jánost, noha a pártközpontban esetleg más személyben gondolkodtak, az idén pe­dig a dorogi polgármes­ter, Titmann János lett a képviselőjelölt, noha a Köztársaság téren tán szí­vesebben vették volna Kari Imre jelölését. - Mi a rendszerváltás tá­ján annyira el akartunk sza­kadni az MSZP-hagyomá­nyoktól, hogy azt is kidobtuk a léghajóból, amitől gyorsab­ban haladhattunk volna. így aztán pillanatnyilag az MSZP-t az a kétes dicsőség jellemzi, hogy egyetlen a ma­gyar politikai pártok közül, melynek a működésében csak demokratikus elemek vannak. Gyakorlatából kive­szett a centralizmus, ezzel magyarázható, hogy a veze­tés nem szólhat bele a helyi jelöltállításba. Amikor pedig választási győzelemre es­élyes egy párt, akkor előtérbe kerülnek a személyes ambíci­ók: „Miért ő legyen a jelölt, miért ne én?" - kérdezik ilyenkor a helyi politikusok, s néhány esetben a helyi dön­tés kontraszelekciót eredmé­nyez. 9 Több centralizmust vinne a szocialista párt működési mechanizmusá­ba? - Inkább értelmes centra­lizmust. Ez a vezető testüle­tek és a helyi szervezetek fo­lyamatos, alkotó jellegű pár­beszédét jelenti, és ebből kinőhetnek a lehető legjobb döntések. 9 Bántó, ha úgy fogal­mazok, hogy szombaton kezdődik a politikai halo­gatás kongresszusa? - Halogatás helyett ha­lasztást mondanék. A leg­utóbbi kongresszuson az dőlt el, hogy a szocialista párt nem fogja kettéválasztani a pártelnöki és a miniszterelnö­ki funkciót. Az is egyér­telművé vált tavaly június­ban, hogy egyetlen szocialis­ta politikusnak van esélye a kettős funkcióra: Horn Gyu­lának. A halasztást én a béke­kötés jelének tartom. A kü­lönböző irányzatok között teljes egyetértés van abban, hogy a tisztújítást el kell ha­lasztani a választások utánra. Ebben az értelemben tehát nem számítok éles vitákra a március 6-i kongresszusun­kon. Azt remélem, hogy a vi­ták révén markánsabb politi­kai üzeneteket fogalmazha­tunk meg a választópolgárok számára. Zöldi László Kósáné dr. Kovács Magda mondja: Cifferblatt Az előző kormányban Antall Jó­zsefen kívül senki nem engedhette meg magának, hogy saját arca le­gyen. Színes Vasárnap, 1995. július 2. A miniszterségről A mi munkánk olyan, mint a ta­karítás. Csak a hiánya szúr szemet. Pillanatok alatt fölgyűlnek a sarok­ban a pormacskák. Színes Vasárnap, 1995. október 8. Lemondás vagy felmondás? A politika páternoszter, ahol az ember hol fölfelé megy, hol le. Magyar Nemzet, 1995. november 18. Belső kritika A szakértelmet kell bevinni a kormányba, nem a politikai gőgöt. Népszabadság, 1995. november 23. Fából vaskarika? A most épülő kapitalizmust a szociális eszmével lehetne korlá­tozni. Somogyi Krónika, 1995. december 21. Fel a fejjel Lógó orral nem lehet politizálni. Fejér Megyei Hírlap, 1996. április 27. Figyelmeztetés Egy párt számára nem az a vesz­élyes, ha sokféle gondolatot hor­doz, hanem az, ha önálló hatalmi ambíciók jelennek meg benne. Somogyi Hírlap, 1996. április 6. A hangulatjavító intézkedésekről Különös, hogy éppen az az el­lenzék félti az országot a „megté­vesztő" osztogatástól, amely egyet­len nyilvános parlamenti vitában tízmilliárdokat „költ el". Új Dunántúli Napló, 1997. május 23. A koalícióról Az eltelt két évben bebizonyoso­dott, hogy a szocialistáknak és a szabad demokratáknak van annyi közös értékük, gondolatuk, amely alapján termékenyen dolgozhatnak együtt, ugyanakkor van annyi kü­lönbség közöttünk, amennyi állan­dósíthatja a vitákat. Színes Vasárnap, 1996. július 7. Lenyeltük a békákat, a