Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

4 ÜNNEPI KÜLÖNKIADÁS 1998. MÁRCIUS A világosi fegyverletétel után elsősorban a politikusok elhagyták Magyarországot, és Európa nagyvárosaiban emigrációs központokat hoztak létre, sőt egyesek közülük Amerikába vándoroltak ki. Ezeknek a csoportoknak és különösen a Kossuth-emigrációnak a tevékenységéről, valamint a forradalom újrakezdésével kapcsolatos tervekről Pelyach Istvánnal, a József Attila Tudományegyetem Újkori Magyar Történeti Tanszékének tudományos segédmunkatársával beszélgettünk. • A szabadságharc leverése után hogyan alakultak ki az emigrációs központok? - A magyar katonai és politikai elit Európában szétszóródott. A katonai vezetóréteg egy része Magyarországon maradt. A törzstiszti állomány jelentős részét hosszabb börtönbüntetésre ítélték. A középszintű vezető réteget pedig besorozták a császári-királyi hadseregbe közhonvédként. A politikusok közül kevesen maradtak itthon, mert féltek a megtorlástól. Többségük 1849 augusztus közepén-végén átlépte a török határt, és emigráltak. Az emigráció biztos pontjai lettek azok a nagyvárosok, amelyekben 1849 augusztusa előtt is voltak magyar külképviseletek. Teleki László gróf Párizsban képviselte a magyar kormányt. Andrássy Gyula Konstantinápolyban, Pulszky Ferenc Londonban. Ez utóbbi helyen Pulszky, Párizsban pedig Teleki szervezte meg az emigrációs központot, és ide érkezett később Andrássy Gyula gróf is. Párizs lett az emigráció talán egyik legaktívabb. 1849-50 fordulóján jelentős központ alakult ki Genfben, ahová a komáromi vár egykori védői utaztak ki. Az emigránsok egy része 1849 után szakft az aktuálpolitikával, és Amerikába vándorol. Először New Buda néven jön létre magyar kolónia, majd az 1850-es évek közepén új települést alapítanak Slrmező néven, amely jelzi az amerikai magyar emigránsok kilátástalan sorsát is. • Az emigrációs csoportok milyen viszonyban voltak egymással? - Kialakulásukkal párhuzamosan szinte azonnal megkezdődött a részekre szakadásuk. Ennek elsősorban nem politikai, hanem személyi okai voltak. A Párizsban gyülekező magyar politikusok ugyanis a forradalom és szabadságharc sikertelensége miatt a nemzet ügyét nem akarták megint egy kézbe koncentrálni, az emigráció vezetését nem kívánták egy emberre bízni. Helyette testületi irányítást próbáltak megvalósftani. Ennek az útjában elsősorban Kossuth állt, aki a török határ átlépése után kijelentette, hogy saját magát tekinti az emigráció vezetőjének. • Mi volt a tervük az emigránsoknak ? - Az emigrációs politika fő kérdése az volt, hogy milyen európai segítséggel, és mikor lehet a magyar forradalmat újrakezdeni. Kossuth elképzelése szerint rövid időn belül, elsősorban francia. angol diplomáciai, katonai segítséggel, illetve a nemzet erejének újramozgósftásával. Ennek tükrében Irta meg 1849. szeptember 12-én Vidinben híres leveleverése után az újrakezdésre készülő Kossuth kísérletet tesz arra, hogy újra értékelje a nemzetiségi politikáját. 185l-es kütayai alkotmánytervezetében sem ismeri el azonban a Magyarországon élő nemzetiségeket politikai nemzetként, de nyelvi, kulturális. egyházi ügyeikben tervei szerint - sokkal nagyobb önállóságot kapnának, mint 1848-49-ben. Kossuth ebben az alkotmánytervezetben kfsérletet tesz arra is, hogy a helyi közigazgatásban érvényesülhessenek a nemzetiségi követelések. Erre alapozva dolgozza ki az 1860-as évek elején a Duna konföderációs elméletét, amely azt fogalmazza meg, hogy nagyhatalmi környezetben a Duna menti kis nemzetek jövője csak akkor biztosított, ha közös erővel lépnek fel mind a szláv, mind a germán törekvésekkel szemben. A konföderációs elméletnek azonban van egy nagy hiányossága: előfeltétele lenne a Magyarországon élő etnikumok gazdasági, politikai igényeinek a kielégítése. Erre pedig Kossuth a kütayai alkotmánytervezetében sem vállalkozott. Kossuth, tisztán látta azt, hogy az európai nagyhatalmi viszonyokat nem lehet megváltoztatni, és egy új államnak csak akkor van létjogosultsága, ha valamelyik nagyhatalom garanciát vállal felette. Anglia és Franciaország nem volt hajlandó garanciát vállalni a független magyar államiság fölött, ezért Kossuth a Duna menti népek laza államszövetségét török felügyelet mellett képzelte el. Ez első hallásra furcsának tűnik, hiszen Törökország ebben a korszakban Európa beteg állama. Az elképzelésnek azonban mégis volt realitása. Törökország hatalmi állásait ugyanis ebben az időben elsősorban Anglia és Franciaország garantálta. Ha Törökország vállal garanciát a Duna konföderációba tömörült államszövetség fölött, ez áttételesen egyet jelentett volna Anglia és Franciaország támogatásával. Erre azonban sem az angol, sem a francia kormány nem volt felkészülve, és nem is akart ebbe az irányba mozdulni, mert ez a lépés a hatalmi viszonyok átrendeződéséhez vezetett volna. Európa ebben a korszakban mással volt elfoglalva: az 1850-60-as évek fordulóján létrejövő olasz egységgel, és az 1860-as évek elején érlelődő német egységgel. Franciaország számára sokkal közvetlenebb fenyegetést jelentett egy erős német állam, semmint a kelet-európai népek belső gondjaival törődött volna. • Hogyan viselte Kossuth a forradalom újrakezdésének sikertelenségét? - Öregkori irataiban keserűen kénytelen szembenézni a múlttal. Miután Magyarországról 1867 után sokan meglátogatták turini magányában, úgy érezhette, hogy továbbra is számítanak hatékony politikai tevékenységére. A magyar valóság azonban egészen más volt. Kossuth azonban élete végéig ragaszkodott a függetlenség eszméjéhez, de ennek már nem volt realitása. Az 1870-es években ismét visszatekint 1848^19-re, és újra értékeli a szabadságharcot. Következtetései azonban lényegében nem módosulnak az 1849 szeptemberi vidini levélben leírtakhoz képest. Htgedái Szabolcs • Emigráció és a forradalom újrakezdésének lehetőségei Angol és francia segítséget vártak lét, amelyben megfogalmazta azt a tézist, hogy a szabadságharc bukása nem az ellenséges hadseregeknek, hanem Görgei árulásának köszönhető. Az árulási mítosszal a nemzetben fenn akarta tartani a forradalmi hevületet. • Mennyire sikerült meggyőznie a társadalmat arról, hogy van realitása egy jövendő szabadságküzdelemnek? - Csak arra kell gondolni, hogy a Görgei árulásáról szóló legenda mind a mai napig jelen van a történelemÍrásban és a köztudatunkban is. Az 1850-60-as évek Magyarországán pedig ez általánosan elfogadott elmélet volt, hiszen maga Kossuth hirdette meg, és az ő szájából minden hihető volt. Görgeit 1867-es hazatérése után is élete végéig ellenszenv kísérte, attrocitásoknak volt kitéve. Az áruláslegenda az emigráció számára is ,jól jött", mert ezzel mindenki felmentve érezhette magát a szabadságküzdelemben játszott szerepe alól, és tiszta lappal kezdhette az emigrációs politikát. 0 Milyen külpolitikai segítséget vártak az emigránsok a szabadságharc újrekezdéséhez ? - Kossuth - bár a közeljövőben képzelte el a szabadságharc újrakezdését mozgási körét erősen behatárolta, hogy 1851 szeptemberéig Törökországba, Kütayába internálják, és (gy nem tud közvetlen politikai kapcsolatot kiépíteni az európai diplomáciával. Eközben 1849 és 1851 között mind Londonban, mind Párizsban az emigránsok megpróbálják a magyar ügyet európai politikai kérdéssé tenni. Ehhez azonban szükségük volt Kossuth nevére is, annak ellenére, hogy Telekiék 'testületi vezetésben gondolkodtak. A kiépülőben lévő Kossuth-kultuszra nekik is szükségük volt, mert 1848-49 az európai közvélemény tudatában erőteljesen összeforrt Kossuth nevével. hogy a kiegyezés politikai zsákutca, és azt eredményezheti, hogy a nemzet föladja évszázados igényét a független államiság megteremtésére. Szerinte Ausztria az 1860-as évek közepére annyira meggyengült, hogy az ellenállás folytatásának következményeképpen újra lehet rendezni Ausztria és Magyarország viszonyát az 1849-es függetlenségi alapokon. Ez persze illúzió, hiszen sem az emigrációban, sem Magyarországon, sem az európai nagyhatalmi politikában nem tudunk kimutatni olyan jeleket, amelyek azt igazolnák, hogy Kossuth elképzelésének reális tartalma lenne. Kossuth azon kevesek közé tartozott, aki vállalták az önkéntes száműzetést. Nem tért haza 1867 után sem, ő lett a „nemzet lelkiismerete". És valóban az 1870-es években a dualizmust elfogadó, annak előnyeit élvező magyar társadalom Kossuthot mint a nemzet leghatékonyabb politikusát tisztelte, a Kussuth-kultusz ekkor élte virágkorát. Ezzel párhuzamosan Ferenc Józsefnek majdnem ugyanolyan kultusza alakult ki Magyarországon, mint Kossuthnak. • Hogyan kapcsolódik Kossuth emigrációs politikájába a dunai konföderáció terve? - 1848-49 nagy kérdése az, hogy a nemzetiségek miért ellenünk, és miért nem velünk harcoltak a közös elnyomó hatalommal szemben. A szerb, a román, a szlovák mozgalom 1848-49ben az önálló politikai nemzetként való elismerésért küzd, erre azonban egyik kormány sem hajlandó. A 19. század nacionalista államfelfogásában ugyanis az egy állam - egy politikai nemzet doktrína általánosan elfogadott nézet volt, amely azt mondta ki, hogy az államban csak egy hivatalos politikai nemzet létezhet, ez Magyarországon csak a magyar lehet. A szabadságharc Korabeli olasz rajz, amely a magyar szabadságharc leverését siratja Kossuth Lajos 1855-ben Londonban 1851 fordulópont az emigráció életében. Ez év szeptemberében szabadul Törökországból Kossuth és november-december fordulóján Angliába érkezik, ahol határozottan kijelentette, hogy az emigrációs politika irányításában továbbra is magának tartja fenn a vezető szerepet. Már a kortársakban is nemtetszést szült az a megfogalmazása, hogy csak azokat tekinti a magyarügy fő képviselőinek, akik elfogadják egyszemélyi vezetését és politikai alternatíváját. Kossuth 1851 decemberétől 1852 kora nyaráig az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol megpróbálja elfogadtatni jövendő politikájának egyik alaptézisét: a beavatkozás a be nem avatkozásért doktrínáját. Ez azt jelenti, hogy egy jövendőbeli magyar szabadságharc kirobbanása esetén Amerika diplomáciai úton próbálja megakadályozni Oroszország újbóli beavatkozását a szabadságharc ügyébe. Európába visszatérve Kossuth felismeri, hogy egy szabadságküzdelemnek akkor van realitása, ha tényleges katonai segítséget kap a magyar emigráció, akár Franciaországtól, akár Angliától. 1853-56 között a krími háború az elsó olyan európai esemény, amit fel lehetne használni a magyar ügy újraélesztésére. A háborúban azonban nem alakul ki egy nyugat-keleti ellentétes blokk, vagyis az emigráció által is kívánt orosz-osztrák szövetség, amellyel szemben a török, angol, francia érdekek mentén meg lehetne jeleníteni a magyar törekvéseket. A francia légió nem száll partra a Balkánon, nem jelenik meg Magyarország határánál. Az emigráns politikusok kénytelenek felismerni, hogy az európai nagyhatalmak érdeke a status quó megőrzése, és ez minden nagyhatalom számára fontosabb a magyar függetlenség ügyénél A következő jelentős esemény az 1859-es francia piemonti-osztrák háború. Az európai diplomácia erővonalai ekkor kezdenek átrendeződni, a közép-európai nemzetállamok kialakulásának időszakát éljük, és Franciaország segítségével a piemonti uralkodónak sikerül felszabadítani Lombardiát az osztrák uralom alól. Napóleon azonban időközben kilép a háborúból, az emigráció ismét magára marad. A villafrancai fegyverszünet Ferenc József és III. Napóleon között azt jelzi, hogy a francia uralkodónak nem érdeke a Habsburg állam jelentós meggyengítése. Énnek következtében a magyar függetlenség ügye ismét elodázódik. Az emigráció harmadik vállalkozása a porosz-osztrák háborúhoz kötődik 1866-ban. Ekkor Bismarck - felismerve Kossuth tartózkodó magartartását - elsősorban Klapkával tárgyal. De a porosz kancellár sem tesz határozott Ígéretet katonai segítségre, Klapka azonban számit erre, ezért 1866 kora nyarán néhány száz fős magyar légióval megjelenik Magyarország területén. Szomorúan kell azonban tapasztalniuk, hogy Magyarországon már nincs forradalmi hangulat, a kiegyezési tárgyalások erőteljesen folynak. Néhány órás magyar földön tartózkodás után kénytelenek belátni, hogy a forradalom újraindítására nincs reális alternatíva, és kivonulnak az országból. • A kiegyezés milyen változást eredményezett az emigráció magatartásában? - Ezt az eseményt az emigráció kétféleképpen élte meg. Az emigránsok nagy része 1867-ben hazatér, bekapcsolódnak a magyar politikai életbe, sokan közülük a későbbiekben országgyűlési követek lesznek. A katonák közül többen magas katonai beosztást kapnak az 1868-tól szerveződő magyar királyi honvédségben. Kossuth viszont 1867-ben híres Kasszandra-levelében arra hívja fel Deák figyelmét,