Bok­ros csomagból keletkezett hara­got, a Tocsik-ügyet, most itt ál­lunk optimistán, mert így kell megszólítanunk a választópolgáro­kat. Napló, 1998. február 14. Demagógia A populizmus mindig a veszte­seknek szól. Nap-Nyugta, Forum TV, 1997. Megszólítás Kósáné Kovács Magdáról mondják Retúr A miniszterasszony beindul, szikrázik, fújtat, mint egy tizenki­lences páncélvonat. Buják Attila újságíró, 168 Óra. 1994. október 18. Egy lemondásra Vele a kabinet mindkét nőtagja elbúcsúzott: az egyetlen meg az utolsó. Nádori Péter újságíró, Magyar Narancs, 1995. december 21. Szocdem Nem megrögzött antikapitalista, inkább egy nyugati szocdemre ha­sonlít: elfogadja, hogy kapitalizmus van, de azon belül legyenek a tőkét ellenőrző viszonyok. Bozóki András politológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24. Érzelmi bal Olyan baloldali politikus, aki ér­zelmileg is megéli a baloldaliságot. Stump István politológus, Magyar Nemzet, 1997. május 24. • A bécsi Elisabeth magyar vendégei Szegeden elsírta magát? • Bécs (MTI) A budapesti Fővárosi Operettszínház tavaly december 10-én látta vendégül a bécsi Theater an der Wien társulatát, s mutatta be osztrák kol­légáinak az Elisabeth című musical magyar változatát. Hétfőn este pedig a magyar társulat tagjai és a közremű­ködők voltak a bécsi színház vendégei. A fergeteges, rendkívül magas színvonalú előadásra meghívták Lévay Szilvesz­tert, a musical szabadkai születésű zeneszerzőjét is, aki az MTI-nek nyilatkozva elmondta: rendkívül sajnálja, hogy a musical éppen az idén, Erzsébet osztrák csá­szárné, magyar királyné meggyilkolásának 100. év­fordulóján, közel két hónap múlva, április 24-én lekerül a bécsi színház műsoráról. Ugyanakkor Lévay nagyon boldog, hogy ez a hat év ilyen sikeres volt a Theater an der Wienben, hiszen a da­rabot ezalatt több mint egy­millióan látták. Az, hogy most lekerül a műsorról szo­morú, de mégis a színház belső ügye, amit meg kell érteni - mondta. A Grammy­díjas szövegkönyvíróval, Michael Kunze-val az Elisa­beth sikerét látva már évek­kel ezelőtt elkezdett keresni hasonló történelmi alakot, akiről újabb musicalt írhat­nának, de végül ezt a gondo­latot elvetették, s Sissi előtt egy évszázaddal Mozartban találták meg következő főszereplőjüket. 1999 októ­berében szintén a bécsi Thea­ter an der Wienben kerül sor a Mozart életét bemutató újabb Kunze-Lévay musical világbemutatójára. Lévay nagyon reméli, hogy az Er­zsébet szegedi és budapesti bemutatása után a Mozartjuk is eljut Budapestre. A magyar származású, felváltva Münchenben, Los Angelesben és Bécsben élő komponista hatalmas elra­gadtatással beszélt a szegedi és a budapesti Erzsébet-, előadásokról. Mint fogalmazott: minden alkalommal könnyes szem­mel jön ki a magyarországi előadásról. Lévay szintén nagyon sajnálja, hogy most tavasszal Budapesten is le­kerül a Fővárosi Operett­színház műsoráról a musical, de utalt arra: az eredeti ter­vek szerint két év alatt kö­rülbelül 100 előadást akar­tak, s most már letelt a két év. Mint kifejtette: megérti, hogy a színházi előadás na­gyon drága dolog, főleg Ma­gyarországon nehéz a szín­házak helyzete, bár hozzátet­te: egy kicsit nehéz megérte­ni, hogy egy darabot mégis le kell venni a műsorról, amikor a színház szinte min­dig telt házzal játssza. Elisabethet Lévay remé­nyei szerint Ausztria, Ma­gyarország és Japán után más országokban is bemutat­ják, s a musical messze túléli alkotóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom